Nagyon nehéz helyzetben utaztunk Zalaegerszegre. Nem elég, hogy a dobogóért harcban lévő riválisaink, a Paks és a Felcsút egyaránt nyertek, hanem kulcsjátékosaink hiányzásával is meg kellett birkóznunk. Ráadásként abban is biztosak lehettünk, hogy a ZTE mindent megtesz majd a győzelemért, hogy 3-ról 6 pontnyira távolodjon a kiesőzónától. A legutóbbi két esetben sajnos pont nélkül kellett távozzunk Zalaegerszegről, és nagyon reméltük, hogy ezúttal nem így lesz.
Ha valaki szeretné tudni, pontosan milyen helyzetben is vártuk az összecsapást, javaslom elolvasni beharangozónkat. Egy dolog mellett azonban érdemes megállni és elgondolkozni: a most eltiltott Dzsudzsák Balázs az idei NB I-es szezonban eddig egyetlen mérkőzést sem hagyott ki, és tavaly is csak kettőt. Zsinórban ez lett volna az 50. mérkőzése, ha nem tiltják el. Ferenczi János statisztikája sem sokkal rosszabb; tavaly 3, idén 1 bajnokin nem lépett pályára. És lehet, hogy nekik is vannak gyengébb találkozóik, de azzal nem érdemes vitatkozni, hogy kulcsjátékosai a jelenlegi csapatnak, a jelenlegi rendszernek.
Felállás felrajzolására most nem is nagyon mernék vállalkozni, ki-ki döntse el, hogy ez inkább 5-2-1-2, 3-4-1-2, 5-4-1-nek, vagy valami másnak tűnt-e inkább. Mert támadásépítésben 3 középhátvédünk (Lagator, Dreskovic, Romanchuk) mellett Kusnyír és Varga kezdtek rohamozni a széleken, míg a középpálya tengelyét Manrique és Varga Józsi hiányában a Loncar-Ojediran duó alkotta. A támadóhármast Szécsi-Babunski-Mance alkotta, a támadás irányától és sebességétől függően igen szabad szerepkörben.
A találkozót olyan szempontból különösen vártam, hogy egyrészt el akartam felejteni a Felcsút ellen történteket, másrészt őszintén kíváncsi voltam rá, mihez tudunk kezdeni Balázs nélkül. Mióta hazatért, az NB I-ben nélküle egyetlen meccset sem tudtunk megnyerni (igaz csak két ilyen mérkőzés volt)… Ojediran, Loncar és Varga Kevin játékára pedig különösen kíváncsi voltam, ahogy arra is, mi történik, ha egyszerre több csatár van a pályán. Abban biztos voltam, hogy szerzünk gólt, a kérdés az volt, egy elég lesz-e az örömhöz. Az előjeleket látva a döntetlent tartottam reálisnak, de előzetesen azért nem írtam volna alá az egy pontot.
Tapogatózó, lassú, sok pontatlansággal kezdtek játszani a csapatok. Igazán nagy helyzetbe egyik csapat sem került, bár Demjén hibáját illett volna kihasználnunk az 5. percben. A ZTE letámadását tudtuk kezelni, de a támadásainkat jelentősen blokkolta, hogy támadóink kivétel nélkül középen várták a labdát, így a térfél közepére elég volt figyelnie a hazaiaknak. Komoly durvaságok nem, de keménykedés azért jelen volt mindkét oldalon, de ezeket igyekezett következetesen továbbengedni a játékvezető, ha csak tehette.
A 30. perc után indultak be igazán a történések. A középpályán Romanchuk szerzett labdát, Varga középre Mancéhoz passzolt, Mance pedig tökéletes ütemben ugratta ki Szécsit, aki nem is vacakolt vele sokat, alálöbbölt, a kifutó kapusnak így esélye sem volt hárítani! Megszereztük a vezetést! A 36. percben aztán Megyerinek kellett nagyot vetődve védenie. Az első félidőben ennél több tényleg nem történt, 1-2 kapuralövésnél többet egyik csapat sem mutatott. Hosszabbítás nélkül, 45:00-nál Zierkelbach le is fújta a félidőt. Ezt mi azért kevésbé bántuk, az eredmény nekünk állt, nem úgy a másik oldalon. Az utolsó percekben nem véletlenül hallatszódott a hazai szurkolók zúgolódása.
