Magyarországra azzal a nem titkolt céllal szerződnek a légiósok, hogy ugródeszkának használva csapatukat felhívják magukra a nagyobb, nyugati bajnokságokban szereplő együttesek figyelmét. Tudjuk nagyon jól, hogy ez csak kevés játékosnak sikerült, és a többségük elevickél a langyos NB I-ben, mások pedig hamar eltűnnek a süllyesztőben. Kétrészes cikksorozatunkban az elmúlt tíz évben a DVSC-ben megforduló légiósoknak nézünk utána: sikerült-e dobbantaniuk, vagy a DVSC után csak lefelé vezetett az útjuk? Az első részben az elmúlt öt évre tekintünk vissza.
Haladjunk időrendben visszafelé, és kezdjük azokkal, akik az előző szezonban még a DVSC keretét alkották. Az idén nyáron távozók közül egy kivétellel mindenki talált már magának csapatot. Ibrahima Sidibe a belga harmadosztályban szereplő KSK Hasselt együttesében találta meg számításait, eddig három mérkőzésen lépett pályára, gólt nem szerzett. Bozidar Radosevicet már télen is csábította az iráni Persepolis FC, szerződése felbontása után végül ténylegesen a Közel-Keletre igazolt, új csapatában egyelőre még nem lépett pályára. Az előbb említett kivétel Adamo Coulibaly, aki ismerve az igényeit, és a tárgyalási eljárásait, aligha fog könnyen csapatot találni magának. Emellett persze említsük meg, hogy korban, és fizikálisan sincs már a toppon, így az sem lenne meglepő, hogy felhagyna a profi futballal.
A 2015-2016-os szezonban távozók közül Nenad Novakovic szintén nem talált még magának csapatot, sajnos úgy tűnik, hogy sérülése valóban nem teszi lehetővé, hogy folytatni tudja pályafutását. Rene Mihelic alapembere az izraeli bajnokság középmezőnyéhez tartozó Hapoel Ra’ananának, jelenlegi csapatában tavaly óta 4 gólt és 5 gólpasszt jegyzett. Selim Bouadla alighanem többet remélt a portugál kalandnál, mint ami lett belőle: tavaly csupán hét bajnokin szerepelt az élvonaltól búcsúzó Academica Coimbrában, ezen felül a cserepadra is csupán csak háromszor fért oda. Nem tudjuk, hogy sérülés, vagy szimplán a játéktudás volt-e az oka a kevés játéklehetőségnek, mindenesetre nem meglepő, hogy idén nyáron váltott, és a horvát élvonalban szereplő Slaven Belupoba szerződött. Az új szezonban egyelőre négy mérkőzésen csak egyszer lépett pályára. Miután szerződést bontott a DVSC-vel, fél évig nem talált magának csapatot Igor Morozov, így végül februárban visszatért nevelőegyesületébe, a Levadia Tallinnba, ahol ismét alapemberré vált, az idei szezonban 26 mérkőzésen lépett pályára, és védő létére már hat gólnál jár (korábban volt 12 gólos szezonja is Észtországban).
A Bouadla tesók sokkal többre voltak hivatottak, mint amire vitték
Ugorjunk még egy évet vissza, 2014-ben hagyta el a DVSC-t Vukasin Poleksic, aki azóta volt a Pécs és a Békéscsaba hálóőre is (mindkét csapat búcsúzott az élvonaltól abban az évben, amikor ott védett, igaz a Pécs „csak” anyagi gondok miatt), a kettő közt pedig egy rövid ideig Montenegróban, tavalyi Európa Ligás ellenfelünknél, a Sutjeska Niksicnél is védett. Az idei szezonra az NB II-be kieső Békéscsaba a jelenleg zajló NB I-es szezon listavezetőjének, a Vasasnak adta kölcsön, ahol alapembernek számított súlyos sérülésééig, amiből vélhetően csak a tavasz közepén/végén térhet majd vissza. Joel Damahou mozgalmas karriert tudhat magáénak, mióta távozott Debrecenből. Súlyos sérülése után nehezen talált magának csapatot, végül 2015 telén a francia másodosztályban szereplő FC Tourshoz igazolt. A Ligue 2-ben csak hét alkalommal kapott szerepet, így nyáron távozott is Ciprusra, a Pafos FC-hez. A ciprusi élvonal alsóházában végző együttesnek alapembere volt, 25 bajnokin 5 gólt szerzett, így némileg meglepő, hogy idén nyáron a kuvaiti Al-Arabiba szerződött. l’Imam Seydi egy igazi vándormadár, hiszen másfél év alatt már négy csapatban is megfordult. Debrecenből Nyíregyházára vezetett az útja, fél évet töltött az NB I-ből kizárt Szparinál, majd tavaly nyáron az azeri Xazarba szerződött. Alig két hónapig bírta a fenekén, és máris váltott, méghozzá