Számos tévhit létezik az élet minden területén, amikről meg vagyunk győződve, hogy úgy van, ahogy mi emlékszünk rá, aztán ha jobban utánanézünk, akkor kiderül, hogy mégsem, valamiért mégis rosszul emlékszünk rá, de nem csak mi, hanem rajtunk kívül sokan mások is. Ezeket szokták Mandela effektusnak hívni. Nevét onnan kapta, hogy sokan úgy emlékeznek, hogy Nelson Mandela meghalt a börtönben az 1980-as években, holott az egykori dél-afrikai elnök 2013-ig élt. Számtalan ilyen példát lehetne még sorolni, úgy mint hogy van-e monokli a Monopolys figurának a szemén, milyen színű Pikachu farka, vagy épp C3PO lába, vagy hogy épp mit mondott pontosan Darth Vader Luke Skywalkernek.
A jelenséggel egyébként nagyon sok cikk foglalkozik, szerintem kifejezetten érdekes a téma, aki szeretné jobban beleásni magát, annak ajánlom ezt a cikket, illetve az egyik hazai Youtuber nemrég magyar mandela effektusokat gyűjtött ki, tehát nem a szokványosakat, amiket a bevezetőben is említettem, ezt szintén javaslom megtekinteni annak, akit foglalkoztat ez a jelenség.
Most pedig jöjjön 15 olyan állítás a DVSC-vel kapcsolatban, amire sokan rosszul emlékeznek. Nem mondom azt, hogy mind a 15 erős, és megállja a helyét a mezőnyben, de nem véletlen került fel a listámra: legalább egyszer hallottam vagy olvastam már valakitől, hogy rosszul emlékezett az adott dologra. Nézzük tehát sorban őket!
1. Adamo Coulibalyt a francia ötödosztályból igazoltuk targoncás játékosként, és gyengén kezdett a DVSC-nél
Coulibaly a DVSC történetének meghatározó játékosa, bánhatja, aki nem látta őt annak idején a Lokiban focizni. A francia támadóval kapcsolatban azonban rengeteg tévhit él még a mai napig is. Az első rögtön az, hogy sokan úgy emlékeznek, hogy a francia ötödosztályból igazoltuk őt, és gyakran jön ilyenkor az a poén is, hogy „targoncás” játékost igazoltunk. Való igaz, hogy Coulibaly játszott alacsonyabb osztályban hazájában (2006-2007, AS Poissy) és közben mellékállásban egy raktárban targoncázott, de Debrecenbe már a belga másodosztályból, egészen konkrétan a Royal Antwerp FC csapatából igazolt.
A másik tévhit vele kapcsolatban, hogy eleinte rosszul ment neki a játék, ügyetlen volt, és csak évek múltán lett belőle meghatározó játékos. Nos, ezzel kapcsolatban pedig az a valóság, hogy már az első szezonjában 14 bajnoki gólig jutott 30 NB I-es mérkőzésen, összességében pedig 45 tétmérkőzésen 19-szer volt eredményes a 2009-2010-es szezonban, ami elég jónak számít. Itt az viheti félre az emlékeket, hogy Bognár Györgynek volt egy emlékezetes kijelentése Coulibalyval kapcsolatban, ami után később szembesítették is a feleket.
2. Zsóri a második tétmeccsén ollózta a gólt a Fradi ellen, és nem is volt több találata a DVSC-ben
Sokan úgy emlékeznek, hogy Zsóri már pályára lépett az emlékezetes Puskás-díjas találata előtt a DVSC-ben, és ez volt az egyetlen gólja tétmeccsen a Lokiban. A valóság az, hogy Zsóri azon a bizonyos meccsen debütált az NB I-ben, amikor a nagy gólt ollózta a Fradinak. A hiba a Mátrixban amiatt lehet, hogy a szpíker a gólt követően úgy konferálta fel a találatot, hogy „…élete második NB I-es meccsén…”, holott ténylegesen az volt az első mérkőzése.
És nem ez volt az egyetlen találata sem. Való igaz, hogy bajnoki meccsen nem lőtt több gólt a Lokiban, ám még ugyanabban a szezonban a Magyar Kupában épp az ő góljával győztük le a Mezőkövesdet itthon 1-0-ra (béna szójátékkal élve: Zsóri góljával vertük a Zsóryt).
