Beharangozó cikkünkben említettük, hogy a szövegelés helyett végre tetteket szeretnénk látni a pályán. Nagyon jól hangzik, hogy minden vereség után szépeket nyilatkoznak a játékosok, és a következő mérkőzés előtt arról beszélnek, hogy kielemezték a hibákat, amikből persze tanultak, és mindenki maximálisan oda fogja tenni magát a következő mérkőzésen. A DVTK elleni ütközet ráadásul azért sem volt csak egy szimpla bajnoki, mert a szurkolók részéről hetek óta nagy készülődés folyt, a Szívtiprók Ultras Debrecen ugyanis most ünnepelte fennállás 25. évfordulóját. Mindenki várta tehát a keleti rangadót, ráadásul kedvenc ellenfelünk érkezett Debrecenbe, akik ellen mindig fix a három pont hazai pályán. És ugyan a győzelem most is meglett, annak mikéntje mellett azonban nem tudunk most szó nélkül elmenni. Van az a pillanat, amikor csak a 3 pont a lényeg, ez most nem egy ilyen mérkőzés volt.
Személyi változásokat követeltünk a védelemben, meg is kaptuk, bár nem egészen úgy, ahogy gondoltuk. Nem Szatmári került ki ugyanis a kezdőből, hanem Pávkovics, így Kinyik végre visszatérhetett az eredeti posztjára – Kusnyír pedig ismét bizalmat kapott a védelem jobb oldalán. A többi poszton ugyanazok a játékosok kaptak lehetőséget, akik két hete Fehérváron, azaz megmaradt a Garba – Adeniji csatárpáros elöl. A DVTK-ban két egykori Loki játékos kezdett (Danilovics és Brkovics), illetve további egy foglalt helyet a padon (Tabakovics), a kezdőjükben nagy meglepetés nem volt, a három friss igazolás, Iszlai, Rui Pedro és Ivanovszki is a kezdőben kapott helyet.
Nem éppen úgy kezdődött a meccs, ahogy a Loki – Diósgyőr találkozók szoktak. Az első 5-6 perc a mi térfelünkön folyt, előbb egy hatalmas ziccert hagytak ki a vendégek (Nagy Sanyi kétszer is bravúrral védett), majd gyors egymásutánban 4 (!) veszélyes szögletet ívelhettek be a kapunk elé. Ha egy dologban fel lehetett fedezni az új edző, Feczkó Tamás munkáját, akkor azok a rögzített szituációk voltak, láthatóan készültek begyakorolt figurákkal a vendéket, amik rendre veszélyesek is voltak. Az elmúlt hetekben rendre gólt kaptunk az első 10 percben, és bár most is ez volt inkább benne a meccs képében, az első valamire való helyzetünkből mi szereztünk vezetést. Szécsi-Varga-Szécsi összjáték után találtunk be, nagyon szép akcióból született meg tehát a korai vezetésünk. Innentől azt hihettük volna, hogy jön a Loki-henger, és megroppantjuk a vendégcsapatot. Ehelyett az történt, hogy már megint minket lepett meg az, hogy vezetést szereztünk, és a folytatásban többnyire a mi térfelünkön csordogált a meccs.
A következő veszélyes lehetőségre a 32. percig kellett várni, Kinyik eladott labdája után kontrázott meg minket a DVTK, Márkvárt viszont ajtó-ablak ziccerben a kapusba lőtt, de ne vegyük el Nagy Sanyi érdemeit, ez újfent egy bravúros védés volt. A félidő végéig is inkább vendég próbálkozásokat láthattunk, bár igazán nagy veszély egyikből sem alakult ki. Mégis sokatmondó, egyúttal fájó dolog volt, hogy hiába a hétközi fogadkozás a játékosoktól, semmit nem láttunk vissza a pályán a nagy küzdeni akarásukból. Gyakorlatilag álló focit játszottunk, a labdás játékosunk 9 egy helyben ácsorgó társ közül választhatott, hogy kinek passzoljon, így nem volt meglepő, hogy gyakorlatilag a félpályát sem tudtuk átlépni. Fásult és tompa volt az egész csapat, csak azt nem értem, hogy mégis miért. A félidőben tehát vezettünk ugyan, de a játék képe alapján látható volt, hogy 1-0-val nem fogjuk kihúzni a végéig.
