A szezon végeztével kezdetét veszi az értékelés időszaka. Ennek első állomása a szezon álomcsapatának kihirdetése. A szezon során volt minden mérkőzést követően egy meccs legjobbja szavazásunk, amiből kialakult a szezon legjobbjainak mezőnye, illetve a szerkesztőség összeállította az idény álomcsapatát is.
Kezdjük ezúttal is az egyéni teljesítmények értékelésével, a mérkőzések utáni szavazásokkal. A vállalhatatlannak titulált mérkőzések után (idén 4 ilyen volt: Felcsút 0-3, Újpest 1-2, Videoton 0-3, MTK 0-3) nem tartottunk szavazást, illetve egy alkalommal mi magunk választottunk meccs legjobbját, de 2. és 3. helyezettet nem (az újpesti 1-3-as mérkőzés alkalmával). Volt tehát 29 olyan mérkőzés, ami után tudtunk díjat kiosztani. A mérkőzés legjobbját 4 ponttal jutalmaztuk, a második helyezett 2, a harmadik pedig 1 pontot kapott. Lássuk, hogy ezek alapján hogy alakult a sorrend.
A tavalyi szezon után tehát idén is Dzsudzsák Balázs lett a legjobb, meggyőző fölénnyel. Viszont az ő szezonjának kettősségét is jelzi, hogy míg az őszi szezonban, jellemzően a Huszti-érában alig volt olyan mérkőzés, amin ne lett volna ott a top3-ban, addig tavasszal mindössze két olyan találkozó volt, amin bekerült a legjobb három közé, és meccs legjobbja címet ekkor már nem is tudott bezsebelni. Az is egyfajta kiegyensúlyozottságot mutat, hogy 4-nél többször senki nem volt a meccs legjobbja (és négyszer is csak ketten), illetve hogy a szezon során összesen 23 (!) különböző játékos neve bukkant fel a mérkőzések top3 legjobban teljesítői között, ami azért megdöbbentő, mert ez több mint két csapatnyi játékos. Emellett szintén érdekesség, hogy a top5-ben végzett mindhárom kapusunk (!!). Már önmagában az is egy szokatlan szituáció volt, hogy egy szezonon belül egy csapat három kapusa is ilyen sok mérkőzésen kapjon szerepet, miközben nálunk az is előfordult itt a szezon utolsó részében, hogy három egymást követő meccsen mindig más kezdett a kapuban.
A győztes Dzsudzsák és a három kapus mellett kiemelném még Deslandest, aki holtversenyben végzett a második helyen, és belső védőként sikerült ezt abszolválnia – pedig nem indult könnyen a debreceni pályafutása, de a szezon végére kirobbanthatatlanná, és egy stabil, megbízható pontjává vált a csapatnak. A tízpontos álomhatárt még két játékosnak, méghozzá két fiatalnak sikerült átlépnie, egyikük Baranyai Nimród volt, aki az ősz végén robbant be Carrillonál a csapatba, és több mérkőzésen is kimagaslóan teljesített (kétszer lett a meccs legjobbja, egy ízben ráadásul a Fradi elleni győzelem alkalmával), a másik személy pedig nem meglepő módon az egész szezon felfedezettjének megválasztott Baráth Péter. Valamilyen szinten tükrözi azért a szereplésünk mikéntjét, hogy a most felsorolt nevek közül Dzsudzsákot leszámítva mindenki inkább védekező típusú játékos.
A szezon során vezetett táblázatunkat egyébként további infókkal kiegészítve ide kattintva éritek el.
Végezetül pedig térjünk rá a szezon álomcsapatára. Itt azok jöhettek szóba, akik legalább 14 mérkőzésen pályára léptek, vagy volt legalább 750 játékpercük az élvonalban. A három kapusunk egyaránt játszott értékelhető számú mérkőzést, így mindhármójukra lehetett voksolni. Összesen 20 játékosból lehetett válogatni – a lenti táblázatban pályára lépések száma szerint vannak sorba rendezve a játékosok, külön-külön a kapusok és mezőnyjátékosok esetében is. A játékosok kiválasztásánál nem volt szempont az, hogy minden posztra jelöljünk adott játékost (értsd: nem volt egy előre fixált felállás, amibe kellett mondjuk jobbhátvéd és balhátvéd is), pusztán a tíz legjobb mezőnyjátékost és a legjobb kapust igyekeztünk kiválasztani. Ezek alapján pedig lentebb látható a végeredmény, azaz a LokomotívBlog szerkesztősége által megválasztott álomcsapat a 2021-2022-es szezonban.
Nem volt köztünk egyetértés kapusposzton, míg mezőnyjátékosok esetében 9 játékost egyértelműen választottunk be, a maradék egy helyre szétszóródtak a szavazataink
A megválasztott játékosokból ezt az értelmezhetőnek nevezhető felállást lehetet összerakni – miközben tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen összetételben vélhetően nem sokra mentünk volna
