Elérkeztünk a magyar bajnokság „rákfenéjéhez”, a minden magyar focit szerető szurkoló által legkevésbé várt időszakhoz, a téli pihenőhöz. Jó három hónapig nem rendeznek NB1-es bajnokikat, így sokat kell várnunk a következő mérkőzésig. Addig is, hogy ne unatkozzunk, nézzük meg, hogy az ősszel hogyan teljesítettek a játékosaink. Azaz osszuk ki a félévi bizonyítványokat. Minden sorozatot vizsgálunk, tehát nem csak a bajnokikat, hanem a Szuperkupa, Európa Liga, Magyar Kupa, valamint Ligakupa meccseket is, így tehát a keret minden játékosát tudjuk értékelni. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy szubjektív vélemény, mindenki máshogy látja a játékosok teljesítményét, minden esetre próbálok egy elfogulatlan véleményt formálni a játékosokról, így az „XY miért kapott csak ennyit, míg YX jóval jobbat kapott” jellegű kérdéseket szeretném, ha mellőznénk.
Elöljáróban annyit, hogy akik rendszeresen olvassák az összefoglalóimat, azok már nagyjából ismerik az osztályzási rendszerem, most mégis röviden bemutatnám a félreértések elkerülése végett. Nálam az abszolút közepes, átlagos teljesítmény 6,5-ös osztályzatot érdemel, míg aki ennél egy kicsivel kevesebbet, az 6-ost, aki kicsivel többet tesz hozzá, az értelemszerűen 7-est kap. Ha valaki az átlagnál jóval jobban, vagy rosszabbul teljesített, akkor kaphat hatosnál kisebb, illetve hetesnél nagyobb osztályzatot. Egyébiránt megválasztjuk az őszi szezon legjobbját, valamint leggyengébben teljesítő játékosát, illetve a legnagyobb csalódást nyújtó, illetve a legnagyobb meglepetéssel szolgáló játékosokat. A nevek alatt a számok sorrendben a bajnoki/kupa/ligakupa/nemzetközi kupa meccsek számát, valamint az azokon szerzett/kapott gólok számát jelenti. Osztályzatot csak az kapott, aki legalább tíz tétmeccsen pályára lépett.
Kapusok:
Verpecz István – 6.5
10/1/2/2 – 11/3/5/5 kapott gól
A szezon elején az ő nevével kezdődött az összeállításunk, pedig úgy indultunk neki az idei évnek, hogy három kb. egyforma képességű kapusunk van. Sokáig kirobbanthatatlannak tűnt a kapuból, rendre jó, vagy átlagos teljesíményt hozott, a végére viszont volt pár bizonytalansága. Szerencsére utóbbiból kevés akadt, és a szezon eleji rangadóinkat nagy részt neki is köszönhetjük, hogy megnyertük. Az elmúlt két évben nagyon sokat fejlődött, és olyan szintre emelkedett, hogy az NB1-es csapatoknál 3-4-et leszámítva kezdő kapus lehetne. Összességében tehát átlagosnak vélem a teljesítményét, jelenleg Novakovic mögött a második számú kapus.
Nenad Novakovic – 7.0
7/1/3/0 meccs – 8/0/0/0 kapott gól
Hosszú és súlyos sérülésből tért vissza, sokan már temették őt, hogy soha nem lesz a régi. Eleinte úgy is tűnt, hogy nem lesz esélye Verpecz mögött visszakerülni, De a kecskeméti bajnokin bedobta őt a szakmai stáb a mélyvízbe. Egészen kiválóan védett azon a meccsen, a mérkőzés nagy részét emberhátrányban töltöttük, ennek ellenére kapott gól nélkül hoztuk le a meccset, ami neki is volt köszönhető. Sajnos akadt gyengébb teljesítménye, a Pápa és Mezőkövesd elleni döntetlen az ő sara is. De a kapott gólok száma is mutatja, hogy kiváló formában van, és még egészen biztosan lehetne ezt fokozni. Szerződéshosszabbítása mutatja, hogy a stáb bízik benne, és ő is szívesen véd nálunk. A kemény munkáért, amit azért végzett, hogy visszatérhessen sérüléséből, és biztatásul kap egy hetes osztályzatot erre a fél évre, így tovább!
