Két meccs van már csak hátra az évből, mindkettő idegenben, mindkettő egy közvetlen vetélytárs ellen (mondjuk ebben a mezőnyben ki nem számít annak…). Az MTK-hoz látogatunk, akiktől idei első vereségünket szenvedtük el, méghozzá nagyon fájó módon, egy négymeccses győzelmi szériás szezonnyitány után. Az augusztus végi meccs óta sok minden történt mindkét csapatnál, mindketten felültek a hullámvasútra – a fővárosiak az ellenünk aratott siker után felfelé ívelő pályán voltak, majd egy jókora lefelé ívelőn, amit követően most mintha picit megint pozitív irányba mozdultak volna a dolgok. Mi azt követően ugyan még egy meccset behúztunk, de utána mélyrepültünk egyet, most pedig egy pici felfelé ívelés után mintha stagnálnánk. A szombati meccs dönthet arról, hogy ebből a stagnálásból melyik irányba folytatódik tovább az utunk, és milyen szájízzel tudjuk zárni a 2023-as évet.
Az MTK eredménysora meglehetősen érdekes az utóbbi hetekben. A szeptemberi válogatott szünet után volt egy olyan három meccses vereségi szériájuk, amikor összesen 14 góllal szórták meg őket (Fradi 6-1,Vidi 3-0, Felcsút 5-0), grátiszba a kövi meccsen kikaptak Mezőkövesden is az akkor még gyengélkedő borsodiak ellen. Majd jött egy éles váltás és a novemberi eredményeik így néznek ki: értékes döntetlen a listavezető (fura ezt leírni) Paks otthonában, győzelem a ZTE ellen, vereség az utolsó Kisvárda otthonában, győzelem a bevehetetlennek tűnő Kecskemét otthonában. Tehát bravúrpontok, kötelező győzelmek és meglepő vereségek váltogatják egymást. Emiatt teljesen kiszámíthatatlan, hogy most milyen MTK-t várhatunk majd szombaton. Ha tartják ezt az ingadozó formát, akkor most egy gyengébb napot kifogó ellenfélt várhatnánk… De persze ez nem így működik.
Mi a kövesdi fiaskó óta eredményességben feljavultunk, hiszen 3 meccsen 7 pont a mérlegünk, a Paks elleni győzelem kiváltképp értékes, mint ahogy a zalaegerszegi siker is. A Kisvárdán hagyott pontok fájóak, de azt tudom mondani így közel egy hét távlatában, hogy ez még bele is fért volna. Azért csak volna, mert a játékunk ennek ellenére hagy maga után kívánnivalót. Sem Kisvárdán, sem Zalaegerszegen nem játszottunk jól, mégis négy pontot szereztünk ezeken a meccseken. Persze ezt edzőnk is elmondta, hogy előtte meg sok olyan meccsünk volt, amin jó játékkal maradtunk pont, vagy pontok nélkül. Az utóbbi két meccs viszont ilyen tekintetben játékban bőven hagyott kívánni valót maga után. A stáb mozgástere persze sokszor behatárolt, főleg a csatárhiány miatt, de mintha kis fásultság lenne felfedezhető 1-2 játékos esetében, akik között azért akadnak sajnos kulcsemberek is.
Nagyon én ettől függetlenül nem nyúlnék bele a csapatba, de azért 1-2 helyen lehet nem ártana frissíteni. Loncar hetek óta gyenge, de Manrique sem olyan formában tért vissza, mint amilyet tavasszal láttunk tőle. Ferenczi már messze nem meghatározó embere a támadásépítéseinknek, pedig ez a szerepkör neki is nagyon jól állt az előző szezonban. Vannak viszont olyanok, akik kimondottan jó benyomást tettek rám az elmúlt időszakban. Kiemelném főként Ojedirant, aki ősszel a középpálya motorja volt, még azokon a meccseken is, amikor sorra vesztettünk. Én őt mindenképp a kezdőbe várnám holnap, méghozzá Manrique helyett, aki adott esetben Ferenczit válthatná ki legalább egy meccs erejéig a védelem bal oldalán. És/vagy ha Loncart is pihentetnénk, akkor Lagator szerepvállalása adná magát a középpályán, akit Romanchuk vagy Mojzis válthatna ki a védelemben. A szélsőink helyzete egy külön cikket is megérne, az továbbra is egy óriási kérdőjel. Domingues sokszor elveszettnek tűnik ott, de még mindig ő az egyik legjobb választás az egyik posztra. Mostanában sem Szécsi, sem Vajda nem villog ezen a poszton (utóbbival kapcsolatban sajnos az az érzésem, hogy csak a fiatalpercek tartják őt a kezdőcsapatban), Bóditól és Oliveirától láttunk szép megmozdulásokat az elmúlt hetekben, de egyikük sem 90 perces játékos.
Ezúttal inkább egy remélt, sem mint egy reális várható kezdőcsapat
Szerintem nincs okunk tartani ettől az MTK-tól, pláne hogy szerintem a minőség hiányzik náluk elölről. Németh Krisztián nem 90 perces játékos, más meg igazából nincs is, csak fiatalok (meg a tavaly Kispesten kínlódó Richlord). Ezzel nem azt mondom, hogy sima liba (hehe) legyőzni őket, de szerintem egy koncentrált játékkal hátul könnyedén le tudjuk őket védekezni, onnantól pedig már csak egy kis átütőerő kell a támadásainkba (ami Kisvárdán hiányzott), hogy 1-2 gólt szerezve behúzzuk a meccset. Amire lássuk be, nagy szükségünk is lenne, én ugyanis nagyon tartok a jövő heti, Kecskemét elleni meccstől, és jó lenne oda három ponttal a zsebben utazni – ebben az esetben ugyanis én el tudnék fogadni ott egy döntetlent is. Négy ponttal elmenni a téli szünetre pedig mindenképp jó szájízt adhatna, pláne ha ez adott esetben dobogós helyezést is érne.
MTK – DVSC, szombat kora délután, ne feledjük! A maradék két meccsünk ugyanis egyaránt ebédidőben lesz majd, hiszen most szombaton 13:15-kor kezdünk, Kecskeméten pedig majd jövő vasárnap 13:30-tól. Reméljük, hogy most több szerencsénk lesz ilyen tekintetben, mint a mezőkövesdi déli meccs esetében volt.
