Csapatunk gödörben van, ehhez nem férhet kétség, Kisvárdán elszenvedett vereségünk is ezt támasztja alá. A folytatásban az MTK csapata ellen kellene a pontokat itthon tartani, nem egyszerű a feladat, ugyanakkor nem is lehetetlen, kapaszkodjunk bele az utolsó lehetőségek egyikébe! Győzelemre fel!
Kisvárdára vezetett utunk, hogy kiszurkoljunk egy győzelmet, de a tervünk füstbe ment. Abban bíztunk, hogy lányaink kijavítják az Érd elleni mérkőzésen kapott mélyütést, sajnos ez a tervünk is füstbe ment. Bíztunk benne, hogy a DVSC-TVP ki fog lábalni az elmúlt mérkőzések sikertelenségéből. Ez az elképzelésünk is füstbe ment. A házigazda Kisvárda csapatánál ráadásul éppen a meccs előtti napokban rúgták ki Mátéfi Eszter szakmai igazgatót. Reménykedve indultunk útnak, hogy egyszer megszakad az idegenbeli szerencsétlenségünk, ez sem valósult meg. Ugyan a mérkőzés első negyedórájában még egyenlő ellenfelei voltunk a Várdának, ahogyan teltek a percek egyre jobban kirajzolódott elképzelés nélküli játékunk. Elnézést kérek, elképzelés lehet (sőt, szinte biztos) volt vezetőedzőnk, Vida Gergő fejében, amit el is mondott a lányoknak (ez is biztos), akik ebből semmit sem valósítottak meg. Ennek ellenére mégsem alakult ki a két fél között nagy különbség, a szünetben is csak két góllal voltunk lemaradva a szabolcsiaktól (14-12). A második játékrészben egy még hitehagyottabb társaság benyomását keltettük. A mérkőzés hajrájához érve mindannyian azt vártuk, mikor szólal meg a duda, mikor ér véget ez a rémálom. Nagyarányú vereséget szenvedtünk el ismét, ismerjük el, nem érdemeltük meg az egyik pontot sem.
Kisvárda – DVSC-TVP 29-23
Úgy éreztem magam a csarnokban mint szeptember elején Kecskeméten, azon agyaltam, hol a csapatunk? Miért nem tudunk egy rendes figurát megjátszani, miért nem viszünk végig egy lerohanást ha lenne rá lehetőségünk? Miért nem tudják a lányok egymáshoz passzolni a játékszert? Ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ, egy-egy egyéni villanás révén mégis azt éreztem, hátha ez lesz a kulcs, ami után megindul a felzárkózás. Ugyanakkor pillanatok alatt visszazuhantam a valóságba és kezdtem beletörődni, nekünk ott azon a napon semmi esélyünk sem volt… Hiába játszott Jelena jó formában, hiába lőtt hét gólt, hiába minden, ha nincs védekezés, nincs kapusteljesítmény. Nem tudom pontosan kapusaink összesen hány védést mutattak be, de meggyőződésem, hogy egy kezem elég lenne rá, hogy megszámoljam. Feltétlenül több kell kapusainktól, ugyanis az elmúlt fordulókban ők is gyengén teljesítettek. Ez részben annak is köszönhető, hogy siralmasan gyenge védekezést mutattak be a lányok, nem voltak faultok, szabadon lőhettek kapunkra a kisvárdaiak. Azonban ez sem mentség arra, hogy a labdával szinte csak akkor találkoznak hálóőreink amikor kiszedik azt a kapuból.