bajnokságon belül, szeptemberben ugyanis az Inter Bakunál kötött ki. Ott sem húzta sokáig, idén januárban Máltára, a Birkirkara FC-hez igazolt. Ha azt hiszitek, hogy hosszútávra tervezett a szigetországban, akkor tévedtek: márciusban távozott az együttestől, azóta pedig nem talált magának csapatot. Az előző szezonban az azeri és a máltai élvonalban összesen 14-szer lépett pályára és csupán egyetlen gólt szerzett. Dalibor Volas sem találta meg számításait, mióta elhagyta a Cívisvárost. A szlovén gólvágó pályafutása azóta hanyatlik, mióta legelőször, 2011-ben elhagyta korábbi sikereinek helyszínét, a Maribort. Rövid debreceni pályafutása után visszatért a lila-sárga együtteshez, és egy darabig úgy tűnt, hogy ismét magára talál (első fél szezonját mesterhármassal nyitotta, és összességében 14 bajnokin 10 találatig jutott), azonban hamar parkolópályára került a szlovén együttesnél is: a 2015-2016-os idényben csak négy bajnokin kapott szerepet, azokon is többnyire csak néhány percet játszott. 2016 telén a maláj Pahang FA-ban próbálta ki magát, de a nyáron visszatért Európába, és az albán ezüstérmes Partizani Tiranába igazolt. Pályára lépett a Ferencváros elleni BL selejtezőn, de valami miatt nem jött össze neki az albán kaland, így alig másfél hónap után elhagyta az együttest, augusztus végén pedig ismét hazájába igazolt, jelenleg az NK Celje futballistája. Lucas Marcolini szerkesztőnk, Lucas Gonzalez névrokona, egykori játékosunknak, jelenleg a Fradiban focizó Leandronak pedig az unokaöccse. Annak idején hatalmas tehetségnek tartották őt, de soha nem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. 2014-ben vette le róla végleg a kezét a DVSC, akkor a szlovák FK Moldavába szerződött, de nem tudott gyökeret verni északi szomszédunk csapatánál, így 2015 februárjában Kisvárdára igazolt. Tavaly 22 meccsen szerepelt az NB II-ben, 3 gól és 3 gólpassz volt a mérlege, az idei szezonban is alapembere a gárdának, kilenc találkozón két találatig jutott. Vinicius Galvaoról már írtunk korábban, a brazil labdazsonglőr egy rövid pauzát követően idén tért vissza a pályára, jelenleg a szabolcs megyei első osztályban szereplő Ibrány játékosa, egyébként pedig a napokban született meg fia, ezúton is gratulálunk neki.
Vukasin Poleksic karrierjében óriási törést jelentett a kétéves eltiltás
Ahogy haladunk visszafelé az időben, egyre több olyan név jön majd, akire kevésbé, vagy egyáltalán nem emlékszünk már. 2013-ban járunk, abban a szezonban, amikor utoljára voltunk bajnokok. Aleksandar Trninic csak rövid ideig volt a DVSC futballistája, az elmúlt két és fél évben pedig számos csapatnál játszott már. Debrecenből Macedóniába, a Vardar Szkopjéhoz vezetett az útja, ahonnan fél év után hazájába, a szerb Radnicki Nishez igazolt. Szintén fél évet várt a következő váltásig, és országon belül váltott csapatot, az FK Radhoz igazolt. Újabb egy évet lehúzott Szerbiában, mígnem idén márciusban a messzi északra, egész pontosan Izlandra igazolt. A beszédes nevű KR együttesével bajnoki címet ünnepelhetett a másodosztály idei kiírásában. Christian Bud jelenleg versenyben van Chukával a „ki tölt el kevesebb időt a DVSC-ben” címért, nos, a román légiós másfél hónapig húzta, emlékezetes, hogy tétmeccs nélkül távozott, Kondás Elemér szerint ugyanis nem lett volna segítségére a csapatnak, így rögtön vissza is igazolt Romániába, a Gaz Metanhoz. Fél év után ligán belül váltott, és a Pandurii-hoz igazolt, ahonnan 2014 nyarán a moldáv Milsamihoz vezetett az útja. Csapatával óriási meglepetésre bajnoki címet ünnepelhetett, aminek tevékeny részese is volt a maga 11 találatával. Talán ennél is nagyobb szenzációt jelentetett, hogy kiejtették a BL-ből a bolgár kirakatcsapatot, a Ludogorecet, a következő körben viszont az albán Skenderbeu megállította őket, az EL play-off körében viszont a Saint Etienne dolgát nehezítették meg, de végül ellenük is alulmaradtak. Bud végül idén februárban tért vissza hazájába, méghozzá korábbi csapatába, a CFR