3. Csak egyszer, a Kalmar ellen játszott a harmadik számú, kék mezében a Loki
Sokaknak lehet az az egyetlen alkalom sincs meg, amikor a DVSC kék (!) mezben lépett pályára tétmérkőzésen, pedig a Kalmar elleni idegenbeli BL meccset leszámítva akad még egy nemzetközi mérkőzés, ahol a meglehetősen furcsa szerelést volt kénytelen elővenni a Loki. De ne szaladjunk ennyire előre, egyáltalán miért és hogyan is jött ez a kék mez? A nemzetközi szabályozás úgy szólt, hogy a csapatoknak eltérő szerelésben kellett pályára lépni, és nem lehetett ellentétes módon kombózni a felszereléseket. Értsd: ha két piros-fehér csapat találkozott, akkor csak úgy játszhattak, ha az egyik tiszta pirosban, a másik tiszta fehérben lép pályára. Épp ezért volt furcsa, és nem túl sportszerű a svédek húzása 2009-ben: a debreceni odavágón mi tiszta fehérben játszottunk, így ők hozhatták a kvázi hazai felszerelésüket, a pirosat. Viszont a svédországi visszavágón ragaszkodtak ahhoz, hogy piros-fehér-pirosban (piros mez, fehér nadrág, piros sportszár) lépjenek pályára, ez viszont nem tette lehetővé a DVSC számára a saját színeinek viselését (nem lehetett a fehér-piros-fehér összetételt alkalmazni).
Idézet az NSO cikkéből: „Július 22-én, Kalmarban aztán különös látványnak lehettek részesei a debreceni drukkerek: kedvenceik sötétkékben futottak ki a gyepre a Fredriksskans Stadionban. A Loki a DMVSC-éra óta nem viselt kéket, ezúttal azért volt erre szükség, hogy „kitérjen” a szintén piros-fehér Kalmar elől. A magyar csapatok jó részével ellentétben a debreceniek sosem használtak harmadik vagy „kitérő” szerelést, mindig a piros-fehéret kombinálták – így aztán a Kalmarban használt kék dressz valódi 21. századi újdonság volt. A Kalmar mindenképpen piros-fehér-pirosban akart futballozni otthon – nem tiszta pirosban, nem tiszta fehérben – így a debrecenieknek külön szerelést kellett készíttetni a meccsre.”
Ezt követően viszont akadt még egy találkozó, ahol a kék dresszt be kellett vetni: egy évvel később az Európa Liga csoportkörében, Eindhovenben. A PSV hazai felszerelése ugyanis szintén piros-fehér, így ismét kékben kellett játszanunk. Így történt meg tehát, hogy a modern idők DVSC-je kétszer is kék mezben lépett pályára a nemzetközi kupában.
4. Az ETO elleni tiki-taka gólt Korhut lőtte 2011-ben
A veretlen szezonunkban járunk, amikor a legnagyobb riválisnak számító ETO-t fogadtuk hazai pályán ősszel. A végeredmény 2-0 lett ide, de ami az eredménynél is emlékezetesebb, az a második találatunk a mérkőzésről. Az 55. percben egy olyan szépen megkomponált akció után szereztünk gólt, mint amilyenből abban az időben a Guardiola vezette Barcelona szerzett találatokat. Sokak viszont helytelenül úgy hiszik, hogy Korhut lőtte ezt a gólt. Nos, Misi tevékeny részese volt a találatnak, hiszen egyrészt az akció is tőle indult, majd a gólpassz is az övé, a találatot viszont Kulcsár Tamás jegyezte. Ugye milyen becsapós?
4:22-től Kulcsár gólja Korhut előkészítésével
5. Szima Gábor sosem fizetett komoly összeget játékosért
Ez is egy komoly tévhit, és bár nyilván pontos összegeket, átigazolási díjakat nem minden esetben ismerünk, az tudvalevő, hogy egy játékosért biztosan komoly összeget fizetett: Farkas Balázs 2010-ben legkevesebb 400 ezer euroért érkezett a Dinamo Kijevtől. Speciel ez a transzfer nem is sült el jól, hiszen folyamatos sérülései miatt nem tudott alapemberré válni a csapatban, így 2.5 év után Győrbe igazolt – ingyen… Ezt követően hangzott el állítólag az a kijelentés Szimától, hogy többet nem fizet nagyobb összeget játékosért.
