Tegnap Mezőkövesden vendégszerepelt a Loki az OTP Bank Liga 26., hétközi fordulójában, és sokadmagammal én is elkísértem a csapatot. Bíztam abban, hogy az utóbbi meccseken látott eredményesség ráragad a csapatra, hogy a Vasas ellen látott játékot nyújtjuk ismét, hogy bedaráljuk a gyenge formában lévő Kövesdet. A lefújás utáni érzéseim furcsák voltak: egyszerűen nem éreztem semmit. Nem voltam sem dühös, sem csalódott. A totális érdektelenség, a nihil érzése uralkodott rajtam. Valószínűleg a csapat is hasonló mentalistában játszott tegnap…
Az egyik fontos kérdés az volt a meccs előtt, hogy Pontes mennyire fog belenyúlni a csapatba, nevezetesen pihentet-e bárkit is a sűrű programra való tekintettel. Egy változás borítékolható volt, hiszen Brkovics eltiltás miatt nem játszhatott, így az biztos volt, hogy Szatmári bekerül helyette. Más poszton adta volna magát Handzic vagy Chuka, esetleg a középpályán Szekulics vagy Könyves. Jobban belegondolva más változás nem is nagyon lehetett volna, hiszen meglehetősen szűkös a keretünk, gyakorlatilag 14-15 olyan játékosunk van, akit nyugodt szívvel betennénk a kezdőbe. Pontes végül egy poszton változtatott még, a Gyirmót ellen gyengén játszó Osváth helyett Szekulics kezdett, így a jobbhátvéd Jovanovics lett, Szekulics pedig az ő helyét foglalta el a középpályán.
Úgy kezdtük a meccset, mintha a lelátóról szedtek volna össze 11 játékost, akik életükben először találkoznak, és rúgnak labdába. Olyan marhaságokat csináltunk hátul, hogy nem hittünk a szemünknek a vendégszektorban. A játékosaink egymást szívatták a csínybe adott, valamint hosszan passzolt labdákkal, amikből rendre megindult a Mezőkövesd, és a hetedik percben gólt is kaptunk egy ilyenből: Mészáros úgy kezelt le egy átadást, hogy a labda öt méterre pattant tőle, így a megszerzett labdából már indították is Sós Bencét a bal szélen, akinek a centerezését Veselinovic vágta be az üres kapuba. Lehet itt jönni azzal, hogy les volt, de egyrészt centiken múlott a dolog, amit ilyen szinten nem lehet bírói hibának minősíteni, másrészt meg is érdemeltük, hogy ebből a hanyag játszadozásból gólt kapjunk. A bekapott gól ellenére nem pörgött fel a csapat, csak nyomoztuk a labdát, a kövesdiek pedig rendre zavart okoztak a bal oldalunkon, ahol Ferenczi hathatós közreműködése is hozzájárult ahhoz, hogy nem egy veszélyes akciót vezetett a hazai csapat azon a szélen. Danilovicsnak az egyik ilyen után nagyot is kellett védenie, hogy meccsben tartson minket. Mi pedig írd és mondd, egyetlen veszélyes helyzetet sem tudtunk kidolgozni az első félidőben, hacsak Holman Dávid stadionból kapásból kilőtt labdáját, illetve a hasonló eredménnyel végződő, ígéretes helyről elvégzett szabadrúgását nem számítjuk ide.
A második félidőben cseréltünk, és a semmit sem csináló Szekulicsot Handzic váltotta. Csakhogy ezzel nem álltunk át két támadóra, hanem a bosnyák csatár a balszélre érkezett, amit nem igazán értettem. Hiába húzódott be gyakorta beadásoknál középre, alapvetően a szélről indult, ahol az ő alkatával nem igazán lehet mit kezdeni a védők gyűrűjében. Többet birtokoltuk a labdát, „benyomtuk” a hazaiakat a kapujuk elé, de veszélyes helyzeteket nem tudtunk kialakítani. Szuknak volt egy fejese, majd Handzic előtt is adódott egy hasonló lehetőség, de tíz méterre a kaputól, teljesen tisztán felugorva egyikőjük sem tudta veszélyesen megfejelni a labdát. A 63. percben érkezett Könyves a szintén gyengén játszó Feltscher helyett, majd utolsó csereként Jovanovicsot Osváth váltotta a 74. percben – sokatmondó, hogy ennyit tudtunk tenni annak érdekében, hogy az utolsó negyed órában kétségbeesve próbáljunk legalább egy pontot megmenteni. Az ilyesfajta reményeink a 79. percben foszlottak szerte, amikor Ferenczi volt ismét könnyelmű a mellette betörő Strestíkkel, a cseh támadó pedig Baracskainak passzolt, aki közelről vágta a tehetetlen Danilovics mellett a kapuba a labdát a felsőléc segítségével. És bár pár perccel később Tőzsér potyagóljával szépítettünk (meglehetősen gyengén, laposan elvégzett szabadrúgása megpattant a sorfalon, ami így becsapta az elvetődő Tujvelt), nem éreztem azt, hogy lenne esélyünk még egy gólt szerezni. Végül nem is volt, az egész második játékrészben csak Könyves veszélyes, de könnyedén védhető lövését jegyezhettük fel, mint helyzetecske.
