Játékszituációk – Mit csináltunk jól?

Legutóbb az első fordulóban elemeztünk játékszituációkat. Akkor egy vereséget vizsgáltunk, „Mit rontottunk el?” címmel. Most a 13. fordulót követően elkészült ennek párja, a „Mit csináltunk jól?”, mivel az Újpest elleni győzelem során egészen sok olyan jelenet volt, amit szurkolói és elemzői szemmel is öröm látni!

Egészen pontosan kilenc szituációról lesz szó, amit egybefűzve itt megnézhettek:

Menjünk is sorban, de ne teljes és mindenre kiterjedő elemzésre számítsatok, inkább csak 1-2 gondolatra, aminek figyelembevételével ajánlom újranézni a szituációkat. Lássuk!

ELSŐ

Kialakul egy edzésszituáció a labdaszerzés után: kipasszolni 3 újpestit. Ez sikerül, Patai kap labdát és a többiek is együtt élnek a játékkal, így egyből három lehetőség van előtte, két passz és egy egyéni megindulás, ő pedig utóbbit választja, végül Dzsudzsákhoz passzol, aki háttal áll Kocsisnak, mégis elévarázsolja a labdát.

Az indítás pillanatában hiába van létszámfölényben az Újpesti védelem, figyeljétek meg Mejíast, aki óriási sprintet vág le, és beadja a rövidre a labdát (ez tudatos irány, szó lesz még róla később), ha kicsit jobban kanyarítja, gólhelyzet lett volna. Labdaszerzés utáni villámgyors támadásépítés volt, a szélső hátvéd bekapcsolódásával. 15:56-nál még az Újpestnél a labda a mi térfelünkön, 16:08-nál már az ellenfél 16-osán belül járunk!

MÁSODIK

Ez egy rövidebb, de szinte a meccs teljes egészében sokszor ismétlődő jelenet, ami tökéletesen reprezentálja a letámadásunk minőségét. Szendrei a kapust is megtámadja, Boskovic fellép mögé, szélen Dénes figyel, és a pálya középső területét hagyjuk üresebben. Ha oda jön egy akárcsak kicsit is pontatlan passz, könnyebb lesz onnan labdát szerezni, ha pedig szélen próbálnak előre jönni, az sokkal kisebb befolyással lehet a játékukra, és a letámadó játékosaink visszaérhetnek.  Ebben az esetben szélen támadnának, de rossz a passz (és még Guerrero is megjelenik a háttérben).

A vezetést jelentő gólunk bár nincs a kivágott jelenetek között, de hasonló szituációnak köszönhető. Az Újpesti játékosok hátul passzolgatnak, és középső passzra kényszerülnek. Ljujic csak egy kicsit tétovázik, de ez bőven elég Boskovicnak, a labdaszerzés után pedig a többit megoldják Szendreivel.

HARMADIK

Ismét egy Boskovic labdaszerzésből indul minden, aztán némi szerencsével és fineszes megoldással a passzaink is pontosak, a kontrában pedig a labdaszerző Boskovic (!) is kiveszi részét, és Patai is felér az akcióval, kapja is a labdát, Dénes szépen elvisz előle egy védőt, kialakul a lövőhelyzet, ami ugyan fölé száll, de tankönyvszerű jelenetsor volt. 47:23 a labdaszerzés az alapvonalunknál és 47:41 a lövés az ellenfél tizenhatosánál, öt játékso bevonásával, hét passzból: Boskovic->Dénes->Boskovic->Szendrei->Dzsudzsák->Szendrei->Bosovic->Patai.

Ha az első jelenetnél Mejías sprintjét emeltem ki, akkor itt Patait kell dicsérni. Ez egy tíz másodperc alatti 65 méteres sprintet jelent, amihez komoly állóképességre van szükség, és ebből semmit nem von le, hogy még a második félidő elején jártunk (sőt, már benne volt a lábában egy teljes első félidő).

NEGYEDIK

A meccs passza Dzsudzsáktól Déneshez, aki gólt is szerez. De nem emiatt tettem el ezt a jelenetet. Jellemző lett ránk, hogy a tizenhatos oldalvonala és a pálya oldalvonala között vezetjük fel a támadásokat. Nézzétek meg az alábbi képet. Guerrero passzára hárman is készen várnak: Patai kíséri a támadást, Kocsis rövidebb, Szendrei hosszabb passz esetén megjátszható.