6. Halmosi Péter DVSC nevelés volt
Ezt nem biztos, hogy sokan hiszik így, de hajlamosak lehetünk azt gondolni egy ilyen sikeres debreceni korszakot maga mögött tudó játékosról, hogy a mi kutyánk kölyke. Pedig ő valójában szombathelyi, Debrecenbe pedig Ausztriából igazolt 2003-ban. Négy évet játszott a Lokiban, három évnyi angliai kitérőt követően pedig visszatért nevelőegyesületébe, a Haliba: 2010-től egészen 2018-ig volt aktív profi szinten Szombathelyen.
7. A BATE ellen közvetlenül a lefújás előtt kaptuk a kiesést jelentő gólt 2014-ben
Vigyázat, komoly sebeket téphet fel ez a bekezdés. Aki látta, valószínűleg soha nem feledi a 2014-es BATE elleni BL párharcot, ahol percekre voltunk a hőn áhított újabb csoportkörös szerepléstől. Többen talán úgy emlékeznek, hogy a harmadik, mindent eldöntő gólt az utolsó pillanatban, közvetlenül a lefújás előtt kaptuk – pedig nem… Hat perces hosszabbítás volt a találkozó végén, Krivets gólja pedig a 94. perc elején érkezett. Ezt követően még volt hátra három perc a találkozóból, ugyanis a 97. perc végén fújta le a spori a meccset – még egy apró lehetőségecskénk volt is a gólszerzésre 3-1 után, de az eredmény mint tudjuk, már nem változott…
8. 2010-ben játszottunk a BL csoportkörben
Ez is egy olyan dolog, ami nem biztos, hogy sokak számára rosszul él az emlékezeteiben, de én már futottam bele olyanba, aki úgy emlékezett, hogy 2010-ben voltunk a BL csoportkörben. Félig-meddig helytálló a dolog, mert a 2009/2010-es szezonban történt, de a csoportkörös meccseinket 2009-ben játszottuk. Egy évvel később, tehát 2010-ben már az Európa Liga csoportkörében szerepeltünk.
9. Abel Thermeus másfél évig volt a DVSC játékosa
Sokan lehet azt sem tudják, hogy ki az az Abel Thermeus, megnyugtatom őket, hogy nincs ezzel gond, annak idején, mikor egykori légiósainkról írtam cikket, én sem emlékeztem rá. Nos, azóta utána olvastam a sztorinak, és elég kacifántos a történet. A tévhit és a félreértés abból adódik, hogy a transfermarkt a mai napig úgy könyveli el, hogy a haiti játékos 2007 és 2009 között a DVSC igazolt labdarúgója volt. Ez már eleve azért sántít, mert a játékos 2008-ban volt itt próbajátékon, és kapott is szerződést első körben. Csakhogy pár nappal később a klub bejelentette, hogy felbontja a már megkötött munkaszerződést a játékossal: „Abel Thermeus és a DVSC korábban ugyan mindenben megállapodott, de később kiderült, hogy a színes bőrű csatár a kontraktusban foglalt feltételek közül az egyik pontot – amelyet a klub a játékos érdekében nem szeretne nyilvánosságra hozni – nem tudta teljesíteni, ezért a megállapodás nem lépett életbe.”
Ezzel kapcsolatban akkoriban elterjedt egy olyan pletyka az országos médiában, hogy a játékost mássága miatt küldték el, ám ezt a klub akkoriba cáfolta, és később az volt az indoklás, hogy a játékos eltitkolt egy súlyos sérülést a klub, de még a menedzsere előtt is, illetve az edzéseken nyújtott hozzáállásával sem voltak elégedettek. Így tehát Abel Thermeus valamilyen szinten tényleg volt a DVSC igazolt játékosa, ám csak néhány napig, és nem másfél évig, mint ahogy az a „mértékadó” transfermarkton a mai napig is szerepel… Az üggyel kapcsolatban egyébként akad néhány érdekes cikk, itt, itt és itt.
