Válogatottunk a Hollandok ellen játszik selejtező mérkőzéseket, a DVSC-t Sirián Szederke képviseli. Csapatunk eközben felkészülési mérkőzéssel hangol a bajnokság folytatására. Körvonalazódik a jövő évi keret is, bár úgy látszik csend van, azonban a háttérben zajlanak az események. Összefoglaltam gondolataimat a csapatunkat sújtó sérüléshullámmal kapcsolatban is.
Szép lassan telnek a napok, egyre jobban közelít a március 31-i Alba Fehérvár elleni idegenbeli derbi. Erről részletesebben a jövő héten olvashattok, mai cikkemet egy olyan téma köré szeretném felépíteni ami sajnálatos módon szinte minden sportágban előfordul: sérülések, formahanyatlások egy szezonon belül. Legyen szó akár futballról vagy kézilabdáról, egy-egy kulcsfigura kiválása bizony óriási érvágást jelent. Itt lehet akár a világ egyik legjobb csapatáról is beszélni, lásd Győri ETO, feltörekvő trónkövetelőkről, akiknél a pénz nem számít (Siófok, Kisvárda), illetve nem hagyhatjuk ki a számunkra legfontosabbat, a DVSC-t sem. Nem kell sokat törnöm a fejem, hogy fel tudjak sorolni több olyan sérülést, ami nagyon is meghatározta az előző szezonjainkat vagy éppen az aktuális pontvadászatot.
Először is egy kis kitekintésként a már előbb említett Győri ETO estét hoznám fel, aki jártas a kézilabdázás világában, annak nem ismeretlen Nora Mörk neve. A világklasszis átlövő már több térdműtéten is átesett, ám ebben a szezonban egy Bajnokok Ligája mérkőzésen ismét fájdalmas tekintettel maradt a padlón. Ekkor lehetett sejteni, hogy komoly probléma van, mert Nora nem egy olyan játékos, aki rájátszana a valójában meg nem megtörténtekre. Ismét műtét és hosszú kihagyás vár a norvég válogatottban is meghatározó játékosra. Győrben van mit a tejbe aprítani, nem kell fillérezni, rögtön megoldás után néztek, mert a kitűzött célok eléréshez nélkülözhetetlen Mörk pótlása. Arra kérdésre, hogy Mireya Gonzalez személyében miként sikerül megfelelő helyettesítőt találni, majd az idő ad választ. Lépjünk tovább és nézzük meg, miként reagáltak a Balaton partján, mikor a Siófokból sorra dőltek ki a meghatározó játékosok: Janjusevic és Perianu is sérülés miatt kénytelen kényszerpihenőt tartani. Láthattuk az utóbbi hetekben, anyagilag nem sok félnivaló akad ott sem. Igazoltak szezon közben, bár ott a célok is változtak.
Kitekintésünk után ideje körülnézni a saját portánkon is. Karyna Yezhykava vesszőfutása szomorúsággal tölt el. Jezsi megmutatta az előző szezonunkban, hogy mennyire a csapat vezére tud lenni. Már a felkészülése sem zajlott zökkenőmentesen, aztán sokkolt minket a hír, elkerülhetetlen a műtét, hosszú hetekig nélkülöznünk kell fehérorosz légiósunkat. December végére célegyenesbe fordult rehabilitációja, úgy tűnt, hogy ismét számolhat vele a szakmai stáb. Sajnos ez a terv is füstbe ment, korrekciós műtétre volt szükség, így továbbra is kérdéses, hogy mikor láthatjuk a pályán a tavalyi év házi gólkirálynőjét. A sort hosszan lehetne folytatni: Madalina Zamfirescunak is több meccset kellett kihagyni egészségügyi probléma miatt. Mada kiválása érzékeny veszteség volt az EHF kupában is harcban álló DVSC-nek. Ha légiósaink sérülését egy idővonalra helyezem el, akkor komoly átfedést látok. A végkifejlet ismert, a nemzetközi szövetség nem engedte pótolni hiányzóinkat (adminisztrációs hiba végett), így bár hazai pályán megfogyatkozva legyőztük a Craiovát, nem sikerült a csoportkörbe jutni. Emellett kisebb nagyobb sérülésekkel bajlódott Anna Punko is a szezon különböző részeiben, valamint Lotte Grigel sem maradhatott ki a sorból. Ha ez nem lenne elég, volt, hogy az influenza is keresztülhúzta Tone Tiselj, vagy éppen Vida Gergő számításait. Keretünk nem bírja el egyszerre ennyi meghatározó játékos hiányát, jöttek az arcpirító vereségek, nem várt botlások. Így ezen tények tudatában sem mutat jól a tabellán elfoglalt 8. helyezésünk, azonban reálisan végiggondolva be kell látnom és látnunk, jelenleg ennyi a maximum, amire képesek vagyunk. Ezért is volt az egyik legszebb karácsonyi ajándék Jelena Despotovics visszatérése a Cívisvárosba. Ha nem jött volna Jeca, valószínűleg még rosszabb lenne a bajnoki táblázatra tekinteni. Stabil anyagi helyzetünk ellenére nem utánozzuk a bajnokság kirakatcsapatait, akik kényük-kedvük alapján igazolnak, vagy vesznek kölcsön játékosokat. A DVSC, ha kell, bátran játszatja fiatal tehetségeit, remek példa erre a Győr elleni meccsünk. Ez a hosszútávon járható út, nem pedig a nagybevásárlások sorozata!
