Pár nap és itt a szilveszter, azonban a kézilabda bajnokságban ilyenkor is pattog a labda, szombaton az ősi rivális Békéscsaba látogat a piros-fehér székekkel felszerelt Hódos Imre Rendezvénycsarnokba. Hamarosan kitérek e mérkőzés felvezetésére, de előtte foglaljuk össze milyen évet zárt csapatunk. Horváth-Pásztor Bettinával készítettünk interjút, melyben szót ejtettünk a Magyar Kupában megszerzett bronzról, az EHF Kupáról, a gyengébben sikerült bajnoki rajtról, valamint kitértünk az előttünk álló feladatokra is.
– Debrecenben nevelkedtél, de voltál a Győri ETO és a Veszprém Barabás KC játékosa is, hogyan merült fel a visszatérésed lehetősége, voltak-e más ajánlataid?
– Igazából én komolyabban itt kezdtem el a játékot. Szerintem Debrecenben egy élmény játszani akár fiatalként, akár felnőtt játékosként. Nagyon pozitívan emlékeztem vissza a Lokis évekre. Úgy gondolom, hogy ez egy nagy család. Ilyen szurkolótábora az országban nem sok mindenkinek van, sőt, szerintem nekünk van a legjobb! Miután elmentem, a szívem mélyén évekig folyamatosan vágytam vissza, tehát nekem a legnagyobb célom ide volt visszakerülni. Akadtak más ajánlatok is, igazából úgy éreztem, hogy ez lesz a legjobb és hát be is bizonyosodott. Évek óta jól érzem magam, nem bántam meg a döntésemet.
– Tekintsünk vissza a Magyar Kupában megszerzett bronzéremre. Melyik volt a nehezebb feladat, az Érdet legyőzni a négyes döntőért, vagy a Dunaújvárost megverni és ezzel a harmadik helyet megszerezni?
– Szerintem ez volt az egyik legnagyobb eredményünk a csapattal eddig. Úgy éreztem, hogy itt csúcsosodott ki a teljesítményünk. Ritka amikor ennyire együtt van egy csapat, a tavalyi év az ilyen volt. Nagyon-nagyon készültünk, és én azt gondolom, hogy mindenki a szívét-lelkét kitette meg felszántotta a pályát és hála Istennek sikerült a bronzérmet megszereznünk. Az Érd egy nagyon erős csapat, én azt éreztem nagyobb bravúrnak, hogy őket legyőztük. A Dunaújvárosnál több meghatározó játékos is sérüléssel bajlódott, de akkor azt éreztem, hogy az egész csapat vért ivott, olyan mentalitással álltunk fel a pályára, hogy ott a legerősebb csapatokat is meg tudtuk volna szorongatni.
– Az MK idei kiírásában a legjobb nyolc között az Érddel kell megmérkőzni, mit vársz ettől az összecsapástól?
– Igazából titkon reménykedtem benne, hogy nem őket fogjuk kapni. Ez egy nagyon nehéz küldetés lesz, főleg idegenben. Azt gondolom, maradt bizonyítási vágy a csapatban, mert idén még nem sikerült olyan teljesítményt elérni, amit elvártunk volna magunktól. Nagyon bízom benne, hogy még maradtak tartalékok, amiket ki fogunk tudni adni magunkból, és valószínűleg Jezsi (Karyna Yezhykava – a szerk.) már játszani fog, nagyon várjuk vissza, az ő szerepe meghatározó lesz.
– A felkészülés kezdete óta eltelt több hónap, hogyan érzed, mennyire sikerült már összeszokni az új játékosokkal?
– Ez szerintem minden csapat életében egy nagyon nehéz feladat. Sok új játékos jött, mindannyian kiváló kézilabdázók és jó emberek, azt gondolom, most már összekovácsolódtunk csapatügyileg és szakmailag is. A pályán már egyre jobban érezzük egymást. Még mindig nem tökéletes, főleg a védekezés. Mi kapusok, azt gondolom érezzük a különbséget, tavaly ilyenkor azért sokkal jobban összeállt előttünk a fal. Most még ezen vannak javítani valók. Mindenhez idő kell, jó úton haladunk, az év elejéhez képest már rengeteget fejlődtünk mind támadásban, mind védekezésben.
– Az EHF-kupában a Craiova elleni párharc jelentette számunkra a végállomást. Hazai környezetben a visszavágón sikerült legyőzni a román csapatot, de az első meccsen összeszedett hátrányt nem sikerült ledolgozni. Romániában ment el a továbbjutás lehetősége?
