Új sorozatunkban olyan furcsa, helyenként kínos, vagy épp vicces sztorikat elevenítünk fel a DVSC múltjából, ami nagy jelentőséggel bírt a jövőre nézve, mindenki számára megmosolyogtató, vagy szimplán abszurd, üde színfoltja volt a honi labdarúgásnak, ahol mint tudjuk bármi is megtörténhet. Ezúttal egy meglehetősen kínos sztorit idézünk fel, avagy hogy járhatott le Rudolf négy évre megkötött szerződése három év elteltével?
Rudolf Gergely fiatalon, 17 éves korában került Franciaországba, a Nancy akadémiájára. A támadó előtte Nyíregyházán nevelkedett, de a felnőtt csapatban nem lépett pályára. A Nancynál öt évet húzott le, ebből az utolsó kettőt már a felnőtt csapat keretében. A 2005-2006-os kiírásban öt bajnokin és két ligakupa meccsen kapott szerepet (utóbbit be is húzta a csapata abban az évben). Belekóstolhatott tehát a profi futballba, méghozzá a top5-ben jegyzett bajnokság egyik középcsapatában. A következő szezonban azonban hátsérülés miatt harcképtelenné vált, majd 2007-ben, akkor 22 évesen a váltás mellett döntött. Itt jött a képbe a DVSC, amely elvileg négy évre szerződtette a többszörös utánpótlás válogatott támadót.
„Semmiképpen nem akartam a Nancy-ban maradni, mert a gárda edzője nem számított rám. Úgy gondoltam, a Loki az a csapat, ahol minden körülmény adott, hogy csak a focira koncentrálhassak. Célom természetesen az, hogy minél több mérkőzésen léphessek pályára és minél több gólt szerezzek Debrecenben. A legutóbbi bajnokság sajnos nem marad számomra emlékezetes, nem úgy, mint a 2005/2006-os idény, amikor sikerült bemutatkoznom a francia élvonalban. Hátsérüléssel bajlódtam, így csak a szezon hajrájában szerepelhettem, akkor is a juniorok között. Kilenc év után nem lesz könnyű a váltás, de mindent megteszek, hogy új csapatomban sikeres legyek.” – Nyilatkozta bemutatkozása gyanánt Rudolf akkoriban.
Az első szezonja még kevésbé volt sikeres, csupán 13 bajnoki jutott neki, két találatot jegyzett. A következő szezonban azonban már alapemberré vált, az UEFA-kupa selejtezőiben 3 meccsen 3 találat, a bajnokságban 26 fellépésen 16 gól szerepelt a neve mellett, ráadásul még nyolc gólpasszt is kiosztott. A Loki pedig ismét bajnok lett, és indulhatott a BL-ben. A történet ezen részét ismerjük, bejutott a csapat a csoportkörbe. Ennek tevékeny részese volt Rudolf is, bár gólt „csak” a Levski elleni visszavágón szerzett, de játékával minden meccsen a jobbak közé tartozott. Később a csoportkörben betalált a Fiorentina elleni mindkét meccsen is. A sikerélmény azonban hamar tovaszállt, az ősszel ugyanis fény derült egy kínos bakira a szerződésével kapcsolatban. Amikor annak idején, 2007 nyarán aláírt, az időtartam megfogalmazása nem a legjobban sikerült, ugyanis úgy szólt a kontraktus, hogy „…négy évre, 2010-ig.„ Ezzel csak az a bökkenő, hogy 2007+4=2011. Ebben az esetben pedig nem az időtartam, hanem a nevesített dátum, tehát a 2010 számított.
Amikor fény derült a hibára, a támadó ígéretet tett a debreceni vezetőknek, hogy aláírja a módosított szerződést, amely így 2011 nyaráig kötné a Lokihoz. Néhány hét elteltével Rudolf meggondolta magát és kijelentette, neki bizony 2010 nyaráig van szerződése, ha cívisvárosi vezetők ragaszkodnak hozzá, fizessenek neki, mégpedig csaknem 100 millió forintot. Erre persze a másik fél rögtön nemet mondott. Ez persze később vitához, majd a két fél közötti viszony elmérgesedéséhez vezetett. Az biztossá vált, hogy új szerződést nem fog kötni a támadó, és legkésőbb a nyáron biztosan elhagyja a DVSC-t. Ebben a patthelyzetben mindenki arra számított, hogy a futballista még a télen klubot vált, hiszen a Loki csak ebben az esetben kaphatott érte pénzt. A két fél persze teljesen mást állított az esettel kapcsolatban:
Rudolf Gergely: „Míg én maradnék, a klub, úgy tűnik, nem tart igényt a szolgálataimra. Nincs más választásom, kivárom a szerződés lejártát, s aztán ha nem változik a helyzet, bármennyire is megszerettem Debrecent, búcsút intek a csapatnak.”