10. Kondás Elemér sosem nyert idegenbeli mérkőzést a DVSC-vel a nemzetközi kupákban
Ez sokáig tényleg így volt, ám utolsó nekifutásra összejött a „bravúr” Elemérnek. 2016-ban a san-marinoi La Fiorita ellen sikerült idegenben 5-0-ra diadalmaskodni Kondással a kispadon, előtte 10 próbálkozás során maradtunk nyeretlenek vezetőedzőnkkel. Sokan azonban elfelejtik ezt a 2016-os meccset, és a mai napig úgy hiszik, hogy Eli bával ténylegesen nem sikerült egyszer sem idegenben sikert aratni – tény, hogy azért ezt a La Fiorita elleni meccset nem feltétlenül kell nagy eredménynek elkönyvelni…
11. Mészárost és Poleksicet bundázás miatt tiltották el
A két játékost valóban eltiltották 2010-ben, előbbit másfél évre (amit aztán 9 hónappal később eltöröltek), utóbbit két évre (azt le is töltötte). Csakhogy a vád nem bundázás volt, hiszen az egy sokkal komolyabb kihágásnak számított volna, amiért akár letöltendő szabadságvesztés is járhatott volna. Idézet az akkori közleményből:
„A Fegyelmi Bizottság álláspontja szerint, Vukasin Polekszics elmulasztott eleget tenni jelentési kötelezettségének, amikor idejében nem számolt be arról, hogy a DVSC kettő nemzetközi mérkőzése előtt, ismeretlen személyek megpróbálták rábírni a mérkőzés eredményének befolyásolására.
A vizsgálat feltárta, hogy Polekszics elhárította a megkereséseket. Megállapította továbbá a vizsgálat, hogy a mérkőzések kapcsán nem valósult meg bunda. A játékos azonban mulasztást követett el azzal, hogy a megkeresésekről nyomban nem tájékoztatta az illetékeseket, így a jelentési kötelezettség elmulasztása miatt marasztalták el. Polekszicset e mulasztása miatt, 2012. június hó 30. napjáig eltiltották a labdarúgástól és 10.000 euró pénzbüntetéssel sújtották.
A másik játékos, Mészáros Norbert esetében az UEFA hasonló esetet gyanít, egy mérkőzéssel kapcsolatban. Mészáros Norbert semmilyen megkeresést nem ismert el, az eljárás során végig és most is következetesen vallja, hogy egyetlen mérkőzéssel kapcsolatban sem keresték meg, így nem követte el a jelentési kötelezettség elmulasztását sem. Az ezzel kapcsolatos bizonyítékainak előterjesztésére csak az eljárás későbbi szakaszában nyílik lehetősége. Mészárost elsőfokon az UEFA Fegyelmi Bizottsága 2011. december hó 31. napjáig terjedő eltiltással és 7.000 euró pénzbüntetéssel sújtotta.”
Tehát Mészáros esetében nem sikerült még csak a megkeresés tényét sem bizonyítani, ennek ellenére kapott súlyos büntetést. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) 2011. májusában végül felmentette őt, de addig is gyakorlatilag egy teljes szezont kellett kényszerűségből kihagynia…
12. Az aranykorszak idején rendszeresen teltház előtt játszottunk az Oláh Gábor utcai stadionban
Sokan úgy emlékeznek vissza a 2000-es évekre, a sorban megszerzett bajnoki címeink idejére, hogy az Oláh Gábor utcai stadionban lejátszott mérkőzéseket rendre teltház előtt játszottuk. Szó mi szó, akkoriban valóban sokkal nagyobb volt az átlagnézőszáma a csapatnak, de rendszeres teltházról azért nem beszélhettünk. Ezzel kapcsolatban száraz tényként álljon itt egy korábbi gyűjtőcikkünk a nézőszámokról. Ebből azért jól látszik, hogy évente 2-3 teltházas, vagy ahhoz közeli meccsünk akadt, de hát akkoriban még nem voltak modern beléptetőkapuk, és az infrastruktúra is messze elmaradt a jelenlegitől. Arról nem is beszélve, hogy hivatalos nézőszámokat sosem kaptunk, és azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a DVSC egykori alkalmazottja is elismerte nekünk annak idején, hogy akkoriban gyakran kerekítettek fölfelé a nézőszámok tekintetében, amit eleve csak megtippelni lehetett ránézésre.