Ezen megállapításom hamar igazságot is nyert, hiszen a második félidő elején egy újabb ötletes szögletkombinációból egyenlített a Diósgyőr, a Márkvártnak visszatett labda a lövést követően még megpattant valakin, így pattant be végül az eldőlő kapusunk mellett a kapunkba. Bár Szécsi eltűnt az őt fogó vendégjátékos mellett, a visszajátszások alapján nem éreztem olyan mértékű kontaktot, ami miatt ekkorát kellett esnie támadónknak, tehát szerintem nem volt szabálytalan a találat. Ha azt gondoltuk, hogy ez a gól végre felrázza a mieinket, akkor tévednünk kellett. A folytatásban sem pörögtünk fel, és nem tudtunk gólhelyzetet kialakítani. Jellemző, hogy az 55. percben végezhettük el az első szögletünket, amikor a DVTK már 10-et (!) rúghatott…
A 60. perctől kezdve viszont kezdett érdekessé válni a találkozó. Ekkor Rui Pedro játszotta el a nagyhalált (nem először), majd amikor látta, hogy nem kap szabadrúgást, rögvest felpattant, és nekiállt keménykedni Szatmáriékkal. A játékvezető ezt nem látta, mert közben zajlott a támadásunk. A dulakodás végén végül mindkét játékos sárgát kapott… Talán még dúltak az indulatok a játékosainkban, egy perccel később ugyanis Tőzsér szerzett labdát Brkovicstól, egykori védőnk már sárgával a zsebében azonnal lerántotta Tőzsért, tipikus taktikai szabálytalanságot vétve – az ilyet minden esetben sárgával büntetik. Bogár bíró azonban nem mutatta fel a második sárgát a szerb védőnek, amit Varga Kevin nehezményezett igen vehemensen. Jutalma egy sárga lap lett reklamálásért, ami után addig üvöltött az erélytelenül vezető játékvezető arcába, hogy az habozás nélkül felmutatta neki a pirosat – azonnal, tehát nem második sárgát követően.
Ez volt az a momentum, ami felébresztette a csapatot. Két perccel később Garba tört be a tizenhatoson belülre, gyanús körülmények között esett el védője mellett, de nem járt a büntető. Nem úgy alig egy perc múlva, amikor egy szélről érkező szabadrúgás után Iszlai birkózta le Szatmárit, erre már nem lehetett nem tizit adni. A jogos büntetőt Tőzsér gólra is váltotta, így ismét nálunk volt az előny, immár emberhátrányban. Érdekes egyébként, hogy a gól előtt Herczeg András be akarta hozni Csőszt, vélhetően Adeniji helyett, hogy stabilizálja a középpályánkat, ám látva a csapat feltámadását végül nem nyúlt bele a csapatba. Kevin helyére Babatundét húzta vissza, így ő játszott a folytatásban a jobb szélen. Még egy jó öt percig nem álltunk vissza, közben szereztünk is egy újabb gólt, ám Szatmári találatát les miatt nem adták meg – tévesen…
VAR hiányában fölösleges centizgetni, ez inkább egyvonal, mint les. A partjelző rosszul helyezkedik, Szatmári ráadásul ki is takarja a mögötte belógó védőt. Mivel ilyen esetben mindig a támadófutballt szokták támogatni, így egy szabályos gólt vettek el tőlünk.
A 70. perc tájékán viszont látványosan elfáradtunk, és innentől meglátszódott, hogy eggyel kevesebben vagyunk. Fel is adtuk a támadások lehetőségét, és teljesen visszahúzódtunk a térfelünkre, ekkor már egyértelmű volt, hogy az a cél, hogy lehozzuk 2-1-el a maradék húsz percet. A meccs utolsó negyedét tehát végigtámadta a Diósgyőr, érdekes mód viszont nem tudtak már komoly helyzetet kialakítani, hiába kockáztattak a cseréikkel is. Nálunk Herczeg András előbb Trujicsot hozta be Adeniji helyett, majd a 84. percben Garba helyett Pávkovics érkezett – ez már egyértelműen a bekkelés jegyében történt, innentől beparkoltuk a buszt a kapunk elé, és gyakorlatilag egy 5-4-0-s formációt láthattunk, amikor labdaszerzést követően Trujics próbált beindulni, várva az indítást. Feczkó Tamás utolsó cseréjeként behozta a jól fejelő Tabakovicsot is egy védő helyére, így ekkor mát tényleg minden mindegy alapon rohamoztak, helyzetet viszont nem tudtak kialakítani. Jól menedzseltük le az utolsó perceket, sikerült kihúznunk a lefújásig a 2-1-es vezetést, így ha nehezen is, de győzni tudtunk.