A gól előtti pillanat, Mance ugratja ki Szécsit.
A második félidőt hármas cserével kezdte a ZTE, mi viszont dupla helyzettel. Egy nagyon szép támadásépítés végén Demjén előbb Szécsi lövését könnyedén, majd Kusnyír beadása után Babunski fejesét már nagy bravúrral védte. Az 59. percben Mance lőhetett tizennégyről, de sajnos középre tartott a lökete, így nem zártuk még le a meccset. Az ezt követő percek az első félidőre is jellemző unalommal teltek, mígnem beállt Bárány (Mance helyére), és percekre rá gólt is szerzett. Kár, hogy előtte Szécsi lesen volt… Mondtam is a csere pillanatában, hogy gólt lő ma, sajnáltam, hogy nem lett 0-2.
Mindenesetre egyre sürgősebb lett a ZTE-nek, hogy valamit hozzátegyen a meccshez, de hiába nyomtak és szorítottak be minket a saját térfelünkre, ez helyzetekben nem mutatkozott meg. A legnagyobb lehetőségük a 82. percben adódott, amikor a szélső védekezésünk és vele Varga Kevin is elcsúszott, Meshack pedig lőhetett tizenhatról, de középre tartó lövése nem okozott gondot Megyerinek, aki egyébként nem csak a ZTE próbálkozásait, hanem Dzsudzsák hiányában a csapatkapitányi karszalagot is jól viselte.
Amikor már kezdtünk volna kicsit aggódni, nehogy egyenlítsen a ZTE és megbosszulja magát a sok kimaradt helyzet, egy távoli indítást Babunski csúsztatott meg a berobbanó Bárány felé, aki ezúttal is betalált, de ezúttal ezt már a játékvezető is gólnak ítélte! 0-2! A hátralévő perceket ügyesen lemenedzseltük, beállt Neofytidis és Bódi, meg volt pár hazai csere is, de sem újabb helyzet, sem újabb gól nem született. Jelenleg úgy érzem, a Honvéd esetleges feltámadása a zalaegerszegieket érintheti legrosszabbul, az elmúlt 13 fordulóban ez volt a 9. találkozójuk, ahol gólképtelenek maradtak. És jó kérdés, egy esetleges kupagyőzelem kárpótlást jelentene-e számukra, ha közben kiesnek a másodosztályba…
A Lokira viszont nagyon büszke voltam, hogy az előző heti eseményeket ilyen jól kezelték mind mentálisan, mind taktikailag. Ha lehetne, nálam ezért mindenképp Blagojevics lenne a meccs embere. A ZTE komoly helyzet nélkül, mi viszont 2 szerzett góllal, teljesen megérdemelten nyertünk, és bár olykor érződött Dzsudzsák és Ferenczi hiánya, összességében tökéletesen pótoltuk őket. Ezzel gyakorlatilag bennmaradtunk, azaz az év eleji célkitűzést teljesítettük, de még erre is rátehetünk egy lapáttal, ugyanis a győzelmünknek hála továbbra is komoly versenyben vagyunk a dobogóért. A játékosok közül kiemelném a csereként beálló Bárányt, a védelemből a sokat kapó Dreskovicot, a gólpasszt jegyző Mance-Babunski párost, de talán a legtöbb dicséretet Szécsi érdemli, aki okos és fontos gólt szerzett, jól játszott. De a végső sorrendről ezúttal is ti dönthettek!
Egy abszolút felejthető meccset láttunk, ahol a hazaiaknak 90 perc sem volt elég komoly helyzetre, míg a Loki a vezetést követően is magabiztosan, keveset kockáztatva játszott és nyert. Külön öröm volt Bárány gólja, és azt látni, mennyire egyben van a csapatunk. Következő héten a Vidit fogadjuk, továbbra is Ferenczi és Dzsudzsák nélkül, és igen parázs, nehéz meccsre van kilátás, de így talán mind a játékosok, mind a szurkolók el tudják majd hinni, hogy meg lehet majd az is. Fontos és izgalmas találkozó lesz, aki csak tud, vasárnap délután irány a Nagyerdei Stadion!
Szép volt, fiúk!
Csibu
