Nyugodtabb hangulatban várhattuk a DVTK elleni bajnokit az elmúlt hetekhez képest, hiszen néhány napon belül kétszer is legyőztük 1-0-ra a Mezőkövesdet, így egyrészt ismét felléptünk a dobogóra, másrészt tettünk egy lépést a legjobb négy közé jutásért a kupában. Soron következő ellenfelünk, a DVTK ellen pedig hazai pályán 2008-ban vesztettünk utoljára pontokat, azóta zsinórban 11-szer győztünk ellenük. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy ismét egy jó meccset játsszunk. Ez most elmaradt, de legalább győztünk.
Zsóri Dániel először kezdett bajnoki mérkőzésen a DVSC-ben, Avdijaj sérülése és Takács pocsék formája miatt ez kevésbé számított meglepetésnek. Bódi Ádám a vártál hamarabb visszatért sérülése után, így ismét a kezdőben kapott helyet. Ezúttal is kimaradt azonban Kusnyír a védelemből, akit ismét Kinyik helyettesített, míg a középpályán most is a kezdőben kapott helyet Jovanovics, stabilabbá téve így a középpályás védekezésünket. Ennek kárvallottja ezúttal Varga Kevin volt, ő most csak a padon kezdett. Az első félidőben 4-4-2-ben kezdtünk, de gyakorta váltogattuk a felállást 4-1-4-1-re, ami a második félidőben szinte végig kirajzolódott az előnyünk tudatában.
Az első lehetőség előttünk adódott, Bódi szabadrúgására rosszul mozdult ki Antal, de Pávkovics csúsztatása elkerülte a kaput. Ezután a Diósgyőr percei következtek, a bal szélről érkező beívelések többször is gondot okoztak, egyszer Nagy vetődött árnyékra, szerencsénkre a hosszún érkező Prosser nem tudott jól beleérni a labdába, így mellément, majd egy szép akciót követően a középre passzolt labdára nem érkezett vendég játékos a hosszún. Nem úgy nálunk a 18. percben: egy szépen felépített akció során Tőzsér passzolt Bódihoz, aki remekül vette észre az üresen ácsorgó Harist a tizenhatos jobb sarkánál. Ő bevárta Ferenczit, majd jó ütemben passzolt neki, a lapos centerezésre pedig érkezett Szécsi a hosszú és bebelsőzte a labdát. Végre akcióból szereztünk gólt, méghozzá formás támadást követően.
A vezető találtunk után azonban nem dőlhettünk hátra, kellett volna még egy gól, hogy megnyugodjunk. A folytatásban kevés helyzet alakult ki a kapuk előtt, a DVTK rengeteg labdát tekert középre, de ezek többségét gond nélkül kifejelgették a védőink. Szatmári kis híján büntetővel ajándékozta meg a vendégeket, végül a szabadrúgást Vernes csúnyán fölé vágta. A 30. percben Sesztakov robogott végig a védelmünkön, majd 22-23 méterről tekert épphogy a kapunk mellé. Később Bódi távoli lökete jelentett veszélyt, majd Szécsi beadása után Zsóri próbálkozott ollózással, de most nem találta el jól a labdát. Komoly helyzetig már egyik csapat sem jutott el a félidő végéig, így 1-0-val fordulhattak a csapatok.
A második játékrészre sem pörgött fel a játék, mi az idő előrehaladtával egyre inkább igyekeztünk őrizni a vezetésünket, míg a vendégek képtelenek voltak helyzetbe kerülni: hiába birtokolták többet a labdát, hiába gyakoroltak nagy nyomást több kisebb időszakban is ránk, általában csak beívelésekkel próbálkoztak, amikkel esélyük sem volt a Szatmári-Pávkovics párosunkkal szemben. Az 50. percben Bódi éles szabadrúgása talán a kapufát is csípte, majd Ferenczinek volt egy szép távoli lökete. Történt mindez a játékrész első tíz percében, amit követően ismét leült a meccs. Mindkét csapat cserékkel próbált frissíteni, a vendégeknél beállt Tajti, Mihajlovic és Bárdos, nálunk az elfáradó Zsórit Takács, az erejével szintén elkészülő Bódit Varga, a vége felé pedig Szécsit Csősz váltotta.
