Szombat este a felcsútiakat fogadtuk az NB I ötödik fordulójában. A nagy izgalmakat, sok helyzetet hozó mérkőzésen azonban hiába vezettünk 70 percen át, a végén – teljesen megérdemelten – egyenlítettek a vendégek, így pontosztozkodás lett a vége. Negyedjére… És még mindig nincs győzelmünk, annak ellenére, hogy három mérkőzésünkön is mi szereztük meg a vezetést, de úgy nehéz is nyerni, ha minden találkozónkon gólt, gólokat kapunk.
A Mezőkövesd elleni csúfos vereség (4-2) után már nem csak azon változtatott Joao Janeiro, hogy kik futnak ki kezdőkként a gyepre, hanem azon is, hogy milyen taktikával játszunk. Szombat este talán ez volt az egyetlen jó húzása a nyáron érkező edzőnknek. A 4-2-3-1-t egy 3-4-2-1 (vagy ha jobban tetszik, 5-3-2) hadrend váltotta. A névsor azonban nem nézett ki a legideálisabb megoldásnak.
Ami feltűnő, hogy ha egy játékos hibázik, vagy az edző szerint gyengébben teljesít, Janeiro egyből kiveszi a kezdőből és egy meccset pihenteti. A mezőkövesdi kezdőhöz képest 5 helyen is változtatott, Megyeri helyett Hrabinát, Baranyai helyett Baráthot, Manrique helyett Ferenczit, Romanchuk helyett Deslandes-t, Babunski helyett pedig Bárányt választotta. Rajtuk kívül Neofytidis, Dzsudzsák, Szécsi, Horváth, Charleston és Bévárdi kezdett. Mindez azt jelentette, hogy Hrabina először állt kapuba a szezonban, előtte a védelem tengelyében Charleston és Deslandes mellett Neofytidis szerepelt. A két szélső védő Bévárdi és Ferenczi lett. A középpályára így szélsőt nem is neveztünk, Baráth, Dzsudzsák és Szécsi felelt azért, hogy Horváth vagy Bárány labdát kapjon.
Már 25-re nőtt az idén a Lokiban pályára lépő játékosok száma, ami különösen annak fényében érdekes, hogy a nyári igazolások közül sokakat továbbra sem láttunk játszani. Érdekesség, hogy a Puskás Akadémia ellen pályára lépő 14 játékos közül csupán KETTŐ érkezett a nyári átigazolási szezonban (Neofytidis és Horváth). A többiek a tavalyi bennmaradó csapatunkhoz tartoznak. Ennek fényében számos kérdés megfordult a fejemben már a kezdő sípszó előtt:
- Miért váltottunk edzőt, ha ugyanazok adják a csapatunk gerincét, akikkel Carrillo eredményes tudott lenni?
- Janeiro miért nem ad az újaknak elegendő bizalmat és ő ezért a felelős?
- Az új játékosok nem megfelelő tudással vagy erőnléttel érkeztek és még nem készek a játékra?
- A klubvezetés beleszól a kezdőcsapatba és ők mondják meg, kinek „kell” játszania?
- Az új játékosok leigazolása óriási melléfogás szinte egytől egyig, és nem NB I-es szintű játékosok?
Romanchuk négy mérkőzésen játszott, de most nem volt kezdő. Megyeri három mérkőzésen játszott, de most nem volt kezdő. Neofytidis három mérkőzésen játszott, de csak az utóbbi kettőn volt kezdő. Saná három mérkőzésen játszott, az utóbbi kettőn már nem. Horváth megérkezése óta mindhárom mérkőzésen játszott (bár egyiken sem 90 percet). Manrique 90+45 percet kapott eddig. Lagator és Olawale csak egy-egy félidőt kaptak eddig. Nem lépett még pályára az NB I-ben 6 nyári igazolásunk: Major, Kyziridis, Loukili, Dreskovic, Matar Dieye és Balbarau.
Valaki itt valamit nagyon benéz és nem szakmai döntéseket hoz. Hogy a klubvezetés, a stáb, vagy valaki más, nem tudjuk. A mérkőzés lefújásakor mindenesetre úgy gondoltam, az összefoglalómban azt teszem, amit kért az ankéton Janeiro, „ha valamivel elégedetlenek, akkor ne a játékosokat kritizálják, hanem őt személyesen„. Elhatároztam, hogy leírom, mennyire helytelennek tartom, hogy Megyeri helyét egy gyengébb meccs után egyből Hrabina vette át, Romanchuk pedig kikerült a kezdőből. Leírom, mennyire elfogadhatatlan, hogy hatvan perc után kipukkadunk erőnlétileg és azok a játékosok is elfáradtak, akik legutóbb nem játszottak 90 percet. Leírom, hogy a cseréink időzítése és a becserélt játékosok személye mennyire érthetetlen. És leírom, hogy ez az állandó variálás a kezdőcsapaton és a taktikán mennyire nem vezethet jóra a játékosok és a csapat szempontjából. Ez sokkal inkább arra utal, hogy egy kóklerrel van dolgunk, akinek fogalma nincs arról, mit kezdjen a keze alá adott játékosokkal, nem tudja, hogyan játszasson úgy támadófocit, hogy közben hátul stabilak maradunk. Ismerős a helyzet? Naná, tavaly ugyanezt láttuk a Huszti-Toldi párostól. Variálások, eredménytelenség, de olykor szép foci. Akkor öt forduló után öt pontunk volt, most annyi sincs.
