Egy évvel ezelőtt vezette be az MLSZ azt a támogatási rendszert, melyben igen komoly összeg ütheti a csapatok markát, ha odafigyelnek a magyar és főleg az utánpótláskorú magyar játékosok szerepeltetésére. Mivel ennek elérése jelentősen befolyásolhatja a DVSC keretét, illetve kezdőcsapatát, megvizsgáltuk, hogyan működik a támogatási rendszer és mire kell számítanunk az aktuális idényben.
MI EZ A TÁMOGATÁSI RENDSZER?
Kezdjük a legfontosabbal: ez a támogatási rendszer NEM SZABÁLY, csak lehetőség. Nem kötelező élni vele, illetve – ami írásunk szempontjából még jelentősebb – mivel nem szabályzat, az MLSZ üzleti titokként kezeli, és annak pontos részleteit csak az NB I-es klubok kapják meg. Számunkra tehát nem elérhetőek a pontos adatok sem az MLSZ dokumentumtárából, sem más hivatalos forrásból. Különböző nyilatkozatokból, cikkekből azonban ahhoz bőven elegendő információnk van, hogy megvizsgálhassuk és megnézzük, a DVSC élhet-e a lehetőséggel, ha pedig igen, pontosan hogyan.
A második legfontosabb dolog, hogy csapatonként nagyjából 325 millió forintról van szó, ami nem kevés összeg. Csak összehasonlításként: 0,55 millió eurót, azaz 210 millió forintot kaptunk azért, mert elértük a Konferencia Liga 3. selejtezőkörét. Továbbjutás esetén, ha a Fiorentina ejtett volna ki minket, akkor 210 helyett 285 millió forintról beszélnénk, ami még mindig a fentebbi összeg alatt van (arról nem beszélve, hogy a nemzetközi mérkőzések jelentős költséggel is jártak). Vagy egy másik viszonyítási pontként a korábbi évek gazdasági jelentéseiben látható, milyen összeg folyt be a jegy- és bérletértékesítésből: a 2021-es naptári évben 100, a 2022-es naptári évben pedig 131 millió forint. Azaz, ha valahogy megdupláznánk a jegyek eladását és minden meccsen lenne 10-12 ezer néző, még akkor sem közelítenénk meg a támogatás teljes összegét.
(I. Megjegyzés: önmagában ebből is látható, mennyire „fontos” az MLSZ-nek és mennyire lehet fontos a kluboknak a nézőszám növelése, más tényezőkhöz képest, ha tisztán üzleti alapokon nézzük a dolgot…)
Épp ezért meg sem fordulhat a fejünkben (és normál esetben a többi NB I-es klub fejében sem), hogy nem foglalkozunk vele. Látható ez a Kisvárda tavalyi példájából is, akik az őszt még a dobogón töltötték, de végül örülhettek, hogy év végére egyáltalán a hatodik helyre odaértek, pár pont különbség akár a kilencedik helyet is jelenthette volna számukra. A lejtőn azóta sem sikerült megállniuk, idén négy meccsen csak négy szerzett pontjuk van, és ez Révész Attila szerint is jelentős mértékben meghatározta az évüket: „Gyakorlatilag a fiataljátékos-szerepeltetés meghatározta a szezonunkat, és, ki kell mondanom, ez egy jelentős gyengítés volt a keretünket illetően.” (Forrás: NB1.hu)
(II. Megjegyzés: ezért is vannak előnyben az akadémiával rendelkező klubok, és ezért lenne óriási jelentősége, hogy legyen minden évben legalább 1 olyan utánpótláskorú tehetségünk, aki megüti az NB I-es szintet…)
A TÁMOGATÁSI RENDSZER SZABÁLYAI
Most, hogy ezt tisztáztuk, jöjjenek először a szabályok, majd utána megnézzük, ezeknek hogyan felelhetünk meg. A támogatás megszerzéséhez pontokat kell gyűjteni a csapatok virtuális OTP Bank Liga klubkártyáján – legalábbis én viccesen így hívom – , aztán év végén lehet beváltani azokat. Összesen 29.700 pontért vihető a 325 millió forintos fődíj. Általánosságban minden magyar játékos pályán töltött perce 1 pontot ér. Mondhatni 1 pont = 1 játékperc = 11.000 forint.