Kolozsvárhoz. Tavasszal 11 meccsen 4 gólig, idén eddig 5 találkozón 1 találatig jutott. Mamadou Wagué is csak rövid ideig vallhatta magát DVSC játékosnak, és ő is tétmeccs nélkül távozott annak idején. Debrecenből Felcsútra vezetett az útja, az országot pedig 2014 nyarán hagyta el. Azóta bejárta kis túlzással a fél világot: a ciprusi Ethnikos, a szaúdi Najran és a svéd Assyriska futballistája is volt, mígnem idén nyáron a kazah Zhetysuhoz nem igazolt. Dajan Simac sokáig húzóembere volt a DVSC-nek, 2013 nyarán viszont szerződése lejártával a török Denizlisporba szerződött. Azóta megfordult a szerb Jagodinánál, a horvát NK Sesveténél, jelenleg pedig a horvát harmadosztály kiesőhelyén álló NK Stupnik futballistája. Luis Ramos Debrecenből Franciaországba, a Ligue 2-ben szereplő Châteauroux-hoz szerződött, onnan pedig a cseh Teplicébe vezetett az útja. Megfordult még az azeri AZAL csapatában is, ahonnan tavaly nyáron igazolt az NB III-ba kizárt Nyíregyházába. A Szparival kivívta a feljutást, de a légiós korlátozás miatt nem tartották rá igényt, így a nyár végén Irakba, az Al-Zawraa együttesébe igazolt. Érdemes tudni róla egyébként, hogy a felesége magyar, és a családja jelenleg is Debrecenben él. Az egzotikus nevű Eugéne Salami Zdenek Scasny nagy „felfedezettje” volt, így aztán nem is volt meglepő, hogy vitte innen magával az FK Teplicéhez. Két évet húzott le a cseh élvonalbeli csapatnál, 2015 júliusa és 2016 augusztusa között viszont nem volt csapata. Ki nem találná senki, hogy jelenleg hol játszik: hiszitek, vagy sem, de Magyarországon! Ha esetleg nem hallottatok volna róla, akkor az nem véletlen, ugyanis a megye 1-ben sínylődő Kecskemét játékosa… Stevo Nikolic szép éveket húzott le a bosnyák Zrinjski Mostarnál, ahol tavaly bajnoki címet, tavaly előtt pedig kis híján gólkirályi címet ünnepelhetett. Most nyáron országon belül váltott klubot, és Djelmics előző csapatához, a Fradit az EL-ből tavaly kiejtő Zeljeznicarhoz igazolt. Slimane Bouadlára emlékszünk még? Selim öccse nagy tehetségnek számított, Kondás Elemér viszont szó szerint elvette a kedvét a focitól: 2014-ben, 23 évesen felhagyott az aktív labdarúgással. Itt jegyezzük meg azért, hogy Adamo Coulibaly ebben a szezonban hagyta el először a DVSC-t. Négy sikeres év után gyakorlatilag hősként távozott, és nagy álma vált valóra, hogy Franciaországba szerződhetett. A Lens csapatánál két évet töltött el, előbb a Ligue 2-ben hat góllal járult hozzá a feljutás kivívásához, a következő szezonban pedig már az első osztályban játszhatott igazi klasszisok ellen. A legmagasabb osztályban is alapembere volt csapatának, és négy gólt szerzett az élvonalban, betalált többek közt a PSG-nek is. Végül 2015 nyarán lejárt a szerződése, és hosszas huzavona után jött vissza Debrecenbe.
Coulibaly a DVSC-vel mindent elért, és kipróbálhatta magát egy topligában
Újabb egy évet ugrunk vissza, a 2012-2013-as szezonban járunk. Ekkor lépett pályára utoljára DVSC színekben Yannick Mbengono akinek a hozzáállásával örökké problémák adódtak. Nem véletlen, hogy Kecskemétre visszatérve sem váltotta meg a világot, majd egy kis thaiföldi kitérő után (Chainat FC és Krabi FC) Pápán szintén ne alkosson maradandót. Az NB I-ből 2015-ben kiesett együttes volt az utolsó „komoly” csapata, egyéves kihagyást követően idén februárban Kiskunhalasra szerződött, augusztus vége óta pedig az NB III Keleti csoportjában szereplő Salgótarján játékosa a még mindig csak 29 éves kameruni támadó. Ha nem tudjátok, hogy ki az a Nenad Kiso, akkor az nem véletlen: a bosnyák szűrő csak Ligakupa meccseken szerepelt a DVSC-ben, de fél év után távozott is. Azóta megjárta az azeri Simurqot, majd hazájába szerződött előbb a Sloboda Tuzlába, jelenleg pedig a Borac Banja Luka játékosa. Roguy Méyé, a gaboni vipera is ígéretesebb játékosnak indult, mintsem ami végül lett belőle. 2012 decemberében hagyta el Debrecent, ezt követően egy évig nem volt csapata, 2014 januárjában pedig hazaigazolt a gaboni US Bitamba.
