Abban reménykedtem, hogy magunk mögött tudhatjuk a tavalyi szezont: számos olyan meccs, ami után bosszankodva mentem haza a stadionból, vagy álltam fel a tv elől. Nem azt mondom, hogy idén is hasonló időszak elé nézünk, de a tegnapi nap kicsit visszaadott ebből a szar érzésből.
Nagyon fura ez, mert az első félidő után eszembe se jutott, hogy ebből ilyen végkifejlet lehet. Egyet értek azzal, hogy az első félidőnk a szezon eddigi legjobb teljesítménye volt: jó pár helyzet, veszélyes lövések, vezető gól korán, néhol tetszetős támadásépítések, az ellenfélnek pedig alig engedtünk helyzetet, igazából szerintem nem is volt kaput talált lövésük. Összességében kontrolláltuk a meccset, csak az a fránya második gól hiányzott, ami megtörte volna a Szparit. Ehhez képest a félidő hajrája megkavart szinte mindent. Guerrero sérülése elvitt egy kényszerű cserét, ráadásul még a szünet előtt, így egy cserelehetőség is ment a kukába. A szünetben ráadásul Szabó István belenyúlt a csapatába, szerkezetet váltottak, amire nem tudtunk reagálni – erről majd később. Kijöttünk a szünetről és a Nyíregyháza a semmiből kiegyenlített. Biztos voltam benne, hogy nem adják meg a gólt, mert láttam, hogy Hofmann eltűnik középen. Aztán mégis megadták, visszanézve a találatot pedig nincs is rajta mit vitatkozni, nem volt olyan mértékű kontakt, ami szabálytalan lenne, Hofmann könnyen dobta magát – tök fölöslegesen.
Innentől egy kis adok-kapok következett, amiből megint mi jöhettünk volna ki jól, ha Kocsis lövése nem kifele pattan a kapufáról az 59. percben – én már benn láttam a lövést. A nyíregyiek szerkezetváltására nem igazán volt válaszunk, ahogy fentebb is említettem. A gondok pedig akkor kezdődtek, mikor a mi vezetőedzőnk is belenyúlt a meccsbe, tette mindezt elképesztően rosszul. A 65. percben megejtett kettős csere (Bárány – Djokic, Gordic – Bermejo) teljesen megölte a támadójátékunkat. Bár Báránynak nem ez volt élete meccse, ígyis nagyot harcolt elöl, a helyére beálló Djokic viszont iszonyú súlytalanul és pontatlanul szállt be. Gordic nagyon jól játszott szerintem a szélen, viszont elfáradt és sárgája is volt, az ő lecserélését is meg tudom érteni, viszont a helyére beálló Bermejoval nem tudok kibékülni. A csávót már előélete alapján is „kipécéztük”, de amit eddig láttunk tőle a pályán, az csak megerősített benne: nem lesz erősítés. Most sem csinált jóformán semmit. Amikor a kispadon ül egy Komáromi, akkor nem tudom, hogy miért nem ő érkezik ebben a szituban.
A gondokat pedig tovább tetézte a következő kettős cserénk: az elfáradó Dzsudzsákot le kellett hozni, plusz még Meijas is megsérült. Így újabb kényszerű változtatásra kényszerültünk a védelembe, jött a debütáló Kulbachuk, aki papíron inkább balhátvéd, mint belső védő. Dzsudzsák helyére pedig nem Szuhodovszki jött, hanem a szintén kevés perces Manzanara, aki meg inkább védekezőbb szellemű. Ezzel teljesen szétziláltuk a még megmaradt kreativitást és összhangot a támadójátékunkban. Innentől ugyanis így néztünk ki a középpályától előrefelé: Manzanara, Batik – Kocsis, Szűcs, Bermejo – Djokic. A három légiós totál idegenül mozgott, nyilván nem is értették meg egymást a többiekkel. Kocsis teljesen elfáradt, lépni alig tudott, talán meg is sérült. Szűcs pedig hátulról lépett egy sorral előrébb, de eddigre ő is elkészült már az erejével. A védelemben pedig egy fiatal, rutintalan, alapvetően bal oldali védő került a védelem tengelyébe, miközben a széleken alapvetően két támadó szélső (Vajda és Szécsi) voltak. Totális káosz. Az utolsó 10 percben teljesen azt éreztem, hogy benne lóg a levegőben a nyíregyi gól, még ha előjelei nem is voltak feltétlen. De annyira össze-vissza volt mindenki a pályán, és olyan érthetetlen dolgokat láttam, hogy kódolva volt a bukta. A 85. percben mondtam is Csibunak, inkább legyen vége, maradjon ez az 1-1. Nem lett vége, és nem maradt az 1-1…