Viszont a 29.700 pontnak csak a felét (14.850) érvényesítheti bármilyen korú magyar nemzetiségű labdarúgó! Azaz, ha egy csapatban van 5 olyan magyar játékos, aki végigjátssza a 33 NB I-es mérkőzést, akkor az pontosan 14.850 pont lesz, de hiába vannak mondjuk heten és érnének el pontosan 20790 pontot, a 14850 pont feletti rész elveszik. Természetesen, ha ugyanebben a csapatban 10 magyar játékos lenne aki végig játszik (vagy csere esetén másik magyar állna be a helyére), akkor a szükséges pontszám már 17 meccs alatt összejönne.
A 29.700 pont legalább másik felét kötelező azonban 21 éven aluli magyar labdarúgóval kiváltani, azaz 2003-ban vagy utána született játékossal. Két jó hír is van ezzel kapcsolatban. Az első, hogy minden ilyen labdarúgó szerepeltetése percenként 1 helyett 10 (!) pontot ér. A második pedig, hogy itt nincs maximálva, hány pont gyűjthető velük, akár mind a 29.700 pontot összehozhatják az utánpótláskorú magyar játékosok. Lássunk erre is példát. Ha egyetlen ilyen játékos van a csapatban, aki mind a 33 mérkőzést teljesen végigjátssza, az 33(meccs)*90(perc)*10(pont)= 29700. Ez esetben a másik 10 játékos a pályán akár idegenlégiós is lehet, nem számít, a támogatást begyűjtheti a klub. Vagy másik példával: ha 3 ilyen ifijátékos van a csapatban, akkor 11 meccsen elég őket együtt szerepeltetni 90 percen át, és akkor 11 meccs alatt összejön a 29700 pont, és a maradék 22 mérkőzésen nem számít, ki játszik.
A TAVALYI ÉS AZ IDEI PONTSZÁMOK AZ NB I-BEN
Grafika forrása: M4sport.hu
Ennek ismeretében nézzük meg, hogyan teljesítettek tavaly a csapatok, mert nem csak a Kisvárda esete érdekes, hanem a Fehérváré és a Ferencvárosé is. Míg utóbbi az egyetlen hazai csapat, aki talán megengedhette azt a luxust magának, hogy ne foglalkozzon ezzel az összeggel, addig a Fehérvár érthetetlen módon teljesen figyelmen kívül hagyta azt. A végül kieső Honvédnál pedig a 65000 (!) utánpótláspontot látva merülhet fel, nem estek-e át a ló túloldalára. Mi pedig, bár öt U21-es játékost is játszattunk (csak a Paks, PAFC, Honvéd hármasnak volt ennél több), mégis eléggé kicentiztük, hogy meg legyen a szükséges pontszám: Farkas (310), Major (370), Baranyai (1780), Horváth (3230) és Baráth (10310) összesen 16 ezer pontocskát pakolt virtuális pontgyűjtő kártyánkra.
Tanulságos és még izgalmasabb, hogy hogyan állnak az aktuális szezonban a csapatok! (A játékpercek, az életkor és a nemzetiség adatait a Transfermaktról vettem át, ezért semmiképp ne tekintsétek tévedhetetlennek a számokat.)
