A szezon végeztével elérkeztünk a különféle összegző, értékelő cikkekhez. Ezek közül az egyik a Power Rankings sorozatunk zárása, melyben megnézzük, hogy mennyire lőttük be jól a csapatok erejét a szezon elején, illetve röviden értékeljük is mindenkinek a szereplését!
A csapatnevek után zárójelben az első Power Rankings részben jósolt helyezés, az ebből következő változás mértéke, illetve a sorrendben történő mozgás látható, az utolsó szám pedig azt mutatja, hogy a 11 rész során hányszor tippeltük meg helyesen a csapat végső helyezését.
1. Videoton (1., 0, 
, 10)
A Videotont idén mindenki abszolút favoritnak kiáltotta ki, ami nem véletlen, hiszen tavaly éppen csak lemaradtak a bajnoki címről, és azóta nem hogy nem gyengültek, hanem inkább erősödtek. A várakozások végül igaznak is bizonyultak, mi sem mutatja jobban, mint hogy a 11 részből 10-szer elsőnek tippeltük a Vidit, és csak egyszer gondoltuk úgy, hogy a Fradi közbeszólhat. A bajnokságnak egyébként voltak olyan pillanatai, főleg az utolsó harmadában, amikor volt is reális sansz arra, hogy a zöld-fehérek arassák le a babérokat, de túl sokat hibáztak, miközben a fehérváriak sorra nyerték a meccseiket, így egy fordulóval a vége előtt matematikailag is bebiztosították történelmük harmadik aranyérmét.
2. Ferencváros (2., 0, , 9)
Az már a szezon elején is nyilvánvaló volt, hogy idén a Fradi lehet a másik csapat, amely harcban lesz majd a bajnoki címért. Ez a versenyfutás viszonylag hamar kialakult a két csapat között, hiszen már 6-7 forduló után tetemes előnyben voltak a többiekhez képest. Bár sokáig loholtak a Vidi nyomában, és volt olyan időszak, amikor egészen konkrétan az élen is álltak, de a szezon végét nagyon elszúrták a sok döntetlennel. Két alkalom volt, amikor nem második helyre vártuk a Fradit, egyszer az első, egyszer pedig a harmadik helyre vártuk őket.
3. Újpest (6., +3, 
, 2)
A szezon előtt kevesen várták volna, hogy ilyen jól szerepelnek a lilák, hiszen ne feledjük, hogy a harmadik hely mellé még behúzták a Magyar Kupát is. Ez jelen pillanatban a legtöbb, amit egy államilag nem támogatott csapat kihozhat a magyar mezőnyben, úgyhogy mindenképp jár nekik a kalapemelés emiatt. A szezon során egyébként sokáig úgy tűnt, hogy nem lesz sanszuk a dobogó megszerzésére, különösen a kupadöntő közeledtével tűnt úgy, hogy tudatosan be is áldozzák a harmadik helyet, de végül evés közben jött meg az étvágy, no meg a körbeverések is kedveztek az Újpestnek, így az utolsó fordulóban éppen ellenünk biztosították be dobogós helyezésüket.
4. Honvéd (4., 0, , 6)
A címvédőtől nem vártunk „sokat” idén, hiszen azért a negyedik hely alapvetően csalódás az előző évi aranyérmestől, még ha az egyébként bravúros is volt. Végül jól tippeltük meg a Kispest végső helyezését, igaz sokáig a levegőben lógott a dobogós helyezés is, de összességében az érmet leszámítva nincs nagy jelentősége a dolognak, hiszen a negyedik hellyel is indulhatnak az Európa Ligában. Nagy kérdés viszont, hogy mi lesz a kerettel jövőre, hiszen számos kulcsjátékos távozása lóg a levegőben.
5. DVSC (8., +3, , 3)
Szép kis hullámvasút volt az idei szezonunk, hiszen pocsékul kezdtünk, a második epizódban egyenesen az utolsó helyre vártuk a csapatot. Majd jött a szép őszi menetelés, amivel megágyaztunk a bennmaradásnak, valamint annak, hogy tavasszal a dobogóért küzdhessünk. Aztán a 2018-as év hasonlóan gyengén kezdődött, mint az ősz, sokáig úgy tűnt, hogy visszazuhanunk a rideg valóságba, de április-május környékén 2-3 győzelemmel bebiztosítottuk a felsőházi tagságunkat. Összességében véve nagy szó, hogy az utolsó fordulóban még volt esélyünk odaérni a dobogóra és/vagy kiharcolni a nemzetközi indulást, de a csapat erejét és lehetőségeit tekintve ez nem lett volna reális, szerintem így van ez jól, ahogy végül alakult. A tavalyi szezonhoz képest tehát helyezésben előrébb léptünk, de a problémák ugyanúgy fennállnak, és semmi nem garantálja, hogy a következő szezonban is lesz majd egy olyan menetelésünk, amivel megalapozzuk a biztos bennmaradást.
