Mivel korábban lejátszottuk a Győri ETO elleni bajnokit, így most a Magyar Kupában várt ránk feladat. Foglaljuk össze mi történt ezen a találkozón és gondoljuk végig miért is mondhatják Európa és talán a világ egyik legerősebb bajnokságának a K&H Ligát.
A bajnokságban ezen a héten nincs mérkőzése a DVSC-TVP női kézilabdacsapatának, a Magyar Kupa 2. fordulójában azonban már pályára kellett lépnie a Lokinak. Ellenfelünk a területi elv alapján a Balmazújváros, a Nyíradony és a Kisvárda trióból kerülhetett ki. A sors(olás) úgy hozta, hogy a Lokinak az NBI/B-ben szereplő Nyíradony VVTK ellen kellett kiharcolnia a továbbjutást.
Szerdán 18 órakor indult útjára a labda Nyíradonyban a Harangi Imre Rendezvénycsarnokban, ahol a Magyar Kupa 2. fordulójában vendégszerepelt a DVSC-TVP. A házigazdáknál pályára lépett a Loki korábbi csapatkapitánya, Kudor Kitti, valamint kölcsönben a Nyíradonyban szereplő Bordás Réka és Kenyeres Barbara is. A találkozó elejétől rengeteg hibával játszott csapatunk, elkapkodott támadások, kapufára vagy a kapusba lőtt ziccerek sokasága jellemezte támadójátékunkat. Beállósunkat, Sirián Szederkét ritkán tudtuk megjátszani, a lerohanásokat sem sikerült végigvinni, mindig akadt valami ami miatt nem tudtunk ellépni ellenfelünktől. Védekezésünk sem állt a helyzet magaslatán, ugyanis Kudor megtalálta védelmünk réseit (2-4). Ezután megtáltosodott a Nyíradony, ledolgozták hátrányukat Köstner Vilmos tanítványai, majd el is húztak az NBI/B-ben szereplő házigazdák. Egy 6-0-s rohammal máris magabiztosan vezettek az első félidő 20. percében. (8-5). Kiemelkedően védett Varga Nóra, aki korábban a Loki hálóőre is volt. A szünetig kissé pontosabbá váló játékunk révén egy gólos előnnyel mehettek pihenni a lányok (10-11). A második játékrészben továbbra is akadtak hibák, 40 perc játék után is csak két góllal vezetett az MK előző kiírásának bronzérmese (15-17). Ekkortól már látszott a különbség a csapatok között, sikeresebbek voltak a szélsőknek letett labdák, Tóvizi Petra játéka volt a leghatékonyabb, fiatal beállónk szép gólokkal, határozott játékkal mutatta meg mire képes. A házigazdáknál Kudor Kitti és Varga Nóra tartotta meccsben a csapatát, ám ők ketten nem tudták felvenni a versenyt az egyre pontosabban játszó DVSC ellen. A mérkőzés hajrára fordulva már megnyugtató előnnyel vezettük a meccset (19-26). Egyetlen kérdés maradt a végére: milyen arányban nyer a Loki. Végül könnyed, tizenegy gólos győzelmet arattunk, amellyel továbbléptünk a Magyar Kupa 3. fordulójába. A mérkőzés legjobbja címet Tóvizi Petra kapja meg.
Ettől sokkal jobb játékra lesz szükség a következő mérkőzéseken, ugyanis megkezdjük szereplésünket az EHF kupa 2017/2018-as selejtezősorozatában is. Sok tanulságot nem érdemes levonni ebből az összecsapásból, ugyanis a válogatott játékosainknak a múlt héten jelenésük volt hazájuk csapatában.
A héten ünnepelte születésnapját a mindig mosolygós szélsőnk Varsányi Nóra valamint átlövőnk Hajduch Csenge. Boldog születésnapot kívánunk nekik!
Nézzük meg miért is mondhatják oly gyakran a magyar pontvadászatra, hogy az egyik legerősebb a világon. A Magyar Kézilabda Szövetségnek az a célkitűzése, hogy a hazai bajnokságban a magyar játékosok kerüljenek előtérbe, illetve ha egy csapat mégis légiósokat igazol, akkor minőségi játékosok érkezzenek hazánkba. A versenykiírás értelmében, a 2017-2018-as idényben egy klub négy idegenlégióst alkalmazhat, amibe az edző személye is beletartozik. Ez egy lehetőség, egy javaslat, amitől a csapatok el is térhetnek de, ebben az esetben minden újabb külföldi játékosért 5 millió forintot kell befizetnie a kluboknak az MKSZ kasszájába. A Szövetség kiemelte, hogy ez nem büntetés, ugyanis az így befolyt összeget az utánpótlás-nevelési alapba helyezik el. Elgondolkodtató tehát, hogy mi is a jobb megoldás: légiósokat alkalmazni, akár még az előbb említett plusz költség árán is, vagy magyar játékosokra alapozva nekivágni az adott szezonnak. Ha egy csapat eredménykényszerben van, akkor bizony valószínű, hogy az előbbi verziót fogja alkalmazni, mert nem egyszerű olyan keretet összeállítani ami versenyképes lehet a dobogóért, felsőházért folytatott közdelemben. Az előző szezonban arra is volt példa, hogy egy kiesés ellen menekülő csapatban is rengeteg külföldi játékos lépett pályára hétről hétre.