Az volt az ember érzése, hogy ha reggelig játszunk, akkor sem sikerülne a vendégeknek kiegyenlíteni, hiába nyomtak be minket a kapunk elé az utolsó húsz percben, nem tudtak komoly helyzetet kialakítani. Csupán kapu előtti kavarodásokból, illetve távoli, ám többségével blokkolt lövésekből veszélyeztettek. Nagy Sándornak talán csak egy alkalommal kellett egy pattogós, távoli lövést védenie, azt leszámítva nem tudta a kapunkat eltalálni a vendégcsapat. Az íveléseket pedig hiába erőltették, és hiába emelte ki Fernando is a meccs végi interjúban, hogy 40+ beadásuk volt, ezeknek igen magas százalékát fejelték ki a védőink, egy alkalommal sem tudták célba venni a kapunkat. Mi egyébként beletörődtünk abba, hogy nem fogjuk tudni megszerezni a nyugtató találatot, így egyre inkább biztonsági játékra törekedtünk. Sajnos a Zsóri-Takács cserével minőségben hatalmasat romlott a támadójátékunk, így jóformán már a kontratámadásokban sem bízhattunk onnantól. Izgalom maradt a végére, de végül megőriztük a soványka előnyünket, így megnyertük a találkozót.
Most ennyire futotta, rossz játékkal győztünk le egy gyenge ellenfelet. Kicsit olyan volt a meccs képe, mint az őszi diósgyőri találkozóé, ahol a DVTK nyert egy hasonlóan gyenge meccsen egyetlen szép találattal, míg a vendégcsapat még csak veszélyeztetni sem tudott. Joggal volt tehát dühös az a közel 300 szurkoló, aki elutazott Debrecenbe, nem is tapsolták meg a végén kedvenceiket. Mi viszont elkönyvelhetjük az újabb három pontot, és a tényt, hogy zsinórban három meccset nyertünk meg 1-0-ra, ráadásul továbbra is dobogós pozícióban vagyunk.
Osztályzatok
Nagy Sándor – 0
Ezúttal a szokásostól eltérően bizonytalannak éreztem. Igaz, hogy kapura tartó lövése alig volt a Diósgyőrnek, de a beadásokkal sokszor megzavarták őt, nem egyszer vetődött árnyékra.
Kinyik Ákos – 5
Nem egy életbiztosítás az ő játéka a szélen, sajnos támadásban nem tud szinte semmit hozzátenni a játékunkhoz, védekezésben pedig többet hibázik, mint középen szokott. Most az első félidőben gyengébbnek éreztem, a másodikra azonban feljavult a játéka.
Szatmári Csaba – 5
Őt sem éreztem most biztos pontnak, az első félidőben butaságot csinált a lerántásnál, ott nem sokon múlt, hogy büntető legyen. Ezúttal is volt olyan felszabadító fejese, ami középre ment, de a végére több fontos mentést is láttunk tőle.
Pávkovics Bence – 6 
Nálam most ő volt a meccs embere. Szinte hibátlanul védekezett az egész mérkőzésen, remek ütemben lépett oda amikor kellett, átjátszhatatlannak bizonyult ezúttal.
Ferenczi János – 6
Végre ez most egy jó játék volt tőle, adott egy szép gótpasszt, és ezúttal voltak jó távoli lövései is. Védekezésben még néhányszor bizonytalan volt, de összességében a mostani jó teljesítmény volt tőle.
Tőzsér Dániel – 5
Nem lógott ki sem felfelé, sem lefelé. Sokszor kérte el a labdát, osztogatott is szépen, de akadtak hibái. A pontrúgásai ezúttal nem ültek.
Bódi Ádám – 5
Azt tudom róla elmondani, mint Tőzsérről, nem tett most hozzá sokat a csapat játékához. Tudjuk be ezt a sérülésének, és annak, hogy kedden is pályán volt viszonylag sokat.
Aleksandar Jovanovic – 5
Jól helyezkedik, jó ütemben szerez labdát, jól indul meg, de aztán a passzok sosem sikerülnek, ezeket valahogy ma sem érezte. A védekező munkája hasznos volt.