– Mikor elkezdtük a meccset nagyon bizakodó voltam, mert szerintem önmagunkhoz képest – ahogy abban az időben kezdtük a meccseket – nagyon jól kezdtünk. Aztán több hullámban játszottunk, volt amikor jobban koncentráltunk, és volt amikor megint rengeteg eladott labda, technikai hiba jellemezte a csapatot. Ezek a dolgok egy ilyen meccsen nem férnek bele, a kinti találkozón főleg a vége felé éreztem azt, hogy nem volt lövőjátékunk. Nem mertek a lányok lőni, mindig toltuk tovább a labdát. Nem volt egy olyan agresszív veszélyes ember a falra, aki bevállalta volna a ziccereket. Talán mindent Lottétól vártunk, és ezt így nem lehet játszani, mindenkinek ki kellene venni a szerepét a játékból. Ha mindenki legalább csak egy kicsit tudott volna még hozzátenni, akkor megmutathattuk volna, hogy sokkal jobbak vagyunk attól, mint amit nyújtottunk kinn. Egy kis plusz hiányzott, ami ha megvan, akkor meglehetett volna a kinti meccs és lehet a továbbjutás is.
– A bajnokságban vereséget szenvedtünk a Győr, a Siófok, az Alba Fehérvár, az Érd, és a Dunaújváros csapatától is. Számodra melyik a legfájóbb?
– A Siófok elleni meccs, mert akkor nagyon sok kritikát kaptunk mi kapusok is. Személy szerint én nem éreztem azt, hogy félvállról vettük volna a meccset. Ilyen sajnos van egy sportoló életében, hogy vannak jobb meccsek és rosszabbak. Nyilván ez jobban megviselte a csapatot ugyanis nagyobb volt az elvárás is felénk, mert a Siófok akkor egy kicsit gödörben volt, de igazából a Siófok is egy nagyon jó csapat, és most egy ennyire kiélezett bajnokság van, ahol nagyon nehéz pontokat szerezni talán az ETO meg a Fradi kivétel minden csapatnak.
– Novemberben nagyon sok meccset kellett lejátszani. Mivel sérülések is sújtották a csapatot, ez a sorozatterhelés fizikailag vagy mentálisan volt fárasztóbb?
– Szerintem mindkettő, de amikor ennyire sűrű program van, mint ami az elmúlt időben nekünk volt, az főleg fejben tudja az embert nagyon kifárasztani. Ilyen szinten a kézilabda főleg észjáték és minden egyes játékosra, minden csapatra másképp kell készülni. Nálunk kapusoknál is ez a helyzet, mert minden lövésre máshogyan készülünk rá. Egy ilyen sűrű időszak nagyon le tudja az embert szívni, nyilván fizikálisan is. Az ilyen helyzetek mutatják meg egy csapat erejét, hogy mennyire vagyunk együtt, hogy tényleg egymásért, az utolsó pillanatig tudunk küzdeni, amikor már úgymond erőnk sincsen. Úgy gondolom motivált volt mindenki, sajnos ennyire telt az erőnkből, kevesen voltunk, elfáradtunk, sok betegség is volt.
– A folytatásban el kell kezdeni gyűjtögetni a pontokat! A következő fordulókban a Békéscsabával, a Ferencvárossal, a Vasassal, és a Kisvárdával kell megmérkőzni. Hogyan látod, milyen lehet az előttünk álló időszak?
– Nagyon fáj, hogy nem mentünk tovább az EHF-kupában, de ezután még nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni a bajnokságra és a Magyar Kupára, még több erővel tudunk készülni a meccsekre. A Fradit megverni az nem teljesen reális, de nyilván mindent ki fogunk adni magunkból. A legfontosabb, hogy a hazai meccseinket próbáljuk meg hozni és az olyan meccseket, amiken kötelező a győzelem azt nem veszíthetjük el, és talán akkor így fel tudjuk építeni magunkat.
– Sikerekben gazdag, sérülésmentes pályafutást kívánunk Horváth-Pásztor Bettinának, reméljük még sokáig véded szeretett csapatunk kapuját! Húzd le a rolót már a Békéscsaba elleni találkozón is!
December 30-án napközben a labdarúgásé a főszerep, ugyanis szombaton lesz a Real Team Kupa döntőnapja. Este azonban már a kézilabda kerül előtérbe, ugyanis egy igazán pikáns hangulatú mérkőzésre, egy vérbeli rangadóra van kilátás, az ősi rivális Békéscsaba látogat a Debrecenbe.
