LOKOMOTIVBLOG | A DVSC SZURKOLÓI BLOGJA

Ugródeszka vagy süllyesztő? #2

Magyarországra azzal a nem titkolt céllal szerződnek a légiósok, hogy ugródeszkának használva csapatukat felhívják magukra a nagyobb, nyugati bajnokságokban szereplő együttesek figyelmét. Tudjuk nagyon jól, hogy ez csak kevés játékosnak sikerült, és a többségük elevickél a langyos NB I-ben, mások pedig hamar eltűnnek a süllyesztőben. Kétrészes cikksorozatunkban az elmúlt tíz évben a DVSC-ben megforduló légiósoknak nézünk utána: sikerült-e dobbantaniuk, vagy a DVSC után csak lefelé vezetett az útjuk? A második részben folytatjuk a visszatekintést egészen 2005-ig.

us2

A cikk első része itt olvasható

A veretlen szezonunkban, 2011-2012-ben járunk. Mirsad Mijadinoski a szezon felénél hagyta el a DVSC-t, és a svájci másodosztályban szereplő FC Wilhez szerződött. Onnan a szinté svájci Dietikonhoz vezetett az útja, míg nem 2013 nyarán visszavonult a profi futballtól, de nem végleg, ugyanis idén februárban folytatta karrierjét, és a svájci amatőrligában szereplő FC Industrienál rúgja a bőrt, ahol csupa macedón felmenőkkel rendelkező játékos focizik még rajta kívül. Vjacseszlav Zahovaiko, az észt gólvágó sem váltotta meg nálunk a világot. A finn KuPS után visszatért hazájába, az észt Sillamae Kalevhez, ahonnan tavaly igazolt a szintén élvonalbeli Paidehez. Hazájában azóta is ontja a gólokat, a jelenleg futó szezonban 17 góllal holtversenyben vezeti a góllövőlistát. A DVSC történetének egyik legrosszabb hálóőre volt Mindaugas Malinauskas, akinél keresve se találnánk bénább kapust (pedig sajnos voltak jelentkezők az elmúlt években…). A Lokit elhagyva visszatért hazájába, védett már a Siauliai, a Kruoja, az Atlantas és az FK Silas együttesében, jelenleg is utóbbi csapat igazolt játékosa. Tavaly ősszel azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az Atlantas hálóőreként egyenlítő gólt szerzett egy bajnoki mérkőzésen az utolsó percekben egy szögletet követően. Stefan Mardare sem tudhat magának sikeres debreceni karriert, rövidke magyarországi kitérőjét követően visszatért hazájába, Romániába. Megfordult azóta az Otelul Galatiban, a Rapid Bukarestben, a Dinamo Bukarest II-ben, az UTA Aradban, a National Sebisben, manapság pedig a másodosztályú a Corvinul Hunedoara játékosa. Adnan Alisic is csak a DVSC kedvéért szakította meg hollandiai karrierjét, bár ne tette volna, gondolhatja magában. Tőlünk távozva focizott az FC Dortdechtben, a GVVV-ben, idén nyáron pedig a hatodosztályú Leonidasba igazolt. Etogo Essama annak idején egy különös figurája volt a DVSC-nek, a 2009-2010-es bajnoki címünk alkalmával többek közt az utolsó, kecskeméti bajnokin pályára is lépett a rengeteg hiányzó miatt. Aztán kölcsönadtuk Bőcsre, majd az albán FK Tiranának is egy szezonra. 2012-ben végleg eligazolt, német és olasz sokadosztályú csapatokban futballozott azóta. A francia David Marinkovic 19 évesen érkezett Debrecenbe. Fél évet volt itt, csak a DVSC-DEAC-ban kapott szerepet. Utánunk hosszú évekig nem talált magának csapatot, 2015-2016-ban a szerb Backában játszott, idén január óta nincs csapata a még mindig csak 24 éves játékosnak.

540_harkiv_dvsc_bb_5Kevés kapusa volt a DVSC-nek, aki rosszabb lett volna Malinauskasnál…

Nem bűn, ha nem tudjátok, hogy ki az a Predrag Pavlovic. A szerb középpályás a 2010-2011-es szezonban volt a DVSC igazolt játékosa, de tétmeccsen sose játszott. Innen visszatért Szerbiába, volt a Metalac, az OFK Beograd és a Novi Pazar játékosa is. Jelenleg Litvániában, a Suduvaban focizik, ha szerencséje van, akkor farkasszemet nézhet Malinauskassal is, már ha utóbbi csapata feljut az élvonalba. Djordje Pantic Debrecent elhagyva védte az örmény Pyunik Jereván és a bosnyák FK Sarajevó kapuját, mígnem 2012-ben viszonylag fiatalon, 32 évesen felhagyott a profi labdarúgással, és kapusedzőnek állt. Leandrot nem kell senkinek bemutatni, szép éveket húzott le a ciprusi Omonia Nicosiánál, tavaly nyáron pedig visszatért Magyarországra a Fradihoz.