Utóbbi kapja a labdát, majd a tizenhatossal egy magasságba érve nem beível (ezekről mintha szép lassan leszoktatná a csapatot Remmel), hanem kicsit visszafelé passzol, a tizenhatos sarkánál befutó játékoshoz. Kocsist kicsit meg is zavarja, hogy Patai mit keres a helyén (itt részéről okosabb lett volna kissé lemaradni, ha már Patai felfutott a helyére), de Patai megoldja az átvételt, és Dzsudzsákkal együtt szívesen fogadják, hogy az újpesti játékosok közül négyen is magasról tettek rá, hogy újra kontrázunk, magukra hagyták a védőtársaikat, így Dzsudzsák üresen kapta Patai okos passzát, és csak rajta múlt, hogy ebből lövés, vagy passz legyen. Ezzel kapcsolatban pedig figyeljétek meg, hogy Dzsudzsák ezúttal is, háttal áll annak a játékosnak, akinek passzol. Csak érzésből löbböl bele, mert tudja, hogy ott kell lennie Dénesnek. Érdemes megnézni, hogy mikor nézett Dénes felé utoljára, akkor, amikor még Szendreinél volt a labda, ahogy az a következő képen látszik. ZSENI!

De maga az egész szituáció is meccsek óta ismétlődő jelenet, gondoljunk csak Baldoni ZTE elleni első találatára: Kocsis elfut szélen, a tizenhatos oldalvonala és a pálya oldalvonala között kapja a labdát (manapság ha a szélső védőknek választaniuk kell, inkább a pálya belsejét védik, mint a szélét, hogy ne tudjanak mögéjük kerülni) beívelés helyett pedig megvárja a rövidre érkező társat. A többi már történelem.

ÖTÖDIK

Ez is egészen hihetetlen. Andreevtől száll előre a labda (ezt két másik Loki-passz előzte meg), majd úgy szórakozunk az újpestiekkel, ahogy csak a bajnokcsapatok szoktak. Szendrei -> Baldoni -> Boskovic -> Guerrero -> Baldoni ->Szendrei (itt megint az említett sávba érkezik az indítás) -> Baldoni (itt jön egy kulcspassz, lásd a képen) -> Boskovic -> Samper -> Mejías -> Dzsudzsák -> Boskovic fejes a labda útja. Aztán még Dénes is jól passzol vissza Mejíasnak, gólhelyzetet teremtve, de az már les volt. Ez 14 passz egymás után, gólhelyzettel befejezve, szinte az összes játékosunk bevonásával.

Azt halkan teszem hozzá, hogy itt szerintem elmaradt egy büntető, Boskovic ugyanis továbbfejelte a labdát, őt pedig lefejelte az újpesti védő, azt pedig nem mondhatja Rúsz, hogy az újpesti fejelte el a labdát, mert akkor Dénessel szemben nem volt jogos behúzni a lest…

HATODIK

…három perccel később pedig egy eljátszott összefejelést bezzeg lefújt az Újpestnek, elvéve Dzsudzsák gólját. Baldoni nem volt szabálytalan az esetnél, és bár a helyszínen én is benyaltam a mesteri színészkedést, de megint 3 perc alatt két hasonló szituációban két ellenünk meghozott döntés van a bíró neve mellett, és ekkor még csak egy góllal vezettünk. (Rúsz a helyszínen lökést  mutatott, de az Újpesti ugyanott esett össze, ahol felugrott, semmiféle lökés nem volt Baldoni mozdulatában. Mindegy, ha akarja fújja le, csak akkor az összes ilyen esetet hasonlóan kellene megítélni, nem szemezgetni kénye-kedve szerint.)

HETEDIK

E kis kitérő után jöjjön ismét egy sokpasszos játék, ahol a fent írtak újfent felfedezhetők. Szélre kipasszolt labdák, Baldoni beindulása, nem azonnali beadás, cserébe amint Dzsudzsáknál a labda öten is a tizenhatoson belül várják a lehetőséget (lásd a képen). A kipattanót Mejías szedi össze, beívelés helyett ismét szélre kitett labda, bemozgások az alapvonal felé (Samper visszaszerzett labdája külön öröm), megjátszható társak, majd a sokadik beadási kísérlet után Baldoni helyzet. Minden kipattanóra, hibára azonnali, gyors reakció és végül egy helyzet, amiből szöglet lett.