Vukasin Poleksic
0/1/1/0 – 0/1/0/0 kapott gól
Mindössze két meccsen védett, így teljesítményét nehéz számszerűleg értékelni, többnyire inkább az NB3-as csapatban védett az ősszel. Novakovical ellentétben sajnos nem tudott eltiltásából abban a formában visszatérni, amilyenben azelőtt védett, igaz tegyük hozzá, neki többet is kellett kihagynia. Külön pikantériája a dolognak, hogy míg nálunk harmadik számú kapusnak számított, addig a montenegrói válogatottban, ami az utóbbi időben közelít az élcsapatokhoz, az utóbbi időben rendszeresen védett, és nem csak barátságos, hanem tétmeccseken is. Friss hír vele kapcsolatban, hogy a tavaszt Kecskeméten tölti kölcsönben, de a nyáron hosszabb távon is ott maradhat. Mivel két kiváló kapusunk van rajta kívül, és mint tudjuk, légióskorlátozást vezetnek be a klubnál, így elengedése indokolt volt. Sok sikert kívánunk neki a továbbiakban, és nem felejtjük, amit a klubért tett még eltiltása előtti időszakában.
Védők:
Aleksandar Trninic – 6.0
10/1/3/2 meccs – 0/0/1/0 gól
Ő volt az a játékos, akit nyáron úgy mutattam be, hogy elkapkodott igazolás volt, mert utána csak nála jobb képességű védők érkeztek a csapathoz. Valamilyen szinten ez igazolódott is, bár nem várt eseményeknek köszönhetően viszonylag sok mérkőzésen jutott neki szerep. A szezon elején abszolút csereember volt, majd szép sorban dőltek ki a védőink, előbb Morozov szenvedett súlyos sérülést, aztán Máté is lesérült meccsekre, illetve Brkovic is kidőlt időközben, így Mészáros mellett jóformán az egyetlen épkézláb védőnk volt a keretben. A szezon elején még főleg védekező középpályásként ugrott be csereként pár percekre, aztán a fent említett okok miatt a védelem tengelyében találta magát. Bajnoki bemutatkozása kezdőként frenetikusan sikerült, hiszen az MTK ellen 15 perc után kiállították. Összességében elmondható róla, hogy nem bonyolítja dúl a dolgokat, ha szabadulni kell a labdától, akkor mindig a legegyszerűbb lehetőséget választja, ha kell, elbikázza a labdát. Pedig egyébként nem tűnne rossznak passzjátékban, a védelemben mégsem tudta kamatoztatni ezt a képességét. Játékát sok esetben rossz megoldások jellemezték. Mivel tavaszra felépül az összes védőnk, így igazából nincs rá sok szükségünk, és ha hinni lehet a híreknek, szerződést bontunk vele a télen.
Mészáros Norbert – 7.0
16/0/0/1 meccs – 0/0/0/0 gól
Nyáron úgy tűnt, hogy hosszabb távon kénytelenek leszünk őt nélkülözni, de végül a szezon harmadik tétmeccsére, az EL visszavágóra már felépült, és onnantól kezdve a kaposvári bajnokiig zsinórban tizenöt bajnoki szerepelt, igaz a kupasorozatokban nem jutott szóhoz, ott többnyire a cserejátékosok szerepeltek. Az év eleje nem indult jól a számára, rendre bizonytalan volt a játéka, és látszott, hogy a gyorsasága is megkopott. Azonban az őszi szezon vége felé fokozatosan javult a teljesítménye, és az utolsó meccseken már inkább átlag fölötti produkciót nyújtott. Azt kell mondani, még mindig a keret legjobb védője. Formája remélhetőleg kitart a szezon végéig.