Osztályzatok
Nagy Sándor – 8 
Egyértelműen a meccs embere, ahogy Feczkó Tamás is fogalmazott a sajtótájékoztatón, extraklasszis védéseket mutatott be mindkét félidőben, összesen legalább 3-4-et. Én személy szerint ezeket hiányoltam tőle az elmúlt időszakban, hiszen a bekapott góljainkban többnyire nem volt ludas, az ehhez hasonló bravúrok mostanság hiányoztak a játékából.
Kusnyír Erik – 5
Támadásaink nagy részét inkább a bal oldalon erőltettük, így Kusnyír főleg az első félidőben keveset volt játékban. Védekezésben viszont szerintem remekül helyt állt ezúttal, kevésbé volt bizonytalan, mint a korábbi meccseken, és a hibafaktor sem volt most benne a játékában.
Szatmári Csaba – 5
A kiharcolt büntető és a szabályosnak tűnő, de végül les miatt meg nem adott gólja miatt jár a pluszpont. A két belső védőnk közül egyértelműen ő volt a stabilabb, de még így is túlságosan sok helyzetet dolgoztak ki a vendégek ahhoz, hogy ne adjak neki magasabb pontszámot.
Kinyik Ákos – 4
Visszatért a védelem tengelyébe, de fikarcnyit sem javult a védekezésünk. Fásultnak és tompának tűnt, ráadásul volt egy nevetségesen eladott labdája is az első félidőben, amiből majdnem gólt kaptunk.
Ferenczi János – 3 
A legnagyobb csalódás ezúttal is ő volt a védelmünkből. Eladott labdák, rossz előremozgások, üresen hagyott területek, szabadon hagyott vendégjátékosok – ezek jellemezték a játékát. Könnyedén játszották át az ő oldalán a diósgyőriek.
Szécsi Márk – 5
A mérkőzés elején szerzett gólja szép akció után született, és bár élőben nem tűnt tudatosnak, valójában a visszajátszásból látszik, hogy nem véletlenül találta el úgy a labdát, ahogy. Viszont utána nagyon eltűnt a mezőnyben, és keveset mutatott a meccs nagy részében.
Haris Attila – 5
A mezőnyjátékosok közül rajta látszott leginkább, hogy valóban teper a győzelemért, és mindent kiad magából a mérkőzésen. Egyedül viszont képtelen hatékony szűrőmunkát végezni a középpályán, főleg, ha sikerül őt átjátszaniuk a támadóknak.
Tőzsér Dániel – 5
Értékesített egy büntetőt, ami most három pontot ért, de nem vagyok maradéktalanul elégedett a játékával. Továbbra is nagy negatívum vele kapcsolatban az, hogy bár ő játszik mélységben, képtelen ütközni és besegíteni a védekezésbe. Emiatt sokszor átjáróház a középpályánk. Neki is voltak csúnyán elszórt labdái.
Varga Kevin – 4
Ha nincs a kiállítás, akkor rendben lett volna a játéka, szép gólpasszt osztott ki Szécsinek, és volt egy jó lövése is az első félidőben. Amit viszont a reklamálásánál művel, az felelőtlen és buta cselekedet volt, még ha igaza is volt. Most lesz ideje gondolkodni, mert 2-3 meccsre biztosan eltiltják.
Babatunde Adeniji – 4
Sem ő, sem Garba nem villogtak ma. Adeniji a labdával is alig találkozott, a kiállítás után pedig vissza is vezényelte őt Herczeg András a pálya szélére a lecseréléséig. Ez nem az ő napja volt.
Haruna Garba – 4
Viszont az Garbáról is elmondható, hogy nem az ő napja volt. Bár ő többet volt játékban éktársánál, megoldásai így sem ültek ezúttal.
∼•∼
Nikola Trujic – 4
Nehéz helyzetben szállt be, először a szélre, majd egyedüli bemozgó csatárként kellett játszania. Nem egy ígéretes kontratámadás halt el azonban amiatt, mert túlságosan önző volt. Viszont a következő hetekben szeretném őt újra a kezdőben látni, mert sokkal masszívabb vele a szélső játékunk mind előre, mind védekezésben.
