…a halál, az adók, és a szarházi bíráskodás a Felcsút elleni meccseinken. Higgyétek el, én unom már a legjobban, hogy minden ellenük megvívott meccs után bírózni kell, de a tegnapi után is ugyanott tartunk, mint korábban: itt, itt, itt vagy épp itt, és persze itt. Unalmas már, de mindig itt lyukadunk ki.
Pedig a tegnapi meccs kapcsán beszélhetnénk arról, hogy miként dobtuk el a teljes első félidőt, adtunk többgólos előnyt a vendégeknek azzal, hogy ismét megsz*pattuk magunkat a magasra tolt védelmi vonalunkkal a gyors ellenfél támadóval szemben. Hogy Lukács, Nagy és Dárdai sorban futták le a védelmünket és vitték többször ziccerben a kapunkra a labdát, csak rendre elpuskázták őket. Hogy igazából közünk nem volt az első 45 perchez, és a 0-1 ránk nézve volt hízelgő.
Jött viszont egy második félidő, amit szinte végig domináltunk. Helyzetünk kevés akadt, igazi ziccerünk nem volt, Szappanosnak talán komoly védése sem volt, ennek ellenére végig a levegőben lógott az egyenlítésünk. Kapujuk elé szegeztük a vendégeket, csak a helyzetek nem akartak jönni. Vagy az utolsó passzok, vagy a befejezések voltak rosszak, esetleg a beadások nem találták meg azt, akit kellett volna. És most a rögzített szituációk sem igazán ültek, nem voltak pontosan a középre adott labdák. De jó volt a mentalitásunk, mentünk az utolsó pillanatig, és lehet, hogy az elfogultság mondatja velem, de rászolgáltunk volna az egy pontra már csak azért is, mert a felcsútiak nem tudtak élni az első félidei nagy fölényükkel, és ezek többször meg szokták bosszulni magukat. Most nem ez történt.
És ez nem csak azon múlt, hogy mi pontatlanok voltunk, vagy hogy az ellenfél hősiesen védekezett. Megint volt egy harmadik, befolyásoló tényező, ami az utóbbi években végigkiséri a „Puskás Akadémia” nevezetű szörnyszülött elleni meccseinket: a játékvezetés. Az már az elejétől látszott, hogy az élvonal egyik legerélytelenebb sporijának tartott Zierkelbach nem tudja kézben tartani az indulatokat, a vendég játékosok sorban hisztiztek, reklamáltak, holott ők faragtak minket a teljes meccs során. Ennek ellenére is beszédes a 2-5-ös sárga lap arány, és még ezzel is elég jóindulatú volt a spori a felcsútiakra nézve.
Már a vezető (és később győztes) góljuk is minimum véleményes volt: az egész akciójuk abból indult, hogy Yougát hátulról kilökik a labda elől a saját térfelükön. A gólt vissza se nézték, hamar jóvá hagyták, de ezt még el is tudtam volna fogadni. Az ilyen kontaktok beleférnek, persze csak akkor, ha következetesen vannak kezelve, de Magyarországon ez nem így van. Nem csak játékvezetőktől függ, hogy ki mennyire engedi a kemény játékot, hanem még ugyanazon bíró is másként ítél meg egy mérkőzésen belül hasonló szituációkat.
Viszont ami mellett már nem lehet elmenni szó nélkül, az a 61. perces kezezéses-szitu. A középre ívelt szöglet után Lang pörgetett bele a labdába, ami előbb Golla felkarjára pattant, onnan a testére, amit aztán kézfejjel-alkarral egyszerűen elsodort/elütött maga elől. Rövid VAR-ozás, a sporit ki sem hívják, hogy visszanézze, mehet tovább! Nekem erre senki nem magyarázza meg, hogy ez szabályos megmozdulás volt. Sokat mondó, hogy a máskor a sporikat fényesre mosdató m4sport is minimum véleményesnek titulálta a szituációt.
A labda útja: felkar – mellkas – alkar/kézfej. Egyik esetben sincs természetes testhelyzetben a kéz, és még azt sem lehet mondani, hogy testről pattan rá a játékszer, hiszen előbb érintett kezet, majd mellkast, onnan pedig ismét kezet. És másodjára nem szimplán rápattant, hanem nemes egyszerűséggel elsodorta vele a labdát Lang elől a védő.
Számomra innentől egyértelművé vált, hogy ezen a meccsen mi nem szerezhetünk pontot. Ha találtunk is volna egy szabályos gólt, akkor úgyis fújnak nekik valami kamu szart. Kurvára unalmas már, hogy mindig ez a forgatókönyv a Felcsút elleni meccseinken.
De hogy a meccsről is essen pár szó: említettem már az első félidő kapcsán, hogy gyakorlatilag magunkat csináltuk ki a magasra feltolt védelemmel. Nem értettem sem ezt, sem pedig azt, hogy Batik kezdetését mi indokolja. Mejias a legbiztosabb ponttá nőtte ki magát, Batik pedig hétről hétre bizonytalan játékkal rukkol elő, már amikor épp egészséges. Az első félidő most is abból állt, hogy sorra szórta el indokolatlanul a labadákat hátul, folyamatosan előrevagdosta a semmibe, vagy épp a társakhoz is indokolatlanul magas labdákat adott, nehéz helyzetbe hozva őket. A másik gyenge pont Dacosta volt, megint. A gólnál is érdemes megnézni, hogy hogyan (nem) követte a ziccerbe kitörő Nagy Zsoltot. Emellett pedig két fontos észrevétel: a centerjáték nagyon hiányzott most, egyszerűen nem volt végjátéka a támadásainknak Bárány pályára lépéséig, bár istenigazából az ő beállásval sem nagyon tudtunk veszélyeztetni, de legalább volt elöl egy igazodási pontunk, akire például be/fel lehetett ívelni a labdákat. A másik pedig Szűcs hiánya. Az ő játékának fontossága ilyenkor tűnik ki, amikor nincs a pályán. Iszonyúan hiányzott az erőszakossága, harciassága, és passzjátéka a középpályánkról.
Nagy kár, hogy a múlt heti nagy győzelmet megint egy ilyen kétes megítélésű meccs rombolja le. Nekünk nem a bajnoki címért meg a dobogóért kell harcban lennünk, ennek ellenére fájóak az ilyen történések.
