Először a Mosonmagyaróvár elleni vereséget kellett feldolgozni, amit a Kisvárdától elszenvedett fiaskó követett, ezután egy nem túl érdekfeszítő meccsen legyőztük le a Békéscsaba gárdáját. Ha röviden akarnám összefoglalni a DVSC SCHAEFFLER idényrajtát, már kész is lennék. Azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, hogy ezt egy mondattal elrendezzük, a problémákat ne söpörjük a szőnyeg alá!
Mikor leültem megírni ezt a cikket, eltöprengtem rajta, hogy is fogjak hozzá. Legutóbb március elején, az Érd legyőzése után írtam, azután következett a kézi bajnokság felfüggesztése és lezárása (törlése). A világban terjedő koronavírus járvány beárnyékolta az életemet (szerencsére senki sem betegedett meg a családban), munkahelyi nehézségek mellett egyéb olyan történések is voltak, amik alapjaiban megváltoztatták az eddig megszokottnak vélt dolgaimat. Ezért ekkor úgy döntöttem, a háttérbe húzódom egy időre, ez volt az oka annak, hogy némán figyeltem, ahogy a futballista fiúk kiesnek az élvonalból. Az utolsó fordulóban kinn voltam a Paks ellen, az volt az igazi kegyelemdöfés, mikor felharsant a hármas sípszó, ami azt jelentette, hogy búcsúznunk az élvonaltól. Mai napig sem tudnám leírni azt az érzést, amit akkor éreztem: a csalódottság, a düh, az elkeseredés; ez a három jelző a legtalálóbb, vagyis ezeknek a keveréke. Ez a múlt, ezen már nem tudunk változtatni, nézzünk a jövőbe és fókuszáljunk a kézilabda csapatunkra, ami most sem a leginkább elvárt képet mutatja.
Azzal mindannyian tisztában lehettünk, hogy az a Loki, amit tavaly láttunk, aki a bajnokság negyedik helyén állt, az új szezonra megy fog változni, át fog alakulni. Távozott a teljesség igénye nélkül Bulath Anita, Triffa Ági, és Karnik Szabina, Varsányi Nóri pedig visszavonult. Olyan nevek tették le a piros-fehér mezt, akik meghatározó alakjai voltak a debreceni kézilabdázásnak. Kölcsönadtunk négy fiatalt Békéscsabára a több játékperc reményében (Szabó Dóra, Szabó Panna, Borgyos Panna, Vámosi Panna), illetve korábbi másodedzőnket, Vida Gergőt is, hogy értékes tapasztalatokat szerezzen az NB I-ben. Érkezett a DVSC-hez Ann-Cathrin Giegerich és Csapó Kyra a kapuba. A Ferencvárostól kölcsönvettük Bánfai Kirát a jobbszélre, belső posztjainkra pedig a Hornyák-Vukajlovics kettőst igazoltuk. Az a felkészülési időszakban is kirajzolódott, hogy nem lesz könnyű dolgunk csapatépítés terén. Nehezítő tényező volt továbbá, hogy az edzőmeccseken megsérült Elke Karsten és Arany Rebeka is, mind a ketten hetekre estek ki az egyik legfontosabb munkafolyamatból. Augusztusban ismét egyre inkább elkezdett emelkedni a járványban megfertőződöttek száma, így az is kérdésessé vált, elindul-e egyáltalán a bajnokság? Lehetnek-e nézők, milyen módon rendezzék a meccseket? Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb összecsapást lehessen lejátszani, az MKSZ és a csapatok közösen döntöttek a menetrend sűrítéséről. Hetente két találkozó vár minden gárdára (kivétel a BL szereplő Győr és FTC). Ami a rendezést illeti, ott saját jogkört kaptak az egyesületek, a legtöbb klub nézők előtt játssza hazai meccseit (kivéve Dunaújváros, MTK), van akik korlátozásokat vezetnek be (Vácon max 500 fő lehet a csarnokban). A Loki hazai meccseit korlátozás nélkül lehet megtekinteni, a belépésnél kötelező a lázmérés és a kézfertőtlenítés, illetve a meccs ideje alatt a maszk viselése!
A sorsolásunk is kedvezőnek tűnt, itthon kezdtünk a Mosonmagyaróvár ellen. Voltak a játékban olyan megmozdulások, amik kézilabdára emlékeztettek. Vezettünk a félidőben a hibák ellenére is. Azonban a másik játékrészben még jobban döcögött a szekér, amely végül egy szűk egygólos vendéggyőzelmet jelentett. Meglepett ez az eredmény, de úgy voltam vele, elég jó nevekből áll az MKC, bár nem illett volna vereséget szenvedni, ez benne van a sportban, az első tétmeccs volt közel fél év után. Kiemelkedett a mezőnyből Kovács Anna, aki kihagyott ugyan egy büntetőt, de ennek ellenére mégis eljutott 11 találatig 18 próbálkozásból. Despotovic hat találatot jegyzett, Giegerich nyolc védést mutatott be első tétmeccsén a DVSC színeiben.