Csapatszinten buktunk meg az elmúlt mérkőzéseken. Nem egységes gárda benyomását keltették lányaink, hanem azt láthattuk, hogy csak egyforma mezes játékosok vannak a küzdőtéren, ahonnan leginkább a küzdőszellem hiányzik. Ne is gondolkodjunk azon, hogy miként léphetünk előre, mert jelenleg inkább hátrafelé kell tekintenünk. Hiú ábránd lenne a bajnokság végén az első hatba várni csapatunkat. Amennyiben nem lesznek gyökeres változások, akkor a 7-9 hely valamelyikével kell megbarátkoznunk. A csapatot elkísérő szurkolók markánsan fejezték ki véleményüket a látottakkal kapcsoltban, a találkozó végén mikor a lányok jöttek volna megköszönni a biztatást, azt láthatták amint a számunkra kijelölt szektor pillanatok alatt kiürül. Reméljük ez a jelzés elegendő ahhoz, hogy észbe kapjanak a kézilabdázóink! Még egy gondolatot fűznék hozzá: javában zajlik a jövő évi keret kialakítása, bizonyára lesznek távozók is, kérjük őket, a szezon hátralévő részében még minden tőlük telhetőt tegyenek meg a DVSC-ért! Elfogadjuk a döntésüket, de azt nem, hogy csak alibiznek a pályán! Nekünk az életünk a Loki! Elhiszem, hogy egyes játékosaink gyorsan túlteszik magukat a kudarcokon, de azért mindennek van határa…
Pénteken félidejéhez érkezik a magyar bajnokság, a tizenharmadik fordulóban az MTK csapata vendégszerepel a Hódosban. Igencsak kevés sikerélményben volt részük a pontvadászatban a fővárosiaknak, két győzelem mellett három döntetlen és nyolc vereség a mérlegük. A legutóbbi fordulóban a Vasast sikerült legyőzniük az Elektromos Csarnokban, ami ebben az idényben mind a két csapatnak a hazai pályát jelenti. Diadalmaskodtak még nem kis meglepetésre a Budaörs gárdája fölött is szintén hazai környezetben. Döntetlennel zárult a Dunaújváros és a Kisvárda elleni mérkőzésük, ezen találkozókon is a fővárosiak voltak a pályaválasztók. Idegenben csupán az Alba Fehérvár otthonából tudták elhozni az egyik pontot. Kimondhatjuk tehát, hozzánk hasonlóan inkább saját környezetben gyűjtögetik a pontokat. Tizenhárom mérkőzés után hét egység szerepel a nevük mellett ami a táblázaton a 11. helyre elegendő. Az előző idényt a kilencedik helyen záró csapat kerete csekély mértékben változott. Legnagyobb érvágás számukra Háfra Noémi és Márton Gréta távozása, a fiatal játékosokat ugyanis a Ferencváros visszarendelte kölcsönszerződésükből. Távozott továbbá a rutinos jobbátlövő, Olha Nikolayenko, aki Kecskemétre igazolt. Az ukrán játékos pótlására érkezett a fővárosba korábbi közönség kedvencünk, Karnik Szabina, illetve kék-fehérbe öltözött Terenyi Bianka is, aki Békéscsabán szerepelt az előző szezonban.
Az MTK az elmúlt években igencsak szép számmal igazolt olyan kézilabdázókat akik a DVSC-ben is szerepeltek hosszabb-rövidebb ideig. Valovics Nóra, Barna Éva, Slakta Petra, Dakos Noémi, Lilija Gorilszka egyaránt harcoltak egykor a piros-fehér színekért. Azt is megfigyelhetjük, hogy az FTC-vel szoros kapcsolatot ápolnak, ugyanis rendre Golovin mesterre bízzák fiatal tehetségeiket a zöld-fehérek. Ha már szót ejtettünk Golovin Vlagyimirről, érdemes megjegyezni, nincs könnyű dolga, ugyanis évről évre új csapatot kell építenie többnyire fiatal magyar játékosokból. Keretükben most is csak egy légiós szerepel, méghozzá az előbb említett ex-lokista Gorilszka. Nagy csapategység jellemzi az MTK-t, kiesési gondjaik nincsenek, az élmezőnytől is igencsak távol vannak, tehát stabil alsóházi gárdaként jellemezhetjük őket. Kiemelkedően jól teljesít Szacsa (Karnik Szabina), eddig hetvenöt alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját, büntetőkből is rendre eredményes tud lenni, valamint védekezésben is stabil pontja csapatának így rá mindenképpen kiemelten kell figyelnünk. Termány Rita nagy lövőerővel és elszántsággal rendelkező játékos, aki az elmúlt fordulókban ugyan kissé gyengébben teljesített, de semmiféleképpen nem szabad őt sem félvállról venni. Tóth Eszter viszont remek formának örvend, a 25 éves irányító teljesítményére Kim Rasmussen is felfigyelt, így meg is hívta őt a válogatott egynapos mini összetartására, ahol a Lokit Horváth-Pásztor Bettina képviselte. Nem számíthatunk tehát könnyű mérkőzésre, célunk nem is lehet más, mint a győzelem, ugyanakkor nem merem nyugodt szívvel kijelenteni, hogy biztosan itthon tartjuk majd a két bajnoki pontot. Egy újabb vereséggel végleg búcsút inthetünk felsőházi vágyainknak.
Egy dolog biztos, mire elkezdődik a mérkőzés, félreteszem gondolataimban mi is történt legutóbb, és újra teljes lelkesedéssel azért szurkolok, hogy megmutassuk mit is jelent a LOKI szív! Küzdjetek lányok, NE LEGYETEK ÁTLAGOSAK!
K&H Liga Női NBI 13. forduló:
DVSC-TVP – MTK Budapest
2018.február 2. 18:00.
Hódos Imre Rendezvénycsarnok
Játékvezetők: B. Pech Katalin – Vágvölgyi Mária
Hajrá Loki! Hajrá Debrecen! Mindent bele csajok!
