Semmiképp nem szeretnék olyan végletes kifejezésekkel dobálózni a vasárnapi DVSC – Paks találkozó előtt mint, hogy „élet-halál harc”, „kötelező győzelem”, „most vagy soha”, vagy „a kiesés a tét”. A 14. fordulóhoz érve, Carrillo hazai bemutatkozásán hatalmas hibának érezném, ha ilyen súlyokat cipelve vágnánk bele az ütközetbe. Sajnos el kell fogadjuk, hogy jelen helyzetünkben nem lehet elvárás, hogy hazai pályán legyőzzük a paksi csapatot. De az még rosszabb lenne, ha akár csak egy percre is azt érezném majd a játékosokon, mint az Újpest elleni teljes második félidőben. Előbb nyerjük vissza az önbecsülésünket, nyerjük vissza a magunkba és a munkába vetett hitet, előbb kapjuk vissza csapatként a Lokit, és akkor minden mástól függetlenül, győztesnek fogjuk érezni magunkat a lefújáskor.
Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy ne győzhetnénk eredmény szempontjából is, inkább csak azt akartam vele hangsúlyozni, hogy vannak fontosabb dolgok, mint az eredmény, és én azért várom annyira ezt a vasárnapi mérkőzést, hogy a helyszínen láthassam, hogyan küzdenek, hajtanak csapatként a játékosaink. Különösen kíváncsi leszek arra, Carrillo milyen taktikával készül a szezonban eddig legtöbb gólt (32-t, azaz meccsenként 2,5-t) szerző Paks ellen. Persze a gólszámot tekintve mi sem panaszkodhatunk, a Fradi mögött a harmadik helyen vagyunk 26 lőtt gólunkkal. (Egészen elképesztő, hogy az MTK csupán 10 találatnál jár eddig, ahogyan az is, hogy ennek ellenére csak 1 ponttal előzzük meg őket.)
A Felcsút ellen előző hétvégén sajnos hosszabb hullámvölgyből (5 meccsen összesen 1 pont) jött vissza a zöld-fehér csapat, és sajnos tartok tőle, hogy nem most fog megtörni a meccsenkénti minimum 1 szerzett gólos szériájuk. Egészen elképesztő, de legutóbb 2020 október 24-én, a Honvéd elleni 0-0 alkalmával nem sikerült bevenniük aktuális ellenfelük kapuját, ez a 38 meccses sorozat pedig egészen félelmetes. Kulcskérdés lesz, hogy már a középpályán mennyire hatékonyan tudjuk megállítani a Sajbán-Bognár-Ádám hármast, akik együtt összesen 21 gólt és 16 gólpasszt írtak fel eddig 13 meccsen a nevük mellé.
Hátvéd poszton továbbra sem állunk fényesen, Nikolics egymeccses eltiltása, Charleston, Poór és Pávkovics sérülése azt jelenti, várhatóan ismét szükségmegoldást kell találnunk (nem mintha az ő jelenlétük garantálná a nyugalmat…) és a Deslandes – Baráth párosnak kell felvennie a kesztyűt és valahogy nullázni a vendégeket. A többi poszton is sok hiányzóval küzdünk, ami nem igazán segíti a katalán edző és a stáb munkáját. A kezdőnkben éppen ezért túl sok változást nem vizionálok.
Legutóbb amikor hazai pályán fogadtuk a paksi csapatot, olyan meccset játszottunk, amit legszívesebben örökre kitörölnénk az emlékeink közül. Szurkolok, hogy a vasárnapi éppen ellenkezőleg, örökre emlékezetes, különleges és felemelő élményt nyújtson. Ehhez nem kell mást tenni, mint így vagy úgy, de győztessé válni.
DVSC – Paksi FC
November 28. vasárnap 13:30
Nagyerdei Stadion / M4 Sport
Mindent bele, hajrá Loki!
Csibu