NYOLCADIK

Bevallom, ez a kedvenc nem góllal végződő jelenetem. Ezúttal kezdjük a védekezéssel. Horváth Krisztofernél a labda és konkrétan lehetetlen helyzetbe kerül. Ketten védekeznek vele szemben. Tijanira szintén ketten figyelnek. Visszapassz nem lehetséges. Annyira lezártunk minden passzopciót, hogy hiába hagytuk üresen a pálya közepét, még egy kimondottan technikás játékosnak is kihívás lenne oda eljuttatni a labdát. És ha meg is tenné? Samper egyből, szemből ott lenne rajta (ha megfigyelitek a videón Samper mozgását, figyeli is ezt a lehetőséget). Ha meg Tijani felé menne a labda, szintén ott lenne biztosítani.

A passz Tijani felé rossz, Batik passzol is Baldonihoz, aki bámulatos, leheletfinom passzal játssza azt tovább Szendreinek, ő meg mintha megirigyelte volna a megmozdulást, két emberrel a nyakán indítja tökéletesen Ciblát. Ugyanaz a recept, tizenhatos vonala és oldalvonal közötti támadás, csak ezúttal Cibla elkapkodja a támadást, és futtából beadja a rövidre, ahova kellene, csak a belerondít a képbe, hogy nem várta meg, hogy Egri átérjen a túloldalról (lásd a ZTE elleni Baldoni gólt: Kocsis a labdaátvétellel adott annyi időt Baldoninak, hogy átérjen a rövidre), de ezúttal is mi csapunk le a lepattanóra, és Szendrei beadás helyett inkább visszapasszol Ciblának, aki ezúttal már higgadtabb, átveszi, majd tolja Baldoni elé, aki kapásból lő, és ha kicsit magasabb a labda, védhetetlen – így viszont Szappanos látványos vetődésel hárít. Labdaszerzés 75:01-nél, Cibla első beadása 75:11-nél, a lövés pedig 75: 19-nél, azaz megint egy tíz másodperces kontra, aminek lövés és helyzet a vége, pedig húsz másodperce még Horváth Krisztofer vezetett újpesti támadást a térfelünkön.

KILENCEDIK

Mindennek a megkoronázása lett a harmadik gólunk. A forgatókönyv hasonló.Kapuskirúgás után Boskovic csúsztat, Szendrei egyből teszi ki Baldoninak, ő vissza Mejíasnak, aki Szendreihez, Szendrei pedig Baldonit indítja. Tankönyvbeillő háromszögezés, Baldoni beindulását pedig érdemes megnézni: még akkor sprintre vált, amikor Mejías még csak hozza Szendrei felé a labdát! És ha ez nem lenne elég, Mejías egy másodpercre sem áll meg a passz után (pedig az NB I-re eléggé jellemző kép, hogy a sikeres passz után a játékosok megállnak, mint akik jól végezték dolgukat), sőt, felgyorsít! A 85. percben levág egy 40 méteres sprintet. (Sárga a labda, fekete a játékosok útja.)

Baldonitól tökéletes bepasszt kap (ismét nem beíveljük, hanem a röviden érkező társat keressük), és a slusszpoén, hogy Mejías is így tesz. Nem lő, nem ível, hanem Ciblát hozza ajtó-ablak ziccerbe, aki tökéletesen él is a lehetőséggel! Amit itt érdemes még megnéznetek, hogy Szendrei nem a tökéletes indítása miatt fontos, hanem  mert kilép rá a védelemből Stronati (feketével bekarikázva). Ez az elcsúszás, és Mejías bemozgása együttesen teszi lehetővé, hogy minden játékhelyzetet emberelőnyös szituációként vigyük végig, no és az sem elhanyagolható tényező, hogy hárman is érkeznek a végső passzra.

Összegzéssel ezúttal nem készültem, a fenti jelenetek szerintem magukért beszélnek. Ilyen futó- és passzteljesítményt én már rég láttam a Lokitól, öröm nézni a játékunkat, és remélem ez mostantól jó sokáig így is marad!

Hajrá, Loki!
Csibu