…Muszáj feltennünk ezt a kérdést. Tomboló lelkesedés a válogatott iránt, új szezon, gyenge ellenfél, kiütéses idegenbeli siker és igyenes belépés. Kell ennél több ahhoz, hogy ismét visszatérjen az élet a stadionba? Ahhoz, hogy ismét maga mellé állítsa a klub a szurkolókat? Sajnos ez a meccs is tökéletesen rávilágított arra, hogy igen, ennél sokkal több kellene.
Pedig ránézésre elégedetten csettinthetünk. 7-0-ás összesítéssel, magabiztosan jutottunk tovább a san marinói félamatőr csapat, a La Fiorita ellen, a visszavágón pedig régen látható létszámú közönség látogatott ki a meccsre, nagyjából a stadion fele megtelt.
A kezdőcsapatunk azonban már jelezte, hogy koránt sincs minden rendben. Egy-két poszttól eltekintve szinte mindenhol egyértelműen a legerősebb csapatunk futott ki a pályára, és így különösen is szomorú volt végignézni a neveken.
Kezdjük a kapuban Radoseviccsel, akiben érezhetően nem igazán bízik a szakmai stáb, de mivel úgy tűnik, nincs pénz új kapusra, ezért mégis ő véd. Ez viszont érezhetően leépítette az önbizalmát, ami egy kapusnál (is) a legfontosabb tényező. Az egyetlen értelmezhető jobbhátvédünk Jovanovic, neki sem feltétlenül ez a legerősebb posztja. Brkovic mellett – ki tudja, meddig marad ő is – Szatmári kezdett. Érdekelne, hogy ha Szilvási nem szenved motorbalesetet, akkor melyikük kapja meg az esélyt a bizonyításra, de van egy sejtésem… Baloldalon Korhut tért vissza, mint egyetlen balhátvéd. A középpályánk még elfogadhatónak is tűnt, ott Djelmic, Varga, Holman és Szakály kezdtek, előttük Tisza és Castillion játszottak. Apropó, Castillion, teljesen egyértelmű, hogy rá sem tartana a szakmai stáb igényt, ami az ő önbizalmát és lelkesedését is megtépázta, azonban valami érthetetlen okból eddig egy csatárt sem tudtunk leigazolni, ezért muszáj őt vagy a szintén gyenge formára beállt Kulcsárt próbálgatni.
A találkozó elején persze rohamoztunk, rohamozgattunk, azonban a próbálkozásaink szép lassan a Benny Hill showt juttatták az eszembe. A jobb szélen Djelmic prezentálta a helyzetkihagyás összes trükkjét, amihez Tisza és Szakály is csatlakoztak. Castillion sem mutatta meg, hogy bármi áron szomjazik a gólra. Egyedül Holman kreativitása, passzai és megindulásai világlottak fel néha az éjszakában, és végül az első játékrész hajrájában sokadik remek labdájával Tisza fordult le a védőjéről, majd lőtt szépen a hosszú felsőbe.
A fordulás után úgy tűnt, hogy annyit lövünk majd, amennyit csak akarunk. A lelkes vendégcsapat teljesen elkészült az erejével, főleg a jobb szélre beállt új igazolásunk, Mészáros Karol gyors elfutásaival nem tudtak mit kezdeni. Az újabb gólt azonban nem ő, hanem a mezőny legjobbja, Holman szerezte egy gyönyörű elfutás és cselsorozat utáni lapos gurítással. Ez volt az a pont a meccsen, ahol elszalasztottuk a nagy lehetőséget a közönség kiszolgálására. Még pár percig próbálkoztunk, kihagytunk csomó helyzetet, aztán szép lassan meguntuk az egészet. Közben bejött Szekulic és Ferenczi is, azonban előbbi kb üres kapura is csak a felső lécre tudott lőni, utóbbi pedig hamar beleszürkült a mezőnybe. A végén még Castillion is lőtt egy kapufát, a közönség azonban hiába várt volna még gólokat, szép csendben lecsorogtak az utolsó percek.