Haris Attila – 5
Jovához hasonlóan jó védőmunka, kevésbé jó előrejáték. A kulcspasszok nem jöttek össze neki sem, viszont a gólunk előtt ő készítette le Ferenczinek a labdát.
Szécsi Márk – 6
Övé volt a győztes találat, mezőnyben sem volt ezúttal rossz, mégis sokszor hosszú percekre eltűnt a mezőnyben.
Zsóri Dániel – 6
Hihetetlen a srác. Megvan benne az a vagányság, fineszesség, ami egy jó csatárt jellemzi. Nagyon jól fedezi a labdákat, jól lát a pályán (volt egy eset, amikor a rá felpasszolt labdát sarokkal tette tovább szépen) és ezúttal is próbálkozott az ollózással. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar berobban a csapatba, de jelenleg ő a legjobb támadónk a keretben – ez egyúttal a többiek szégyene is.
∼•∼
Takács Tamás – 3 
Zsórit váltotta, de minek… Ég és föld a különbség a két játékos között, és nem a 18 éves rutintalan srác a rosszabb. Rossz volt nézni, mennyire nem képes levenni vagy fedezni a labdákat, az már szót sem érdemel, hogy a rá felívelt labdákra fel sem ugrik fejelni.
Varga Kevin – 0
Jelzésértékű, hogy a kispadon kezdett, az utóbbi hetekben nyújtott teljesítményével rá is szolgált erre. Most csak kicsivel több, mint 15 percet kapott, és mivel ekkor már az eredményt őriztük, így nem tett hozzá sokat a játékunkhoz.
Csősz Richárd – 0
Borítékolható volt, hogy ő lesz a harmadik csere, amennyiben eggyel vezetünk a 80. perc után. Most is Szécsit váltotta, és beállt rombolni.
∼•∼
Herczeg András
Örülök, hogy Zsórit a kezdőbe jelölte, sokkal hasznosabb volt, mint Takács bármikor. Hiába kezdtük azonban jól a meccset, az idő előrehaladtával fokozatosan visszább esett a teljesítményünk. A cserék most nem nagyon segítettek, ez most egy kibrusztolt győzelem volt.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Rendkívül gyenge színvonalú mérkőzés volt, a mérkőzés egyetlen fénypontja a gólunk volt, ami egy szép akció után született. Azt leszámítva viszont alig akadt helyzet, mindkét csapat rengeteget hibázott a mezőnyben. A csapatunk teljesítményének értékét növeli, hogy így is nyerni tudtunk, és zsinórban három meccset hoztunk le kapott gól nélkül, viszont a kapu előtt nagyon kevés lehetőséget alakítunk ki. Berke Balázs teljesítménye is közepes volt, mérkőzést befolyásoló ítélete nem nagyon volt, azonban nagyon sok faultot, bedobást, kirúgást, vagy épp szögletet nézett el, és tegyük hozzá, hogy most többségében a mi javunkra tévedett.
Nehéz egy ilyen kiszenvedett győzelem után felhőtlenül örülni, mert bár voltak apró pozitívumok (Zsóri játéka, a gólunk előtti összjáték, a masszív védekezés), azért vannak aggasztó jelek. Ilyen például az, hogy egy kiesőjelölt is dominálni tud ellenünk, nem tudunk huzamosabb ideig nyomást gyakorolni az ellenfelünkre, nagyon kevés helyzetet dolgozunk ki. A Diósgyőrt még tavaly is olyan simán győztük le itthon, most meg örülhetünk, hogy (csúnya szóval) bekínlódtunk egy gól. Aggasztó továbbá még Varga Kevin és Kusnyír Erik formája is, utóbbi zsinórban a második meccsen maradt ki a csapatból, sajnos a kupameccsen láttuk, hogy ő is messze van jelenleg az őszi formájától. Takácsot már meg sem említem, vélhetően akkor is jobb lenne a játékunk, ha helyette senki nem lenne a pályán. Örüljünk természetesen a sikernek, miért ne örülnénk. Viszont nem fogunk ilyen játékkal mindenki ellen 1-0-s győzelmeket aratni. Most ez elég volt az elmúlt három találkozón, de bízom benne, hogy a válogatott szünet után előrébb lépünk játékban is – szükség is lesz rá, mert nehéz mérkőzések következnek a bajnokságban.