Értem, hogy a sérülések miatt többször is kényszerben voltunk a cseréket illetően, de ezt a vereséget ettől függetlenül is súlyos edzői hibának tartom. Rossz ütemben, rossz játékosok lettek becserélve, és érdemben nem tudtunk az ellenfél szerkezetváltására sem reagálni. Rég láttam edzőt ilyen rosszul meccselni. De ne menjünk el a játékosok felelőssége mellett is. Néhányukat szeretném külön kiemelni:
- Batik Bence. Nem tudok kiigazodni rajta. Kétségtelen, hogy hasznos játékosnak számít, és biztos, hogy öltözőn belül is kiemelt szerepe van. Ennek ellenére az eddigi összes meccsünkre jutott legalább egy gólhoz vezető hibája. Szóval hiába a jó dolgok, ha mellé folyamatosan hibázik is. Nem tetszett a tegnapi játéka
- Kocsis Dominik. A legnagyobb talány. Teljesen egyértelmű, hogy ha lenne esze is a játékhoz, akkor nem a magyar bajnokságban focizna. Ugyanis hiába gyors, és hiába tud cselezni, kulcshelyzetekben 10/9 rossz megoldást választ és emellett ÖNZŐ, de rohadtul. Értem, hogy látványos, ahogy megfutja a védőket és helyzetbe kerülünk, de folyton elcseszi. Vagy belelövi a védőbe passz helyett, vagy elcselezi magát. Amikor meg egyszer jól dönt, akkor meg nincs szerencséje (kapufa). De nála is az a baj, hogy a sok jó mellé legalább ugyanannyi rossz társul. Egy példa: 93. perc, utolsó támadás, nála a labda a jobb szélen, középen várja mindenki a beadást, ám ő éles szögből lőni akar a védők szorításában, persze hogy a blokkba megy, elpattan és vége a meccsnek. Egy ilyen szertelen, szeleburdi játékosra nem lehet taktikát építeni.
- Bermejo. Őt minek hoztuk??? És miért őt cseréltük be tegnap? Teljesen súlytalan, észrevehetetlen, tökéletes alibijátékos.
- Djokic. Ilyen szarul beállni rég láttam támadót. Amikor a vége felé átvette a labdát a kaputól 30 méterre a jobb szélen, és megindult vele HÁTRAFELÉ, a saját kapunk fele, és még el is adta a labdát, abban minden benne volt. A hab a tortán, hogy ezt követően ő faultolt, az azt követő szabadrúgásból pedig jött az a szöglet, amiből a második gólt kaptuk.
És nyilván könnyű utólag okoskodni, de mit csináltam volna én? Ha már Dzsudzsákot le kellett kapni, akkor Szuhodovszkit nem hagytam volna a padon, pláne hogy előtte Gordic is lejött, Értem, hogy Szuho messze nincs élete formájában, de azért kreatívabb a Batik-Manzanara kettősnél. Illetve Meíjas cseréjénél sem a rutinatalan Kulbachukot dobtam volna be középre, hanem két legyet ütöttem volna egy csapásra: Batik hátra, Youga be a pályára -> rutinos, magas emberek hátul, verőember a középpályán -> játék stabilizálása. A győzelem valszeg így sem lett volna meg, de lehet, hogy nem kapunk ki. Youga egyébként nekem továbbra is nagyon hiányzik a középpályáról, tavasszal ő volt a kulcsa a bennmaradásunknak. Egy ilyen fizikális labdaszerző sokat számít, a nagy bedobásairól ne is beszéljünk, az egy plusz fegyverünk volt a tavasszal. Hallani, hogy Navarro nem favorizálja, mert nem illik a taktikájába, de őszintén: eltelt négy meccs, de egyelőre semmi olyat nem láttam a csapattól, amibe Youga ne illene bele, Batik meg igen. De szóljatok, ha máshogy látjátok…
Hát így történt meg a történelmi blama, a Nyíregyháza első debreceni győzelme. Átlagember talán csak legyint rá, de egy igazi fanatikus, aki úgy nőtt fel, hogy a nagy rivális sosem nyert itt, annak kurvára fáj. És kurvára fájt hallgatni tegnap a többszáz ünneplő nyíregyházi szurkolót a lefújáskor. Szégyen.