6. Puskás Akadémia (3., -3, 
, 4)
Az újoncot rögtön a dobogóra várni merész dolog, de a Felcsút esetében nem olyan nagy meglepetés ez. Az egyik legjobb anyagi lehetőségekkel és támogatottsággal rendelkező klub, adott volt egy erős játékosállomány és egy magyar szinten sikeresnek is mondható edző. Talán ott csúszott félre a szezon, amikor 1-2 magyart leszámítva csak légiósokat dobott a csapatba Pinyő, az eredmények pedig ezidőtájt nem jöttek. A hatodik helyezés és a kupadöntő első ránézésre nem mutat rosszul egy újonc csapattól, de a lehetőségek alapján ennél többet kellene elérniük. Ezt mi szurkolók persze nem bánjuk, hogy nem valósult meg. A következő szezonnak már Pintér Attila nélkül vágnak neki, kíváncsian várjuk a nagy nyári igazolásokat…
7. Paks (10., +3, , 0)
Sokszor emlegettük már úgy a Paksot, mint az NB I legkiszámíthatatlanabb csapata. A szezon elején kiesőjelöltnek tekintettük őket, a szezon közepén erős középcsapat voltak, a tavasz közepén dobogóesélyes, az utolsó fordulók előtt a nemzetközi indulásra is esélyes csapat volt, majd képesek voltak az alsóházban zárni. Az is sokat mondó, hogy a 12 csapat közül kettő volt, amelynek a végső helyezését egyetlen epizódban sem tippeltük meg helyesen, ebből az egyik a Paks volt. Csertői Aurél komoly fejhullást ígért a nem megfelelő hozzáállás miatt, meglátjuk, hogy lesznek-e tényleges következmények.
8. Haladás (7., -1, , 1)
Nagy szó, hogy a Haladás végül megőrizte NB I-es tagságát, hiszen az ősz annyira gyatrán sikerült számukra, hogy sokáig biztos kiesőnek számítottak. Ráadásul az sem segített rajtuk, hogy két edzőváltáson is átestek az ősszel, viszont Hipp személyében már megtalálták a megfelelő szakembert, emellett sokat számított, hogy ismét a saját stadionjukban játszhattak. Bár az utolsó pillanatig rezgett a léc, összességében meglepő lett volna a tavaszi szezon alapján, ha ők esnek ki. Kérdéses, hogy a jövőben is próbálnak-e a fiatalokra építeni, vagy az idei évből tanulva kicsit szakítanak ezzel a modellel.
9. Mezőkövesd (11., +2, , 0)
Nagy hullámvasút volt a kövesdiek szezonja is, esetükben is volt olyan időszaka a szezonnak, amikor menthetetlennek tűntek – ne feledjük, a téli szünetet az utolsó helyen, négypontos hátrányban töltötték. Szintén átestek egy edzőváltáson, Kuttor Attilával pedig el is kezdték gyűjtögetni a pontokat, tavasszal pedig nagyot meneteltek, hiszen a tavaszi tabellán a 4. helyen zártak 21 szerzett pontjukkal (ősszel 19 meccsen szereztek 16-ot…). Sanszuk lett volna már korábban megmenekülni, és még bajba is kerültek volna, ha a Vasas és a Balmaz nyer az utolsó fordulóban, de végül megmenekültek. Az ő kiszámíthatatlanságukra is jellemző, hogy a Paks mellett a másik olyan csapat volt, melynek végső helyezését egyszer sem találtuk el.
10. DVTK (9., -1, , 1)
Hát ha van csapat, amelyik a szerencsére nem panaszkodhat, akkor az a DVTK immár második éve… Idén is más csapat(ok) kaparták ki nekik a gesztenyét, pedig 2-3 fordulóval a vége előtt reménytelennek tűnt a helyzetük. Nagyon érdekes tavaszt produkáltak a miskolciak, az egész mezőnyben ők szerezték a legkevesebb pontot február óta, az edzőbuktatás kis híján az NB I-es tagságukba került. Nagy kérdés, hogy tanulnak-e végre ezekből az esetekből, vagy harmadjára is a sors kezére bízzák magukat – nem biztos, hogy legközelebb is megmenti őket más csapat, vagy a furcsa versenykiírás.
11. Balmazújváros (12., +1, , 5)
Abból a szempontból sajnálatos a Balmazújváros kiesése, hogy nagyot küzdöttek egész szezonban, lehetőségeikhez mérten mindent kihoztak ebből a szezonból. Sokszor beszéltünk erről is, hogy az ő keretük az egyik, ha nem a leggyengébb az egész mezőnyben, mégis az utolsó forduló utolsó pillanatáig reális esélyük volt bennmaradni. Idén ők lettek a versenykiírás áldozatai, és azért is szomorú történet ez, mert vélhetően nem mostanság lesz újra NB I-re esélyes csapat Újvárosban.
12. Vasas (5., -7, , 1)
Az idei szezon legnagyobb flopja egyértelműen a Vasas. A tavalyi kupadöntős és bronzérmes már az őszi szezon befejeztével is figyelmeztető jeleket kapott arra, hogy gondba kerülhet, ennek ellenére nem erősítették meg kellően a keretet. Lehet fogni a sérülésekre is a szereplést, de az nonszensz, hogy egy bennmaradásért küzdő csapat az utolsó fordulókban sérült játékosokat ültet le a padra, hogy a 18-as meccskeret meglegyen, illetve hogy a 40 éves erőnléti edzőnek még néha be-be kell ugrania. Ezek alapján megérdemlik a kiesést, és kezdhetik elölről az építkezést, mint ahogy tette azt idén az MTK.
