Nem sikerült győzni Felcsúton, de nem is kaptunk ki. Az elmúlt években bőséggel elfogadtuk volna az egy pontot ebben a párosításban, de most nem ilyen időket élünk. És nem csak amiatt lehet hiányérzetünk, mert a pontvesztéssel zárkóztak a riválisok, hanem ténylegesen jobban játszva, több helyzetet kialakítva hagytunk ott két pontot.
Nagy meglepetést nem tartogatott a kezdőnk, csupán a Guerrero – Vajda cserét húzta meg Navarro a múlt heti csapathoz képest. Hogy ezt a cserét mi indokolta a fiatalpercek pörgetésén kívül, azt én sem értem. Vajda játszatásával nincs problémám, de szívesebben látnám őt egy sorral előrébb, vagy ha már védőt játszik, akkor inkább olyan meccseken, ahol kevésbé jöhetnek ki a védekezési hiányosságai. Ennek sajnos most is volt jelentősége.
Na de a meccs számunkra jól kezdődött, az első helyzet Dzsudzsák majd’ félpályás álompasszából indult (ami annak ellenére volt pontos, hogy az indításnál földbe rúgott, és ápolni is kellett emiatt), Bárány viszont nem tudta jól átemelni a kifutó Szappanos felett a labdát, picit célt tévesztett. Majd Kocsis labdaszerzéséből alakult ki helyzetünk, de a Kocsis – Gordic – Dzsudzsák összjáték végén egy eltört lövést láthattunk. Viszont közvetlenül azt ezt követő kirúgásból Golla eladta a labdát, de inkább adjuk meg Bárány labdaszerzésének, aki belelépett a passzba, a lengyel védő pedig felborította őt, jöhetett a jogos tizenegyes, amit a sértett be is vágott. Az előny viszont nem tartott sokáig, a 30. percben a hazai csapat gyakorlatilag az első lehetőségét gólra váltotta, egy bal oldali centerezésre érkezett üresen Lukács, aki Vajdát rázta le magáról az akciós során, így 1-1-re módosult az állás. Ennek a találatnak a gólkirályi címért történő versengésben is jelentősége volt, hiszen Bárány felzárkózott egy találatra az éllovas Matkohoz, de ezzel Lukács is csatlakozott a 13 gólos szlovén támadóhoz, így ketten előzik Bárányt egyetlen találattal.
Ismét a mi perceink következtek, előbb Vajda éles beadását fejelte fölé Bárány, majd a félidő hajrájában Kocsis beadására Szűcs érkezett üresen a tizenegyes pont magasságában, de nem tudta irányítani a fejest, ami így középre tartva nem okozott gondot Szappanosnak. A félidei 1-1 egyértelműen a hazai csapatra volt hízelgő, mi pedig bosszankodhattunk, hogy egyetlen kihagyás hátul végzetesnek bizonyult.
A második félidő is DVSC helyzettel kezdődött, Kocsis adott be most balről, Bárány pedig centikkel csúsztatott kapu mellé. Hasonló helyzetben egy szöglet után a 65. percben Németh András is alig fejelt a kapunk mellé, ezzel a második olyan hazai helyzetet jegyezhettük fel, ami gólt ért volna, ha bemegy (egy korábbi helyzetüknél les miatt érvénytelenített volna a VAR). Közben mi kettőt cseréltünk, jött Szuhodovszki és Guerrero, a két lecserélt pedig a kapott gólnál hibázó Vajda, valamint a meccs elején kisebb sérülést összeszedő Dzsudzsák voltak.
Szuhodovszki egymaga háromször is eldönthette volna a meccset a javunkra, de két alkalommal tiszta lövőhelyzetben kapu fölé bombázott, egy ízben pedig egy ígéretes helyről járó szabadrúgást ívelt kapura, de nem tartott eléggé sarokra, így ezt is védeni tudta a kapus. A hajrában ide is, oda is eldőlhetett volna a meccs, Lukács egy ízben lesgólt lőtt, mi pedig a legvégén is veszélyeztettünk, de sem gólt, sem jogos tizenegyest nem sikerült kiharcolnunk a végén.
És itt álljunk is meg. Megfogadtam, hogy ezután a meccs után nem fogok bírózni, mert 90 percig korrekt bíráskodást láttunk, leszámítva néhány apróságot: bosszantó volt, hogy megint mi kaptunk több sárgát harmadannyi szabálytalanságra (21-8 volt a szabálytalanságok aránya, 2-3 a sárgáké), és Nagy Zsolt megúszhatta figyelmeztetés nélkül a meccset, pedig volt pár alattomos megmozdulása. De a slusszpoén a 91. percben jött, amikor az emlegetett Nagy Zsolt kézzel blokkolta Komáromi lövését. A visszajátszásból látszik egyértelműen, hogy irányt változtatott a labda, rövid ideig varozták is az esetet, de a játékvezetőt ki sem hívták, és szöglet helyett kirúgással folytatódott a meccs. Bohózat, ha ez a másik kapunál történt volna, biztos vagyok benne, hogy befújják büntetőnek…
Hiányérzetünk lehet tehát a végeredményt, és bizony a bíráskodást tekintve is. Hiszen hiába fúj korrektül a játékvezető 90 percig, ha a hosszabbításban mérkőzés kimenetelét befolyásoló hibát ejt. És szerintem ez a kezezés nem természetes testhelyzetben történt, „kereste a labdát a kéz”, gyakorlatilag a védő védte ki a lövést azzal, hogy belekapott a labdába. De mint emlékszünk, a felcsútiak ellen az sem ér tizit, ha a védő gyakorlatilag elsodorja kézzel a labdát, szóval már meg sem lepődünk. Sőt, igazából örüljünk, hogy egy tizenegyest megkaptunk a meccsen.
A szavazást meghagyom nektek, láttunk pár jó egyéni teljesítményt, én most nem nevesítenék senkit. Tíz pontot reméltünk attól az ötös etaptól, amit a tegnapi meccsel zártunk le: ZTE, MTK, Barcika, Nyíregy, Felcsút. Csak hét pontot sikerült szerezni, ami közepes teljesítmény. Bár jól mutat, hogy nem kaptunk ki, de ez a hét pont összejöhetett volna 2-1-2-es mérleggel is. Nyilván utóbbi esetben az eggyel több győzelem a végelszámolásnál többet érne, de ha a vereségek a két üldözővel szemben jöttek volna, akkor rosszabbul állhatnánk. Így van három pont előnyünk a Zetével, négy pedig a Pakssal szemben. A többiek pedig már tisztes távolságban.
A válogatott szünet után jön egy igazán emberes etap, hiszen a Fradi – Kisvárda – DVTK – ETO négyessel fordulunk rá a szezon hajrájára és az utolsó két meccsre. Ha ezen a négy meccsen is hoznánk a hét pontot, akkor az szerintem garantáltan dobogót érne a végén.