A dallamos nevű Dudu már kevésbé futott be szép karriert, Debrecenből távozva előbb finn körútra indult (KuPS, FC Honka, majd ismét KuPS), 2014 és 2016 között pedig kis túlzással az indiai bajnokság összes csapatánál megfordult (Salgocar SC, East Bengal, Mohun Bagan, FC Goa, Mohun Bagan ismét), viszont vélhetően hiányzott neki Finnország, így idén áprilisban az FC Hakához igazolt, de rájött, hogy Indiában mégis jobb, így pár hete a Chennaiyin FC-hez igazolt. Bozidar Cosic rövid debreceni pályafutása után számtalan román együttesnél megfordult, nem is sorolnám őket, mert többnyire alacsonyabb osztályú együtteseknél szerepelt. 2014 óta az osztrák sokadosztályú Vorchdorf játékosa. Aco Stojkov kiváló pedigrével érkezett Debrecenbe annak idején, hiszen az olasz Internél nevelkedett. Debrecenből Svájcba, az FC Aarauba igazolt, azóta pedig járt már Iránban, Macedóniában, Romániában és Albániában is. Pár éve egyébként felvetődött, hogy az Újpesthez igazol, de végül nem lett belőle semmi. 2015 óta a macedón Vardarban rugdossa a gólokat. Igor Bogdanovics a DVSC történetének egyik (ha nem a legjobb) légiósa volt. Annyira megszerette Magyarországot, hogy itt telepedett le, és utánunk csak magyar csapatokban focizott. Az elmúlt nyolc évben volt a Nyíregyháza, a Haladás és a Hajdúböszörmény focistája is, utóbbinál már vezetőedzői feladatokat is ellátott. Jelenleg 41 évesen is aktívan rúgja a bőrt a szabolcs-szatmár-bereg megyei Balkányban. Nem titkolt célja, hogy egy napon a DVSC vezetőedzője legyen, mi szívesen látnánk őt a csapat alkalmazásában. Mihajlo Radulovic 2009-ben érkezett a Sutjeska Niksictől, akkoriban a montenegrói U21-es válogatott hálóőre volt. Egy évig védett a DVSC-DEAC-ban, majd eligazolt a szerb Radnicki Nisbe, onnan pedig a montenegrói FK Beranebe. A transfermarkt szerint 2015 januárja óta nincs csapata.

d000481381d6480fc5ff7Kouemaha azon kevés légiósok egyike, aki a DVSC után korrekt karriert futott be

Dorge Kouemaha azon kevés légiósok közé tartozik, aki szép karriert futott be a DVSC-ből távozva. Klubunk a német másodosztályú Duisburgnak adta el 2008-ban, onnan pedig a belga Brugesbe igazolt. Volt a Kaiserslautern, az Eintracht Frankfurt, a török Gaziantepspor, az Adana Demirspor, a Denizlispor, majd a belga Leierse futballistája is. 2016 január és júliusa között az indiai Fooladban játszott, jelenleg nincs csapata. Dragan Vukmir Debrecenből Kínába szerződött, majd fél évvel később visszatért a Honvédba. 2009 óta az MTK játékosa, 38 éves, de még idén is pályára lépett a kék-fehéreknél. Mate Eterovic nem sok sót evett meg nálunk, járt azóta görög, horvát, szlovén és iráni csapatnál is, 2015 óta a szlovén Rudar Velenje játékosa. Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy ki az az Abel Thermeus, pedig papíron 2007 és 2009 között a DVSC igazolt játékosa volt… 2010 és 2011 között a ciprusi Geroskipouban focizott, kereken öt éve nincs csapata, alighanem már rég visszavonult, pedig még “csak” 33 éves. Daniel Chigou egy Siófok elleni Ligakupa mérkőzésen robbant be a DVSC-be, akkor még próbajátékosként duplázni tudott, és szerződést is kapott a DVSC-től. Nos, ő is azon légiósok közé tartozik, akik nem váltották meg a világot, így fél év elteltével tovább is állt. Csehországban csinált karriert magának, a Loki után három csapat között ingázott (Dukla Praga – Volgar-Gazprom – Dukla Praga – Zbrojovka Brno – Dukla Praga), majd volt a kuvaiti Al-Jahra SC focistája is, momentán pedig nincs klubja. Hugo Nascimento is nagy spíler volt, gyorsan kölcsön is adtuk a Vasasnak, de nekik sem kellett, így másfél évvel érkezése után távozott is. Brazíliában próbálkozott, de vélhetően ott is rájöttek, hogy ez nem az ő sportága, ugyanis 2012 óta nincs csapata.

