A válogatott szünet után Békéscsabán várt ránk a következő megmérettetés. Másodosztályú ellenfelünkön vezetett ugyanis az út a Magyar Kupa következő fordulójába. A továbbjutás kötelező feladat volt, de a hatalmas esőzés, a számos sérültünk és az új stáb bemutatkozása miatt nem számítottunk egyszerű meccsre. Végül azonban tökéletesen sikerült az este!
A kezdőket elnézve nem vettük félvállról az összecsapást, a lehetőségekhez képest nem volt tartalékosnak mondható Máté Csaba bemutatkozása. A védelem tagja volt Megyeri, Ferenczi, Pellumbi, Dreskovic, valamint a frissen szerződtetett Kocsis Gergő is, aki a megsérült Stojkovicot pótolta, számára talán kissé szokatlan szerepkörben. A középpályára Lagator, Szűcs és Dzsudzsák kerültek, azaz Szuhodovszki ezúttal csak a kispadra ülhetett le. Domingues és a sérült Vajda azonban a kispadra sem, a két szélen így Szécsi és Kocsis Dominik játszhattak, no meg persze csatárként Bárány Donát.
Bár egy Magyar Kupa meccsből messze menő taktikai következtetéseket nem vonnék le, de mivel mégis Máté Csaba első tétmérkőzéséről volt szó, kíváncsian vártam, ez a kezdőcsapat milyen felállást és taktikát jelent majd azon kívül, hogy az egycsatáros játék adta magát a keretünk lehetőségeit tekintve. Az első percek kaotikussága után hamar nyilvánvalóvá vált a legfontosabb különbség: Szűcs és Dzsudzsák helyet cseréltek! Azaz a 4-2-3-1-es hadrendünkben Lagator mellett Dzsudzsák került visszább a középpálya közepére, (oda, ahol tavasszal többnyire Szuhodovszki játszott) míg a csatár mögé Szűcsöt küldtük.
Az 1650 néző már a kezdő sípszótól komoly hangulatot teremtett és szerencsére az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem csak a szurkolók számára volt fontos a Békéscsaba-DVSC találkozó, hanem a játékosoknak is. Pár perc alatt több ígéretes támadást is vezettünk, de a szélről betett labdákból lövés csak egyszer született, akkor Dzsudzsák lőhetett volna gólt 11 méterről, de eltörte a labdát. A másik oldalon egy szabadrúgás sikerült nagyszerűen, a beadásból lövés lett, abból pedig egy bravúros Megyeri védés. Még az első negyedórában sikerült megszereznünk a vezetést is, egy szöglet csorgott le Lagatorról Bárány elé, aki közelről a kapuba bombázott. Nem sok hiányzott, hogy hamarosan duplázzon, és voltak veszélyes fejeseink is, a második találatot mégsem akcióból szereztük, hanem egy távoli Dzsudzsák szabadrúgásból! Kedvező körülmény volt, hogy a Békéscsaba nem állt vissza, igyekeztek támadni, és Megyerinek volt még dolga nem is kevés, közel voltak hozzá, hogy megszerezzék első góljukat.
A második félidő is lendületesen kezdődött, a mérkőzés pedig az 56. percben el is dőlt, Ferenczi beadása után Bárány fejelt gólt közelről, amivel már 0-3 került az eredményjelzőre. Percekkel később Kocsis Dominiknak csúsztak be keményen a tizenhatoson belül, és bár első pillanatra valóban tizenegyesnek tűnt az eset, az ismétlésen látszott, hogy a védő a labdához is hozzáért… VAR hiányában azonban Bogár a tizenegyespontra mutatott, Bárány pedig megkapta a lehetőséget a triplázásra és nem is hagyta ki! 0-4, mesterhármassal!
A maradék fél órát lemenedzseltük, egy-két helyzetünk még adódott ugyan, de az eredmény már nem változott. Braga, Szuhodovszki, Silue és Stojkovic is kaptak játéklehetőséget, illetve debütálónk is volt Durasek személyében. Az előzetes várakozásokkal ellentétben nem küszködve, hanem tükörsimán hoztuk a kötelező papírformát. Egy rossz szavunk nem lehet. Jó volt a küzdőszellem, a bizonyítási vágy, Bárány pedig régi fényében tündökölt, nem is kérdéses, hogy ő volt a mérkőzés legjobbja. Aztán hogy ez mire lesz elég az NB I-ben, hamarosan kiderül, a régi szép időket megidézve most Békéscsabán jártunk, de jövő héten már Nyíregyházára látogatunk. Reméljük hasonló kimenetellel.
Hajrá, Loki!
Csibu
Borítókép: dvsc.hu