A második fordulót rendezték a hétvégén az OTP Ligában, és ezúttal is a zárómeccs jutott nekünk. Az ellenfél az újonc Mezőkövesd volt, és a múlt heti 7-1-es siker után ezúttal is mindenki egy nagy arányú győzelmet várt, ami akár meg is lehetett volna, végül mégis az 1-0-s sikernek is örülnünk kellett. Hogy miért, az hajtás után kiderül.
Kondás Elemér egy számomra rendkívül szimpatikus kezdőcsapatot állított ki a mai meccsre, de még tíz perc sem telt el, máris változtatnia kellett. Sidibe sajnálatos sérülése miatt adta volna magát a lehetőség, hogy Horváth Zolit hozza be, aki a múlt héten nagyon jól szállt be, mégis általános megrökönyödésre a gyenge formát mutató Szakályt cserélte be, és szervezte át miatta az egész csapatot. Tudni illik, Bódi kezdett a bal szélen, Kulcsár pedig a jobbon, a csere után azonban Bódi elfoglalta saját posztját a jobb oldalon, Szakály állt be balra, Kulcsár pedig előre húzódott Volas mellé a csatár pozícióba. Emiatt a korai kényszerű változtatás miatt is most inkább az azt követő hadrendet rajzoltam fel, és nem a 6-7 percig pályán lévő kezdőt.
A formáció képként megtekinthető itt
Az első félidő parádésan kezdődött, hiszen már a második percben hatalmas ziccer adódott előttünk, Bódi kapufája után Volas túlságosan nagy gólt akart lőni, és 8-9 méterről fölé bombázta a labdát. Ezt követően sem volt megállás, szinte percenként dolgoztuk ki a nagyobbnál nagyobb ziccereket, és ezen van a hangsúly, hogy nem csupán helyzetekről, hanem ziccerekről beszélhettünk. Sidibe sérülése miatt jó 4-5 percig emberhátrányban játszottunk, de még az idő alatt is kétszer kerültünk ajtó ablak helyzetbe. Hol Szántainak, hol pedig a pocsék helyzetkihasználásnak köszönhettük, hogy még mindig 0-0 állt az eredményjelzőn. Az pedig egyre jobban érződött, hogy csak az első gólt lesz nehéz megszerezni, ha az megvan, onnantól felszabadul mindenki, és potyoghatnak a gólok. De az az első csak nem akart megszületni. A vendégek kapusa ihletett formában védett, végül a félidő végére elmondhattuk, hogy jóformán 7-8 tiszta ziccert puskáztunk el 45 perc alatt, jöhetett a félidő, és egy kis felfrissülés a második játékrészre.
Várható volt, és be is igazolódott, hogy a második félidőben már nem lesz annyi és akkora helyzetünk, mint az elsőben. Az idő előrehaladtával egyre görcsösebbé vált a játékunk, és a 60. perc tájékán már a levegőben lógott az is, hogy a Kövesd talál egy gólt a semmiből, na ebben az esetben komoly gondban lettünk volna. Ekkor tájt gondolta úgy Kondás, hogy ideje változtatni, és beküldte Volas helyett az egy hete kiválóan beszálló Horváthot. Az ő fejjátéka amúgy is életveszély, a mérkőzés eddigi szakaszában meg legalább négy tiszta lehetőségből nem sikerült bevennie játékosainknak a kaput fejjel, Horváth lehetett volna a gyógyír erre. Csakhogy teljesen leült a játékunk, elmaradtak az első félidőben látott szép támadásaink, és Horváth fejére sem tudtuk játszani a labdát. Neki egyébként a mezőnyben kellett inkább birkóznia a rá fellőtt labdákkal, amikkel gyakran meggyűlt a baja. Eközben egyedül Szakály játéka hordozott komoly veszélyt, egy ízben egy szép betörés után buktatták a tizenhatoson belül, de műesésért ő kapott sárgát. Végül utolsó csereként beállt Dombi. „Minek?!” – kérdezték jó páran a szektoron belül. Én nagy nyugodtsággal csak annyit mondtam, majd ő fogja adni a győztes gólpasszt. És így is lett. Sokadszor bizonyítja azt, hogy negyvenhez közel is segítségére tud lenni a csapatnak. Az ő beadása után lőtte rá Szakály kapásból a labdát, ami vagy megpattant Horváthon, vagy nem, de a lényegen nem változtat, megvolt a vezető gólunk, ami már nagyon kellett így a 80. perc tájékán. Onnantól inkább visszább vettünk, és a biztonságra törekedtünk, nem is lett volna értelme kockáztatni, mert a Kövesdnek is volt pár szép támadása, amikből könnyen gól lehetett volna. Itt jegyezném meg, hogy a vendég csapat szemre tetszetősen adogatott a középpályán, és sokszor nehéz volt tőlük megszerezni a labdát, olyan ügyesen eldugták. A hátra lévő jó tíz percet végül kivédekeztük, így nyögvenyelősen is, de behúztuk a meccset. A helyzetkihasználásunkon drasztikusan javítani kell, bár erős a kontraszt a két eddigi bajnoki között, mert míg a Kaposvár ellen jóformán minden lövésünk gól lett, most a 100%-os ziccereket sem tudtuk értékesíteni, és ennek könnyen megihattuk volna a levét. A DVTK ellen már biztosan több kell ennél.
