Nehéz sorozatban van a DVSC Schaeffler női kézilabda csapata. Januárban az Érd, Dunaújváros, Vác, Siófok négyessel szemben kellett bizonyítania Kovács Annáéknak, hogy elérhető a kitűzött cél, azaz nemzetközi kupára jogosító helyezések egyike.
Érden vereséget szenvedtünk, játékunk akadozott, sok kapufát lőttünk, illetve eladott labdákkal is nehezítettük saját helyzetünket. Azonban voltak olyan jelek, ami alapján azt remélhettük, a folytatásban már kiléphetünk a szimpatikus vesztes szerepkörből. Dunaújvárosból már sikerült elhozni a két pontot, egy fölöttébb tanulságos összecsapást sikerült megnyerni. Ezután következett a Vác elleni csörte, hazai környezetben nem is lehetett más célunk, mint a győzelem. A meccs előtt kiderült, Szabó Dorci kivételével mindenki bevethető, így a lehető legerősebb Loki vehette fel a kesztyűt, vagyis a labdát. A vendégcsapatnál több hiányzó is akadt, olyanok is, akik meghatározó szerepet töltenek be, mint Barján Bianka vagy Kuczora Csenge. Rangadóhoz méltó hangulatban vette kezdetét az összecsapás a Horváth – Marton bírópáros sípjelére. Teltház ugyan nem volt, de közel ezerötszázan láthattuk a helyszínen, hogy az első tíz percben inkább a Vác szája íze szerint alakult a mérkőzés. Helembai Fanni révén megszerezték a vezetést a vendégek, amire orosz tüzérünk, Anna Punko válaszolt. A folytatásban is ez volt a jellemző, rendre a vendégcsapatnál volt az előny, de nem engedtük őket ellépni (5-5). Ekkor viszont bekövetkezett a szokásosnak nevezhető rövidzárlat, rövid időn belül öt gólt kaptunk, válaszolni viszont mindösszesen egyetlen alkalommal sikerült. Sanja Radovaljevic ellen nem volt ellenszer, a szélső nem hibázott, lövésivel rendre megtalálta a kapuba vezető utat. Tíz perc sem telt el, mikor Köstner Vilmosnak máris ki kellett kérnie első idejét. A vezetőedzői intelmeinek rögtön nem lett foganatja, ugyanis tovább nőtt a különbség (6-10).
Ezután elkezdődött a felzárkózási manőverünk melynek kulcsfigurája Triffa Ági volt. Vili bá azon az estén Oguntoye Vikinek szavazott bizalmat kezdőkapusként, ám hálóőrünk nem élt a lehetőséggel. Mindösszesen akkor találkozott a labdával, amikor a hálóból kellett kiszednie a játékszert. Az időkérés alkalmával megtörtént a csere, megérkezett ’Tréfi’, aki nem ismert tréfát péntek este. Ági megadta a stabilitást a csapatnak, ami akkora löketet adott, hogy támadójátékunk is felpörgött, Vantara-Kelemen Vica többször is eredményes tudott lenni, emellett Arany Rebeka is bemutatott egy szép ejtést a világbajnok Arenhart ellen (10-10). A folytatásban Bulath Anita tündökölt régi fényében, átlövőnk új színt vitt csapatunk játékába, akcióból és büntetőből is eredményes tudott lenni. Ezek a találatok is mutatták, nem kopott meg tudása, és ez bizonyíték lehet arra is, hogy a kor nem minden. Buli már nem hatvan perces játékos, de játékintelligenciája és kitartása, elszántsága példa lehet a fiatalok számára. A szünetig további Triffa bravúrokat láthatott a Hódos közönsége. Kapusunk lehúzta a rolót, így az első játékrész végén úgy vonulhattak pihenőre a lányok, hogy nálunk volt az előny (14-13).
