Utolsó hazai meccsünkre készültünk 2018-ban a Honvéd ellen, amely szinte a szezon eleje óta őrzi dobogós helyét, ám az utóbbi időben meginogni látszottak. Nagy kérdés volt, hogy csapatunk ezúttal milyen arcát mutatja, mert bár az elmúlt hét napban két meccset is megnyertünk a fővárosban, mindkét meccset ordas nagy mákunk volt. Most azonban esélyt sem adtunk ellenfelünknek: szinte hiba nélkül hoztuk le a találkozót, a jó játék mellé két gól és három pont társult – mennyivel jobbak is az ilyen győzelmek.
A sok sérülés miatt akadt kérdőjel bőven a kezdőnket illetően, de végül Herczeg András ugyanazt a kezdőt küldte pályára, mint amelyik egy hete a Hungária körúton is kifutott a gyepre. Ez azt jelentette, hogy Kusnyír és Csősz is felépült sérüléséből, míg Tőzsérre továbbra sem számíthatott vezetőedzőnk. Némi meglepetésre Kinyik ismét kimaradt a kezdőből, de ismerjük már Herczeg András hitvallását belső védő kérdésben: amíg valaki nem hibázik, addig nem szívesen bontja meg a jól működő hátsó alakzatot, még ha ennek a keret legjobb védője is a kárvallottja. Márpedig a Szatmári-Pávkovics kettős mondhatjuk, hogy jól muzsikált a Vidi és az MTK ellen is, így az eltiltása miatt egy meccset kihagyó Kinyik most szívhatja a fogát, talán az a szerencséje, hogy már csak egy meccs van az őszi szezonból, tavasszal pedig tiszta lappal indíthat mindenki (játékpercek egyébként így is jutottak neki az elmúlt időben, igaz jobb oldali védőként). Herczeg András ezúttal a bátrabb, 4-4-2-es hadrend mellett tette le a voksát, Szécsi most egészen elöl játszott Avdijaj mellett.
A Honvédnál egyébként két védő is begyűjtötte ötödik sárgáját a múlt héten, így a válogatottban is bemutatkozó Baráthra, valamint a magát „szerényen” csak az NB I legjobb ballábas játékosának tartó Kukoc sem állt Supka rendelkezésére, míg a házi gólkirály, az augusztusi meccsen kamubüntetőt kiharcoló és értékesítő Danilo sérülés miatt nem játszhatott. Bár az M4-nél úgy rajzolták fel, és emelték is ki, hogy a vendégek ezúttal négyvédős hadrendben állnak ki, valójában ez ugyanúgy a megszokott 3-5-2-es felállás volt Batikkal, Kamberrel és Skvorccal hátul, Hefflerrel és Banóval a széleken, a Nagy-Hidi-Gazdag hármassal középen, valamint Holenderrel és Tischlerrel elöl.
Rögtön egy óriási ziccerrel nyitottuk a meccset, a 4. percben ugyanis Szécsi játszotta üresre magát középen, majd tette ki szépen Vargának a bal szélre a labdát, aki a feladónak címezte a centerezést. A rövidre berobbanó Szécsi azonban senkitől sem zavartatva kapu mellé lőtt, tehát máris bosszankodhattunk egy hatalmas kimaradt lehetőség miatt. Nem sokkal később egy távoli Ferenczi löket jött ki Grófról, a kipattanóra rástartoló Szécsi pedig előbb Gróf lábába, majd az oldalhálóba lőtt, de utólag nem volt jelentősége, mert a partjelző beintette a lest. A 22. percben is Szécsi Márk volt a főszereplő, Ferenczi beadását csúsztatta ezúttal alig kapu mellé. Ferenczi mellett még Varga Kevin volt nagyon aktív, akitől számos remek átadást láthattunk, ő egyébként 84%-os passzhatékonysággal és 3 kulcspasszal zárta a mérkőzést.
A 32. percben Avdijaj tornáztatta meg egy lövéssel Grófot, miközben a Kispestiek körbelődözték a kapunkat, a dolog szépséghibája, hogy jó 6-7 métereket tévedtek a vendég játékosok, így egy alkalomtól eltekintve nem is volt veszélyben Nagy Sándor kapuja. A 44. percben a mérkőzés legszebb jelenetét láthattuk, Bódi ugyanis jó 23 méterről kilőtte a ficakot szabadrúgásból. Sajnos a hideg időjárás miatt nem volt most lélekjelenlétem, hogy levideózzam a találatot, így ezt most nélkülöznötök kell. 🙂 A szünetre tehát egygólos vezetéssel vonulhattunk, a játékunkra pedig nem lehetett panasz, hiszen számos komoly lehetőséget kialakítottunk a Honvéd kapuja előtt, míg a vendégek jórészt csak gyenge távoli lövésekkel tudtak kísérletezni.
