Ki-ki még a múlt heti, Hali elleni hazai fiaskót emésztgeti, tény, hogy nem könnyű egy ilyen vereségen csak úgy továbblépni, azonban nincs idő a kesergésre, mert egy nagyon komoly sorozat veszi kezdetét szombaton a Loki számára. Ugyan az Európa Liga szereplést befejeztük, ami talán most jól is jött, hiszen volt, és lesz időnk rápihenni az előttünk álló kemény meccsekre, melyek sorban így jönnek: Diósgyőr, Ferencváros, Videoton, MTK. Mivel a bajnokság elejét elrontottuk, így ebből a négyes sorozatból kell a lehető legtöbbet kihozni, ha komoly céljaink vannak idén a bajnokságban. Emberes feladat vár tehát a csapatra, ennek első állomása lesz a diósgyőri vendégszereplés.
Nyár van, a legtöbb ember ilyenkor nyaral, így tesznek a LokiBlog szerkesztői is, jómagam is nyaralásom közepette írom ezt a cikket, így nézzétek el, hogy most ezúttal nem kezdek bele hosszas elemzésekbe, csak röviden felvezetem a szombati bajnokit.
Ha mi azt mondjuk magunkra, hogy rosszul kezdtük a szezont, akkor mit mondjanak a DVTK szurkolók? Az első fordulóban kínkeservesen, hatalmas mázlival legyőzték otthon 2-1-re az újonc Vasast hátrányból fordítva, azt követően viszont három vereség következett a borsodi együttesnek: kikaptak 3-1-re a Fradi otthonában (ez vállalható eredmény, bár a játék képe alapján lehetett volna öt is a két csapat közti különbség), majd jött egy nagyon fájó vereség a Vidi ellen hazai pályán. Korán vezetést szereztek a piros-fehérek büntetőből, majd emberelőnybe is kerültek Simon kiállítása miatt, azonban túlságosan lazára vették a figurát a végén, így előbb Koman adott 50 méteres gólpasszt az ellenfél játékosának, Oliveirának, majd amíg azon rágódtak a hazai játékosok, hogy hogy szúrhatták el így ezt a megnyert meccset, Pátkai révén berámolt még egy gólt a Vidi egy percen belül, így még a döntetlen is odalett. Ez a vereség vélhetően padlóra vágta a miskolci csapatot, talán ennek volt köszönhető a múlt heti súlyos, 5-0-s vereség az MTK otthonában. Elég mély gödörbe került tehát a DVTK, de reméljük, hogy nem most szombaton kezdenek el kikecmeregni ebből az árokból.
Erről a mi játékosaink gondoskodhatnának, de nálunk sem fenékig tejfel az élet. A Rosenborg elleni zakóra fel voltunk készülve, arra viszont nem, hogy hazai pályán szenvedünk vereséget a Haladástól, attól a csapattól, amely tavaly épphogy nem esett ki. És ami ennél is fájóbb, hogy teljesen megérdemelten győzött a Hali, míg mi 90 percen keresztül csak szenvedtünk, erőlködtünk. A játékosok a fáradtságra fogták ezt a szégyenteljes produkciót, míg Kondás Elemér a szurkolók ellen is kikelt, amiért támogatás helyett csak szidalmazást kaptak a közönségtől. Ezek miatt a nyilatkozatok miatt most még nagyobb nyomás helyeződött mind a játékosokra, mind a stábra, hiszen jó néhány szurkolót maguk ellen haragítottak.
A Diósgyőr ellen egyébként mindig élvezetes, és fordulatos mérkőzéseket szoktunk játszani, bár az utóbbi időben inkább mi örülhettünk a két csapat meccsei után. Hazai pályán rendre elgyepáljuk őket, az elmúlt években nem is emlékszem, hogy akár csak pontot is szereztek volna ellenünk. Az utóbbi esztendőkben volt 1-0-s, 2-0-s, de akadt 4-0-s és 5-0-s hazai siker is, olyan meccs is volt, amin még Dombi Tibi is gólt szerzett, méghozzá fejjel! A diósgyőri összecsapások azért ennél szorosabbak szoktak lenni, és általában döntetlenre végeznek a felek. A legutóbbi három Miskolcon lejátszott mérkőzésünk éppen ilyen végkimenetelt hozott, tavaly és tavaly előtt is 1-1 lett (legutóbb mi, azelőtt a hazaiak fejezték be 10 emberrel az összecsapást), illetve 2013-ban játszottak egy 3-3-at is a csapatok (amely meccsen már 3-1-re is vezettünk…), győzni pedig legutóbb még 2012-ben, a veretlenül megnyert bajnoki címünk évében sikerült, akkor Coulibaly duplájával nyertünk 2-0-ra.