Szima Gábor: „Csak annyit szeretnék mondani, sajnálatosnak tartom, hogy Rudolf Gergely sokadik alkalommal követ el szerződésszegést. A megállapodás tartalma ugyanis belügy, és a játékos nem először beszél róla a nyilvánosság előtt. Bízom abban, hogy hamarosan rendeződik az ügy, mégpedig úgy, hogy az neki, a klubnak és a magyar válogatottnak is megfelelő lesz, hiszen azt szeretnénk, ha a futballista fejlődése töretlen maradna. Mert még többet kihozhat magából – ha tiszta fejjel gondolkodik.”
Rudolf Gergely menedzsere, Filipovics Vladan társaságában Amszterdamba utazott, ahol tárgyalásokat kezdett az Ajax elöljáróival. Persze ezt is amolyan „rudolfosan” tette, ugyanis a DVSC-nél senkinek sem szólt hollandiai kirándulásáról, csupán egy telefonhívást eresztett el a klubja felé, mondván: beteg, ezért nem tud edzésre menni. Megegyezés végül nem történt, cserébe a saját menedzserét is átverve/kijátszva aláírt a Genoához. „Péntek este Olaszországból hívtak, hogy Rudolf Gergely megegyezett a Genoával. Még jó, hogy ültem, amikor ezt közölték velem. A játékos azóta sem keresett, én pedig nem rohangálok utána. Hivatalos értesítés még nem jutott el hozzám, ám ha igaz a hír, márpedig úgy tűnik, hogy nagyon is az, akkor megteszem a szükséges jogi lépéseket. Sőt egyet már tettem is…” – mondta az eset kapcsán Filipovics Vladan.
Január végén a DVSC közleményt jelentetett meg, melyben tudatta, hogy két napon belül eldől a támadó sorsa: „Rudolf Gergely sorsa véglegesen hétfőn tisztázódik. Ezen a napon eldől, hogy DVSC-TEVA számít-e a csatárra, elutazik-e a csapattal a törökországi edzőtáborba, vagy már nem lép többet pályára a Loki színeiben. Olyan információval nem kívánunk szolgálni, ami nem megalapozott, ezért kérjük szurkolóink türelmét. Hétfőn pont kerül az ügy végére.” Később egy kissé nevetséges cikk is megjelent, melyben a sajtóban felröppent pletykákat gyűjtötték össze, és szűkszavúan annyit fűztek hozzá, hogy vélhetően egyik verzió sem igaz, nagy valószínűséggel majd egy sokadik változat valósul meg.
A hivatalos bejelentés aztán február 1-jén meg is érkezett: Rudolf marad a DVSC-ben nyárig, addig ingyen focizik, új klubja, a Genoa pedig kompenzációs díjat fizet cserébe azért, hogy a támadó az első csapat keretében szerepelhessen és játszhasson tavasszal – felmerült ugyanis, hogy száműzik őt a vezetők a tartalékok közé, így fél év játékkal töltött idő nélkül igazolt volna új klubjához. „A DVSC-TEVA a lehetőségekhez képest a lehető legjobban jár, ugyanis az olasz csapat hajlandó klubunknak egy kompenzációs díjat fizetni azért, hogy a játékos megfelelő állapotban érkezzen júliusban Olaszországba, vagyis elutazzon a csapattal a törökországi edzőtáborba, az első kerettel készüljön, és játsszon a bajnoki mérkőzéseken. Ezen kívül a játékos lemond a 2010-ben esedékes teljes jövedelméről, vagyis ingyen futballozik majd Debrecenben.”
Rudolf korábbi menedzsere, Szatmári Sándor így nyilatkozott a Nemzeti Sportnak: „A szerződés aláírásának pillanatában ugyan nem voltam jelen, de tanúsíthatom, négy évben állapodtunk meg. A DVSC hibázott, és megfizetett érte, ám ha azt vesszük, hogy elintéztem, ne kelljen a játékosért nevelési kártalanítást fizetni a Nancynak, ami több mint százezer euró is lehetett volna, már nem is olyan nagy a debreceni deficit. És akkor a BL-ben keresett pénzről még nem is beszéltünk, hiszen némi köze ahhoz is volt Rudolf Gergelynek.”
