Szerda délután csaptunk össze a törökországi edzőtáborban a felkészülési időszak legkomolyabb ellenfelével, a Partizan Belgráddal. A mérkőzés talán legpikánsabb eleme, hogy ellenfelünk edzője az a Blagojevics volt, aki pár hónapja még a Lokit edzette; de további érdekesség, hogy Kerkez Milos bátyja, Marko a Partizan játékosa. A mérkőzést a szerbeknek hála streamen is lehetett követni, ezért most összefoglaljuk a legfontosabb eseményeket.
A nálunk 2,5-ször értékesebb Partizan közel a legjobb összeállításában lépett pályára, csak két kezdőjátékos nem volt alapemberük az ősszel. Ránk ez kevésbé volt igaz, csupán Megyeri, Dreskovic, Dzsudzsák, Domingues, Szuhodovszki és Bárány voltak alapembereink, a maradék öt helyen vagy új játékost, vagy „új pozíciót” teszteltünk. Előbbi részeként szűrőként kezdett Amos Youga és Malinov, középhátvédként pedig Hofmann. Utóbbi részeként a jobb- és balhátvéd pozíciókat oldottuk meg szükségmegoldással: jobbon Szécsi (ezt azért már láttuk El Maestronál), balon pedig meglepetésre Vajda. Ezért is voltam különösen kíváncsi a találkozóra, vajon milyen benyomást tesznek rám az új játékosok és hogyan sikerül Vajda visszatérése.
A 6. percben elég csúnyán megrúgták az addig is a támadásainkat vezető Dominguest, Dzsudzsák jól helyezett szabadrúgását védte Jovanovic. Ahogy egy perccel később Szuhodovszki akrobatikus lövését is. Keménységben egyik oldalon sem volt hiány, Partizan próbálkozásban annál inkább, középen nagyon nehezen lehetett átjutni rajtunk, az első lövésük a 19. percben középre tartott. Egy veszélyes, de kaput nem találó fejesünk után pár perccel Milanov csapott le egy passzra, majd elesett a tizenhatoson belül, nem sokon múlt, hogy tizenegyest harcoljon ki. A 33. percben aztán Szuhodovszki suhintott a kapura két távoli lövést, mindkettőt védte a kapus. A 37. percben egy nagyon szép támadás végén Dzsudzsák lőhetett 16-ról, de nem talált kaput. Meg vagyok róla győződve, hogy a 41. percben Youga szabályosan szerzett labdát, azonban a teljesen következetlen játékvezető lefújta az esetet, ellenfelünk pedig kilőtte a hosszú alsót (itt szerintem sem a sorfal sem Megyeri nem voltak elég alaposak, ilyen szabadrúgásgólt egyszerűen nem szabad kapni). Két perccel később Szuhodovszki szerzett labdát, precíz passzát azonban Dzsudzsák mellé lőtte 13 méterről. Jöhetett a szünet.
Őszinte leszek, az eseményeken túl sokkal jobban érdekelt a játékfelfogásunk, ezért most jöjjön pár észrevételem az első félidő alapján. Dzsudzsák Balázs teljesen más pozícióban és feladatkörrel játszott támadásban és védekezésben. Amikor a Partizan támadt, sokkal jobban fent maradt, már-már Bárány mellett és a kontráink végigjátszását igyekezett segíteni. Ha a kontra nem jött össze, akkor Dzsudzsák visszajött Youga mellé visszavont irányító szerepkörbe és balon Domingues, jobbon Malinov vagy Szuhodovszki, középen Bárány igyekezett tisztára játszani magát, hogy labdát kaphasson tőle. Youga elég masszív testfelépítése révén nagy erősítésnek tűnik a védelem élén, és a meglátásai is tetszettek, egyértelműen Ojediran-pozíciójába jött, bár ő inkább romboló típus. Azonban sem robbanékony nem volt, sem gyors; ha lendületből vitték rá a labdát, könnyen mentek el mellette. Malinov is pozitív benyomást tett rám, bár furcsa volt, a pályán mennyire sok helyen feltűnt. Az ellenfél támadásainál visszazárt Youga mellé a középpálya közepére, de amikor mi támadtunk volt ő bal oldalon, jobb oldalon, csatár mögött-mellett is. Én alapvetően szeretem az ilyen sokat futó, az ellenfelet üldöző, gyorsan visszazáró és a támadásban is nagyon aktívan résztvevő játékosokat, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezt kapta utasításba. Leginkább Szűcs alternatívája lehet, amolyan klasszikus box-to-box középpályásnak tűnt, mint amilyen Baráth Péter volt. Hofmann rendben volt, de túl sok dolga nem akadt.