Az elmúlt években a Hódosban rendre nagy verésben részesült a viharsarki alakulat. Remek hangulatú mérkőzéseket láthattunk, izgalmakban nem volt hiány. Gondolatainkban még friss emlékként él a csabai ultrák vergődése, aminek csúnya vége lett, a rendőrök tettek rendet a balhézók között. Azóta ha az Előre érkezik a csarnokunkba, rendre üres szektor fogadja a pályára lépő lila-fehér mezes játékosokat. Az előző szezonban három alkalommal találkozott egymással a két csapat. A bajnokság első fordulójában, hazai környezetben megsemmisítő vereséget mértünk riválisunkra (31-19), fordított felállásban viszont sajnos egy góllal kikaptunk Békéscsabán (22-21). A Magyar Kupában is megmérkőztünk a lila-fehérekkel, az a találkozó idegenben döntetlennel zárult (27-27), de ez is elég volt a továbbjutásunkhoz. Ellenfelünk a 10. helyen zárta az előző bajnokságot. Keretük jelentősen meggyengült az új idényre, az egykor szebb napokat megélt csapat most a Vasas és a Kecskemét mellett a legesélyesebb arra, hogy búcsúzzon az élvonaltól. Távozott többek között mind a három kapusuk, a legnagyobb névnek számító Triffa Ági a Kisvárda játékosa lett, irányító poszton Dajka Bettina (Szegedi NKSE) és Natalia Vasileuskaya (HCM Ramnicu Valcea) is más csapatban folytatja, szélsőik közül Gávai (balszélső) Érdre, Diószegi (jobbszélső) pedig a Vác csapatához igazolt. Külföldön játszik ezentúl az átlövő Glusica Leposava. A távozók pótlására érkezett a kapuba Györkös Rebeka (Budaörs) és Tamara Popovic (ZRK Naisa Nis). Balszélre Szarka Adrienn (FTC), beállós posztra Pintér Zsanett (Kispest), irányítónak pedig kölcsönadta a DVSC-TVP a viharsarkiaknak Pénzes Laurát. A sors fintora, hogy ifjú tehetségünket visszahívta a klub, így nem kell a Loki ellen játszania. Keretükből kiemelkedik Walfisch Mercédesz aki ebben a bajnokságban a legeredményesebb csabai játékos. Az 1994-ben született jobbátlövő többre hivatott attól, hogy egy kiesés ellen menekülő csapatban szerepeljen hétről-hétre, véleményem szerint akár itt nálunk is megállná a helyét a 24. születésnapját januárban ünneplő játékos. Jovana Kovacsevics góljai is fontos alkotóelemek a lila-fehér gépezetben. Nagyon sok fiatal játékos alkotja a Békéscsaba keretét, a rutint Zöldi-Tóth Kata képviseli. A 2016-2017-es idényben eddigi nyolc lejátszott mérkőzésükből minden alkalommal vesztesen hagyták el a játékteret. Legfájóbb számukra talán a közvetlen riválistól elszenvedett vereség, ugyanis a Kecskemét is legyőzte az akkor még Skaliczki László vezette csabaiakat. Ahogyan az várható volt, a vezetőség nem nézte jó szemmel az addigi eredményeket és közös megegyezéssel felbontották Skaliczki mester szerződését. A vezetőedzői feladatkört a Budaörs elleni mérkőzésük óta Horváth Roland látja el.
Ha már a változásokat taglaltam az előbbiekben, akkor nem mehetünk el szó nélkül csapatunk mellett sem. Juliana Borges Lima az idény végéig a Kecskemét csapatát erősíti, viszont ismét piros-fehérbe öltözik Jelena Despotovic, átlövőnk a Krim Mercator csapatától tér vissza a Civisvárosba. Védekezésünkben nagy segítség lesz Jeca, aki kiváló hármas védő, így egy újabb variációs lehetősége lesz Tone Tiseljnek forgatni a csapatot. A mérkőzés a megszokottaktól eltérően most este 20 órakor veszi kezdetét. Mi vagyunk a mérkőzés esélyesei, ehhez nem férhet kétség, kötelező a győzelem, a két pont megszerzése. Szilveszter előtt remek kikapcsolódás lesz ez a rangadó, zárjuk az évet egy közös meccsnézéssel!
K&H Liga Női NB I 9. forduló:
2017. december. 30 20:00
Hódos Imre rendezvénycsarnok
DVSC-TVP – EUbility Group-Békéscsaba
Játékvezetők: Bacs József – Bóna Szabolcs
DVSC sikerekben gazdag boldog újévet kívánok a klub vezetőségének, dolgozóinak játékosainknak, és természetesen a Loki szurkolóknak!
Hajrá Loki! Hajrá Debrecen!
