Nem szokásom ennyire elhúzni a beszámoló megírását, de erre a meccsre nem volt elég egyet aludnom. Emészteni kellett a szombat este történteket, és nem akartam hirtelen felindulásból írni, mert abból sok értelmes gondolat nem született volna. A helyzet viszont az, hogy a vasárnapi eredmények, és a forduló összessége mentálisan még mélyebbre nyomott. Nyert az összes riválisunk, ismét kiesőhelyen vagyunk, ráadásul ugyanúgy három pontnyira, mint az ősz végén. A kedvem tehát nem lett jobb, de muszáj valami összefoglalót firkálni. Pedig majdnem vasárnap éjfél van, amikor nekikezdek.
Úgy voltam vele, hogy habzó szájú bírózást és felcsút gyalázást mutatok be az összefoglalómban, de nincs hozzá kedvem. A meccset mindenki látta, a bírói ítéleteket szintúgy. Végig lejtett a pálya, és nem mi felénk. És nem a tizire gondolok, mert azt jogosan kapták meg. Ellenben az elmaradt sárgákat/pirosakat az alattomos belépőkért és taposásokért, az undorító színészkedést, dobálózást, kiabálást, valamint a mi javunkra elmaradt jogosnak tűnő tizit már joggal kérhetném számon. De tök fölösleges. Nem változtat semmin. Nézzétek vissza, hogy milyen cikkeket írtunk korábban a Felcsút elleni meccsekről. Nem is kell sokat vissza menni az időben, itt a tavalyi szezon utolsó fordulós meccse. Milyen érdekes, hogy azt is ez az erélytelen fasz Rúsz Márton vezette, nem? Meg tök furi, hogy a cikk borítóképét két éve már felhasználtam. De a tavaly tavaszi, győztes meccsünkön meg ezt írtam: „Az például egészen elképesztő, …, hogy a rengeteg alattomos, durva, taktikai szabálytalanság megtorlatlan maradt a felcsúti játékosoknál.” Nahát, egy újabb hasonlóság…
Nem voltunk rosszak tegnap, de nagyon jók sem. Komoly helyzetünk a meccs nagy részében nem igazán volt, a gólunk is egy nem várt egyéni megoldásból született. Viszont legtöbbször azért nem kerültünk helyzetbe (főleg a második félidőben), mert kulcsszituban rossz megoldást választottunk. Ebben élen jártak Dzsudzsák és Kocsis. Előbbitől azért nem azt várnám a 90. percben, hogy a bal lábára érkező labdát ziccerben megtol – lő – gólt ünnepel kombó helyett megpróbálja áttenni jobb lábra, és befelé cselezgessen a visszazáró védővel szemben. Kocsistól ellenben már megszoktam, hogy olyan buta mint a föld, és a futáson kívül semmilyen értékelhető skillje nincs. Úgyhogy nem is lepett meg, hogy vagy három ígéretes akciónk halt el a hülyeségén. Ettől függetlenül az egy pontra bőven rászolgáltunk volna az összkép alapján.
Két bosszantó dolog van a tegnapi meccsel kapcsolatban: egyrészt, hogy harmadik meccsen a harmadik kulcsemberünk veszítjük el sérülés miatt, most Szűcsöt kellett lekapni a hajrában, és nem nézett ki jól, ahogy a kispadokhoz bicegett. Ezekkel már az ősz folyamán is rendre szívtunk, csakúgy mint az eltiltásokkal is (ugye most sem játszhatott Domi sárgák miatt, és baromira hiányzott is). Rohadtul frusztráló, hogy nem elég a saját faszságunk és hibánk, amiket elkövetünk idén, de még ilyen pechszéria is társul hozzá. A másik bosszantó dolog pedig az, hogy eszetlenül mentünk előre a győzelem reményében, miközben mindenki a seggén vette a levegőt, és benne lógott a levegőben, hogy megint egy ilyen lecsorgó szarral szopunk a felcsúttól, ahogy az lenni szokott ellenük mostanság. És ezt El Maestro is elismerte a meccs utáni értékelésben, le kellett volna zárni a meccset, az 1-1 bőven elfogadható volt ezen a napon.