A második félidő ismét egy Szécsi lehetőséggel indult, egy szöglet után elé került a lepattanó, de nagyjából az ötös sarkáról csúnyán fölé vágta a labdát. Érdekes jelenség volt egyébként, hogy szinte az összes komoly helyzetünk Szécsi Márkra jött ki, aki ezúttal rendre rossz megoldásokat választott: ziccerben vagy mellé, vagy fölé lőtt, amikor pedig egy társ előnyösebb helyzetben volt, akkor vagy rosszul játszotta meg a labdát, vagy a kevésbé jobb helyzetben lévőnek passzolt, vagy indokolatlanul kapura lőtt. Ezzel szemben Avdijaj, akinek inkább érkeznie kéne ezekre a lehetőségekre, ezúttal is inkább a passzjátékból vette ki aktívabban a részét, talán emiatt is volt az, hogy a helyzetek kialakítását követően nem tudott érkezni a kapu elé. Mindenesetre furcsa volt, hogy így megfordultak a szerepek, és nem is hozott sajnos eredményt.
A 60. percben Supka Attila kettős cserével próbált frissíteni, behozta N’Gogot Tischler helyett, utóbbi akkor tűnt fel, hogy egyáltalán a pályán van, amikor a hangosbemondó közölte, hogy ő a lecserélt. A másik érkező Májer Milán volt, aki a rengeteget hibázó Nagy Gergőt váltotta. A 67. percben utóbbi előtt adódott a kispestiek talán legnagyobb helyzete, Gazdag beadása után ugyanis a hosszún érkezve fejelt alig a kapunk mellé. A 70. percben ismét arra láthattunk példát, hogy ez nem Szécsi napja, ugyanis egy megszerzett labda után passz helyett a blokkoló kispesti védőbe lőtt. A továbbiakban Bódi zárhatta volna le a meccset egy újabb szabadrúgással, majd utána egy Szécsitől kapott labdát lőtt kapura, amit Gróf hárított. A túl oldalon Májer küldte el a védőinket szép cseleivel, de lövését szerencsére blokkolták a fehér mezesek. A 81. percben aztán minden eldőlt, Ferenczi szögletét Pávkovics fejelte kapura, a veszélyes helyre tartó labda Grófról és a röviden álló védőről pattant Szécsi elé, aki üres kapura már nem hibázott. A folytatásban Herczeg András is kihasználta a cseréit, beállt Kinyik, Jovanovics és Takács is az utolsó percekre, miközben említésre méltó esemény már nem igazán történt.
Osztályzatok:
Nagy Sándor – 0
Bármennyire is meglepő, Nagy Sanyinak ezúttal jóformán semmi dolga nem akadt. Bravúrra legalábbis nem volt szüksége, veszélyes helyzete is pedig csak egy volt a vendégeknek, aminél vetődnie kellett. Egyébként pedig csak jó helyezkedésre volt szükség tőle ezen a meccsen.
Kusnyír Erik – 7
Bárcsak lenne még 4-5 Kusnyír Erikünk. Vagy legalább hozzá hasonló mentalitású játékosunk. A még mindig csak 18 éves játékos kihagyhatatlanná vált a csapatból, és egyre magabiztosabb jobboldali védőként. Példa lehet minden fiatal előtt az a hozzáállás, amit ő képvisel. Remélhetőleg még sokáig a DVSC játékosa marad.
Szatmári Csaba – 6
Kevés alkalom volt, amikor nehéz helyzetbe hozták, többnyire Pávkovicsra hárult a kényes szituációk megoldása. Mindettől függetlenül az ő érdeme is, hogy a vendégek kapura veszélytelenül játszottak 90 percen keresztül.
Pávkovics Bence – 7
Szinte hibátlan teljesítmény, le a kalappal előtte. Több esetben is egy-az-egyben kellett megoldania necces szitukat hátul, ahol ha hibázott volna, akkor ziccerben vezethetik kapura a labdát a vendégek. Ezeket kivétel nélkül megoldotta, a második gól előtt pedig az ő tökéletes fejese kellett, hogy Szécsi elé pattanjon a játékszer.
Ferenczi János – 7
Ezúttal vele sem volt gond, és támadásban is igen aktív volt. Hátul pedig nem hibázott, így összességében jó teljesítményt láthattunk tőle, és ne feledjük, hogy a második gól előtt ő adta be a szögletet.
