Sokat kellett gondolkodnom a tegnapi meccs után, hogy miként is foglaljam össze a Paks meccset. Azon agyaltam, hogy hol csesztük ezt el. Szimplán csak nem volt szerencsénk, mint az ősszel, nem rúgtuk be a helyzeteket, a bunkerfocizó vendégek pedig a semmiből találtak három gólt és ezzel elvitték a három pontot? Netán eleve rossz volt a taktika, a hozzáállás, és ezt érdemeltük? Vagy egyszerűen csak ennyit tudunk, és a jól szervezett, a taktikai utasításokat maximálisan betartó vendégek megérdemelten nyertek? Hogy végül mire jutottam, az az összefoglalóból kiderül.
Az egyetlen kérdés a kezdőnket illetően az volt, hogy visszakerül-e betegsége után Holman Dávid, vagy Pontes fent hagyja a DVTK elleni győztes csapatot. Mint kiderült, utóbbi mellett tette le a voksát, így Holman csak a kispadon kapott szerepet. Sokan vetették fel, hogy minek állunk ki három védekező középpályással a Paks ellen, ha közben dominálni és helyzeteket kialakítani akarunk. Erre mindig az a válaszom, hogy mégis hogy máshogy állhatnánk fel? Egész télen az ősszel látott 4-2-3-1-et gyakorolta a csapat, csakhogy észre kellene venni, hogy jelen pillanatban nincsenek szélsőink. Szakályt és Mészáros Karolt elküldtük a télen, Djelmicset száműztük az NB III-ba. Horváth Zsolt és Bereczki Dániel nem bevethetőek, míg a télen igazolt Mengolo az első portugáliai edzőmeccs óta szintén nem bevethető, Ferenczit pedig kényszerből egy sorral hátrébb kell játszatnunk. Így az egyetlen klasszikus szélsőnk jelenleg Feltscher, támadó szellemű középpályás pedig rajta kívül csak Holman még a teljes keretünkben. Tehát nem sok variációs lehetőségünk van, abból kell főzni, ami van. A paksiak egyébként a tőlük megszokott, ellenünk előszeretettel alkalmazott kontrázós taktikát választották szombatra, gyakorlatilag Vernes volt az egyedüli előre tolt ék, de ő is a saját térfelének közepén helyezkedett nem egyszer, amikor nálunk volt a labda.
Ahogy elkezdődött a meccs, rögtön az volt az ember érzése, hogy hasonló forgatókönyv lesz majd, mint a Diósgyőr ellen volt. Hamar magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, a paksiak pedig mélyen visszahúzódtak a saját térfelükre, és gyakorlatilag kettős falat húztak fel a kapujuk elé: a négy védő előtt öt középpályással zárták úgy a területeket, hogy szinte esélyünk sem volt kipasszolni őket és helyzetbe kerülni. Párszor azért sikerült, csak Suknak két fejese volt az első félidőben, illetve Tőzsérnek és Filipnek is volt egy-egy veszélyes lövése, de jellemző, hogy ezen lehetőségeink vagy szélről történő beívelés, vagy távoli lövések után születtek. A paksiak írd és mondd egyszer jutottak el a kapunkig az első játékrészben, igaz akkor kapufát is lőttek, a dolog szépséghibája, hogy a beadás előtt egyértelműen alapvonalon túlról adta be a labdát Szakály Dénes. Ezen kívül még egyszer tudtak veszélyeztetni, igaz abból is majdnem gól lett, ugyanis a félidő utolsó pillanatiban ígéretes helyről végezhettek el szabadrúgást a vendégek, de Danilovics óriási bravúrral ütötte ki az egyébként jól helyezett lövést, így jogos volt a játékostársak dicsérete a védést követően. 0-0-val vonulhattunk tehát a szünetre, ami egyértelműen a paksiakra nézve volt hízelgő, és joggal reménykedhettünk, hogy a második félidőben előbb utóbb beakad majd egy lövésünk.
Csakhogy a második játékrészben már nem azt láttuk a pályán, amit az elsőben. Csertői Aurél csapata ugyanis stratégiát váltott, és jóval feljebb merészkedtek, tudván, hogy előbb utóbb egyre többet fogunk kockáztatni. Pontes már éppen cseréhez készülődött, és Holman, valamint Handzic beállni készült, amikor jött a hidegzuhany: Haraszti egy gyönyörű kényszerítővel került helyzetbe, és Danilovics lábai közt a kapuba talált. Egyszerű játék a futball, egy ilyen kis egyszerű kényszerítővel a komplett védelmünket átverték a vendégek (Osváth itt egyébként nagyot hibázott), ezek azok a megmozdulások, amik a mi játékunkból hiányoznak. Jött tehát az említett kettős csere, és innentől mintha szétesett volna a játékunk. Eltűnt mindenféle tudatosság a támadásainkból, inkább elkezdtünk eszetlenül ívelgetni. Tegyük hozzá, hogy a vezető gólt követően Handzic az első labdaérintéséből betalálhatott volna, ha nem sután ér bele Ferenczi beadásába.