13. A DVSC ugyanúgy állami pénzekkel lett felpumpálva a 2000-es években, mint a Fradi, a Felcsút és a Vidi napjainkban
Gyakran érvelnek ezzel riválisaink, hogy de bezzeg annak idején minket is állami pénzekből toltak fel a csúcsra. Nos, a valóság ezzel szemben az, hogy a korszakot jellemző szegényes anyagi körülmények között azzal tudott a DVSC kiemelkedni a mezőnyből, hogy akkori tulajdonosunk, Szima Gábor a maga kis „szerény” lehetőségeivel biztosította a klub zavartalan működését. Nem voltunk egy gazdag csapat, nem voltak kiemelkedő, horribilis fizetések, de amik voltak, azok garantálva voltak és mindenki időben megkapta őket. Igen, ennyivel akkoriban ki lehetett emelkedni a mezőnyből, mert máshol még ez sem volt biztosított. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a legnagyobb sikereink idején a jelenlegi ellenzék volt kormányon, és finoman szólva sem a sport támogatása volt akkoriban a prioritás…
14. Dombi Tibit kirúgták a Frankfurtból, mert zavarta az edzést
Ez talán az egyik legelterjedtebb tévhit, amivel a mai napig is sokszor találkozom. Dombi Tibi 1999-ben állt légiósnak, először Németországban, a Frankfurtnál próbálkozott, ám egy év után Hollandiába, az Utrechtbe szerződött és töltött el két szezont, mielőtt visszatért volna Debrecenbe. Az Eintrachtnál tehát csak alig egy évet játszott, a távozásáról szóló tévhit pedig egy félreértésből, illetve egy rosszul megfogalmazott cikkből indult, itt idéznék egy vele készült interjúból:
„Hogyan indult el az a szóbeszéd, hogy Dombi Tibor zavarja az edzéseket Frankfurtban?
Ez több mint húsz éve történt, azóta is ezt hallgatom, és már így is marad – meséli a 48 éves, 35-szörös magyar válogatott szélső, Dombi Tibor az Indexnek. – Akkoriban más volt az újságírás, egy-két szó alapján megírták a cikket, az igazságtartalmától függetlenül. Az egyik lap megkérdezte, miért nem játszom, mire azt feleltem, hogy nem szeretem azokat a magyarázkodásokat, mint mondjuk hogy Felix Magath felesége magyar volt, majd elvált tőle, ezért nem szereti a magyarokat, emiatt pedig nem tesz a csapatba. Az ilyen indokokat hülyeségnek tartom. Erre leírták, hogy Magath azért nem játszatja a magyart, mert elvált a magyar feleségétől. De semmi ilyesmi nem történt a valóságban. Aztán meséltem egy másik sztorit is.
Mégpedig?
Felix Magath sokat kiabált, így az edzéseken is. Az egyik labdás gyakorlatnál megvolt, hova kell passzolni, majd egymás után hárman is rossz helyre továbbították a labdát. Negyedikként jöttem én, szintén rossz helyre passzoltam, erre az edző jókorát belerúgott a labdába, és elkezdett kiabálni, hogy nem igaz, hogy nem érti senki. Elmeséltem ezt a történetet, erre úgy hozták le a cikket, hogy zavarom az edzéseket.
Szó sem volt ilyesmiről?
Dehogyis! Sőt nem is arról, hogy nem beszéltem volna a nyelvet. Nem történt semmi különleges. Edzőváltás volt az Eintracht Frankfurtnál, Magath pedig mást játszatott, nem engem. Ennyi. Az edző nem szimpátia alapján állítja össze a csapatát, hanem az alapján, hogy melyik játékosokkal tudja megnyerni a következő mérkőzést.”
15. A DVSC eredetileg sárga-kék színben játszott
Ez a tévhit a DMVSC-s korszakból eredhet, hiszen a ’80-as években valóban sárga-kék volt a csapat színe (1979-1989 között), ám sokan hajlamosak azt hinni, hogy eredetileg is ez volt a csapat színe. Csakhogy a klubot 1902-ben Egyetértés Football Club néven alapították, és már akkor is piros-fehér volt az alapszín, ami aztán a történelem során a leggyakrabban – és a mai napig is használt – színösszeállítás a Lokinál. Vélhetően az a kétszer használt kék dressz is emiatt jöhetett 2009-ben és 2010-ben.
Biztos, hogy akad még sok ilyen állítás a klub történetéből, nekem ezt a 15-öt sikerült összeszedni tavaly augusztus óta. Nem volt tehát rövid a gyűjtőmunka, sokat kellett az emlékezeteimben kutatni, cikkeket olvasni, vagy épp korábbi szezonok krónikáit átnézni, hogy ezek egyáltalán az eszembe jussanak. A kommentszekcióban mindenképp írd meg, ha van még Mandela effektus a Lokival kapcsolatban!