Varga Kevin – 7 
Ezt várnánk tőle mindig. Most kevés alkalommal volt önző, ellenben minimum 3 kulcspasszt osztott ki, amik után nem rajta múlt, hogy nem fejeztük be góllal az akciót. Ráadásul hátul is akadtak fontos közbelépései több esetben is a tizenhatosunk előtti kavarodásoknál. Úgyhogy ez most jó teljesítmény volt.
Csősz Richárd – 5
Az első félidő közepén volt egy nagyon meggondolatlan belépője az ellenfél térfelén, amiért jogosan kapott sárgát. Onnantól jóval visszafogottabban kellett védekeznie, ami sok esetben meg is látszott: kevésbé mert belemenni párharcokba, próbálta kerülni a kontaktot. Nem szerencsés, ha egy védekező középpályás a meccs korai szakaszában besárgul, mert ha nem tud hatékony szűrő munkát végezni, akkor a védők sokkal kiszolgáltatottabbak. Emiatt kap most gyengébb osztályzatot.
Haris Attila – 6
Ezúttal is többnyire remek szűrőmunkát végzett, de elöl sokszor választott rossz döntést, amikből néhányszor labdavesztés történt. A jobbak közt volt így is.
Bódi Ádám – 7
Nem ez volt élete meccse, de lőtt egy újabb szép gólt szabadrúgásból, ami fontos volt az első félidő hajrájában. Ezúttal inkább a szélen játszott, a végén pedig még helyzetbe is került.
Szécsi Márk – 6
A gólja megmentette attól, hogy most megfeddjem, és kapjon egy fekete csillagot. Addig ugyanis az összes jó helyzetben rendre rossz döntéseket hozott, ami azért volt nagy baj, mert szinte az összes komoly lehetőségünk őrá jött ki, kezdve az elején a kihagyott ziccerével, majd egy kapura csúsztatással, amit követett a második félidőben számtalan olyan akció, aminél egy jó kulcspassz száz százalékos gólhelyzetet eredményezett volna, ilyenkor pedig általában vagy rossz embernek passzolt, vagy indokolatlanul kapura lőtt. Szóval ha nincs a gólja, és ne adj Isten még talált is volna egy gólt a Honvéd, akkor a pontvesztésben nagy szerepe lett volna.
Albion Avdijaj – 6
Küzdött, harcolt, de nagyon egyedül volt, és fura módon nem őrá jöttek ki a komoly lehetőségeink, hanem inkább Szécsire. Avdijaj leginkább a leosztó szerepben játszott, az összjátékot jobban érzi, mint Takács, emiatt viszont általában nem tud érkezni a kapu elé.
∼•∼
Kinyik Ákos – 0
Kusnyírt váltotta kényszerből a 81. percben, dolga pedig nem igazán akadt, mivel addigra már zsebben volt a három pont.
Aleksandar Jovanovic – 0
Bántóan kevés játékpercet kap, pedig láttuk kedden is, hogy nincs rossz formában. Úgy tűnik, hogy a fiatalok csúnya szóval „kitúrták” őt a csapatból.
Takács Tamás – 0
Beállt csak azért, hogy Avdijaj most se játszhassa végig a 90 percet… 🙂
.
∼•∼
Herczeg András
A sérülések miatt nem sok lehetősége volt a kezdőt illetően, viszont azt sem értettem, hogy miért várt ki a cserékkel a 80. percig. Jovanovicsot én hoztam volna Csősz helyett már a 60. perc környékén, és adott esetben Szécsit is lekaptam volna a pályáról akár Takács, akár Könyves javára. De mivel győztünk, így nincs mit magyarázkodnia.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Egy átlagos színvonalú meccset láttunk, ahol az ellenfél a kapunkra teljesen veszélytelenül játszott. A kérdés csak az volt, hogy le tudjuk-e zárni a meccset, és ha igen, mikor. A játékunkkal ezúttal elégedettek lehetünk, védekezésben szinte hibátlan munkát végeztünk, elöl viszont pontatlanok voltunk, emiatt sokáig kellett izgulni az egygólos előny miatt. Erdős Józsefnek nem volt mérkőzést befolyásoló tévedése, de egyébként nagyon rosszul és következetlenül vezette a mérkőzést. Az első félidőben nekünk semmire nem adott szabadrúgást, miközben számtalan esetben hibás döntést hoztak a partjelzők is. Idegesítő volt a jelenléte, de szerencsére nem nyúlt bele a meccsbe.
