A Fradi elleni meccseknek kétféle forgatókönyve létezik: vagy jön egy motiválatlan, kevésbé éles ellenfél, akik ellen 100%-ot nyújtva lehet esély csodát tenni, vagy jön egy koncentrált, teljes erőbedobással játszó csapat, akik ellen a 110% is kevés. A legrosszabb kombináció, ha a másodikat látjuk, de csapatunk messze van a 100%-tól is. Ezt láttuk tegnap.
Nehéz eldönteni, hogy mi lehetett Navarro meccsterve, szerintem egyébként ő maga sem tudja. Legalábbis ha a sajtótájékoztatós válaszaiból indulok ki: sajnálja, hogy így alakult a meccs, mert egész héten edzettünk, készültünk. Az volt a terv, hogy nyerjünk, hogy jobban játsszunk, mint az ellenfél. Ha ezek csak a sajtónak szóló bullshit válaszok, akkor elnézést kérek, de ha valóban így is gondolja, akkor baj van. (Lábjegyzet: a „Mi volt az oka a nagy különbségnek a két félidő között?” kérdésre adott „Nem tudom” válasz is eléggé aggasztó.)
Mindenesetre az alapcsapat sem nézett már ki jól: Mejías jobbhátvédként, Kulbachuk a balon – utóbbival nincs is gond, de így gyakorlatilag klasszikus szélső védő nélkül kezdtünk, egyikük sem erős a támadásépítésben. Szécsi Márk már megint kezdett, most épp játszott jobbszélsőt, balszélsőt, a meccs egyes periódusaiban belső középpályást, aztán volt jobb oldali szárnyvédő is, amíg le nem cserélték. Az elpattanó labdákon kívül sokat nem láthattunk tőle. Szóval kezdtünk a szokásosnak mondható 4-1-4-1-es alap hadrenddel, de kb. 10 perc után látszott, hogy semmi esélyünk nincs ma. Én pont azt mondtam a helyszínen, hogyha 15-20 percig túléljük kapott gól nélkül, akkor csökkenhet a Fradi intenzitása, és még bármi is lehet. De nem éltük túl, nem volt előzmény nélüli a 14. percben bekapott gól.
A meccs elején szépen kirajzolódik a szokásos 4-1-4-1-es alaphadrendünk, ami most nagyon nem működött
Ezt követően sem váltottunk, pedig semmi nem működött. Úgy jöttek át rajtunk, mint kés a vajon, a széleken simán bontottak minket. Végig moziztunk még egy Fradi találatot, de a VAR most velünk volt. Sokáig persze nem örülhettünk, a félidő hajrájában megkaptuk a másodikat – eldőlt. Az első félidőt érdemi helyzet, lehetőség, kapura lövés nélkül hoztuk le, közel 25%-os labdabirtoklással. Ez akkor is megalázó, és szarul festő adat, ha egy Fradi szintű ellenféllel játszunk.
Aztán a szünetben variáltunk, átálltunk három belső védőre. De nem a pocsékul játszó Meíjas, hanem Hofmann jött le. Így előbbi és Kulbachuk húzódtak középre Lang mellé, a beálló Vajda lett a baloldali szárnyvédő (vétek őt ennyire mellőzni), Szécsi pedig a már említett jobbos. Ezzel jobban is néztünk ki, és lélektanilag fontos pillanatban sikerült gólt szereznünk, de a VAR ezúttal is közbeszólt, les miatt elvették Bárány gólját (szerintem egyébként tényleg les volt). Azért azt is tegyük hozzá, hogy a kiegyenlített meccsképhez kellett az is, hogy a Fradi visszaálljon, elkényelmesedjen. Navarro szerintem megint rosszul meccselt, a félidei cseréjét követően későn változtatott, és a Szécsi-Gordic, Dzsudzsák-Djokic cserékkel megint szétcincálta az egyensúlyt a csapaton belül. Kocsis szárnyvédővé avazsált, középen Batik mellett Szűcs és Gordic szervezett, elöl pedig két center várta a labdákat, amik alig találták meg őket. Amikor pedig mégis helyzetig jutottunk, akkor erőtlen és középre tartó lövésekkel „riogattuk” Dibuszt.
A szünet utáni háromvédős rendszer jobban nézett ki, de ehhez kellett az ellenfél visszaállása is
Előzetesen nem vártam semmit a meccstől, a vereséget is el tudtam fogadni, de ez most nagyon nem tetszett. Az volt az érzésem, mintha eleve feladtuk volna az egészet. Ami nyilván nem igaz, de a taktikánk az kurva szar volt. Még mindig nem tudom hova tenni Navarrot és a munkásságát, de számomra eddig több tétel gyülekezik a negatív oldalon, mint amit a pozitív részen tudok vele kapcsolatban felsorakoztatni. Szavazzunk, satöbbi, válasszunk meccs legjobbját, már ha lehet ilyet egy ilyen meccsen (Vajda és Szűcs egyébként jók voltak szerintem).
Kicsit az az érzésem, hogy megint egy hullámvasúton ülünk: a gyengébb meccseket és eredményeket feledteti egy nem várt, bravúros siker, hogy aztán ismét pofán vágjon minket a valóság. Jó lenne ebből a körforgásból kikerülni… Jön egy hosszabb szünet, lesz egy kupaforduló, amin lehetne gyakorolni, már ha lenne mit. Meglátjuk, hogy a folytatásban látunk-e fejlődést.