Aztán a 68. percben Tőzsér szépségdíjas szabadrúgásgólja visszaadta a hitünket, és ismét kezdtünk hinni abban, hogy még meg lehet a három pont. De ahogy az ősszel is történt, rögtön az egyenlítés után jött az újabb pofon, amiből már nagyon nehéz felállni. Danilovics rossz helyre ütötte a labdát, Kulcsár pedig az üres kapuba bólintott. Innentől jött az ősszel is sokat látott veszett fejsze nyele, beállt Könyves is, de egyáltalán nem volt benne a játékunkban a gól. Nem úgy a paksiakéban, akik egy mintaszerű kontratámadás után lezárhatták volna a meccset, de Danilovics ismét nagyot védett. Jellemző azonban, hogy a szögletből utána gólt kaptunk, méghozzá nem is akármilyet, a rövidre ívelt labdát Bartha sarokkal perdítette a hosszúba. Ahogy az lenni szokott, az egyik csapatnak minden összejön, míg a másiknak semmi.
Így aztán számunkra marad a kesergés, és kis túlzással mondhatjuk, hogy a múlt heti győzelmünk mit sem ért. A meccs utózöngéivel majd az osztályzatok után külön bekezdésben szeretnék foglalkozni, így egyelőre csak rögzítsük a tényt: az MTK győzelmével ismét visszacsúsztunk a 10. helyre, és nagyon úgy tűnik, hogy a Diósgyőr és közülünk kerül majd ki a második kieső csapat személye.
Osztályzatok
Branislav Danilovic – 5
Az első félidő végén óriási védéssel tartott minket meccsben, a második félidőben viszont kapott három gólt, amiből a másodikban bizony benne volt. A harmadik előtt viszont szintén egy óriási bravúrt mutatott be, más kérdés, hogy a szögletből utána gólt kaptunk. Sajnos ezúttal is láttunk tőle hajmeresztő megoldásokat ártalmatlan szituációkban.
Osváth Attila – 4
Sajnos ezúttal nem tudom őt sem dicsérni, az első gólnál az ő hathatós „segítsége” is kellett ahhoz, hogy úgy menjenek át rajtunk a vendégek, mint kés a vajon. Ferenczivel egyetemben nem hajlandóak megtámadni a beadó játékost, emiatt sokszor kerültünk, és kerülhetünk bajba.
Mészáros Norbert – 4
A szokásos bizonytalan játékot láttuk tőle, egyre jobban fog rajta az idő vaskereke. Szerintem az lenne a korrekt, ha a szezon végén visszavonulna.
Dusan Brkovic – 4
Tőle szokatlan módon ezúttal ő is bizonytalan volt, nem egyszer csúnyán körbefutották őt, olyan, mintha a komplett védelem bizonytalanságra őrá is ráragadt volna.
Ferenczi János – 3 
Tragédia volt, amit láttunk tőle. Eddig tavasszal egy jó meccset egy katasztrofális követett, ezt láttuk tegnap is a Diósgyőr elleni jó játékát követően. A második gólnál ő maradt le csúnyán a támadóról a lövés előtt, és egyébként is rettentő gyenge megoldásokat láttunk tőle.
Ioan Filip – 3
Óriási csalódás, amit hétről hétre mutat ahhoz képest, hogy milyen a múltja és a pedigréje. Nem kizárt, hogy „csak” annyi a gond, hogy nem abban a szerepkörben játszik, ami neki feküdne, de igazán nem tudom elképzelni, hogy mi lenne az ideális poszt neki. Nem tud ütközni, nem tud labdát szerezni, csak zavarja az ellenfeleket, de nem lép oda. Amit előre játékban nyújt, az meg édeskevés.
Tőzsér Dániel – 5
Csak a gólja miatt kap 5-öst, egyébként az ő teljesítménye is maximum 4-es lehetne, az is jóindulattal. Bár ezúttal próbált kezdeményezni, nagyon sokszor kérte el a labdát a mi térfelünkön, és próbált osztogatni, de kicsi hatékonysággal művelte ezt. A gólja legalább szép volt.
Aleksandar Jovanovic – 3
Az ő produktuma is borzasztóan kevés. Hónapok óta szajkózzuk, hogy a középpályán a helye, és ezért gyenge, de most már inkább azt érzem, hogy nem azzal volt gond, hogy rossz poszton játszott, hanem jelen pillanatban ennyire képes a formája alapján.
Frank Feltscher – 4
A múlt heti játéka után csalódás volt, amit tőle láttam, az első félidőben még úgy-ahogy elfogadható játékot láttunk tőle, aktív volt, aztán a második félidőre teljesen eltűnt.
Suk Hyun-Jun – 5
Kimagaslik az NB I-ből tudása alapján, ez szinte minden labdaérintésén és megmozdulásán látszik. Az első félidőben ő is meglehetősen aktív volt, és sok jó megoldást láttunk tőle, de a második játékrészre ő is eltűnt.