1. MTK: 8050, amiből U21: 4860 (Kovács P., Horváth, Zuigéber, Molnár, Kovács M.)
2. ZTE: 7750 pont, amiből U21: 5230 (Kovács, Klausz, Németh, Senkó)
3. Mezőkövesd: 4300, amiből U21: 3590 (Nagirnyi, Szalai, Illés)
4. Kisvárda: 4250, amiből U21: 2790 (Kovács, Czékus)
5. Paks: 4050, amiből U21: 1800 (Vas)
6. DVSC: 4000, amiből U21: 3140 (Baranyai, Vajda)
7. KTE: 3050, amiből U21: 440 (Szendrei, Nagy)
8. FTC: 2630, amiből U21: 2180 (Lisztes, Katona)
9. DVTK: 2050, amiből U21: 250 (Bényei)
10. Vidi: 1900, amiből U21: 114 (Pető, Berki)
11. Újpest: 1600, amiből U21: 430 (Varga)
12. PAFC: 1350, amiből U21: 50 (Gruber)
(III. Megjegyzés: Most látható igazán, mekkora hiba volt Bényei elvesztése. Még idén is belefér a fiatal játékospercekbe.)
Ezek alapján megállapítható, hogy a Kisvárda igyekszik minél hamarabb elérni a szükséges pontot, hogy ne járjanak úgy mint tavaly. A Fradi is megteheti, hogy összességében kevés magyar játékost játszasson, mert Lisztes és Katona együtt kitermelheti év végéig a kellő pontszámot (ráadásul a zöld-fehérek a cikk megírásának pillanatában még csak 2 meccset játszottak, mégis a szükséges pontok közel 10%-át már be is gyűjtötték). Akik leginkább bajban lehetnek, az a Vidi és az Újpest, ahol nem nagyon látom, ki segíthetne még be a fiatalok közül; illetve a Felcsút, akik egyelőre nem igazán foglalkoznak a kérdéssel, sem a magyarokat, sem az u21-es magyarokat figyelembe véve, bár keretükben 7 játékos is van, aki megfelel az utóbbi feltételnek. Ha majd a bajnokság második felében akarnak erre nagyobb figyelmet szentelni, az akár nagyobb visszaeséssel is járhat számukra.
A DVSC ÉS A TÁMOGATÁSI RENDSZER KAPCSOLATA
De hogyan állunk mi? Egyelőre három NB I-es meccs van a hátunk mögött, ezeken csupán 870 pontot szereztünk a pályára lépő, nem utánpótláskorú magyar játékosainkkal (Megyeri, Bódi, Bárány, Dzsudzsák, Kusnyír, Varga, Szécsi, Bévárdi). Még mielőtt megijednénk, ne felejtsük, hogy Ferenczi alapember lesz, amint visszatér a sérüléséből, a kettős terhelés miatt pedig Dzsudzsák még csak 133, Szécsi pedig csupán 23 percet kapott. Viszont eléggé a határon fogunk táncolni így is, mert magyarként talán csak Megyeri, Ferenczi, Kusnyír és Dzsudzsák, akik egyértelmű alapembereink, rajtuk kívül Szécsi, Bárány, Bódi azok, akik azért legalább 1-1 félidőt szoktak kapni, s ha úgy számolunk, hogy előbbi négy mindig pályán van, utóbbiak közül pedig legalább kettő mindig kap 45-45 percet, akkor nagyjából elérjük velük a pontok felét. Tavaly 16868 pontot hoztak nekünk a 21 évesnél idősebb magyar labdarúgók, az ebből felhasználható maximális 14800 pontot tehát elértük, de azért oda kellett rá figyelni – és ez idén is hasonlóan alakulhat.
Ami ezt a témát tovább árnyalhatja, az két dolog. Az első, hogy a keret itt-ott kicserélődött, és általában magyar játékos helyére külföldi játékos érkezett. Tavalyi cserekapusunk, Gróf helyét Milosevics foglalta el. Baráth Péter és a sérülése óta kevés szerepet kapó Varga József pozícióiban jelenleg a Loncar-Manrique-Lagator idegenlégiós hármas játszik. Míg tavaly a széleken ott volt Varga Kevin és Sós Bence is, a helyükre Oliveira és Domingues érkezett. Friss hír ugyanakkor, hogy Neofytidis távozott, és még nincs vége az átigazolási időszaknak, hátha sikerülne a középpályára hoznunk egy magyar játékost (legalábbis nagyon rebesgetik, hogy Szuhodovszki Debrecenbe tarthat Kecskemétről). A második, hogy ne felejtsük el: elegendő egyetlen U21-es labdarúgó folyamatos játéka, és a 29.700 pont önamgában vele is elérhető. Ha a magyar játékosokból mondjuk csak tíz ezer pont jönne is össze, az nem a világ vége. Akkor azt kell megoldjuk, hogy az utánpótláskorúak közül legalább 22 meccsen legyen összesen 90 játékpercünk (ami 19800 pontot jelentene).