Játékos osztályzatok
Verpecz István – 6.5
Gyakorlatilag nem volt védeni valója, néhány távoli lövést leszámítva, azonban a kijöveteleknél ma is bizonytalan volt, gyakran meghűlt bennem a vér, mikor egy-egy beadásnál megindult a kapujából, és megtorpant.
Lázár Pál – 7.0
Ma is remekül játszott, védekezésben kellően határozott volt, támadásoknál is feltűnt, egy ízben ziccert rontott, és volt egy kiváló labdakezelése, ami után Kulcsár rontott ziccert. Vezére is volt a hátsó alakzatnak.
Igor Morozov – 6.5
Határozottan játszott, fejjátékban verhetetlen volt, látszik, hogy jelenleg messze ő a legjobb belső védőnk, Mészáros és közte jelenleg ég és föld a különbség, az észt játékos javára.
Mészáros Norbert – 6.0
Amint azt Morozvnál is említettem, kettejük közül nem ő van jobb formában. A gyorsasága is kezd kopni, de ma nem is ezzel volt a gond, hanem a bizonytalanságával, ma is volt egy-két hajmeresztő megmozdulása, ami komolyabban megbosszulhatta volna magát. Jelentős javulást várok tőle.
Korhut Mihály – 6.5
Nem nyújtott ma kimagaslót, bár a támadásokból jobban kivette a részét, viszont összességében Lázár jobban teljesített a meccsen.
Kulcsár Tamás – 6.0
Jobbszélsőként kezdett, aztán kényszerűségből hamar csatárként folytatta, akárcsak múlt héten. Számtalan elpuskázott ziccer fűződik a nevéhez, nem ez volt élete meccse.
Selim Bouadla – 5.5 – A mérkőzés citromdíjasa 
Ez nem Selim Bouadla volt, hanem valami rosszul sikeredett klón… Jó lenne ezt hinni, de sajnos nem így van. Alibi passzok, csínybe adott labdák, rosszul sikerült cselek, elveszített párharcok – ezek jellemezték őt a meccsen, és az kevés, hogy végig hajtott, mert neki kellett volna mozgatnia a csapatot, különösképp a második félidőben, mikor sürgetett az idő, és láthatóan kevés helyzetet tudtunk kialakítani az első félidőhöz képest. Jelentőset kell javulnia a közel jövőben, ez most remélhetőleg kellő figyelmeztetés volt neki.
Zsidai László – 7.0
Kinek hiányzik Ramos? Nagyon elegáns, letisztult a játéka védekező középpályás létére, benne nem lehet érezni azt a veszélyt, hogy bármikor kiállíthatják. Határozottan és keményen lép oda, de ez kell. Ma is rengeteg labdát szerzett, és passzjátékával sem lógott ki a csapatból.
Bódi Ádám – 7.0
Ő is a jók közé tartozott ezen a meccsen, az első percben rögtön kapufát lőtt, és egy nagy ziccert is elpackázott, de sokat volt játékban, és jól mozgatta a csapatot.
Ibrahima Sidibe
Sajnálatos sérülést szenvedett a meccs elején, remélhetőleg nem annyira komoly a dolog, jobbulást neki.
Dalibor Volas – 6.5
Nem akar neki összejönni az első gól, pedig nagyon jót tenne a lelkének. Szerencséje se nagyon van, ma rögtön a második percben hatalmas ziccerben üres kapu fölé lőtt, de ezen kívül is volt még kihagyott helyzete. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy a keret legjobb támadója, és ha formába lendül, fog majd gólokat lőni. Mezőnymunkája lényegesen jobb volt, mint a helyzetkihasználása, Kulcsár ziccerénél ő adta a passzt, Szakály első félidős betörésénél szépen készítette neki elő a terepet középen. Összességében hasznosabban játszott Kulcsárnál.
Szakály Péter – 7.5 – A mérkőzés legjobbja 
Kispadon kezdett, de Sidibe sérülése miatt hamar pályára lépett. Nagyon jól szállt be a játékba, ma sem lehetett tőle elvenni a labdát, az első félidőben volt egy szép betörése szélről, ami az MTK elleni kupadöntőn szerzett góljára emlékeztetett, de most centikkel mellé lőtt. A második félidőben is főleg tőle láttunk jó megmozdulásokat, és ami fontos, ő lőtte a mindent eldöntő győztes gólt. Ezt a Szakályt szeretnénk látni minden héten, és nem csak akkor, ha csak csereként lép pályára.
Horváth Zoltán – 6.5
Múlt héten első labdaérintésből gólt szerzett, ma azonban nem szállt be olyan jól. A felívelt labdákra sokszor rossz ütemben ugrott fel, de mégis van némi érdeme a győztes találatban, mert akár hozzáért Szakály lövéséhez, akár nem, zavarta a kapust a kilátásban.
Dombi Tibor – 10.0 6.5
Már negyvenedik életévében jár, de ma beállt, és adott egy gólpasszt, ami mint kiderült, a mindent eldöntő gólt eredményezte. Hozzáállása példaértékű, legenda!
Kondás Elemér – 7.5
Ma nem rajta múltak a dolgok, véleményem szerint nagyon jól eltalálta a kezdőt, és a korai kényszerű változtatás után is jól nyúlt bele a meccsbe Szakály becserélésével, akinek a gólpasszt a szintén csereként beálló Dombi adta. A helyzeteket nem ő hagyta ki.
A mérkőzés összefoglalója
(A képek forrása: dvsc.hu)
