LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Nagypéntek, nagy remények, nagy csalódás

Abban a reményben vártuk a pénteki Alba Fehérvár elleni összecsapást, hogy ha nyerünk, leszakítjuk magunkról közvetlen riválisunkat és jelentős lépést teszünk céljaink, álmaink megvalósításának érdekében. Érkeztek drukkerek Fehérvárról is, a két tábor közötti baráti viszonyt jól jelképezte a Videoton-Debrecen rigmus amit egyszerre skandáltak.

Örömteli pillanat volt, hogy a klub történetének legmeghatározóbb alakját, Komáromi Ákost nívós elismerésben részesítették. Ákos bácsi a Magyar Kézilabdázásért Érdemrendet vehette át. Zúgott is a vastaps a Hódos lelátóin. Ekkor még nem sejtettük, hogy ez lesz a legkellemesebb pillanata annak az estének. Csapatunk jól kezdte a mérkőzést, a harmadik perc elején már kettő nullára vezettünk Kovács Anna és Vantara-Kelemen Vica góljával. A negyedik perc elején érkezett az első vendégtalálat, ekkor Olga Gorshenina vette be Oguntoye Viki kapuját. Azt éreztem rendben vagyunk, meg fogják a lányok találni a megoldást ahhoz, hogy sikerrel abszolválják az előttük álló feladatot. A tizedik perc végén egyenlített a Fehérvár (5-5). Ekkor Kovács Anna kiállítása miatt emberhátrányban voltunk, de Oguntoye kivédte Nascimento büntetőjét. Sajnos ezután már nem vezettünk az összecsapáson.

A folytatásban az Alba átvette az irányítást. A következő tíz percben mindösszesen három találatot szereztünk, csapatkapitányunk másodszor volt eredményes, valamint Tóvizi és Varsányi is feliratkozott a gólszerzők közé. Az Alba ezalatt kilenc alkalommal is megzörgette a hálót, így az első félidő utolsó harmadát hatgólos hátránnyal kezdtük meg (8-14). Támadójátékunk megtorpanásának leglátványosabb jele hatperces gólcsendünk volt az első játékrész közepén. Vili bá kétszer is időt kért, először a tizenkettedik, majd a tizenkilencedik percben. Máskor ha az első timeout nem elég hatásos, a második után meg szokott lenni az eredménye. Ez a meccs volt a kivétel. Bár előrejátékban voltak pozitív jelek az időkérések után, de védekezésünk továbbra sem akart összeállni, és ezzel összefüggésben a kapusteljesítmény is elmaradt. Ezen az sem segített, hogy az utolsó percekre Szabó Dorci állt be. A szünetre hatgólos hátrányban vonulhattunk (14-20).

Annak idején a Fradi ellen őrületes második játékrészt produkálva talpra álltunk, ebben bíztam most is a szünetben, miközben arról beszélgettünk, vajon mekkora hangerőn zajlik Vili bá fejmosása a szünetben. Relatíve gyorsan elmondta mondandóját vezetőedzőnk, ugyanis még majdnem nyolc perc volt a kezdésig, mégis a csapatunk már a pályán volt. Néztem a lányok tekintetét, mennyire csillog a szemükben az elszántság, mennyire ég bennük a vágy arra, hogy elkapják az Albát és megnyerjék a meccset. Lehet, hogy a látásommal volt gond, de úgy éreztem, már a szünetben elengedték ezt az egészet: hiába kezdtük nagyon gólerősen a második játékrészt, az ellenfélnek mindenre megvolt a válasza, egy gól itt, egy gól ott, semleges nézők biztos élvezetesnek tartották volna a meccset a sok találat miatt, nekem ez nem tetszett.

Állandósult a hatgólos különbség, egyszerűen védekezésben nem találtuk a megoldást a fehérváriak megállítására (25-31). Vili bá forgatta csapatát, de nem vezetett semmi eredményre, ha gólt szereztünk, az Alba vagy rögtön gólt szerzett, vagy passzívig játszottak majd betaláltak azután. Így teltek a percek az egyébként sportszerű mérkőzésen, mégis villant a piros lap, Claudine Mendy kapta, miután Kovács Annával ütközött. Tőlem távol történt az eset, a videón visszanézve sem egyértelmű mi történt, de a Horváth-Marton bírópáros kizárással büntette az Alba légiósát, aki nyolc góllal zárta az összecsapást. Ezután említésre méltó esemény nem történt, letelt a hátralévő pár perc, elkönyvelhettünk egy fájó vereséget hazai pályán egy közvetlen riválisunkkal szemben.

DVSC SCHAEFFLER – Alba Fehérvár KC 32-38 (14-20)

Eddig direkt nem írtam a játékosok egyéni teljesítményéről, erről most szeretnék írni pár mondatot. Triffa a keretbe nevezve volt, de még a bemelegítést sem végezte a csapattal. Sejthető volt, hogy nem fog védeni. Óváron remekül pótolta Tréfit Oguntoye Viki. Az Alba elleni teljesítménye azonban a nullához volt közelebb. A vendégek akkor nem szereztek gólt, amikor nem akartak, ennek ellenére egy-két labda mégis elakadt szlovák válogatott kerettag hálóőrünkben (30 lövésből 4 védés, ez 13%). Eltelt a szezon jelentős része, eddig csak néhány meccsen mutatott maradandót Viktória, sajnos egyre inkább az igaz rá, hogy vele is csak eggyel többen vagyunk. Társára, Szabó Dorcira, aki sérülése után tér vissza, nem lehet rögtön ekkora terhet rá rakni (15/3 20%). Triffa kiválása óriási veszteség. Ehhez a siralmas kapusteljesítményhez hozzájárult védelmünk lagymatagsága. Kevés fault jellemezte a találkozót, átlövésekre nem léptünk ki, hiányzott a besegítés.

