A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk huszonharmadik epizódjának alanya pedig nem más, mint Dalibor Volas.
A szlovén támadó az egyik legmegosztóbb játékosa volt az utóbbi években a Lokinak. Voltak, akik nagyon szerették, és voltak, akik nagyon nem szerették volna a csapatban látni. A Debrecen előtti múltjára nem térnék ki részletesebben ebben a bejegyzésben, Juvefan már úgyis jól összefoglalta a tudni érdemes infókat róla (katt ide), nézzünk inkább vissza a nálunk töltött időszakára!
2013 nyarát írtuk, átigazolási szempontból az egyik legaktívabb vakációnkat töltöttük épp. Sorra röpködtek a nevek, többek között Zsidai, Vadnai, Lázár, Brkovics és sokan mások érkeztek hozzánk akkortájt. Csatárposztra is megvolt a jónak hitt erősítés Christian Bud személyében, kereknek tűnt hát a történet. Július közepén aztán jött a hír, hogy leszerződtettük Volast is. Az előjelek jónak tűntek, a Vidinek lőtt góljait nem volt nehéz felidézni, ahogy a szlovén bajnokságban mutatott gólérzékenysége sem volt éppen rossz ajánlólevél. Ami bennem már az elején kétségeket ébresztett, az a légiósként nyújtott teljesítménye volt. Előttünk megfordult a Sheriff Tiraspol, illetve a Mordovia csapatánál is, maradandót egyik helyen sem alkotott.
Amikor még minden jónak tűnt…
Nálunk aztán jól indult a sora, érkezése után előbb Pölöskeyt, majd Budot küldte el a klub, amit egyértelműen lehetett értékelni a felé irányuló bizalomként is. A bajnokságban rögtön az első fordulóban bemutatkozhatott, a Kaposvár elleni 7-1 alkalmával rögtön meg is voltak a lehetőségei, amik akkor kimaradtak, de már látszott, hogy a helyzetbekerüléssel nem lesznek gondjai. Az első gólját a Diósgyőr ellen szerezte a harmadik fordulóban, majd négy meccs alatt termelt még négy gólt, úgy nézett ki, hogy minden rendben van. Nagyjából eddig tehető a sikeres időszaka, és innentől kezdődött is a hullámvölgy. A kilencedik forduló után kikerült a csapatból, egyre kevesebbet játszott, amit láthatóan nehezen viselt. A télen aztán ment a fogadkozás, hogy ha végig tudja dolgozni az alapozást, tavasszal megállíthatatlan lesz újra.
Gól a Vidi ellen (forrás: MLSZ TV)
Ennek megfelelően indult a szezon második fele, a DVTK-nak újfent betalált, gólt szerzett a Fradi ellen is, újból élvezte a mester bizalmát a kezdőcsapatban. Ez az időszak azonban újra csak négy meccsig tartott, utána már nem is nagyon volt jó teljesítménye. A szezon végére teljesen kiszorult a keretből is, érezhető volt, hogy ebből szakítás lesz.
Gól a DVTK ellen (forrás: MLSZ TV)
A nyáron aztán tudjuk mi történt, kerestünk csatárt, de nem találtunk, a sok sérülés miatt pedig újfent megkapta a lehetőséget Dalibor. a Cliftonville elleni hazai meccsen még egyszer utoljára megmutatta, hogy tud ő hajtani, de ez már késő volt. Az ősz további részében is csak akkor jutott szóhoz, ha nem volt más helyette, ekkor pedig már nem is érdekelte igazán, hogy bizonyítson, csak sétálgatott a pályán legtöbbször. Utoljára a Dunaújváros ellen volt kezdő, azt például csak annak köszönhette, hogy Balogh Norbertet elhívták az U19-es válogatottba…
Hogy mik lehettek a gyenge szereplés okai, arról hosszasan vitatkozhatna a Volas melletti, valamint elleni tábor, így ebben a kérdésben igazságot nem fogok tudni tenni én sem. Amit sokszor leírtunk már, és talán ez volt az egyik legfontosabb megállapítás: a szlovén srác egyszerűen nem illett a Lokiba. Nagyon régen volt ilyen statikus csatárunk, egy Kulcsárhoz vagy Sidibéhez képest tizedannyi mezőnymunkát tud magára vállalni, ez pedig hozzánk nem elég. Márpedig ezt egy dologgal tudta volna pótolni: a kegyetlen helyzetkihasználással. Ezzel viszont adós volt egész itt léte alatt, kis túlzással Kulcsár is nagyobb százalékban használta ki a helyzeteit. Sokan Kondás szemére vetik, hogy nem adta meg az esélyt „Daligólnak”, én azonban ezzel nem értek egyet. Tavaly ősszel és tavasszal is megkapta a lehetőséget, azonban a jó forma mindkétszer csak pár mérkőzésig tartott ki. Ha pedig a rossz játék miatt lecserélték, még neki állt feljebb, duzzogott, és csak egyre jobban elvesztette a motivációját.
A számok nyelvére lefordítva: a bajnokságban összesen 26 mérkőzésen 8 gólig jutott, a Kupában 4/3, a Ligakupában 11/7-es mutatóval zárt. Ha azt nézzük, hogy a dvsc.hu-nak adott egyik interjújában a válogatottba való bekerülést tűzte ki célul, bizony elmondható, hogy a nálunk töltött időszak csúfos kudarccal végződött. Az ősz végén nem meglepő módon szerződést bontott egymással a klub és a játékos, Dalibor pedig azóta már vissza is igazolt Mariborba. Reméljük ott ismét rátalál régi önmagára, sok sikert neki a további pályafutásához!
(a képek forrása: dvsc.hu)