Játékosok értékelése:
Bozidar Radosevic – 0
Hát… Ez nem volt meggyőző. Az első félidőben egy tőle szokatlan hibát csinált, megúsztuk azt a szituációt, de ez komolyabb szinten nem fér bele. Nagy kár érte, hogy nincs valaki a szakmai stábban, aki érezhetően bízik benne és fejleszti, mert ennél sokkal több lenne benne.
Aleksandar Jovanovic – 5
Lelkes volt, hajtott, akart, de sokszor darabosnak és pontatlannak éreztem őt. Nem vagyok nyugodt, hogy csak Nagy Zoli és Bokros a bevethető lehetőségek mögötte. Ennek így még nagyon rossz vége lehet, akár formahanyatlás, akár sérülés, akár eltiltás miatt esne ki a csapatból, átjáróházzá válna a védelmünk.
Szatmári Csaba – 5
Túl sok minden nem derült ki róla. Amit kellett, azt megoldotta, volt egy-két szerelése, a végén adott Ferenczinek egy szép labdát, de ezen kívül nem oszlatta el azokat a kételyeket, hogy kevés ő magas szintű meccsekre.
Dusan Brkovic – 6
Rengeteget dolgozott, szokás szerint a védelem oszlopos tagja volt. Bele sem szeretnék gondolni, mi történne, ha jövő nyáron ő is távozna.
Korhut Mihály – 5
Ez a játék eléggé harmatos volt, érződött rajta, hogy ez nem volt az a szint, amit igazán komolyan tudott venni. Kicsit „szögletesnek” éreztem a mozgását, nem hozta azt a dinamizmust, amire egyébként képes. Támadásban pedig egy ilyen gyenge ellenfél ellen sokkal több lehetősége lett volna…
Ognjen Djelmic – 4 – A mérkőzés citromdíjasa 
Nagyon nem tetszett a játéka. Pontatlan passzok, hatalmas kihagyott lehetőségek. Olyan, mintha fejben nem lenne teljesen ott a kiélezett szituációkban. Közel sem egy Mihelic szint eddig, reméljük, hogy rám tud majd cáfolni.
Varga József – 5
Szerzett labdákat, hozott egy átlagot, de ő sem emlékeztetett a régi önmagára. Nagyon ritkán látom rajta a régi tüzet, remélem, hogy a következő körben, amikor több tétje lesz a dolognak, jobban felszívja majd magát.
Holman Dávid – 7 – A mérkőzés legjobbja 
Ha minden meccsen legalább így játszana, akkor a középpályánk rendben lenne. Kreatív játékos, aki érzi, hogy mikor hogyan lehet váratlan húzni, viszont kérdéses, hogy tudja-e majd tartani a formáját az egész szezonban. Remélhetőleg nem súlyos a sérülése.
Szakály Péter – 5
Szép megoldások szakították meg néha a szenvedését. Kihagyott helyzetek, körülményes forgolódás, „elavult technológia”. Így tudnám összefoglalni a játékát, de még ezzel együtt sem a legrosszabb arcát mutatta.
Tisza Tibor – 6
Szép gólt lőtt, ezen kívül is volt pár jó megoldása, de neki sem ez volt élete meccse. Főleg a mérkőzés első harmadában produkált hajmeresztő dolgokat, ráadásul összeszedett egy teljesen felesleges lapot is, ami később még visszaüthet.
Geoffrey Castillion – 5
Csak azért nem 4-est adtam neki, mert volt pár tényleg szép passza, és azért közel sem volt annyira botrányos, mint Kulcsár szokott lenni. Ennek ellenére egy befejező csatártól ennél sokkal gyilkosabb ösztönöket várnék a kapu előtt.
∼•∼
Mészáros Karol – 5
Dinamikus, techinkás játékos, de ennél több bátorság kell majd a részéről. Nem vállalta be eléggé a nehezebb szituációkat, pedig képes lenne ő is kreatív megoldásokra. Bár nem ez volt élete meccse, de belőle lehet egy minőségi igazolás.
