A megszokottól eltérően DVSC külföldi edzőtáborba vonult a nyár során, Ausztriában készül a csapat a július végén esedékes kisvárdai szezonrajtra. Az edzőtáborban a tervek szerint minimum két ellenfél ellen fog pályára lépni Joao Janeiro legénysége, az egyik edzőpartner kilétére fény is derült, amely a ciprusi Aris Limasszol lesz. Az alábbiakban képzeletbeli nagyítónk alá tesszük a szigetországiak csapatát is.
Az 1930-ban életre hívott ciprusi-görög egyesület egyike a ciprusi labdarúgó szövetség nyolc alapítójának, amelyet egyébként 1934. szeptember 23-án hoztak létre. Limasszol, de ahogy magyarul ejteni kellene Lemeszú, az ország legnagyobb városa, amely az Akrotiri öbölben fekszik. Délről a Földközi-tenger, míg északról a Tróodosz-hegység határolja. Ennek ellenére nyolcvan kilométerre fekvő Nicosia lett a főváros, amely a török haderők miatt a mai napig egy „zöld vonallal” van kettéválasztva, így az északi részt a görögök lakják, míg délen a török szakadárok vannak többségben. A ciprusi első osztályban játszó csapat otthona a 13331 főt befogadó Tsirio Stadion, amelyet társbérletben használnak a helybeli Apollon és az AEL csapataival. Van kosárlabda, röplabda, futsal, teke és sakk szakosztálya is a zöld mezes klubnak, de a labdarúgás az igazi fő profiljuk.
Ami a kezdeteket illeti….
Az Apol és a Souli csapatok összeolvadásából jött létre az Aris, amelynek eredete a háború görög istenére, Árészre vezethető vissza. A címerben lévő csillag a tökéletességet, míg a két szín, a zöld a reményt, a fehér a tisztaságot szimbolizálja. Az első játékosait egyébként egy hajdani egyesület, a Poseidonas adta teljes egészben, amely aztán meg is szűnt teljesen. Ennyit a tisztaságról. Az első szárnycsapásait a harmincas években középmezőnybeli helyekkel teljesítette, majd a második világháború kitörése után aztán csak 1954-ben neveztek be a legmagasabb osztály küzdelmeibe, ahonnan ki is estek, de 1956-ban a második vonal küzdelmeit megnyerve feljutottak. Jelentősebb változás csak az 1975-1979 között állt be, amikor is két alkalommal is a negyedik helyen végeztek, majd 1981-ben ismét a megjárták a poklot, de szinte azonnal feljutottak és 1986-ban az ötödik pozícióban intették le őket. Legnagyobb sikerüket 1989-ben érték el, amikor a ciprusi kupadöntőbe jutottak, de végül hosszabbítás után 3-2-es vereséget szenvedtek a városi rivális AEL ellenében. Ezen az eredményen felbuzdulva a vezetőség szerződtette a szovjetek ászát, az 1975-ben az Aranylabdát elnyerő 112-szeres válogatott Oleg Blohint, aki mindmáig az egyik, ha nem legismertebb labdarúgójuk volt. A korábbi Dinamo Kijev és Vorwarts Steyr labdarúgó leigazolása abszolút telitalálatnak számított, hiszen amikor játszott, minden jegyet eladtak és pluszban a negyedik helyhez is hozzásegítette a „könnyű brigádot” (a becenevük). A folytatásban jött még egy pár liftezés a két osztály között, így összesen öt másodosztályú elsőséget is magukénak tudhatnak. Legutóbbit 2013-ban könyvelhették el.
Napjainkban…
Újkori történetükhöz hozzátartozik az Arisz negyedik helye a legutóbbi kiírásban, amely köszönhető a tulajdonosváltásnak, hiszen Vladimir Fedorov, az orosz multimilliomos befektető lett a csapat tulajdonosa. Ez komolyabb változásokat, szponzorokat és ígéreteket is hozott, hiszen a tulajdonos nem titkolt célja, hogy a ciprusi bajnokság legjobb csapatává szeretnék megtenni idővel a zöld-fehéreket. Első lépésként rövid időn belül lecserélte az edzőt, mivel a rájátszásra már a 42 éves Louka Liasos helyére a 34 éves fehérorosz Aleksey Shpilevskyt ültették. A fiatal szakember egyébként a stuttgarti utánpótlásban játszott, majd komoly hátsérülése miatt befejezte a futballt és edzősködésre adta a fejét. Nem is ez volt az első csapata, hiszen ezt megelőzően trenírozta a Kairat Almaty, Dinamo Brest és az Erzebirge Aue csapatait is.
Ez a keleties kapcsolat viszont nem látszódott meg egyáltalán a keretükön, hiszen ahogy manapság a ciprusi élvonal, a Protathlima Cyta úgy ismerszik meg, mint levitézlett külföldi „sztárok” és több játéklehetőség reményében kölcsönben érkező fiatal játékosok kedvelt úti célja. Ilyen volt a lengyel csatár, a házi gólkirály Mariusz Stepinski története is, akit a Serie A-s Hellas Verona csapatától kölcsönöztek ki, de egy súlyosabb sérülés miatt csak 6 gólig és 3 gólpasszig jutott, így végül nem vásárolták meg. Miképpen hasonlóan járt Bognár István is, hiszen a Pakssal remeklő középpályás télen igazolt kölcsönbe hozzájuk, de végül egy góllal és sérülésekkel tarkított tavasszal a háta mögött csalódottan távozott és követte édesapját a másodosztályú MTK-hoz. Facundo Roncaglia ezzel szemben az első kalapban van benne, hiszen jócskán túl volt pályafutása zenitjén és a La Ligás Osasunától ment ki levezetni, de a horvát ex-válogatott védő Gordon Schildenfeld szülővárosát, Sibeniket és a gall ajkú Kevin Monnet-Paquet az időközben nyáron frissen kieső Saint Etiennet elhagyva hasonlóan cselekedett, mikor az Arishoz írt alá. A korábbi Loki játékos, Joel Damahou viszont egészen nyárig volt a játékosuk. Összességében eléggé árulkodó, hogy több mint 70%-ban a külföldiek vannak túlsúlyban a 33 fős létszámú keretükben, így brazil, argentin, portugál, svéd, spanyol, bolgár, elefántcsontparti, zöld-foki szigeteki, lengyel, szenegáli, szlovák, fehérorosz, kameruni, angol nációkkal és egy kisebb fajta gaboni különítménnyel is büszkélkedhetnek. Legnagyobb értékük a fehérorosz válogatott csapatkapitánya Evgen Yablonski, aki a transzfermarkt szerint 1,2 millió eurós értéket kóstál, de Yago, Szőke, Gomis, Spoljaric és Caju is 700 ezer eurós értékre van becsülve.
Az Aris 2021-es kerete
Ami a felkészülésüket illeti a jövő héten már a Konferencia Ligában selejtezőt játszanak idegenben az azeri Neftchi Baku ellen, így nekik lassan közel kell lenniük a topformájukhoz. Eddig Szlovéniában, Ptujban készültek az új szezonra, ahol a horvát Slaven Belupotól kikaptak, majd a görög Aris ellen Sikorski góljával nyertek és a Videoton ellen egy szűk vereségre futotta erejükből. Csütörtökön pedig az ukrán Dniproval és a DVSC-vel is játszanak.