Érvek vannak pro és kontra a magyar játékosok mellett, a külföldiek ellen és természetesen fordítva is. Meg kell jegyezni, hogy ez a légiós korlátozás a Bajnokok Ligájában szereplő csapatokra nem vonatkozik (Győri ETO, Ferencváros). Elérte-e célját az MKSZ ezzel a légiós limittel? A 2016-2017-es szezon egyértelmű választ ad erre a kérdésre: NEM. A bajnokságunkban egyre több külföldi játékos szerepel, és ezen intézkedés nem hozott megoldást erre a „problémára”. Éppen ezért a követező szezonokban további szigorítások várhatóak, hogy minél több magyar játékos minél többet legyen a pályán, remélhetőleg ezáltal a fiatal tehetségeknek is nagyobb bizalmat szavaznak majd a klubok. A 2018-2019-es idényben már csak három külföldi játékos léphet pályára „legálisan”, a létszám fölöttiek játékengedélye már 10 millió forintba fog kerülni, bár ez még csak tervezet, de a végső szabályok nagyon valószínű, hogy hasonló feltételeket fognak tartalmazni.
Írtam korábban, hogy a légiósok közé nem csak a játékosok, hanem a külföldi vezetőedzők is beletartoznak. Ez egy nagyon érdekes döntés a szövetség részéről, azt még meg lehet érteni, hogy ezzel akarták előnybe hozni a magyar edzőket, azonban így egyforma elbírálás alá esik aki már elismert szakemberként érkezik a magyar bajnokságba, vagy éppen ez lesz az első komoly megbízatása. Nézzük meg mi a helyzet a DVSC háza táján. Anton Tiselj révén Debrecenben is egy „légiós” felel a szakmai munkáért, aki hatalmas rutinnal a háta mögött érkezett a Cívisvárosba. Sikeres pályafutás az övé, amit leginkább azzal lehet alátámasztani, hogy korábban kétszer is megnyerte csapatával a Bajnokok Ligáját. Tone képes arra, hogy munkájával emelje a bajnokság színvonalát. Az elmúlt években volt olyan külföldi edző is, akinek beletört a bicskája ebbe a feladatba. Legjobb példa erre a korábban Siófokon dolgozó Christian Dalmose, akinek nevek alapján ütős keret állt a rendelkezésére, azonban nem sikerült neki egységes, eredményes csapatot építenie, mondhatni tehát a nagykapun jött be, de a kertek alatt távozott.
Térjünk rá, arra a kérdésre, ha egy klub légióst igazol miért teszi? Egyrészt mert nem talált arra a posztra megfelelő magyar játékost, másrészt lehet még a plusz költség befizetése esetén is kevesebbe kerül egy külföldi kézilabdázó, mint a magyar. A magyar játékosok bérigénye megemelkedett, annak tudatában, hogy a kluboknak őket kellene favorizálni. Ezzel úgy tűnik öngólt dobott a szövetség. Külföldi játékosok számára vonzó lett a K&H Liga, legyen szó akár pályafutása csúcsán lévő játékosokról, például Nora Mörk, Stine Oftedal, Danick Snelder. Vannak, akiknek már beindult a karrierjük, azonban szintet akarnak lépni, komolyabb csapatok ellen játszani a BL-ben, EHF kupában, válogatottjukban meghatározó játékossá válni, például Anne Mette Hansen, Mada Zamfirescu, Denisa Dedu vagy éppen Gabriela Perianu. Illetve a csapatok kereteit böngészve olyan feltörekvő játékosokat is találhatunk, aki a több játéklehetőség reményében, fejlődési céllal érkeztek Magyarországra. Tökéletes példa erre Julina Borges Lima, az ifjú brazil hölgy, aki azzal a gondolattal érkezett hazánkba, ha keményen dolgozik, akkor egyszer világszerte elismert játékos válhat belőle. Van az éremnek egy másik oldala is, ugyanis olyan játékos is érkezett, aki már túl van karrierje csúcsán, de utolsó dobása szeretné, hogy nagyot szóljon. Ebbe a csoportba sorolható a visszavonulását bejelentő, de az ETO ajánlatát látva mégis a folytatás mellett döntő Anja Althaus.
Tényleg a miénk a legerősebb bajnokság? Válaszolhatunk igennel is a kérdésre, mert ugye a Győri ETO révén hosszú évek óta stabilan szerepel magyar csapat a BL Final Fourjában, (jelenleg is címvédő a Rába-parti alakulat, akik már három alkalommal is a legjobbnak bizonyultak), az FTC is az élmezőnyéhez tartozik, bár a négyes döntő reálisan nézve nem elérhető számukra, de komoly tényező a zöld-fehér csapat az európai kézilabda térképén. A Dunaújváros megnyerte az EHF kupa 2015-2016 kiírását. Tehát vannak sikerek, amik alátámaszthatják korábbi kijelentésünket a bajnokság színvonalával kapcsolatban. Anyagi szempontok alapján is az élmezőnybe sorolható a magyar bajnokság, egyes csapatoknak nem okoz gondot, hogy évente kicserélje keretét, vagy éppen világsztárokat igazoljon, netán a kiesés elől menekülő, vagy alsóházi csapatból olyan gárdát építsen amivel a középmezőny elejét célozhatja meg.
Kijelenthetjük, hogy sok légiós van a magyar kézilabdázásban (talán túl sok is), ami klubszinten lehet eredményességhez vezet, de mi lesz így a magyar válogatottal? De ez már más tészta. Folytatás hamarosan…