Vereségünkkel a Mezőkövesd ismét meglépett előlünk, négy pont az előnyük, ami a kiesés ellen folytatott harcban azért soknak számít. És hiába nehéz a sorsolásuk, a miénk sem könnyebb. Az Újpest szintén nyerni tudott, mint ahogy meglepetésre (vagy talán már nem is annyira meglepetésre) a DVTK is legyőzte a Honvédot, így ők is megközelítettek minket. Mivel az MTK nem tudott nyerni a Haladás ellen, így velük szemben legalább minimális lépéselőnyünk maradt, bár pillanatnyilag azonos pontszámmal áll a két csapat. És lévén, hogy a hétvégén DVSC – MTK találkozót rendeznek, nem nehéz kitalálni, hogy mekkora jelentősége lesz annak az összecsapásnak…
Osztályzatok:
Elöljáróban annyit, hogy sokáig gondolkodtam azon, hogy van-e értelme értékelni a játékosokat, vagy bőven elég, ha „idehányom” a pontszámokat. Végül úgy döntöttem, hogy bár a tegnapi produkció nem különösebben szorul magyarázatra, mégis megindoklom az osztályzatokat.
Branislav Danilovic – 4
Hetek óta bizonytalan, minden meccsre jut legalább egy marhasága, amiből majdnem, vagy ténylegesen gólt kapunk. Így aztán hiába van mellette 2-3 bravúros védése, ezek a megmozdulások rontják az összképet. Ettől függetlenül még mindig vele van a legkevesebb gond a csapatból. (Zárójeles megjegyzés: először senkinek nem akartam hármasnál jobbat adni, azonban igazságtalan lenne, ha Danilovicsot is lepontoznám. A kapott gólokról nem feltétlen tehetett, és bár voltak bizonytalanságai, 4-esnél rosszabbat nem érdemel. Ettől függetlenül bár pontszámilag ő volt a legjobb, a sárga csillagocskát nem kapja meg, mint mezőny legjobbja.)
Aleksandar Jovanovic – 3
Borzasztóan gyenge produkció volt ez, és most már nem elég az, ha valaki végigrobotolja a meccset, ez a mi helyzetünkben egyszerűen kevés. Ez akkor ér valamit, ha mellette van 4-5 játékos, aki jól játszik, és tudja húzni a csapatot. De amikor a kezdőcsapat 90%-a mélyen tudása alatt játszik, akkor nem sokra megyünk ezzel a mentalitással. Tegnap ismét jobbhátvédként játszott, de sajnos nem volt benne sok köszönet.
Szatmári Csaba – 3
Végig bizonytalan volt, Mészárossal egymást szivatták az első negyedórában, és a sokadik necces passzolgatásnak meg is lett az eredménye egy kapott gól formájában.
Mészáros Norbert – 2
Ő volt a fő ludas az első kapott gólban, de azt leszámítva is katasztrófa volt, amit művel. Elképesztő, hogy hogy tud egy játékos (és ez nem csak őrá vonatkozik) ilyen hullámzó teljesítményt nyújtani.
Ferenczi János – 2
No comment. Ismét megmutatkozott a gyengéje, az első félidőben az összes veszélyes hazai támadás az ő oldalán futott. A kapu mögül sokkal feltűnőbb volt a katasztrofális helyezkedése, gyakorlatilag Filipnek és Feltschernek kellett rendszeresen kisegíteni az ő oldalát, a második gólnál bemutatott „védekezése” pedig megye 1-es szintű volt.
Ioan Filip – 3
Vicc kategória volt az ő teljesítménye is. Támadásban nulla amit csinál, ehhez képest nem egyszer ő adogatott be szélről. Kérdem én, hogy minek? Sokszor össze-vissza helyezkedett, nem ott volt, ahol lennie kellett volna.