Pávkovics Bence, Csősz Richárd – 0
Mind a ketten időhúzó cserének érkezetek, amikor már beparkoltuk a buszt a kapunk elé, így nem lehet pontszámmal értékelni a játékukat.
∼•∼
Herczeg András
Személyi változást követeltünk a védelemben, megkaptuk. Bevált? Nem. Így aztán nehéz szituációban van, hiszen egyértelmű, hogy egyik védőnk sincs topformában, ráadásul a széleken is gond van. De ami talán szerintem a legnagyobb probléma, az a középpályás védekezés. Ebben a helyzetben, amikor a védelmünk ennyire ingatag, és sokszor kiszolgáltatott helyzetben van, érdemes lenne elgondolkodni a középpályás védekezés megerősítésén. Én a kezdőbe várnám Csőszt Haris mellé, akár Tőzsér kárára, de az egyik támadónk is beáldozható. Egy óvatosabb 4-2-3-1, vagy 4-1-4-1, esetleg 4-4-2 két klasszikus védekező középpályával sokkal hatékonyabban működne. Legközelebb tehát ilyesfajta váratlan húzást várnék, ami lássuk be, a Mezőkövesd ellen kelleni is fog.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Unalmas első félidő, paprikás hangulatú második. Egy átlagos színvonalú magyar bajnoki volt, az élvezeti faktoron a hangulat jócskán dobott. A csapatunk teljesítménye azért közepes, mert emberhátrányban is meg tudtuk nyerni a meccset döntetlen állásról, de egyébként nem vagyok elégedett a teljesítményünkkel. Aki viszont mindenkit alulmúlt, az a játékvezető, Bogár Gergő, akit tavasszal már elküldtünk a jó édes francba a Kisvárda elleni „teljesítménye” után. Most ismét ő volt a főszereplő. Nem tudta kordában tartani a meccset, ami viszonylag hamar kicsúszott a kezéből. Erélytelenül és következetlenül vezetett, a kiállításunk előtt Brkovicsnak kellett volna zuhanyozni menni, és akkor nincs Kevin reklamálása sem. Sokszor beszélünk arról, hogy elegünk van már az őskövület, sok-sok éve a magyar focit fertőző bírókból, és jöjjön az új korosztály, de látva az ilyen Bogár és Pillók-féle utódokat, rá kell jönnünk, hogy talán nem véletlen vannak ott ugyanazok az arcok a bírói karban évek óta…
Összességében lehet azt mondani, hogy a győzelem és a három pont a lényeg, mindegy milyen játékkal. Alapesetben osztom is ezt a nézetet, de egy pont nem egy ilyen délután volt. A szurkolók hetek óta készültek az ünnepre, a játékosok napokkal előtte fogadkoztak, az edzésen gyerekek lepték meg őket, hogy feltüzeljék őket szombatra. Kedvenc ellenfelünk, a kiesőhelyen álló Diósgyőr volt a vendég. Minden adott volt tehát egy közönségszórakoztató, sima győzelem eléréséhez. Ehhez képest nem azt kaptuk vissza a pályán, mint amire a fogadkozásokból és a két csapat közti különbségből adódnia kellett volna. Sőt, kimondhatjuk, hogy a kiesőhelyen álló Diósgyőr lefocizott minket hazai pályán, ami rémesen ciki. Örüljünk a győzelemnek, dicséretes, hogy emberhátrányban sikerült ezt kiharcolni, és tény, hogy a kiállítás után sikerült felébrednie a csapatnak (ha az nincs, akkor egyébként szerintem nem is nyertünk volna, még ha furán hangzik is), de ez édeskevés lesz a folytatásban.
Nem jöttek be a személyi változtatások a védelemben, a folytatásra én innentől a taktika átformálását várom a stábunktól. Valamilyen módon stabilizálni kell a középpályás védekezésünket, hogy ne rohanjanak át rajtunk az ellenfelek, és ne kerüljön ennyiszer kiszolgáltatott helyzetbe az ingatag védelmünk. Ha kell, akkor elővehetjük a tavalyi kontrázós taktikánkat, amivel lényegesen jobb volt a védelmünk, most pedig már vannak elöl értelmes embereink, akik be is tudják fejezni a kontrákat, és nem Takács szerencsétlenkedését kell nézni. Mezőkövesden nagyon nehéz dolgunk lesz, és nem meglepetés, hogy a tegnapi játékunkkal ott sima vereség lesz. Remélem felébrednek végre a játékosok.
