Ritkán tud kihozni a sodromból mérkőzés annyira, mint a Kisvárda elleni évzáró vereség. Csak tehetetlen düh van bennem, ha az első félidei alibifocira, a játékvezetésre, az ellenfél alattomos belépőire és időhúzására, Batik mutogatására, Kocsis felelőtlenségére, Dzsudzsák pocsék teljesítményére, a gyenge kispadra, vagy a két kapufánkra gondolok. A Kisvárda az év gólját szerezve megvert minket, de a legborzasztóbb az, hogy a sok külső körülmény ellenére elsősorban magunkat okolhatjuk érte.
Összesen ugyanis a statisztikák szerint kétszer volt kaput eltaláló, azaz gólba tartó lövése Navarro csapatának. A kezdő nem tartogatott meglepetést, az eltiltott Youga helyén az őszre amúgy is alapemberré avanzsáló Batik játszott középen, a sérülés után épülgető – és ezen a meccsen csereként végül beálló – Guerrero helyén Vajda kezdett. Varga, Dacosta, Mejías, Lang, Vajda játszott a védelemben, elöl Bárány (Szuhodovszki a Fradi elleni sérülés miatt kispadra sem ülhetett le), a kettő között pedig Kocsis, Batik, Szűcs, Dzsudzsák, Gordic.
Az első félidőt alapvetően meghatározta a Kisvárda meglepően feltolt védekezése. Már a mi térfelünk közepén letámadtak minket, általánosan megfigyelhető volt, hogy csak 3 játékost hagytak a saját térfelükön. Meg is zavartak vele minket, a labdakihozatalaink többsége elakadt, vagy félrement. Vargának két korai szé pvédés után volt rosszul kipasszolt labdája, Mejiasnak fájó pontatlanságai, Dzsudzsák pedig a játék helyett inkább a játékostársaknak magyarázott serényen. Pedig ha hozzá került a labda, sem jártunk jól. Beadásai rövidek, veszélytelenek voltak, ha pedig Gordic vagy Kocsis megindult a szélen, nem kaptak tőle használható kiugratást – pedig most igazán lehetőségünk nyílt volna kontrázni. Nem éltünk vele. A helyzeteivel a Kisvárda sem, Varga kétszer is szépen védett. Mindent elmond a félidőről, hogy az egyetlen veszélyt abból értük el, hogy egy beadást majdnem a saját kapujába ütött Popovics.
A második félidőt sokkal bátrabban és dinamikusabban kezdtük, a saját kapujához szegeztük a Kisvárdát. Dzsudzsák végre lövéssel is próbálkozott, de az csak a kapufát darálta meg. Nem csak a lövés, az előreívelés sem sikerült neki az 55. percben, eladott labdáját Yordanov lőtte rá a kezdőpontról, Varga pedig már nem ért vissza időben… Az év góljával vezetett a Kisvárda, és innentől visszaállhattak védekezni. Túl nehéz dolguk nem volt, mert Rúsz Márton eszébe jutott, mennyire is rühelli a Lokit, és ettől a perctől kezdve konkrétan minden ítéletével a Kisvárdának kedvezett. Vegyük sorra:
– Beívelés, Bárány elfejeli a labdát, őt letarolja Popovics, konkrétan behúz neki egyet jobbal, mielőtt még a testével felfogná a labdát. Báránynak a szemöldöke is felszakad. Sárga/Piros és tizenegyes helyett szabadrúgás kifelé les miatt. A les ténye vitathatatlan, de nem értek egyet azzal az egyébként létező tendenciával, hogy a les miatt egyáltalán nem bűnhödik a szabálytalanságért az ellenfél. Külön kedvencem, hogy 60:30-nál történik a szitu, 62:00-ig ápolják, akkor hagyja el a játékteret Bárány, majd ezután mutatja fel Rúsz, hogy ellenőrzi a VAR, mi történt és csak 63:05-kor engedi tovább a játékot, ezzel közel 2 és fél perc teljesen kiesik a meccsből.
– Lang Ádám tisztán elrúgja a labdát a támadó elől, Rúsz lefújja és még sárgát is kioszt a védőnknek – akit később ezért le is kell cserélnünk. Ha ez sárgát ért, akkor Mejíasnak pláne kijárt volna az első félidőben, amikor hasonló szituációban előbb elrúgta a labdát, majd eltalálta ellenfele lábát is. Akkor nem adott, akkor ennél a visszafogottabb labdaelrúgásnál miért?
– A 79. percben sárgát ad a bedobásnál időhúzó Nagy Krisztiánnak, majd megállítja fél percre a játékot, amíg nyugodtan bekönyveli magának a lapot. A cserével, a bedobásra várakozással és a felírással együtt körülbelül két perc ment el. (77:10-nél kezdődik a csere, 78:13-nál mutatja fel a sárgát és 78:46-nál kerül játékba a labda.)
– Ugyanígy engedi az összes időhúzást, amire ő maga is folyton rátett. Szűcs szabálytalanságánál arra adott előnyszabályt, hogy hozzánk került a labda, majd fellökték Mejíast. Ezután az előnyszabály miatt visszarendelte a labdát, hagyta, hogy a kisvárdaiak lökdösődjenek, majd húzzák az időt és pikk pakk lepörgött majdnem 1 teljes perc (kb. 79:30-nál a szabálytalanság, 80:20-nál kerül játékba ismét a labda).
– Komáromi nem tud labdát szerezni, Rúsz szerint feltartja a Kisvárda játékosát, aki ezúttal is eljátssza a nagyhalált, mint a kisvárdaiaik többsége a meccsen. A szabadrúgásnál a kispadon hevesen reklamálók közül Kocsis Dominiknak pirosat mutat fel, mert a tartalék játékvezető, vagy a partjelző szerint valami csúnyát mondott neki. A következő 2-3 meccset biztosan kihagyja egy olyan dolog miatt, amire semmi bizonyíték nincs (legalábbis nem tudok róla, hogy lenne), és ami ha megtörtént is túlzónak érzem a pirosat.
