Amikor valamiféle igazán szörnyű esemény történik velünk, két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy elbújunk a sarokba és sírunk, és bízunk benne, hogy az idő örökmozgó kereke majd begyógyítja a sebeket. A másik, hogy még nagyobb tettvággyal vetjük bele magunkat a kihívásokba és be akarjuk bizonyítani az egész világnak, hogy többek vagyunk, többet érünk ennél. Szeretett csapatunk kiesése után azonban gyorsan jöttek azok az események, amik azt üzenték, ez esetben az utóbbiról lesz szó. A DVSC-nek nem csak múltja, jövője is van. Az akarat és elszántság pedig nem csak a klub régi-új vezetőin, munkatársain és játékosain tükröződött, hanem villámgyorsan a szurkolókon is. Az új lendület lelkesítő hatása pedig nem múlhat el nyomtalanul. Vissza kell térnünk, megerősödve, tanulva a korábbi hibákból és végre augusztus másodikával eljön a 38 közül az első megmérettetés. A Budaörs látogat a Nagyerdőre, és bár ez is csak egy meccs, amit harminchét másik fog követni, de nagyon erős üzenettel bírna, ha egyből győzelemmel térnénk vissza.