A folytatás hasonlóan alakult, fej-fej mellett haladt a két csapat, a vezetést nem engedtük ki a kezünkből, még ha csak egy-két góllal is, de mindig nálunk volt az előny. A játék képe azonban a negyven perc után megváltozott. Kulcsmomentum lehet, hogy ekkor kapott ismételten két perces kiállítást Hámori Konszuéla. Emberelőnyös időszakunkat kihasználva egy 4-0-s rohamnak köszönhetően már magabiztosan vezettünk (21-17). Szilágyi Zoltán, a vendégek mestere ekkor már érezhette a baljós előjeleket, ugyanis időkéréssel próbálta frissíteni csapatát. Azonban azt lehetett felfedezni, hogy egyre inkább tanácstalan produktummal rukkolnak elő Kácsor Grétáék. Klasszis kapusuk, Arenhart sem a tőle megszokott színvonalon védett, de Souza sem volt olyan hatékony védekezésben mint máskor, ekkor már a szélsőik is kevés labdát kaptak, így támadójátékuk legtöbbször passzívba fordult. Hámori Konszuéla góljai némiképp tarthatták a reményt a vendégcsapatban (23-20).
Ezután azonban már nem sok babér termett számukra. Egyre inkább nyílt az olló a két csapat között. A vendégcsapat mentálisan a padlóra került, ezen a holtponton az újabb váci időkérés sem segített. A DVSC látványosan kézilabdázva, önbizalomtól duzzadóan, ellentmondást nem tűrően játszott. Akármivel próbálkoztunk kinccsé vált, állhatott a kapuban akár Arenhart, akár Suba, egyszerűen minden összejött. A lányok pedig az utolsó pillanatig hajtottak, minden labdáért megküzdöttek, törekedtek arra, hogy siker koronázza a védekezést, vagy éppen egy újabb szép góllal záruljon a támadás. Lelkes szurkolótáborunk pedig joggal számolhatott rá ellenfelére. Ennyi különbség nincs a két együttes között, azonban péntek a végletek napja volt, nekünk a szezonbeli legjobb produkció, nekik meg az egyik legrosszabb. Az utolsó percekben már talpon volt mindenki a csarnokban, ahol a mérkőzés végét jelző dudaszót követően hosszasan ünnepelt közösen a tábor és a csapat. Szép volt lányok! Le a kalappal előttetek!
DVSC SCHAEFFLER – GVM Europe Vác 33:21 (14-13)
Még egy hét sem telt el, mikor ismét azért vártam a munkaidőm végét, hogy indulhassak a Hódosba. Péntek helyett a vendég Siófok kérésére szerdán került megrendezésre a találkozó. Ellenfelünk eddig makulátlan mérleggel menetel az EHF Kupa csoportkörében, ami pedig a hazai pontvadászatot illeti, ott is sorban gyűjtögették a győzelmeket. Az összecsapás úgy indult, mintha péntek óta nem változott volna semmi, óriási lendülettel, elszántsággal vetettük bele magunkat a küzdelembe. Az első percekben villámrajtot vettünk, Jeca és Petra találataival előnyhöz jutottunk, úgy tűnt ellenfelünk nem pörög eléggé, mi meg kihagyjuk a szokásosnak mondható rémálomszerű kezdésünket (5-2). Ám ez a kezdeti lendület átbillentett minket a ló túloldalára. Kapkodásunknak az lett a következménye, hogy lövéseink elhaltak Denisa Dedu védéseinek köszönhetően. Középre tartó labdáinkat játszi könnyedséggel fogta a román válogatott kapus. Látványosan megtorpanó támadójátékunkat Vili bá egy időkéréssel próbálta meg felrázni (7-7). A taktikai értekezletet követően még visszaszereztük a vezetést pár pillanat erejéig, de ezek után már csak a futás maradt a vendégcsapat után. Nagyon sok technikai hiba jellemezte ezután is játékunkat, pontatlan, gyenge lövéseink mellett eladott labdákkal is kedveskedtünk a Siófoknak. A szünetig háromgólos hátrányt szedtünk össze (12-15).