Nézzük a várható felállásokat. A hazai csapatnál két eltiltott lesz, Antal Botondot és Kovács Gábort kiállították az MTK ellen, ők emiatt lesznek kénytelenek kihagyni az összecsapást. Nikházi Márk kézsérülést szenvedett még a Vidi ellen, viszont ha minden igaz, ő már pályára léphet szombaton. Nálunk a régebb óta mardói Novakovics, Balogh J., Ludánszki trióhoz csatlakozott két hete Szakály (ráfér a pihenő), illetve ami nagyobb érvágás, az Varga Józsi hiánya, aki múlt héten, a Rosenborg elleni visszavágón szedett össze egy kisebb sérülést, ami miatt három hétig pihenni kényszerül. Bekő Balázs minden bizonnyal meghagyja az óvatosabb, 4-1-4-1-es formációt, hiszen blődség lenne fejjel a falnak rontaniuk. Ezzel gyakorlatilag lemásolják a mi hadrendünket, ezzel is elősegítve azt, hogy ne legyen könnyű dolgunk. Antal helyett Rados kezdhet majd a kapuban (őt szeretjük, sokat szokott lepkézni ellenünk), a védelemben a fordulatos Lipták mellett a Felcsútról szerződtetett Tamás Márk kezdhet, a széleken pedig a neve alapján mindig is afrikai légiósnak hitt Okuka, illetve a fiatal Nemes Milán. A szűrőfeladatokat Egerszegi Tamás, a szervező munkát pedig a Koman-Bognár duó hajthatja végre. A szélekről Bacsa és Barczi, elől pedig Grumics rohamozhatja a kapunkat.
Esetünkben igazából csak annyi a kérdés, hogy változtatunk-e a múlt heti felálláson valamit, ugyanis nem túl bő a választék, főleg ami a középpályánkat illeti. Radosevicset én bent hagynám a kapuban, Verpeczet túl nagy trauma érte az elmúlt hetekben, Bozidar pedig az eddig bekapott két góljáról nem tehet, úgyhogy amíg nem hibázik, nincs értelme őt ok nélkül kitenni. Hátul maradhat a Jovanovics, Brkovics, Mészáros, Korhut négyes, előttük pedig Zsidai felelhet a védekezésért a középpályán. Egy sorral előrébb lehetnek kérdőjelek, bár Bódi és Tisza helye biztosnak tűnik, illetve remélhetőleg Balogh Norbié is, viszont kérdés, hogy a múlt héten pocsékul játszó Mihelic, vagy Sidibe kezd-e. Ha utóbbi, akkor ismét a Rosenborg elleni meglehetősen offenzív felállást láthatjuk majd, gyakorlatilag négy csatárral, de fontos megjegyezni, hogy ez valójában egycsatáros játék, hiszen elöl klasszikus ékként csak a remek formának örvendő Castillion lehet majd, míg Sidibe és Balogh a középpálya széleiről, Tisza pedig középről érkezne segíteni holland támadónknak. Bódi Ádám pedig ez esetben ismét a középpálya közepén, Tisza mellett kapna szerepet, ahol érzésem szerint kevésbé megy neki olyan jól a játék, mint a szélekről indulva. A sok hiányzó miatt azonban azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy ismét elővesszük a 4-4-2-es hadrendet, ebben az esetben így tudnám elképzelni a kezdőnket a középpályától kezdődően: Balogh, Zsidai, Tisza, Bódi – Sidibe, Castillion.
Nehéz meccs vár ránk tehát, és egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy most rázódunk majd egyenesbe, és kezdjük el gyűjtögetni a győzelmeket. A magam részéről két rossz formában lévő együttes gyenge színvonalú összecsapására számítok, kevés helyzettel, és egy döntetlen körüli eredménnyel. Benne van az is, hogy egygólos összecsapás lesz, és amelyik csapat be tud találni, az meg is nyeri az összecsapást. Reméljük, hogy így is lesz, és mi leszünk az a csapat, amelyik gólt tud majd szerezni, de sajnos reálisabbnak tűnik egy 1-1-es végeredmény. Még egy érdekesség a meccsel kapcsolatban: eredetileg Kassai Viktor vezette volna a találkozót, azonban az MLSZ adatbankjában már Andó-Szabó Sándor szerepel, mint a mérkőzés játékvezetője. Igazából egyiket sem szeretjük, bár tény, utóbbihoz kevesebb kellemes emlékünk fűződik…