Danilo Szekulics – 5
A kihagyott helyzetét illett volna berúgni, egyébként kicsit beleszürkült a mezőnybe. Ennek ellenére nagy pozitívum lehet vele kapcsolatban, hogy védekezésben és támadásban is bevethető a középpályán. Remélem, hogy ennél több lehetőséget kap majd a bizonyításra.
Ferenczi János – 5
Kiegészítő embernek jó lehet, de nem mutatott semmi extrát. Igaz, annyira lefelé sem lógott ki a csapatból.
∼•∼
Kondás Elemér
Most sem nyűgözött le stratégaként. El kell ismerni, az alapanyag sem túlzottan meggyőző, amiből gazdálkodhat, de nagyon kellene már a kispadon is a vérfrissítés. Egyébként az látszott rajta, hogy ő is érzékelte, ennél többet kellene mutatni, hogy legközelebb is kijöjjenek a nézők. Ezt a felfogást azonban nem sikerült átadnia eléggé a csapatnak, ami negatívum.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
A mérkőzést nehéz reális értékelni, mert két teljesen eltérő játékerőt képviselő csapat találkozott egymással. Nézhetőnek nézhető volt a játékunk és a meccs is, de ez inkább csak egy-két játékosunk villanásainak volt köszönhető. A görög bíró engem nem győzött meg, hogy kellően felkészült egy nemzetközi mérkőzés levezetésére, látszott rajta, hogy ez volt az első ilyen jellegű megmérettetése. Akadt egy-két olyan szituáció, amikor vélhetően büntetőt kellett volna fújnia, de ezeknek nem volt akkora jelentőségük a meccs kimenetele szempontjából.
Térjünk vissza kicsit oda zárásként, hogy miért is beszélhetünk egy győzelem után újabb elszalasztott lehetőségről. A bevezetőben leírtak miatt lehetőséghez jutott a klub arra, hogy kicsit visszacsalogassa a megcsömörlött nézőket a stadionba. Ehhez azonban kellene egy csapat, amely legalább lelkes vagy saját nevelésű játékosokból áll. Egy olyan edző, aki fel tudja tüzelni a játékosait. Ezek nélkül ugyanis nem lehet kiszolgálni a szurkolókat, remek kedvezmények ide vagy oda. (Eddig sajnos még azok is hiányoztak, tovább rontva a helyzeten.) Soha nem elegendő a felszínen változtatni, a mélyebb problémák előbb-utóbb a felszínre bukkannak majd. Lehet, hogy ez kicsit erős megfogalmazás, de „a szart nem lehet bonbonként eladni”, bármennyire is jó a marketing.
Erre természetesen nem az a jó megoldás a vezetőség részéről, hogy akkor nem adunk további kedvezményeket a szurkolóknak, mert úgyis felesleges, inkább az, hogy a produkción próbálunk érdemben javítani.
Attól ugyanis, hogy „ingyen” van a börtön, nem akarok oda bevonulni. Attól, hogy nem kell fizetni egy amatőr énekes műsoráért, még nem feltétlen akarom meghallgatni, ha mondjuk borzasztó hamisan énekel. Ezzel ellentétben akár gyűjteni is hajlandó vagyok valamiért, ami tényleg különleges és emlékezetes. Vajon miért vannak tele a sportcsarnokok egy színvonalas koncert esetében annak ellenére, hogy tízezres jegyárakat kell megfizetni?
A problémákat tökéletesen jelzi, hogy egy félamatőr, szabadidejükben focizó, túlkoros ellenfél ellen, mely megyei szintet (se) képvisel, ennyire voltunk képesek. Tekintve, hogy az „idő is pénz”, félek tőle, hogy sokan még így is elpazarolt időként élik majd meg ezt a meccset. És mi lesz így velünk még később? Kijön-e majd bárki is legközelebb…?
Enderson