Abban bíztam, hogy sikerül átbeszélni a stratégiát a két játékrész közötti időszakban. Csapatunk kezdte a második félidőt, melyben több mint másfél percig emberelőnyben lehettünk. Alig pörgött le Khmyrova egyik kiállítása, nem sokkal később jött az újabb. Ebben az időszakban Varsányi Nóri gyorsan három ízben is eredményes tudott lenni, így a harmincnyolcadik percben ismét egálra álltunk az anyagiak terén jóval előttünk járó vendégcsapattal szemben (18-18). Ekkor viszont a Siófok csinált egy öt-nullás rohanást, mellyel eldöntötte a két pont sorsát. Abban, hogy a saját javára tudta fordítani a meccset az SKC, elévülhetetlen érdemei voltak Andrea Kobeticnek, a horvát világklasszis a második félidőben rendesen megrázta magát (19-24). Vezetőedzőnk elkezdte forgatni csapatunkat, Borgyos Panna mellett Arany Rebi és Szabó Panna is pályára került. Arról nem is beszélve, hogy a kapuban is váltás volt a szünetben, a múlt héten brillírozó Triffa Ági helyett Oguntoye Viki érkezett. Tegyük hozzá, Tréfi ma nem halmozta a bravúrokat, de még így is fontos védéseket mutatott be a találkozó első felében. Viktória most hangyányival jobb volt, mint a Vác ellen, bár a tizenhét százalékos védési hatékonyság elég haloványak nevezhető. Így aztán úgy pörögtek le a hátralévő percek, hogy az érdemi kérdések eldőltek, csupán a különbség mértéke volt kérdéses.
DVSC-SCHAEFFLER – Siófok 25-31 (12-15).
Az őszi kiütéses vereségünk után most egy kicsit konzervatívabb végeredménnyel zárult a találkozó. Láthatjuk, sok munka vár még Vili bára és a lányokra. Vezetőedzőnk az összecsapás után annyit mondott a szurkolók előtt elsétálva: „Sokat hibáztunk gyerekek”. Hatalmas tisztelet övezi a lelátón, ez érezhető volt a Vác legyőzése utáni ünneplés alkalmával is, és most is, mikor egy erősebb csapat megvert minket. Jó lett volna egy bravúrpontot szerezni, de ez most nem sikerült, a lányokat mégis megdicsérhetjük, mert ez a vereség belefér egy dobogóért harcoló csapat ellen, ahol honfitársunk nem lépett pályára (na jó, a tunéziai-magyar kettős állampolgárságú Elghaoui igen).
Meccs közben két teljesen egymással szemben álló álláspont ütött szöget a fejemben, az egyik az, hogy miért nem jön vissza Triffa a kapuba, vele hatékonyabb lenne a hátsó alakzatunk. Másik nézőpontban pedig azt mérlegeltem, hogy ez a meccs már elment, vagyis Oguntoye is hadd kapja meg a terhelést, mert ha folyton a padon fog ülni, nem fogja elkapni azt a bizonyos fonalat. Igyekszem objektíven, a lehető legreálisabban értékelni a dolgokat, de az nagyon szemet szúrt, hogy Viktória egy kapott gól után mérgében elrúgta a labdát a nézőtér irányába. Megítélésem szerint ez rettentően sportszerűtlen cselekedet volt. Bizonyára a felfokozott teljesítési vágy okozhatta ezt a rövidzárlatot nála. Számomra ez mégis bosszantó! Higgadtabbnak kell maradni, mert a mai vereségünket leginkább saját magunknak köszönhetjük, ugyanis a Siófok minden hibánkat megbosszulta, még a hét-a-hat elleni játékkal sem sikerült őket meglepni. Fel a fejjel, legközelebb jobb lesz! A januári rangadó-sorozatot végül két győzelemmel és két vereséggel zártuk, továbbra is harcban vagyunk a felsőházért, nem lehetetlen küldetés az első hatban végezni.
Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!
Iceman
(képek forrása: dvsckezilabda.hu, keziszovetseg.hu)