Az összefoglaló első részében leginkább a mérkőzés fontos eseményeit elevenítettem fel, így most utólag egy kicsit foglalkoznék a statisztikákkal, illetve a meccsen látottak elemzésével is. Az első félidőnk nagyon rendben volt, hátul remekül zárt a Pávkovics-Szatmári belső védelem, Kusnyír hozta a szokásos ellentmondást nem tűrő kemény játékát, míg ezúttal Ferenczire sem lehetett panasz sem elöl, sem hátul. Számomra Csősz volt picit a kakukktojás, keveset vállalt fel, a korai sárga után kicsit amúgy is időzített bomba volt a pályán (emlékszünk még Ramosra…), és bár elmondhatjuk, hogy Tőzsér nélkül továbbra is jól megy a csapatnak, azért az ő technikai képessége és higgadtsága néha hiányzik a csapatból. A tökéletes játékost talán úgy tudnám elképzelni, ha Csősz mentalitását és akaratát ötvöznénk Tőzsér technikai tudásával és minden rutinjával. Így külön-külön mindkettőnek megvannak a pozitívumai és negatívumai, amikből néha profitálunk, néha pedig kárát látjuk. Csőszt egyébként olyan szempontból dicséret illeti, hogy 22 átadásából 21 sikeres volt tegnap.
Avdijaj szerepe számomra érdekes, többször is kitértem rá, hogy mennyire szembetűnő volt, hogy csatár létére nem őrá jönnek ki a veszélyes lehetőségeink. Tegnap 85%-os passzhatékonysággal dolgozott (27-ből 23 sikeres átadás), ami egy befejező támadótól nagyon jónak számít. Párharcait 41%-ban nyerte, ami szintén átlagos, egyetlen lövéssel és három csellel próbálkozott, valamint volt egy kulcspassza, ami sikertelen volt. Ha pedig a hőtérképét vizsgáljuk, akkor jól látható, hogy a tizenhatoson belül alig tartózkodott tegnap. Ezzel szemben ha megnézzük Szécsinél, akkor látható, hogy ő sokkal többször bukkant fel akár még az ötös környékén is, pedig ő inkább egy szervezőbb típusú játékos, aki az utóbbi időben inkább a pálya szélén játszott, viszont tegyük hozzá, hogy tegnap sokkal inkább játszott előrébb, Avidjaj mellett. Ez a mellékelt ábrán is jól kivehető.
Összességében elmondható tehát, hogy rendben volt ez a tegnapi találkozó, odatette magát mindenki, alibit ezúttal tényleg senkitől nem láthattunk. Sokszor halljuk azt a véleményt, hogy nekünk semmi nem jó, pedig valójában itt a válasz erre a felvetésre: ennyi az elvárásunk minden játékostól, hogy hétről hétre tegye oda magát. Ha adott esetben az csak egy döntetlenre, vagy vereségre elég, akkor azt is el tudjuk fogadni, és biztos lehet mindenki, hogy a közönségtől is tapsot kapnak a játékosok. De továbbra sem tudunk szó nélkül elmenni az olyan teljesítmények mellett, mint amit például Diósgyőrben láttunk. A legfontosabb feladatnak azt érzem, hogy az ilyen hozzáállást ölje ki a stáb a játékosokból, minden mással ráérnek később foglalkozni.
Jövő héten zárjuk a szezont Szombathelyen, és bár néhány hete még pesszimistábbak voltunk, most még arra is jó esély mutatkozik, hogy a dobogón teleljünk. Ehhez feltétlenül győznünk kell a tök utolsó, ámde mumusunknak számító Hali ellen, miközben a Honvéd – Újpest meccsen a döntetlennek, a Kisvárda – MTK összecsapáson pedig annak kell szurkolnunk, hogy a fővárosiak ne gyűjtsék be a három pontot. Őszintén szólva a helyezés nem is feltétlen érdekes, a lényeg az, hogy szépen, egy győzelemmel zárjuk az évet.
A cikk végére pedig egy kis csattanót hagytam. Nem szép dolog a káröröm, mint ahogy a bosszú sem, de ezt akkor sem hagyhatom ki. Van egy aranyos kis Honvéd szurkoló, aki ál-profilról küldözget nekünk üzeneteket Facebookon már egy ideje. Nagy örömmel dörgölte az orrunk alá tavasszal, hogy ők lettek a harmadikok, és nem mi, még nagyobb kárörömmel osztotta meg velünk az augusztusi 3-0-s vereségünk után elégedettségét kép formájában. Eddig nem ültünk fel a provokációjának, mint ahogy most sem tesszük, csupán azt üzenjük, hogy haver, most jól el lettetek „csicsázva”. 😉
(fotók: dvsc.hu)
