Szezonértékelő sorozatunk harmadik felvonásában a magyar játékosok teljesítményét vizsgáljuk és elemezzük. Nálunk – kimondottan kivételes esetben – nemcsak szimplán magyarok, hanem többségükben saját nevelésű, fiatal futballisták játszanak. Ezt is – sok egyéb mellett – büszkén vállalhatjuk, teljesítjük azokat a minimális elvárásokat, amiket a magyar labdarúgás meghatároz és elvár a professzionális klubcsapatoktól. Ezen elvárások, feltételek egyike, hogy az utánpótlásból kikerülők stabil csapattaggá váljanak. Debrecenben ez nem is akárhogyan sikerült az elmúlt szezonban.
Elég csak megnézni a kezdő tizenegyet. A bajnokság nagy részében öt debreceni nevelés volt kezdettől a pályán, rajtuk kívül ketten szinte már cívisvárosinak tekinthetőek. A klub nagy hangsúlyt fektet az utánpótlásra, így a szezon során többen is lehetőséget kaptak, többnyire a kupákban, de néhányuknál már most látható, hogy rövid időn belül a kezdőben kapnak majd szerepet meccsről meccsre. A magyar játékosokat is fel lehet osztani többet, illetve kevesebbet játszókra, mint a légiósoknál.
Először azokat a játékosokat nézzük meg, akik végigjátszották a szezont, és csak egy-két meccset hagytak ki. A védelemnek három olyan tagja is volt, akik ott voltak a kilencven percek majdnem mindegyikén. Nagy Zoli az első meccseken nem kezdett, de aztán megkapta a lehetőséget és élt is vele. Szeret elöl kóricálni, jól is kíséri a támadásokat, Arbeola típusú jobbhátvéd. Korhut úgy robbant be, mint Ady a magyar irodalmi életbe. Ilyen fiatalon is olyan rutinnal játszott, amilyennel a korosodó játékosok sem rendelkeznek. Mészáros oktatott mindenkit, eltiltása után zseniálisan futballozott. Válogatott behívója teljesen megérdemelt volt, ráadásul ott is kitűnően helyettesített Juhász Rolandot. Bódi a szezon elején villogott inkább, gondoljunk csak a szabadrúgásgóljaira, de mezőny-, illetve védőjátéka akkor is fontos, ha éppen nem jön be semmi sem a támadások során. Rengeteget fejlődhet még az NBI-ben is, de egy év múlva már kacsintgathat külföldre is. Varga a perpetuum mobile, sokszor leírtuk már. Nem adja fel, küzd, ezért szeretjük. Várjuk, mi lesz vele. Szakály őszi szezonja borzalmas volt, nem volt csapatkapitányhoz méltó, de amit tavasszal művelt! Nem tudni, hogy mi történt télen, de hasznos volt. Ha kellett, akkor vállára vette a csapatot, ha kellett, csúszott-mászott. Kulcsár teljesítménye rapszodikus volt, rengeteget mozgott a pályán, de néha feleslegesen. A kapu előtt bizonytalan, de voltak fontos góljai.
Többen voltak azok, akiknek csak epizódszerep jutott, vagy éppen egy gyengébb meccs után kiszorultak a kezdőből. Verpecz például azután kapta meg a lehetőséget, hogy Nova megsérült, megtette, amit kellett. Voltak bizonytalan megmozdulásai, de utólag belegondolva, jobban aggódtunk kapuba állása után, mint kellett volna. Nikolov viszont kiszorult a kezdőből, de amikor szükség volt rá, ő mindent beleadva vetette magát a meccsbe, akár a jobb, akár a bal oldalon kapott szerepet. Bernáth nagyon keveset játszott, valószínűleg nemsokára visszavonul. Minden tiszteletet megérdemel. Máté Simac bakija után jutott szóhoz. Úgy állt be, mintha egész szezonban ő kezdett volna. Lassúságát remek helyezkedéssel és testi erejével kompenzálta. Ludánszki és Szűcs a kupákban játszottak, előbbinek sokat kell még fejlődni, utóbbit sérülések hátráltatták, de pozitív benyomást keltett az emberben, ha pályára lépett. Spitzmüller peremember, nem sokszor kapott lehetőséget, cserének kiváló. Rezes a meg nem értett zseni. Sokra volt hivatott, de valamiért nem sikerül berobbannia, vannak nagyon jó meccsei, de tud pocsékul is játszani. A Honvéd elleni gólja mesteri volt. Illés kevésszer játszott, nem láthattuk ballábas bombáit, egy éve a felkészülési meccseken a csatár mögött játszott, akkor jól ment, de a kezdőbe nem tudta beverekedni magát. Valószínűleg távozni fog. Ferenczit várja már mindenki, csak megsérül, amikor végre szerepet kap. A következő szezon az övé lesz. Farkas Balázs megosztja a szurkolókat. Van, aki bénának, más pedig zseninek titulálja. Nem merünk állást foglalni, majd az idő eldönti. Tőlünk kap még egy évet. Dombi Tibi az Dombi Tibi.
A két játékosértékelőből kiderült, hogy megfelelő a légiósok és a magyarok aránya, persze mindkét oldalról vannak olyanok, akiknek esetleg máshol több babér teremne. A magyar játékosaink jó részének van debreceni, hajdú-bihari kötődése, amely sikeres szereplésünk receptjének egyik eleme. Tudják, mit jelent küzdeni a városért.
(A kép forrása: dvsc.hu)