A találkozó edzőmeccs jellege nagyon érződött, egyik csapat sem hajtott teljesen, látványosan sok volt a sétálás, de még így is nagyon sokat támadtunk, veszélyesek voltunk. Domingues a félidő második felére teljesen eltűnt, rá külön figyeltek. Ami viszont kimondottan nem tetszett – pedig lehet, hogy hozzá kell szoknom -, hogy a szélső játékot teljesen feladtuk. Jobbon néha be-becsatlakozott a támadásokba Szécsi, de teljesen ad-hoc módon helyezkedett ott Malinov vagy Szuhodovszki, és néha még Youga is úgy döntött, hogy túl sok szabad hely van arra, hát akkor irány a pálya jobb oldala. A balon teljesen lezárták a területet, Vajda egyáltalán nem tudott abban besegíteni, amiben a legjobb, a támadásokban. Dzsudzsák aktív volt, egymaga lőhetett volna akár három gólt is, kár, hogy egy sem jött össze.
Ezeket azért tartottam fontosnak a félidőben összeírni, mert a második félidő az edzőmeccseken gyakran szól a cserékről, tesztelésekről, míg az első 45 perc egyben volt és bőven szolgáltatott gondolattal. Ezek legfontosabbika talán az, hogy az érkezők egyértelműen rendben vannak, Hofmannt alapembernek szánjuk és valószínűleg Youga is állandó kezdő lesz, Malinov pedig Szűcsöt biztosan nem fogja tudni kiszorítani a kezdőből, de ha be kell állnia, akkor okozhat meglepetést. Az szimpatikus, hogy a pálya közepét le tudjuk zárni és biztosnak tűnik ott a védelmünk, de az nagyon nem, amivel szélen próbálkozunk, arra megoldást kell találnunk sürgősen.
A második félidőt egyből cserékkel és átszervezéssel kezdtük. Beállt Hegyi, Ferenczi és Szűcs, lement Megyeri, Dzsudzsák és Malinov. Domingues felzárkózott Bárány mellé, mögöttük Szuhodovszki vette át Dzsudzsák posztját, balján Szűccsel, jobbján Vajdával, mögöttük Yougával. 4-2-3-1-ből 4-1-3-2 lett. Az 55. percben végre összejött az egyenlítés. Már az első félidőben is sikerült megzavarni a labdakihozatalát a Partizannak, pont ahogyan ezúttal is. Csapatszintű letámadásunk során Bárány és Vajda is kellett a labdaszerzéshez, Szuhodovszki megpattanó lövése pedig utat talált a kapuba. Kísértetiesen hasonlított egyébként ez a gól azokhoz, amiket mi kaptunk a Blagojevics-érában: sikeres letámadás miatt hibázó védelem és labdakihozatal helyett labdavesztés. A 60. percben Youga labdaszerzése után Szuhodovszki indítását lőtte rá jól Domingues, nagy bravúrral védett Jovanovic, ez volt az utolsó jelentős helyzet.
Az utolsó harminc percre újabb játékosok érkeztek: Stojkovic, Kaye, Kocsis Dominik. Szécsi, Vajda, Bárány voltak a lecseréltek, úgyhogy ez átszervezéssel nem járt. A 69. percben a félidőben először a Partizan is kapura lőtt, de Hegyinek nem kellett védenie, elkerülte a kaput. Domingues következő két lövésénél Jovanovicnak már igen. Az utolsó húsz perc eseménytelenül telt, végeredmény (nem mintha fontos lenne egy edzőmeccsen): 1-1.
Jó volt végignézni ezt a meccset, már hiányzott. Arra viszont ennyi idő alatt lehetetlenségnek érzem válaszolni, hogy ez a meccs és a felkészülés további két hete előrelépést jelent-e majd, vagy sem. Viszont láttam szervezettséget, jó egyéni teljesítményeket és ügyes megoldásokat, ezért ha erre a teljesítményre tudunk energiát, küzdést és 90 percnyi koncentrációt pakolni, akkor inkább bizakodó vagyok.
Hajrá, Loki!
Csibu