A brazil Marco Tuliot is nagy reménységekkel igazoltuk (Sándor Tamás utódja, na persze…), de nem vált be. Nem sorolnám, hogy azóta milyen csapatokban focizott, de megfordult Kuvaitban, Görögországban, Bulgáriában, Brazíliában, Azerbajdzsánban, Malajziában, Máltán, majd ismét Brazília és Malajzia volt a célpont, jelenleg is az ázsiai országban, a Sabahban focizik. Jimmy Jones Tchanát annak idején az egyik honi focis portál Csana Norbertként mutatta be, a francia légiós első bajnokiján győztes gólt szerzett a Vasas ellen, azt követően viszont kevés sikerélménye volt a Cívisvárosban. Focizott Sopronban, Diósgyőrben, majd Görögországban, mígnem 2011-ben visszatért Magyarországra, a Békéscsabához. 2012-ben távozott onnan, azóta nincs csapata, vélhetően már nem aktív labdarúgó. Soha nem tudjuk meg, hogy annak idején mit láttak Thierry Issiemouban, de tény, hogy 2007-ben egy gaboni csapattól igazoltuk őt. Aztán lepasszoltuk a Vasasnak, onnan pedig Lengyelországba, majd Tunéziába vezetett az útja. Manapság a francia Saint-Pierroise játékosa. Itt ismét tennénk egy említést, ugyanis Ibrahima Sidibe ebben a szezonban igazolt el a DVSC-től, mielőtt 2012-ben visszatért volna. A Cívisvárosból a belga élvonalba vezetett az útja, előbb Sint-Truiden játékosa lett, csapata azonban kiesett az élvonalból a szezon végén. 2011-ben országon belül váltott és a Beerschot AC játékosa lett, fél évet követően pedig már a Westerloban játszott. Utóbbi csapatnál is fél évet töltött, majd a nyáron tért vissza 4,5 év után hozzánk.

5-5-sidibe-mi1640Sidibe a DVSC történetének egyik legjobb légiósa volt, és Belgiumban is szép karriert futott be

Bojan Brnovics Debrecenből Győrbe szerződött 2006-ban, majd volt a Diósgyőr játékosa is, 2011-ben pedig Montenegróban, a Celik Niksicben játszott. Napjainkban Magyarországon focizik alacsonyabb osztályokban. Volt az Ebes és a Biatorbágy játékosa is, 2015-ben pedig Veresegyházra igazolt. Habi Ronald karrierjét kettétörte a súlyos sérülése, utánunk az Újpestnél és a Siófoknál próbálkozott, végül 2009-ben levezetni kényszerült előbb Bárándon, majd Hajdúszoboszlón. Jelenleg a Hajdúszoboszlói SE vezetőedzője. Egykori kiváló kapusunk, Sandro Tomic 2006-ban igazolt a Honvédhoz. Onnan Iránba, majd Horvátországba vezetett a karrierje, a profi labdarúgást pedig a ciprusi Nea Salamisnál hagyta abba 2010-ben. Tavaly Robert Jarni szakmai stábjában dolgozott a Puskás Akadémiánál kapusedzőként.

Utolsó vizsgált szezonunk a 2005-2006-os idény. Franciel Hengemühle legfeljebb nevével hívta fel magára a figyelmet, a német-brazil kettős állampolgárságú játékos fél évig volt a DVSC igazolt labdarúgója, majd meglehetősen kalandos karriert futott: nyolc év alatt nem kevesebb, mint tíz csapatban fordult meg. Utánunk egy rövid időszakot Görögországban töltött el, majd olasz alacsonyabb osztályú csapatokban rúgta a bőrt. 2012-ben szülőhazájába, Brazíliába igazolt, napjainkban 34 évesen a Cerâmica játékosa. Igor Bogdanovicsot is ekkor veszítettük el először, két sikeres szezon után Törökországba, a Genclerbirligibe igazolt, de a török csapat anyagi problémái miatt fél év után vissza is tért. Milos Kolakovics is azon légiósok sorát gyarapította, akik jöttek, láttak (de nem játszottak), majd mentek. Fél évig lébecolt nálunk, Szerbiában és Cipruson futballozott. 2009-ben a Graficar Belgradból vonult vissza. Óriási reménységekkel érkezett Brazíliából Leonardo Ferreira Coelho, de az apró termetű brazil támadó egy év után vette is a sátorfáját, az amerikai Hibernian Saint együttesébe igazolt. Karrierje további állomásairól nincsenek információink. Bogdanovics pótlására érkezett a skót Dunfermlinetől a bolgár center, Gjorgji Hristov, de sok próbálkozóhoz hasonlóan ő sem váltotta meg nálunk a világot, és fél év után már túl is adtunk rajta. Izraelben, Görögországban, Cipruson, Hollandiában, Azerbajdzsánban és Finnországban is légióskodtt, 2010-ben a finn JJK-tól vonult vissza.

Összegezve a légiósaink helyzetét: jól látszik, hogy az igazolásaink nagyon nagy százaléka vagy eleve nem vált be, vagy egy közepesnél jobbnak nem mondható Lokis időszak után ment a süllyesztőbe. Akadtak olyanok is, akik a DVSC-ben húzóemberek voltak, innen elkerülve viszont nem alkottak maradandót. És sajnos a legkevesebb példát arra láttuk, amikor egy sikeres debreceni időszak után még nagyobb sikereket ért el egykori játékosunk. Utóbbi kategóriába talán egyedül Sidibe, Kouemaha, Coulibaly és Leandro tartoznak. Tekintve, hogy nem kevesebb, mint 55 nevet említettem meg a két cikkben, ez a négy játékos nagyon-nagyon kevés.