És akkor hogy feltegyük a koronát a hétvégére, az összes közvetlen riválisunk nyert, többségük idegenben. Az eddig gólképtelen Kecsó ötöt hint az MTK-nak. Az eddig hullámzóan teljesítő ETO Székesfehérváron győz a lerabolt Vidi ellen. Az eddig nulla idegenbeli meccset nyerő ZTE megveri az Újpestet a Megyeri úton a hosszabbításban. A tavaszt szarul kezdő Szpari az utolsó percekben győz Miskolcon a keleti rangadón – borsodi barátaink pedig egy hét alatt két közvetlen riválisunkat ajándékozzák meg 2-2 ponttal a hosszabbítás perceiben. Egészen elképesztő ez a pechszéria a mi szempontunkból, és hihetetlen, hogy a komplett alsóház egyszerre talál magára. Össze is szedtem, hogy a tavaszt az alsóházban kezdő csapatok hogyan muzsikáltak eddig:
| Csapat | Mérkőzés | Pontszám | Váratlan eredmények |
| Videoton | 3 | 3 pont | Felcsút (o, 1-0) |
| Nyíregyháza | 3 | 4 pont | DVTK (i, 2-1) |
| ETO | 3 | 7 pont | Paks (i, 1-1), Újpest (o, 3-0), Vidi (i, 1-0) |
| ZTE | 4 | 7 pont | FTC (o, 2-2), DVTK (o, 2-1), Újpest (i, 2-1) |
| DVSC | 3 | 6 pont | MTK (i, 2-0) |
| Kecskemét | 3 | 7 pont | MTK (o, 5-0) |
Váratlan eredménynek azt tituláltam, ami előzetesen, az aktuális formákat figyelembe véve nem volt kalkulálható eredmény
És nem is feltétlen arról van szó, hogy körbe verik egymást a csapatok. Nem, a pontok többsége az élmezőny csapatai ellenében született. Hiszen amíg az alsó hat csapat ebben a három fordulóban (plusz az őszről halasztott ZTE – Fradit ideszámolva) 34 pontot szerzett, addig a felső hatosnál ez a mérleg 17 (!!!) pont, tehát feleannyi. A Kecskemét már hét meccse veretlen, a ZTE váratlanul táltosodott meg, az ETO lassan már a felsőházban tanyázik, a Nyíregy a visszafogott rajt után fontos 3 pontot szerzett, és egyébként mi sem panaszkodhatunk a hat pontunkkal. De mint látható, ez sem ér semmit, ha közben a többiek is erőn felül teljesítenek. És lehet jönni azzal, hogy majd a DVTK, az MTK, az Újpest meg a Vidi kiesési gondokkal küzdhet, utóbbi esetében benne is van, de előbbi három csapat olyan sok pontot gyűjtött már eddig, hogy a maradék 13 fordulóban elég 8-10 pontot összekaparniuk a bennmaradáshoz, az meg kizárt, hogy ne legyen meg. Mindeközben az ősszel jó szezont futó DVTK-MTK-Újpest hármas (akik joggal pályáztak a dobogóra is) kőkemény 3 ponttal kezdték a tavaszt – nem fejenként, hanem összesen. És ha még a kínlódó Fradit is ideveszem a négy meccsen szerzett 2 pontjával, akkor az a nevetséges helyzet állt elő, hogy a tökutolsó Kecskemét három meccsen több pontot szerzett, mint az említett négy csapat 13 meccsen (jó, legyen csak 11, mert volt Fradi-MTK meg DVTK-Újpest)…
A tavasz előtt azt mondtam, hogy 6-7 győzelem és 35-36 pont elegendő lehet a bennmaradáshoz, de azok alapján, amit eddig láttunk a tavasszal, módosítanom kell a kijelentésem: 7-8 győzelem és 39-40 pont fog kelleni a biztos bennmaradáshoz. Rengeteg körbeverés és meglepetéseredmény lesz még, és benne van, hogy a felsőház bekényelmesedett tagjai további ajándékpontokkal lepik meg a „szegényeket”. Ez pedig a mi helyzetünkben nem túl kedvező. Úgyhogy számoljunk úgy, hogy a maradék 13 meccsből még legalább hatot meg kell nyernünk, hogy legyen esélyünk.
Következik a Paks idegenben, aztán ki-ki meccs a Vidi ellen, majd jön a Fradi. Három kurva nehéz meccs, de minimum 4-6 pontra van szükségünk, hogy ne maradjunk le. Ezt a brigádot képesnek érzem arra, hogy ponttal térjen haza Paksról, de egyébként a győzelmet sem tartom lehetetlen küldetésnek. A Vidi ellen ugyanolyan ki-ki meccs vár ránk, mint február elején a Szpari elleni volt, kötelező lesz nyernünk. A Fradi ellen pedig nagyon kellene egy újabb bravúr. Utána pedig jönnek a bennmaradás szempontjából legfontosabb meccsek: ETO, KTE, DVTK, Újpest, ZTE. Addigra remélhetőleg felépülnek a sérültek, és nem veszítünk újabb kulcsembereket. Mert hiába erősítünk jól, ha minden héten kidől valaki az alapcsapatunkból…