Nem csak légiósaink bajlódnak sérülésekkel. A legváratlanabb pillanatban következhet be a baj, egyik hétközi edzésen egy kapufáról visszapattant labda miatt agyrázkódást szenvedett Horváth-Pásztor Betti. Sportemberi nagyságát mutatja, hogy a következő mérkőzésen az ő remek védéseivel sikerült nyerünk. Megemelem a kalapom hálóőrünk előtt, aki úgy is állt már csapatunk kapujában, hogy előtte napokig küzdött egy vírussal. Hatalmas elismerés jár neki ezért. Sok esetben ezen dolgok nem is látnak napvilágot a mérkőzések előtt, mert nem segítjük ezzel ellenfelünk felkészülését. Utólag azonban nem maradhatnak el az elismerő szavak! Egy-egy sérülésről már tudjuk ideális esetben, hogí mennyi idő alatt lehet visszatérni. A gyógyulttá nyilvánítás azonban a visszatérés első lépcsőfoka. Nagy kérdés, mennyi idő kell, amíg ismét sikerül a megfelelő formát elérni. Lehet elég egy-két meccs, az is megeshet, hogy több időre van szükség a sérülés előtti forma visszanyerésére. Testileg könnyebb a visszatérés mint gondolatban, fejben felépíteni magát az adott játékosnak. Szerencsére a DVSC elmondhatja magáról, hogy olyan kézilabdázók pattogtatják a labdát hétről-hétre piros-fehérben, akik mentálisan is nagyon erősek, céltudatosak és eltökéltek. Akik nem adják fel akkor sem, ha a sors újabb és újabb akadályokat gördít eléjük. Természetesen mi szurkolók akkor lennénk a legboldogabbak, ha minden meccsen minden játékosunkra számíthatnánk, eltiltások sérülések nélkül. Ebben a szezonban megkockáztatom, nem sok olyan edzés volt, amikor mindenki bevethető lett volna. Ilyenkor jó is, hogy nem érik egymást a bajnokik, így van idő rendezni a sorokat, gyógyítgatni a sebeket.
Mérkőzésekre viszont ilyenkor is szükség van, mert néha meg kell szakítani az edzések monotonitását. Pénteken a Nyíradony csapata látogat a Hódosba felkészülési találkozó céljából. A mérkőzés délután 17:15-kor veszi kezdetét. Remek szabadidős programnak ajánlom a találkozó megtekintését a tavaszi télben. Jó eséllyel pályára léphet Lotte is, valamint visszatérnek játékosaink az ifjúsági és junior válogatottaktól. Ugyanakkor nem számíthatunk Jecára, Arna Sifre, és Madira sem, mindannyian nemzetük csapataival készülnek a héten. A magyar válogatott előbb Győrben, majd Eindhovenben méri össze tudását a holland válogatottal. Kim Rasmussen ezúttal Sirián Szederkének küldött meghívót, így beállósunk képviseli színeinket a megmérettetéseken! Jó hírekről is beszámolhatok, a 2018/2019-es szezonban is minket erősít majd Anna Punko és Madalina Zamfirescu: válogatott légiósaink újabb egy szezonra kötelezték el magukat a Lokihoz. Erős csapatunk lehet a következő szezonban, ne feledjük, hogy Kovács Anna is érkezik majd. Távozóink is lesznek, de én bízom a klubvezetésben, Ábrók Zsolt és csapata mindent megtesz, hogy a lehető legjobb keretet állítsák össze a Pal Oldrup Jensen vezette szakmai stábnak.
Zárszóként csak annyit mondanék, remélem egyszer ránk mosolyog majd Fortuna és elkerülnek minket a sérülések, mert egy ilyen remek szurkolótábor, mint a miénk megérdemli, hogy a lányokkal együtt harcolva a legmagasabb célokért küzdjünk! Otthonunk, a Hódos egyre jobban megszépül, felújított mosdókkal és egy remek ajándékbolttal gazdagodott a DVSC!
Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!
