A Rosenborg ellen bár kikaptunk, a visszavágón van egy minimális reményünk, így ha nem is feltartott kezekkel, de felforgatott kezdővel utaztunk Kispestre, ahol az eddig százszázalékos piros-feketék számítottak esélyesnek. Az igen izgalmas találkozón végül mindkét csapatnak 1-1 ponttal kellett megelégednie. Hogy örülhetünk-e neki? Döntsétek el magatok az összefoglaló elolvasását követően! 😉
(Fotó: Földi Imre, nso.hu)
A kezdőcsapatokat elnézve a Honvéd egyáltalán nem okozott meglepetést, nem úgy a vendég csapat. Bár készültünk rá, hogy a kettős terhelés miatt felforgatott kezdővel állunk majd fel a kispestiek ellen, de azzal talán senki nem számolt, hogy Korhut helyét a védelem bal oldalán Jovanovics veszi át. Tény, Misin már nagyon érződött, hogy fárad, de ez a változtatás meglehetősen váratlan volt. A védelem többi részén Verpecz, Mészáros, Brkovic és Nagy várta a kezdő sípszót, ezen semmi meglepő nem volt, bár jó lenne tudni, hogy mi a helyzet Lázárral. A középpályán Varga és Zsidai mellett Szakály kezdett, illetve előttük Horváth, Castillion és Balogh szerepelt. Nevezhetjük ezt akár 4-3-3-nak, de 4-5-1-nek is, a lényegen nem változtat: a két szűrő szerepe magában hordozta szándékunkat: minél tovább kihúzni kapott gól nélkül.
10 perc elteltével azonban már zörgött a hálónk, Zsidai egy beadást csúsztatott be saját kapunkba. Az öngólról nem is igazán ő, hanem a beadás előtt rosszul passzoló Mészáros és a későn kilépő Nagy Zoli tehetett. Ettől függetlenül az 1-0 nem sok jót ígért, hiszen vérszegény támadásaink ellen könnyedén léptek fel a fővárosiak, gyors kontratámadásaik pedig folyamatosan sakkban tartották védőinket, így nem nyílhattunk ki. A további 30 perc alatt csupán egy lehetőséget jegyezhettünk fel vendég oldalon: Balogh ugratta ki Szakályt, aki bepasszolta az ötösön érkező Horváthra a labdát, aki sokadik rossz labdaérintés-sorozatát nem most szakította meg, így nem tudott kapura rúgni. Ellenben az ellenfél előbb Hidi révén veszélyeztetett, felső kapufás távoli lökete ha beakad, akkor Verpecz nem tenné zsebre amit tőlem kapna (a labda bár szitált, középre tartott). A kapufa azonban nem volt elég ébresztőnek. Az első percektől fáradtan játszó Varga és a balhátvéd pozícióban védekezésével nem túlságosan (de támadásépítéssel annál inkább) kitűnő Jovanovics is lemaradt a visszapasszolt labdáról, amit Botka tökéletesen talált el. A játékos második (!) gólját szerezte az NBI-ben, lövése védhetetlen volt, 2-0.
Arról, hogy a félidőre ne teljes búskomorsággal forduljunk, Castillion tett. A suriname-i származású támadónak szinte minden megmozdulása kiváló volt, az utolsó percekben Jovanovicsnak kitett labdája visszajutott hozzá a beadást követően, a Honvéd rossz felszabadításának köszönhetően. Azt pedig 15 méterről tökéletes ívben juttatta Kemenes kapujába. Szép gól, 2-1, majd szünet.
Még közvetlenül a szünet előtt Szakályt húzódás miatt Tisza váltotta, majd a második félidő elején érkezett a bűn-gyengén játszó Horváth helyére Bódi. Mindez azonban nem segített azon, hogy 28 méterről középről szabadrúgáshoz jutottak a piros-feketék. A szabadrúgás pedig, hogy, hogy nem, de utat talált kapunkba. Holender talán soha ilyen jól nem talált el labdát, védhetetlenül csavart a sorfal felett kapunkba… 3-1.