Tőzsér Dániel – 3
Csak a gólja miatt nem 2-es. Bár az sem feltétlen az ő érdeme volt. Ismét elbújt a mezőnyben, keveset vállalkozott, a szabadrúgásai ismét veszélytelenek voltak, Holmannal pedig ismét ment a vita egész meccsen.
Danilo Sekulic – 2
A pályán volt egyáltalán? Mert sokszor nem találkozott a labdával, amikor meg igen, abban sem volt sok köszönet.
.
Frank Feltscher – 3
Biztatóan kezdett a tavasszal, az utóbbi meccseken viszont totál észrevehetetlen. Van 1-2 jó megmozdulása, de azt leszámítva csak csetlik-botlik. Ezúttal sem volt a csapat hasznára.
.
Holman Dávid – 2 
Kedves Dávid! Ha nincs kedved focizni, akkor szólj az edzőnek, nem muszáj pályára lépni. Mert ennek így nincs értelme. A nyilatkozatokban folyton azt hangoztatod, hogy mennyire nagy felelősség van rajtatok, és hogy segíteni szeretnéd a csapatot. Nem ezt látjuk. Az utóbbi két meccsen tanúsított hozzáállás felháborító, és vérlázító volt. Ennek így nincs értelme.
Suk Hyun-jun – 3
Feltscherhez hasonló pályát ír le – kiválóan kezdett, tudása alapján kimagaslott a mezőnyből, az utóbbi meccseken viszont úgy beleszürkült az NB I-be, mintha már évek óta itt játszana, és rutinosan tudná, hogy itt fölösleges 100%-ot nyújtani. Bár rajta még legalább látszik az akarás, de ahogy ez Jovanovics esetében is kevés, így nála is az.
∼•∼
Haris Handzic – 3
Semmit nem tett hozzá a csapat játékához, bár érthetetlen, hogy az alkatával miért a szélen erőlteti őt Pontes.
.
Könyves Norbert – 3
Tőle várjuk a megváltást… „Sajnos” még így is ő játszik elfogadhatóan általában az utóbbi meccseken… Ezúttal viszont tőle is csak pocsék megoldásokat láttunk, leszámítva az egyetlen jó lövését, ami kaput talált.
Osváth Attila – 0
Nem igazán értettem a cseréjét, hátrányban miért kellett védő helyett védő. Nem is szállt be egyébként jól.
.
∼•∼
Leonel Pontes
Sajnos ezúttal is csalódás volt a csapat játéka. Nyilván van az a pont, ahol azt mondhatjuk, hogy az már nem feltétlen az edző felelőssége, ha a játékosok nem tudják végrehajtani a kitalált taktikai formációt, illetve ha nem teszik oda magukat a játékosok, azzal sem sok mindent tud kezdeni az edző. Éppen ezért meglepő, hogy a Vasas ellen látott tudatosság kiveszett a csapatból, és sem a Gyirmót, sem a Mezőkövesd ellen nem láttam semmilyen elképzelést a játékunkban. Ebben az ő felelőssége is meg van.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Gyenge színvonalú meccs volt két gyenge csapattal, ahol legalább a hazai együttes minimálisan tett a siker érdekében, míg a mieinket a totális nemtörődömség jellemezte a kilencven perc során. A játékvezető munkájában nem láttam kivetni valót, ha volt is tévedése, az nem befolyásolta a végeredményt.
Elnézést, ha esetleg valaki nem ilyen összefoglalóra számított, bevallom, eleinte azon is elgondolkodtam, hogy van-e egyáltalán értelme írni erről a meccsről, de rájöttem, hogy bloggeri kötelezettségemnek eleget kell tennem, illetve nyilván az olvasók kiszolgálása sem utolsó szempont. Úgy voltam vele, hogy alszok rá egyet, és hátha eszembe jut valami magvas gondolat, de sajnos az a helyzet, hogy továbbra is az érdektelenség, kilátástalanság érzése kavarog bennem. Akárhányszor eszembe jut a DVSC, a jelenlegi helyzet, mindig csak arra tudok gondolni, hogy legyen már vége ennek a szezonnak, ennek a rémálomnak. Hátha jövőre minden jobb lesz. Aztán eszembe jut, hogy semmivel nem lesz jobb a helyzet jövőre, még akkor sem, ha bent maradunk. Elkeserítő ez a helyzet, amiből egyelőre nem látni a kiutat. Hogy rövidtávon gondolkozzunk: ha hétvégén nem verjük meg az MTK-t, akkor elég valószínűnek tartom, hogy nem fogunk bentmaradni.