DVSC Schaeffler – Motherson Mosonmagyaróvár 30-31 (15-14)
Sebaj, majd a következő körben Kisvárdán javítunk, gondoltam én. Ezért úgy szerveztem a dolgaimat, hogy szerda délután tudjunk útnak indulni riválisunk otthonába. A kezdő sípszóra ugyan nem értünk oda, de az aktuális eredményt már a jegyvásárlásnál megtudtuk, ugyanis a hölgy széles mosollyal közölte, hogy 7-3 az állás az ő javukra, ekkor a meccs negyedénél jártunk. Ez a különbség szinte végig megvolt a két csapat között egészen a szünetig. A második játékrészben sikerült felzárkózni, egyetlen gól kellett volna az egyenlítéshez (15-14), ezt a találatot azonban több támadásunk során sem sikerült elérni, így visszaállt a korábbi különbség, ahogy teltek a percek egyre inkább beletörődtünk abba, hogy nekünk itt ma nem terem babér, vereséget szenvedtünk a második fordulóban is. Az az egészben a legszörnyűbb, hogy még gyengébb játékkal rukkolt elő a piros-fehér hölgykoszorú, mint a nyitófordulóban. A hazaiak hálóőre Pásztor Betti (de rossz ezt leírni) lett a mezőny legjobbja, a kiváló kapus 16 védést mutatott be a találkozó során. A vereségünkhöz jelentősen hozzájárult a négy gólig jutó Karnik Szabina és Siska Pálma három találata. Míg az MKC ellen Anna és Jeca azért kiemelkedett, addig szerdán az egész csapat mondott csődöt! A vendégszektorban helyet foglaló nagyjából tíz fő csalódottan indulhatott haza a Cívisvárosba. Jogosan tettük fel a kérdést: HOL A CSAPATUNK?
Kisvárda Master Good – DVSC Schaeffler 21-18 (13-9)
Szombaton a Békéscsaba látogatott a Főnixbe, a viharsarkiak is igencsak mozgalmas napokon vannak túl, az ETO ellen nem álltak ki, mert lehetséges volt, hogy az egyik játékosuk elkapta a koronavírust. Azóta meglett az eredmény, senki sem fertőzött, így megrendezésre került a keleti rangadó. Ami most messze állt ettől az elnevezéstől. Az összecsapáson kb. 15-20 perce volt a DVSC-nek ami elfogadhatónak mondható, a többi részben ugyanazt az alibiszerű gyenge teljesítményt láthattuk a lányoktól mint az előző meccseken. Elszórt labdák, gyenge beálló körüli védekezés, hihetetlenül pontatlan passzok. A győzelem végül a Lokié lett, ugyanis nyolc góllal múlta felül a Vida Gergő által edzett vendégcsapatot. A mérkőzés legjobbja a csabai Borgyos Panna lett, akinek most is a Lokiban lenne a helye.
DVSC Schaeffler – EUbility Group Békéscsaba 32-24 (18-10)
Eddig mélységes nagy csalódás a szurkolók számára ez az idénykezdet, teljes mértékben jogosnak tartom a büntetés kiosztását a vezetőség részéről. Azt gondolom, ez egy jól kigondolt döntés, ha eredményesebb lesz a csapat, akkor nem kell befizetni az egy havi bérnek megfelelő bírságot. Halkan jegyzem meg, a csabaiak legyőzése az alapnak az alapja, ez nem elég még a mérsékléshez sem. Gondolkozzon el mindenki magában, hogy mi vezethetett ide. Totálisan szétesett társaság összképe köszön vissza a lányokról, semmi egység, semmi elképzelés, az édeskevés, hogy egy-egy játékos villanásaival legyőzzük a lilákat, vagy épp jövő héten az Érdet és a Szombathelyet. Az kell, hogy mindenki érezze át, mit jelent a Loki mezét viselni, mert eddig ez nem látszott a lányokon. Hogy mi vezetett ide, azt nem tudom, remélem nem edzőbuktatás a cél. Vili bácsi egy határozott ember, akinek konkrét elképzelése van a játékról, nem hiszem, hogy csak az ő hibája lenne ez a produkció, amit eddig a csapattól láttunk. Az is felvetődött bennem, hogy a két rutinos játékos (Anita és Ági) hiányzik az öltözőből, hogy rendet tartson, de az is lehet, hogy a megfelelő versenyhelyzet hiánya okozza ez a halovány teljesítményt.
Egy szó mint száz, ha a héten nem nyerjük meg mind a két meccsünket, komolyabb retorzió kell, mert ettől többre képes a csapat, mint amit az első három körben láttunk!
Hajrá Debrecen! Hajrá Loki!
Iceman