De mire hazaértem már felrobbant a kommentzónánk, Janeiro ugyanis azt nyilatkozta, ő csak azért a két játékosért felelős, akiket ő hozott: Horváth és Megyeri. Ez egyrészt alátámasztja azt a fentebbi gondolatom, hogy az újonnan érkezők tudása és állapota kritikán aluli és az igazolásaink többsége mellényúlás volt. Másrészt még akkor is vállalhatatlannak tartom ezt a nyilatkozatot, ha már annak fényében adta, hogy arra számít, meneszteni fogják és igyekszik menteni magát. Nem biztos, hogy az a legjobb megoldás edzőként egy ilyen öt forduló után, hogy a klubigazgatóság felé, vagy a játékosok felé mutogat, különösen annak fényében, hogy az ankéton épp ennek ellenkezője hangzott el! Ez nem megoldáshoz, csak széthúzáshoz vezet, ráadásul kedden már a ZTE ellen lépünk pályára idegenben, hogy aztán szombaton a Videotont fogadjuk. Tényleg olyan nehéz lett volna csak egyszerűen elnézést kérni a szurkolóktól? A nyilatkozata alapján úgy tűnik, sokkal nagyobb gondok vannak a klubnál, mint eddig sejtettük…
Pedig – rátérve magára a találkozóra – ezen a mérkőzésen is voltak kimondottan jó periódusaink. Mindkét félidőben úgy jöttünk ki, ahogy azt egy győztes mentalitású csapat teszi, szinte beszorítottuk az ellenfelet a kapuja elé, helyzeteket dolgoztunk ki, jó lövésekkel veszélyeztettünk. Bárány harcosságának köszönhetően tizenegyeshez jutottunk, amit Dzsudzsák rendkívül magabiztosan értékesített is.
A gól után viszont két esetben is a VAR mentett meg minket egy góltól, illetve egy tizenegyestől, no meg Colley lövésénél a kapufa is velünk volt. A félidőt újabb góllal zárhattuk volna, de Horváth passz helyett inkább maga vállalkozott – nem először a mérkőzésen -, de nem járt sikerrel. A második félidő második felére teljesen elfogytunk az erővel, Janeiro ennek ellenére nem igazán mert cserékkel belenyúlni a meccsbe. A felcsútiak viszont mindent beleadva jöttek előre, törte a hátunkat a háló és Hrabina számos bravúros védést is bemutatott. Annyira el voltunk készülve az erőnkkel, hogy már csak arra futotta, hogy előre rugdossuk a labdát, vagy ha meg is szerezzük, pár passz után könnyelműen elveszítsük. Egy ilyen után érkezett is az egyenlítés, és bár elsőre nagyot védett kapusunk, a kipattanónál nem volt szerencsénk. Sokat elmond a mérkőzésről, hogy a hosszabbításban inkább húztuk az időt, hogy nehogy még egy gólt kapjunk.
1-1 lett tehát a végeredmény, ami normál esetben egyébként abszolút elfogadható lenne az erősebb kerettel rendelkező Felcsúttal szemben. Ha pedig azt is megnézzük, hány helyzetet hagytak ki a második félidőben, talán még örülnünk is kellene az egy pontnak. A mostani helyzetünkben azonban nem fért bele, hogy ne nyerjünk, különösen annak fényében, hogy 70 percen át nálunk volt az előny, és elegendő lett volna egy jól végigvitt kontra vagy egy jó befejezés egy ívelés után a 2-0-hoz. Így míg az első forduló után azt mondtuk, hogy a Kisvárda elleni 2-2 győzelemmel felérő döntetlen volt, addig itt azt kell megállapítanunk: ez egy vereséggel felérő döntetlen volt.
A teljes apátiától azonban még mindig óva intenék mindenkit: szerencsénkre az Újpest és a Vasas is hozzánk hasonlóan kínlódik, és a sok döntetlennek hála továbbra is belátható közelségben van a mezőny közepe. A ZTE a jelenlegi formáját elnézve nem verhetetlen (bár most sokat számíthat, hogy egy nappal többet pihenhetnek és nem nekik kell utazniuk), és a játékosokon továbbra is azt érzem, hogy mindent beleadnak, ami tőlük telik. Különösen kiemelném Bárány Donátot, aki elképesztő, milyen ütemérzékkel rendelkezve előzi meg védőit, és a tizenegyest is egymaga harcolta ki. Ezúttal Baráth Pétert is dicsérném, szerintem a szezonban eddigi legjobbját nyújtotta. Horváth Krisztofer olyan dolgokra képes, amire nagyon kevesen, de meg kell tanulnia csapatjátékosként viselkedni. Aki azonban nálam a meccs legjobbja volt, az Hrabina, aki bravúrt bravúrra halmozott, nélküle az egy pont sem lett volna meg. Kíváncsiak vagyunk, ti kiket láttatok a legjobbnak, jöhetnek a szavazatok!
De most már ideje lenne nyernünk végre, a türelmi idő lejárt, itt az ideje eredményt felmutatni!
Hajrá, Loki!
Csibu
