LokiBlog FC. Ezt a nevet választottuk magunknak a január 23-i Bánka-Rakaczki Emléktornára, ahova magyar szurkolói közösségeket invitáltak meg. Úgy utaztunk Budapestre, a Vasas sportcsarnokába, hogy tudtuk: nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos. Persze bíztunk a jó eredményben és egy emlékezetes, baráti versenyben.
Végül 8 csapatot sikerült elcsábítaniuk a szervezőknek: a három vidéki (Szombathely, Diósgyőr, Debrecen) és öt fővárosi (MTK, FTC, UTE, Vasas és Real Madrid) szurkolói közösség egy-egy csapatát két négyfős csoportba sorolták, így három mérkőzés mindenképpen várt ránk. No de nem is ez volt az elsődleges, hiszen a torna legfontosabb célja azon túl, hogy a szurkolókat összefogja, és bizonyítsa: nem állunk mi olyan szörnyen távol egymástól; az volt, hogy emlékezzünk Rakaczki Bencére és Bánka Kristófra. No és adományainkkal (többek között a nevezési díjjal) támogassuk a betegség vagy baleset által nehéz helyzetbe kerülő, az anyagi segítségre rászoruló sportolókat. A délutáni megemlékezés egyszerre volt megrendítő, bátorító és méltó ehhez a rendezvényhez, melynek további folytatásában, egyre több csapat csatlakozásában bíznak a szervezők.
Egyébiránt a következő kerettel vágtunk neki a tornának: Csibu, JuveFan1897, Lucas_Gonzalez, Sammy, Enderson, Asbolt M., Nyirán P., Balajthy D., Bődi S.
A találkozóinkról túl sok szót nem érdemes ejteni, sajnos az MTK már reggel bebizonyította, amit úgyis tudtunk: nem mi vagyunk a torna esélyesei. Életünkben először játszottunk együtt, nem a versenyzés láza keltette életre csapatunkat. Ellenben ellenfelünk számos aktív, utánpótláskorú MTK játékosa kicsit megkérdőjelezte a szabályzatban leírtakat és a torna eredeti szándékát. A 9-0 ahhoz képest nem is volt ellenük rossz eredmény.
A második találkozón az igen vehemens Vasassal csaptunk össze. A szó nem igazán nemes értelmében, a 12-0-s vereségünknél jobban fájt ellenfelünk sokszori sportszerűtlen magatartása, ami egyébként a torna többi meccsére egyáltalán nem volt jellemző. A gondokat nem sorolom, de ha valami nem volt méltó ehhez a naphoz, az ez a 20 perc volt. Nem erre számítottunk egy emléktornán.
Ráadásul a csoportunk alakulása miatt az Újpest csapatának, harmadik ellenfelünknek az volt a célja, hogy legalább 16 góllal nyerjen ellenünk. A korábbi labdarúgókból álló öregfiúk csapata lélegzetvételnyi szünetet sem adott kifáradt csapatunknak (megjegyezzük: a mi kispadunk három cseréből állt, míg minden más csapat minimum 10-14 labdarúgóval nevezett, így biztosítva a folyamatos lendületet), a 17-0-nak egyedül azért örültünk, mert így ők és az MTK jutottak tovább.
Azt előre tudtuk, hogy vereségekkel térünk majd haza, de pechünkre megkérdőjelezhetetlenül a torna három legjobb csapata ellen játszottunk (ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a döntőt az a két csapat vívta, aki velünk volt egy csoportban, és ha három továbbjutó lett volna, akkor vélhetően a Vasas is az élmezőnyben végez), az a minimális cél amit kitűztünk magunknak pedig nem sikerült: legalább egy gólt rúgni. Bár erre minden meccsen megvoltak a lehetőségeink, most így alakult. De nem az eredmény, hanem a szándék, a kiállás, a részvétel a lényeg. Mi pedig boldogan képviseltük szeretett városunkat, a Debrecent. Az pedig minden bekapott gólért kárpótolta csapatunkat, hogy kiesésünket követően sportszerű, igazán bátorító tapssal jutalmaztak minket a kilátogatók.
A csoportunk eredményei:
- UTE Baráti Kör – Angyalföldi Vaddisznók 2-2
- LokiBlog – MTK Baráti Kör 0-9
- MTK Baráti Kör – UTE Baráti Kör 4-0
- Angyalföldi Vaddisznók – LokiBlog 12-0
- LokiBlog – UTE Baráti Kör 0-17
- MTK Baráti Kör – Angyalföldi Vaddisznók 1-0
A torna végeredménye:
- MTK Baráti Kör
- UTE Baráti Kör
- DVTK-amigeleken.hu
- FTC Baráti Kör
Köszönjük a szervezést, Hajrá Loki!
Csibu