Kép forrása: DVSC.hu
A kérdés, hogy rendelkezünk-e olyan játékossal, aki képes egy teljes idényen át minden meccsen legalább 60 percen át pályán lenni (60perc*30meccs*10pont=18000) úgy, hogy nem húzza vissza a csapatot. Az eddigi 3 meccsen imponáló az U21-es magyarok által összehozott 3140 pontunk, de mi lesz hosszútávon? Jelenleg két olyan labdarúgónk van, akiben potenciálisan benne van a lehetőség, de egyik sem „tökéletes” megoldás. Egyrészt ott van Baranyai Nimród, aki azonban Kusnyír Eriket kellene, hogy kiszorítsa. A kettős terhelés és Kusnyír sérülése miatt 180 percet azért már így is játszhatott, és ha nem is volt kiemelkedő a teljesítménye, nem lógott ki a csapatból, olykor pedig tapsot érdemlő megoldást is láthattunk tőle. De kérdés, ha Kusnyír egészséges, mennyi játékidőt kaphat majd. Másrészt itt jön képbe az, amiről már többször is írtunk, beszéltünk: Vajda Botond leigazolása. Míg Baranyainak ez az utolsó szezonja, amivel extra pontokat adhat csapatunknak, addig Vajda Botond idén és jövőre is bele fog férni a fiatalszabályba, az ő beépítése ilyen szempontból kulcskérdés lehet. A Mezőkövesd ellen 70, a Zalaegerszeg ellen pedig 64 percet a pályán is tölthetett, viszont a Kisvárda ellen a keretben sem volt. Eddig a csatár, a jobb oldali középpályás és a védekező középpályás közötti területen játszott – ugyanott, ahol Dzsudzsák Balázs szokott. Nem véletlen, hogy egymás cseréi voltak az említett találkozókon, együtt még nem láthattuk őket a pályán. Meghatározó lesz, hogy megtaláljuk-e Vajda pozícióját akkor is, amikor Dzsudzsák a pályán van, illetve, hogy hosszabb távon milyen teljesítményre lesz képes a fiatal labdarúgó.
ÖSSZEFOGLALÁS
Azért fontos ezt az egész rendszert, a pontszámokat és a játékosaink helyzetét átlátni, mert számos döntést megmagyaráz majd. Miért kaphat majd több szerepet Vajda és Baranyai? Miért számolhatunk egyértelműen Bárány Donáttal Babunski cseréjeként, és nem Mancéval? Miért lehet majd kezdő Domingues, Kyziridis vagy Oliveira hátrányára Szécsi és Bódi? Miért nem mondtunk még le Bévárdiról és kapott 22 percet balhátvédként (!) a Kisvárda ellen? Bár számos más tényező is van, ami megválaszolhatja ezeket, de az is ott van mögöttük, hogy az általuk összeszedegetett pontok nagyon sokat, egészen pontosan 325 millió forintot érhetnek.
Véleményem szerint a szükséges pontokat amennyire lehet igyekszünk majd már most ősszel összeszedegetni (tavaly is ez volt a stratégia), hogy a tavaszi hajrát már ne befolyásolja ez a támogatási rendszer. Lehet, hogy valakinek nem tetszik a támogatási rendszer (én is számos helyen bele tudnék kötni, de ez a cikk most nem erről szólt), és lehet, hogy valakinek nem szimpatikus, hogy épp ki van a pályán, de abban talán mind egyetértünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy lemondjunk több mint 300 millió forintról – ami egyébként nagyobb összeg, mint bármely jelenlegi játékosunk transfermarkt értéke…
Hajrá, Loki!
Csibu
