Több mint 16 ezer néző gyűlt össze a Nagyerdei Stadionban, hogy megnézze, mit alkotnak játékosaink a bajnoki címért küzdő Fradi ellen. Az első félidő gólt nem hozott, a második félidőben viszont összeomlottunk és két gólt is kaptunk. A fiataljaink a végén próbálták menteni a menthetőt, de ma gyenge napot fogtunk ki, kikaptunk, nem tudtunk meglepetést okozni.
A meccsre tartva, ott helyet foglalva szinte minden beszélgetésben Bárány sérülése került szóba. Mi történt vele, mikor térhet vissza, ki és hogyan pótolhatja. Hiányában ezúttal is Szuhodovszki kezdett elöl. A védelembe visszatért Mejías, a fiatalperceket is figyelembe véve pedig Vajda is kezdett. Az egyetlen meglepetés a fórumokon hetek óta csapatba követelt Youga volt, ezúttal ő kapott bizonyítási lehetőséget. A kezdőnk: Erdélyi, Kusnyír, Mejías, Lang, Vajda, Szűcs, Youga, Kocsis, Dzsudzsák, Gordic, Szuhodovszki.
Három módon is próbáltuk feltörni ellenfelünket és a kezdeményezést illetően jónak tűnt a csapatunk, az összjátékaink szebbnek és működőképesebbnek tűnt. Más kérdés a hatékonyság…
Az első, és leggyakoribb módszer az volt, hogy a szélen sokat besegített a támadásokba Vajda és Kusnyír is, ezért sűrűn kerültünk beadási pozícióba – nem csak az elején, az egész meccsen. Bárány hiányában viszont senkinek nem tudtunk beadni, így ezekkel többnyire meg sem próbálkoztunk, pedig a legnagyobb lehetőségünket a 40. percben épp egy szöglet után értük el, Mejías és védője testéről a rövid kapufára csorgott Dzsudzsák beadása. A támadásaink többsége ezért általában vagy a sokadik passz után egy eladott labdával végződtek, vagy jött a második módszer: beerőszakoltuk magunkat valahogy a pálya középső területére, ahol viszont harcos, ütköző támadó hiányában nem sok lehetőségünk maradt a középső területet egyébként is jól védő zöld-fehérek ellen. Ezt itt is kispasszos játékkal próbáltuk ellensúlyozni, ebben kiamagaslott Gordic (33/37) és Szűcs (43/48), Szuhodovszki pedig meglepően jól passzolt (15/16), csak hát hozzá ritkán került a labda, Kocsishoz hasonlóan (13/16). Dzsudzsák 8, Youga 10 alkalommal is pontatlan labdát adott, ami pont a Fradi ellen biztosan nem fér bele. A harmadik módszer a Fradi letámadására épített: gyors kontratámadást azonban csak ritkán tudtunk végigvinni, erre láthatóan készült Keane csapata.
Az első félidő végén így is örülhettünk neki, hogy 0-0 maradt, Erdélyi borzalmas kirúgásai közül az egyik simán megbosszulhatta volna magát, illetve volt több veszélyes, de pontatlan távoli lövése is a vendégeknek. A legbosszantóbb az volt, hogy hiába érződött, hogy ez a játék kevés lesz a Fradi ellen, és legjobb esetben is csak egy 0-0-ban bízhatunk (én alá is írtam volna a döntetlent), Navarro nem cserélt. Egyre többet hibáztunk hátul, és két gyors gólt be is kaptunk, pedig mindkettő elkerülhető lett volna, de mi magunk bontottuk meg a saját védelmünket, Mejías mindkétszer a védelem jobb oldalán bóklászott mert mi építettünk volna támadást, de a hibáinkat könyörtelenül kihasználták: a középen létrejött lyukba érkezett Corbu kétszer is betalált. A 60. percben úgy tűnt, eldőlt a mérkőzés.
Már sokszor írtam róla, mennyire véletlenszerűnek és erőtlennek, hibásnak érzem azt, hogy mikor és kit cserélünk, vagy épp nem cserélünk be. A két félidő között mi nem cseréltünk, nem változtattunk (a Fradi viszont Keane nyilatkozata alapján jelentősen). Az első bekapott gól után szintén nem cseréltünk. Kettő-null után viszont mégis lecseréltük Szuhodovszkit (ha gólhátrányban vagyunk, biztos, hogy támadót kell levinni? ha nem elégedett Szuhodovszkival, nem lehetett volna ezt hamarabb meglépni?), és a középpályáról kiszedtük az egyetlen ütköző játékost, Yougát, hogy a helyére Gordic (!) húzódjon hátrébb, ezzel pedig teljesen feladtuk középső középpályás védekezést. (Helyettük Komáromi és Cibla állt be.) A Fradi ezt köszönte szépen és nevetségesen könnyedén száguldott át rajtunk, de szerencsénkre kétszer is a kapufa hárított (Erdélyinek pedig még sokat kell tanulnia ezeket a kijöveteleket). Itt benne volt a meccsben egy nagy pofon. Az utolsó negyedórára Dzsudzsák és Kocsis is elhagyta a pályát, helyükre Odey és Patai érkezett, a játékunk pedig hirtelen helyrebillent – persze ehhez kellett az is. hogy a Fradi is várta már a meccs végét. Odey valódi csatárnak tűnt, jól vette le és tette tovább a rá felpasszolt labdákat (7/7 jó passz, 4/4 megnyert párharc), Patai is bátran szállt be, és pár percet még Tercza is kapott. Az volt az ember (valószínűleg csalóka) érzése, hogy nem lettünk volna gyengébbek akkor sem, ha eleve velük kezdünk. Bár becserélésük egyértelműen jelezte számomra, hogy elfogadtuk sorsunkat, mégis jó érzés volt ennyi fiatalperces és saját nevelésű játékost a pályán látni. A végeredmény már nem változott, Dibuszt 90 perc alatt nem tudtuk komoly védésre kényszeríteni, ez pedig komoly kritikája a csapatnak. Pedig annyira nem volt jó ez a Fradi sem, Báránnyal és kevesebb hibával játszva sokkal többre lehettünk volna képesek – de a fociban különösen nincs „ha”: DVSC-FTC 0-2.
Sokat gondolkoztam rajta, legyen-e szavazás, és legyen-e egyáltalán meccs legjobbja. A fél csapat ugyanis mélyen tudása alatt játszott. Erdélyi, Dzsudzsák, Kocsis, Szuhodovszki, de talán Youga sem véletlenül kaphat súlyos kritikát. Ellenben Szűcs vezéregyéniség volt, Vajda bár nem volt tökéletes, hosszú idő után talán most játszott legjobban, Kusnyír, Gordic és Lang is dicsérhető volt. A becseréltek többségére pedig ugyan nem lehet szavazni a kevés játékperc miatt, nekem meggyőző volt Odey és Patai játéka is. Úgyhogy szavazásra fel!
Nem csak ez az eredmény volt igazán kijózanító így húsvét hétvégén, hanem az is, hogy a papírformát hozta a Paks és a ZTE is, amivel feljöttek a nyakunkra. A ZTE konkrétan be is előzött minket (bár ezt csak jobb gólkülönbségének köszönheti), ami azt jelenti, hogy már nem érhetjük be pusztán egy pontokkal, győzelmek kellenek, ha a bronzérmet és a nemzetközi kupaindulást is szeretnénk behúzni. Erre legközelebb április 13-án, hétfőn (!) este lesz esélyünk a Kisvárda otthonában. Szurkoljunk együtt akkor is!
Hajrá, Loki!
Csibu