Szélsőink közül csapatkapitányunk volt a legpontosabb, jött is a jól megszokott cundergól. Arany és Varsányi is rettentő gyenge napot fogott ki. Beállósainkat nem volt egyszerű megjátszani, Tóvizi és Bordás is csak szenvedett a falban. Jelena Despotovic próbálkozott szép számmal, ám nagyon pontatlan volt, elrontott lövések sorozata jellemezte játékát, ha a kapufát kellett volna eltalálnia, biztos hamarabb sikerül, mint a gólszerzés. Jeca teljesítménye nagyon hullámzó, szerzett ugyan három gólt, ám pontatlan lövéseivel többet ártott, mint segített a csapaton. Anna Punko kevés időt töltött a pályán, amikor fenn volt lőtt két szép átlövésgólt, majd ismét a padon találta magát, lehet megérdemelt volna több lehetőséget. Lotte Grigel nem élete meccsét játszotta piros-fehér mezben, pontatlan játék jellemezte dán irányítónkat.

Akinek viszont óriási elismerés jár, az Kovács Anna. Átlövőnk 15 (!) gólt szerzett, szinte hibátlanul lőtte a heteseket, akcióból is eredményes tudott lenni. Védekezésben ezúttal újfajta szerepet töltött be, Claudyine Mendyt követte emberfogásban több-kevesebb sikerrel. Egyedül Kovács tett meg minden tőle telhetőt, a többiekből hiányzott az akarat! Anna már százhat bajnoki találatnál jár, óriási lépést tett a házi gólkirálynői cím felé. Elbuktunk egy fontos meccset, és ezzel lehet az év végi hatodik helyet is, bár az közös bennünk és a Fehérvárban, hogy még mind a ketten játszunk idegenben a Váccal és hazai pályán a Kohásszal. Harminckét góllal meccset kellene nyerni, meg is lett volna minden esélyünk, ha csak egy kicsit jobb a védekezésünk. Vereségünkkel lépéselőnybe került a vendégcsapat, nagyon fájdalmas így elbukni egy igazán fontos rangadót, de ki kell mondani, az Alba jobb volt, többet tett a győzelemért.

Feladni azonban nem fogjuk, még négy kemény mérkőzés vár ránk, ebből talán a legkönnyebb feladat holnap áll előttünk. Budaörsre látogatunk, egy olyan csapat otthonában fogunk vendégszerepelni amely nagy eséllyel búcsút int az NB I-nek. Még a matematikába lehet megoldásokat találni, melyek azt mutatják, hogyan őrizheti meg élvonalbeli tagságát a fővárosi csapat, azonban reálisan nézve nekik lefőtt a kávé. Év közben edzőt is váltottak, Mihály Attilát Neukum Tamás követte a kispadon. Ez a csere sem hozta meg a lényeges fordulatot, így a kizárólag magyar játékosokból álló gárda továbbra is magabiztosan halad az NB I/B irányába. Mindösszesen két győzelem áll a nevük mellett, ezeket a sikereket a náluk is szerényebb képességű Eszterházy SC Eger ellen érték el. Közvetlen riválisaiktól, a Mosonmagyaróvártól és a Békéscsabától is oda-vissza kikaptak, egyedül az MTK orra alá tudtak borsot törni, bár ellenük kétszer is. Most érkezünk el a bajnokságnak azon szakaszába, mikor olyan ellenfelekkel fogunk találkozni, akikkel már úgy meccseltünk, hogy Vili bá volt a vezetőedzőnk. Amikor december 30-án találkozott a két egyesület, akkor simán vertük őket a Hódosban: tíz góllal bizonyultunk jobbnak. Hazai pályán sem a Budaörs számít esélyesnek, de azért megnehezítették a Kisvárda és az Alba Fehérvár dolgát is pályaválasztóként. Dávid-Azari Fruzsina hatvanöt találatával a legeredményesebb budaörsi játékos, őt ötvennyolc találattal követi Pálos-Bognár Barbara, de Hornyák Ágnes ötvenhat góllal jelezte, ő sem felejtett el mindent régi tudásából.

A klub valószínűleg közvetíti a találkozót saját Youtube csatornáján, amely pénteken 17 órakor veszi kezdetét, Őri Erika és Pozdena Erika lesz a két játékvezető. Úgy gondolom, ezt a meccset hozzuk simán, nem fogunk botlani, kötelező a két pont, fölényes győzelmet kell aratunk! Nehéz meccsek várnak ránk a folytatásban, ez a meccs remek felkészülés lehet majd az Érd, DKKA, Vác trióra! Mindent bele lányok!

Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!

Iceman

(képek: dvsckezilabda.hu)