Bár mindkét fél hangoztatta, hogy elsimították az ügyet, és a DVSC is a lehetőségekhez mérten a legjobban jött ki a dologból, de arról soha nem esett szó, hogy ki hibázott, és hogy ezért felelősségre lett-e vonva. Mert bár jól hangzik ez a kompenzációs díj, a fizetésről való lemondás, és a nevelési költség elengedése, azért egy BL-ben bizonyított, legjobb korban (25) lévő futballistáért alsó hangon 2 millió eurot legombolhattunk volna bárkiről – az Ajaxnál például az akkoriban már a távozás gondolatával kacérkodó Luis Suarez mellett/mögött hamar alapemberré válhatott volna. Ehelyett be kellett érnünk egy kis lecsorgóval.
Rudolf később a kapzsiságáért és a cseleiért megfizetett, hiszen genovai kalandja fél év után véget ért. Bár az ősszel a legtöbb meccsen pályára léphetett, jellemzően csak csereként kapott lehetőséget, tavasszal kölcsönadták őt a szintén első osztályú Barinak. Összesen 25 olasz élvonalbeli meccsen lépett pályára, három gólt szerzett, ráadásul a Roma-Juve-Milan hármasnak talált be. A következő nyáron Görögországba, a Panathinaikosnak adta kölcsön a Genoa, ám sérülések miatt csupán nyolc meccsen játszott. A kölcsön leteltével nem számoltak vele Olaszországban, így 2012 szeptemberében szerződést bontott a klubbal, és visszatért Magyarországra, a Diósgyőrhöz, nem kevés fizetésért. Az igazi lejtmenet innentől kezdődött. A DVTK-nál nagyon sokat vártak tőle, főleg ekkora fizetésért, ami nem csoda. Sérülés miatt eleve novemberig be sem mutatkozhatott, majd 15 mérkőzésen csupán egyetlen gólra futotta tőle, az is a bajnokság utolsó előtti fordulójában.
A következő szezonban ki is rúgta őt a Diósgyőr, majd a Horváth Ferenc vezette Győr karolta fel. Ott nem is zárt borzasztó szezont, hét találattal segítette csapatát az ezüstéremhez. A következő szezonban ugyanennyi találatot jegyzett 25 bajnokin, ám a Győr közben a Questor-ügy miatt licenszét vesztette, és biztossá vált, hogy az NB III-ig süllyed vissza. Rudolf pedig a nyáron a Videotonnál kötött ki. A fehérvári kiruccanás nem bizonyult sikeresnek, nagyon kevés lehetőséget kapott, gólt nem is szerzett. Év végén visszakerült nevelőegyesületébe, a Nyíregyházához, és úgy is tűnt, hogy ott fejezi majd be karrierjét. A 2016-2017-es NB II-es szezonban 28 mérkőzésen 9 gól és 11 gólpassz szerepelt a neve mellett, az előző évad őszén viszont 11 mérkőzésen 1 gólig jutott csak. Télen elcsábította őt az NB I-ben a kiesés ellen menekülő Balmazújváros trénere, Horváth Ferenc, aki korábban már sikeresen dolgozott vele Győrben. A támadó végül két góllal járult hozzá csapata tavaszi szerepléséhez (stílszerűen a DVTK-nak vágott kettőt, amivel nyertek 2-1-re), csapata azonban kiesett az év végén, ő pedig úgy döntött, hogy 33 évesen befejezi a profi futballt.
A történetnek több tanulsága is van. Egyrészt nem árt kétszer átnézni valamit, mielőtt aláírjuk/aláíratjuk, mert ez lesz belőle. Másrészt a játékossors is megmutatkozik ebben a történetben: aki folyamatosan a saját érdekeit nézi, másokat pedig a földbe tipor, az később megfizet a tetteiért. Rudolf nem futotta be azt a karriert a debreceni évei után, ami kinézett neki, egyértelműen félresiklott a pályafutása az Olaszországba igazolásával. A DVSC-nél pedig ezúttal sem lett felelősségre vonva senki a kínos baki miatt (legalábbis erről hivatalos kommunikáció nem érkezett), csakúgy, mint egy évvel később a Máté-ügynek sem voltak egyértelmű következményei…