Derick Chuka – 4
Talán a gyámoltalan szó illik legjobban a játékára. Kevés jó megoldása volt, nem egy lövőhelyzetet eltöketlenkedett.
∼•∼
Haris Handzic – 4
Nem véletlenül került a padra az első két meccs után, szerintem sportágat tévesztett, birkózóként nagyobb karriert tudna futni.
Holman Dávid – 4
Talán nem volt véletlen, hogy a múlt héten nem hiányzott a csapatból, most a beállása után nem tudta felpörgetni a csapatot, és inkább csak rossz megoldásai voltak.
Könyves Norbert – 0
Beállt, mert nem volt más támadó szellemű játékos, akit Pontes betehetett volna a meccs végén, amikor kitámadtunk.
∼•∼
Leonel Pontes
Ha volt ultimátum, akkor valószínűleg ez volt az utolsó meccse a Loki kispadján. A második félidőben úgy érzem, hogy kapkodni kezdett 0-1 után, és ész nélkül elkezdtünk támadni, bármilyen taktikai elem betartása nélkül.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Nem volt ez egy rossz meccs, az első félidőben egykapuztunk, viszont nem tudtunk betalálni. A második félidő már sokkal izgalmasabb volt, a vendégek is többször helyzetbe kerültek, mi több, szereztek három gólt, amiből a harmadik szépségdíjas volt. A csapatunk teljesítménye szót sem érdemel. A játékvezetőé meg még annyit sem.
Gondolatok a jövőre tekintve – Újratervezés?
Végezetül jöjjön néhány gondolat a jövőnkkel kapcsolatban. Pontes a meccs utáni interjújában azt mondta, hogy lehet, hogy át kell gondolnunk a felfogásunkat, újra kell tervezni a taktikánkat. Olyan helyzetben vagyunk, amikor nem biztos, hogy az a sikeres taktika, ha dominálni akarunk, láthatjuk, hogy ennek sem tegnap, sem ősszel nem volt eredménye. Nyilván sok kérdést felvet ez. Egyrészt, hogy miért most látja be ezt Pontes, másrészt, hogy kapjon-e még egyáltalán bizalmat és türelmet arra, hogy ezt meg is valósítsa. Ha létezett a hatpontos ultimátum, akkor nincs miről beszélni, távozni fog vélhetően. Ha abból indulok ki, hogy klubon belül milyen az ő megítélése, és támogatottsága, akkor biztos vagyok benne, hogy távozni fog. Ha eszembe jut, hogy a debreceni közeg hogyan áll hozzá, akkor azt kell hogy mondjam, hogy jobb is ha távozik. Ekkora szembeszélben még egy világklasszis edző sem tudna hosszútávon eredményes lenni, nemhogy Pontes.
Viszont adódik a kérdés: ha megy Pontes, akkor ki jöjjön? Tudom nagyon jól, hogy sokan Herczeg András után sírnak, és bíznak abban, hogy majd ő megmenti a csapatot. Felejtsétek el Herczeg Andrást, ő nem fogja elvállalni ezt a szerepet, biztos forrásból tudjuk mindezt. Akkor mégis, ki jöjjön? Megfelelő külföldi edzőt a szezon ezen szakaszában nehéz találni, és lássuk be, rizikós is lenne, nincs arra időnk és lehetőségünk, hogy egy új közegből, másik kultúrából érkező szakvezetővel megint új elemeket kezdjünk el gyakorolgatni. Hazai edzőkkel mi a helyzet? Az edzőkeringő tagjaitól isten óvjon minket, Horváth Feri és társai messzire kerüljék el a klubot. Házon belülről? Mégis ki? Jelenleg egyetlen szakembert sem tudnék mondani, akire nyugodt szívvel rábíznám a csapatot. Akkor mi a megoldás?
A másik kérdésem: ha leváltjuk Pontest, akkor jobbak leszünk? Rövidtávon lehet. Lehet hogy sikerül kiharcolni a bent maradást, ami idén mindenképp siker lenne. És mi lesz hosszútávon? Ki az, aki képes lesz ebből a gárdából csapatot építeni, annak tudatában, hogy a nyáron Danilovics, Osváth, Brkovics, Mészáros, Jovanovics és Suk biztosan távozik (ez hat alapember, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy Feltschernek is fél évre szóló szerződése van, valamint hogy Holman válogatott behívója már arra utal, hogy szeretnék őt külföldre értékesíteni)? A DVSC-nek jelen pillanatban nincs jövője. Pontosabban van, csak kilátástalan. Nem tudjuk, hogy mi lesz itt a következő szezonban. A távozók helyett megint kukázni kell majd, megint hozunk majd meccshiányos légiósokat, akik közül 5-ből 1 talán beválik (és ha már nem lesz itt Pontes, akkor nem tudunk az ő kapcsolatai révén Sukhoz hasonló kaliberű játékosokat idecsábítani).
Gondolkodjon el tehát mindenki, és próbálja reálisan értékelni a jelenlegi helyzetünket. Takarodjon Pontes, mert akkor minden megoldódik, de akkor legkésőbb a nyáron takarodjon Szima is.