– Dzsudzsák Balázs továbbtolja a labdát a tizenhatoson belül, miközben ráesnek a hátára. Ezért sem járt tizenegyes Rúsz és a VAR-bíró Káprály Mihály szerint (GIF a hozzászólások között), azaz teljesen szabályos letarolni az ellenfelet.
Mindezek ellenére Szűcs kétszer is közel járt az egyenlítéshez. Egy távoli bombája a felső lécen csattant, egy jó beadás után pedig közelről fejelhetett, de Popovics védeni tudott és végül egyetlen találatot sem szereztünk. Kikaptunk.
A vereség oka viszont egyértelműen nem a külső tényezőkben keresendő, hanem a saját házunk táján:
– Egy félidőn át semmit sem csináltunk. Alibi hátra és oldalpasszok tömkelegét láttuk.
– A taktikai meglátások (vagy a játékosok döntései) borzalmasak voltak: az első félidőben nem tudtuk kiugratni a játékostársakat, a második félidőben pedig távoli lövések helyett (2-ből 2 kapufa lett) csak a beadásokat erőltettük, amire nekünk nem voltak a kapu előtt megfelelő embereink, vagy ha voltak is, pontatlanok voltunk, ha pedig még pontos is lett volna, akkor a kisvárdai égimeszelők mellett esélytelen volt, hogy helyzetbe kerüljünk (a három kivétel Bárány lesnél való letarolása, Szűcs fejese és egy jócskán fölé szálló Bárány fejes volt).
– A kispadunkról egyedül Komáromi és Guerrero becserélése jelentett tényleges előrelépést vagy megfelelő pótlást. Bermejo és a debütáló Camarasa semmit sem csinált, és Sissoko sem sokkal többet. Arról lehet – és szerintem érdemes is – beszélgetni, hogy ez inkább Navarro hibája (Cibla kihagyása és Bermejo erőltetése nálam egyértelműen az), vagy egyszerűen a csapatunkba kódolt gyengeség, mert ekkora különbség van a kezdőnk és a kispadunk között.
– Dzsudzsák egyszer-kétszer ismét elővette a többiekkel pörölős énjét, aminek ezúttal legtöbbször Mejías itta meg a levét. Batik pedig a 67. percben gondolta úgy, hogy teljesen normális kimutogatnia és visszapofáznia a C szektorban ülő hazai szurkolóknak, miközben egyébként megy a meccs és támadna a csapatunk! Ha ez a játékos a kedvencem, vagy a csapatkapitány lenne, akkor is azt mondanám: TÖBBET NEM AKARLAK LOKI MEZBEN LÁTNI. 0-1 van, foglalkozzon a feladatával, ne azokkal a szurkolókkal, akik fizetnek azért, hogy ott legyenek és bekiabálják a véleményüket, kommentáljanak egy-egy eseményt.
Grosics Gyulát hadd idézzem: „Nem a nézőnek kell tisztelnie a játékost… …számomra elfogadhatatlan a játékost ért kritika következtében megsértődni.”
Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy legyen-e szavazás, olyan szép volt idén eddig minden, meglepő módon minden meccs után, még a vereségeket követően is arra biztattunk titeket, hogy jelöljünk meg három legjobbat, mert érdemes. Ezúttal megtöröm a sormintát. Dzsudzsák a kapufája ellenére nem játszott jól, Varga a két szép védése ellenére kapus szempontból csúnya gólt kapott, még ha nem is feltétlenül varrom a nyakába. Bárány nagyon nagyot küzdött, de nem jött ma neki össze a gól. Dacosta és Mejias tepert nagyon, de felemás teljesítményt nyújtott. Lang dicsérhető volt, Vajda viszont feledhető. A helyére beálló Guerrero játéka nagyot lendített a csapaton, de csak húsz percet játszott. Batik korrekt meccset hozott le, de aki kimutogat a saját szurkolóinak, annak nincs helye egy ilyen szavazásban sem. Gordic nem tudta megmutatni magát. Kocsis sokat harcolt, Lang mellett talán ő is dobogós lehetett volna egy szavazásban, de a kispadról kipirosoznia magát (akár jogosnak tűnik, akár jogtalannak) óriási felelőtlenség volt. A kapufáig és helyzetig jutó Szűcs Tamás viszont ezúttal is csapatunk motorja volt, úgyhogy kicsit önkényes módon, de őt választom a meccs legjobbjának, és szavazás most nem lesz.
Fáj, hogy kikaptunk, nem csak mert hazai pályán történt, vagy mert nem érdemeltünk vereséget, hanem azért is, mert nagyon kellemes lett volna a telet a dobogón tölteni és a karácsonyt győzelemmel köszönteni. A csapatból ma éppen a „csapat” szó hiányzott, ez néha benne van. A negatív lélektani állapotnál azonban nagyobb súlya nincs a dolognak, pár nap és kiheverjük, elég csak az előző heti Fradi-verésre gondolni. A dobogón ábrándozni lehet továbbra is, a bennmaradásunk biztosított, a csapat pedig várhatóan nagy átalakításon esik át majd ismét. Túl sokat a következő meccsre várni sem kell, 1 hónap múlva már fogadjuk a Diósgyőrt, aztán még januárban utazunk majd az ETO-hoz.
Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek és Loki-sikerekben is gazdag új évet! 😉
Hajrá, Loki!
Csibu
Borítókép: dvsc.hu