Azonban a következő 40-45 percben teljesen átvettük az irányítást. Egyrészt elfáradt elöl Youla, akit le is kellett cserélni, másrészt a 3-1 birtokában átengedte a területet a Kispest. Erre először a félidő közepén fázott rá, amikor Tisza sokadik próbálkozása megtréfálta Kemenest és a mellkasáról visszapattanó lövésre Balogh érkezett először, 3-2! Volt tehát még reménykedni való, pláne, amikor Castillion mellett egy indítást követően az ellenfél kézzel ért labdához – kár, hogy a bíró szerint, jogosan, előtte egy aprót lökött rajta csatárunk. Aki már sárga lappal a birtokában játszott, apró szabálytalanságainál a hazai publikum számos alkalommal reklamált piros lapot, ami azonban bármelyik esetnél erős ítélet lett volna. Az egyébként ma csupán 1-2 apróságot félrefújó Andó-Szabónak volt pár érdekes ítélete (pl. Tisza sárgája és 1-2 bedobás, szabadrúgás megítélése), de összességében nem rajta múlt, hogy vesztésre álltunk, hiába nyilatkozott feldúltan az ellenfél edzője a találkozót követően.
Az utolsó 20 percben már gyakorlatilag csak mi támadtunk, bár igazán komoly veszélyt nem tudtunk kialakítani, néhány beadással, középre tett labdával próbáltunk egyenlíteni, ami az utolsó pillanatokban sikerült is: Tisza egy lecsorgó labdát levett, majd a kapu oldalába belsőzött. A 3-3 pedig nem csak azt jelenti, hogy megőriztük veretlenségünket, felálltunk 2-0-ról és 3-1-ről, illetve kihoztuk a mérkőzésből a maximumot. Hanem azt is jelenti, amit a Békéscsaba ellen is már megtapasztaltunk: idén a szerencse kezét fogjuk.
Na, de hogy ne csak a tudósítással foglalkozzunk, a mérkőzésről általánosságban is érdemes néhány szót ejteni. A Honvéd és a DVSC sem fukarkodott a szerencsével, előbbinél gondoljunk csak Zsidai öngóljára, vagy a két fantasztikusan eltalált góljukra. A másik oldalon egy Hidi lövést követően volt velünk a kapufa, ráadásul mindhárom gólunk nem közvetetten gólpasszból esett, hiszen Castillion, Balogh és Tisza gólja előtt a labda mindig hazai játékosról érkezett. Ennek ismeretében, a játék képét látva (az utolsó 30 percben a Honvéd gyakorlatilag teljesen kipukkadt és feladta a támadás lehetőségét, ami óriási hiba volt) a döntetlen igazságos, de mi örülhetünk jobban, hiszen már-már elkönyveltük, hogy bizony nem szerzünk újabb pontot ma sem.
Az első félidő Honvéd-fölényéről egyértelműen a felforgatott csapatunk tehetett, Varga fáradtsága és Nagy, valamint Horváth szörnyű teljesítménye is bőven elég volt ahhoz, hogy ne túl sok babér teremjen számunkra. A második félidőben aztán jöttek a cserék, és bár féltem, hogy nem a sárgás Castillion helyére érkezik Sidibe, meglepődtem, hogy Nagy Zoli távozott (viszont így Jovanovics és Bódi is visszatérhetett a jobb oldalra). Végre azt éreztem, hogy 3-2-nél is előre megyünk, csatárt cserélünk védő helyére és mindent megteszünk a gólért. Ez a megalkuvást nem tűrő akarat az, aminek köszönhetően begyűjtöttük az 1 pontot. Ezzel pedig kihoztuk a mérkőzésből a maximumot, jó szájízzel készülhetünk a Rosenborg elleni visszavágóra, majd a hazai, Haladás elleni mérkőzésre. Elvárásom nem túlságosan sok van e két találkozót követően: ha legalább az egyiket megnyerjük, én már boldog leszek!
Játékosértékelés
A mérkőzés során szokásomhoz híven most is adtam + és – pontokat a játékosoknak a különösen jó, vagy rossz megmozdulás/helyezkedés után, majd a félidők végén ezeket egységesítettem. A játékosok neve mellett így a 3 érték ezt jelöli: első félidő, második félidő és a teljes értékelés.
Verpecz [-1/+3//+2 ] 5 Bár egy bravúrkapus a 3 gól egyikét talán kivédi, de ő nem bravúrkapus. Ennek ellenére a második félidőben több jó megmozdulása, védése, kifutása is volt. A 3 kapott gól viszont akkor is 3 kapott gól…
Nagy [-3/+1//-2] 4 Az első gólban benne volt, máskülönben „csak” annyi negatívumot hoznék fel ellene, hogy védekezésnél sosem támadja meg ellenfelét, így körülbelül akkor alakítanak ki mellőle helyzetet, amikor akarnak; illetve támadásban ma az ég világon semmit sem tudott besegíteni.
Mészáros [0/+1//+1] 5 A mai teljesítménye már nem volt vállalhatatlan, csupán átlagos. Youlával bírta a versenyfutást, de volt egy-két rosszabb megmozdulása is. Bizonyította, hogy az NBI-ben lehet még keresnivalója – de nem ő a jövő embere.
Brkovic [+4/+1//+5] 6 Egy 3-3-as mérkőzésen talán túlzás lenne egy védőnek hetest adni, pedig az első félidőben talán egyedül ő volt átjátszhatatlan. A második félidőben nem sok dolga akadt.
Jovanovics [+3/+2//+5] 6 Bal hátvédként először láttam játszani. A védekezésben így több hibával játszott, az előre játékban viszont képes volt annyit nyújtani, mint amikor a jobb szélen játszik. A mérkőzés végén érezhető különbség volt játékában, amikor visszakerült a helyére, beadásából gól is lett az utolsó percben; és kiemelném, hogy jó volt látni a végén Bódival párban.
Zsidai [+1/+2//+3 ] 6 Szerzett ugyan egy peches öngólt, mégis végig agilisan, bátran játszott, pedig már a 26. percben (jogosan) besárgult.
Szakály [0/-//0] 5 Szögletei nem voltak veszélyesek, a támadásban próbált jól passzolni (egyszer ez össze is jött, de azt Horváth kihagyta), de összességében ugyanannyi jót és rosszat tett, nem lógott ki sem felfelé, sem lefelé.
Varga [0/+2//+2] 5 Rendkívül fáradtnak tűnt, nem tudott támadásokban segítő kezet lábat nyújtani, a védekezésben viszont megtette, amit tudott, igaz, néha abba is be-becsúszott 1-2 tőle szokatlan hiba.
Balogh [+3/+3//+6] 7 Sokat töprengtem, hogy a 7-est megérdemli-e, de hiába „csupán” egy lepattanóból szerzett gólt, mégis odaért, berúgta és a mezőnyben is számtalan kiváló megmozdulása volt. Ettől függetlenül ennél több helyzetet várunk tőle, igaz, a második félidőre nagyon elfáradt.
Castillion [+5/+1//+6] 7 Ha Balogh 7-est kapott, akkor ugyanezt Castillion is megérdemli, aki az első félidő végén meccsben tartotta a csapatot góljával. Ő is elfáradt a 60. percre, addig szinte tarthatatlanul robotolt, jó labdatartásai és passzai voltak.
Horváth [-5/-//-5] 3 Nagyon közel van ez a ketteshez, merthogy kb. egyetlen jó megmozdulása volt, pedig kapott labdát Szakálytól és Jovanovicstól rendesen. Cseréje teljesen jogos volt, nem tudom mi lett a sráccal, de ha ez így marad, könnyen a citromdíjasaink között találhatja magát.
Cserék:
Tisza [-/+3//+3] 7 Szintén megkapja a hetest, mert bár csak 1 félidőt játszott, kapura veszélyesen tette ezt, több jó távoli lövései egyikéből Balogh szépíthetett, majd az utolsó másodpercekben is higgadt maradt. Bár volt több hibája is, érződött, hogy Szakály vagy Mihelic nélkül nehezebb a dolga, de az előrejátékban mutatott eredményesség mindent felülír!
Bódi [-/+3//+3] 6 A 2. félidő első felében jobban eltűnt, de 3-2 után felélénkült, bal- és jobboldalon is voltak jó próbálkozásai.
Sidibe [-/+1//+1] 0 Csupán 15 percet kapott, helyzetbe nem került, de kellett a vérfrissítés általa.
————–
Kondás Elemér: A mérkőzés eleji felforgatott kezdőnek nem igazán örültem, Jovanovics balhátvédbe kerülésével meglepetést is okozott, illetve én eleve Tiszával kezdtem volna, nem Szakály Petivel. Szóval eddig a történet átlagosan alakult, viszont az, hogy utána mindhárom cseréje is megfelelő volt, ráadásul a végén tőle ritkán látható módon csatár-védő cserét lépett meg és ahelyett, hogy felíveléseknél visszazavarta volna a védőinket, engedte, hogy felfussanak a kapuhoz. Szóval egyértelműen a döntetlenért hajtottunk az utolsó percekben és ez kifizetődött, úgyhogy JÁR A PACSI!
————–
A mai mérkőzéssel tovább specializáljuk összefoglalóinkat, ahol most már külön pontozzuk egy 5-ös skálán a csapat és a játékvezető teljesítményét, valamint a mérkőzés színvonalát.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Hajrá Loki!
Csibu