Máté Péter – 5.5 – Az ősz egyik csalódása
9/1/0/2 meccs – 0/1/0/0 gól
A nyári igazolások után azt gondoltuk, hogy kevés szerep fog neki jutni, a sérülések miatt mégis hamar a kezdőben találta magát. Eleinte még elfogadható játékot nyújtott, aztán azonban egyre többet hibázott, és sajnos szinte minden meccsre jutott egy hiba, amiből gólt kaptunk, ez a szezon utolsó meccseire hatványozottan igaz. Legfőbb hátránya a lassúsága, egyedül a jó fejjátéka teszi őt középszerűnek nevezhető játékossá. Sajnos azt kell mondani, ebben a Lokiban nincs helye kezdőként, azonban cserének megteszi, illetve a Ligakupa, Magyar Kupa meccseken egész nyugodtan játszadozhat.
Dusan Brkovic – 7.0
7/2/3/0 meccs – 1/0/1/0 gól
Személy szerint a nyári igazolásaink közül ő az egyik kedvencem. Akárhányszor láttam őt játszani, mindig rendkívül magabiztos játékot nyújtott, és alacsony termete ellenére kiválóan fejel. Érthetetlen volt, hogy miért favorizálta a stáb vele szemben Mátét, végül a sérülések és eltiltások miatt a Paks ellen léphetett pályára először kezdőként az NB1-ben, mindjárt góllal hálálva meg a bizalmat. Pechére a következő bajnokin, Kecskeméten korán megsérült, és jó pár hetes kihagyásra kényszerült, így újfent kiesett a pixisből. Legutóbb Kaposváron volt kezdő, újfent jó játékot nyújtva. Jelenleg a harmadik legjobb belső védőnek érzem a keretben, de csak egy hajszál választja el attól, hogy ő legyen az egyik kezdő emberünk. Remélhetőleg nem fog áldozatául esni a légióskorlátozásnak.
Korhut Mihály – 6.5
15/2/1/2 meccs – 2/0/0/0 gól
Számára sem kezdődött jól az ősz, eleinte visszafogott teljesítményt nyújtott, majd a negyedik fordulóban kiállították Szombathelyen, és két meccset pihent. Ekkora a helyette beugró Vadnai kiváló játékot nyújtott a posztján, de sikerült visszaszereznie a helyét, amit meg is őrzött az ősz végéig. Voltak szerencsére kimondottan jó meccsei is, például Kecskeméten nagyon jól játszott, a koronát a teljesítményére a meccs vége felé szerzett félpályás szólógóljával tette fel, ami az ősz öt legszebb gólja közé is bekerült. Ettől függetlenül többet várunk tőle, mert nagyon jól tudjuk, hogy több van benne, ezt tavasszal bizonyítania kell.
Lázár Pál – 7.0 – Az ősz egyik meglepetésembere
15/2/0/0 – 0/0/0/0 gól
Kezdetben úgy gondoltuk, hogy Nagy Zolival nagy csatát fog vívni a kezdő posztért, ehhez képest teljesítményével rögvest az első fordulókban bebetonozta a helyét a kezdőcsapatban, amire rátett még egy lapáttal Nagy súlyos sérülése is, így gyakorlatilag rivális nélkül maradt. Egy-két megingástól eltekintva pozitív csalódás volt a játéka, hiszen az elmúlt években csak szenvedett, mind külföldön, mind a Pécsnél eltöltött fél éve alatt. Nyáron sokan fanyalogva fogadták a leigazolását, mondván, hogy pénzéhes, és nem fog jó teljesíményt nyújtani. Szerencsére ő is belátta, hogy nem a pénz az elsődleges, és teljesítményével ezt bizonyította is. Egyetlen dologban kéne javulnia: rengeteget szabálytalankodik, játékában mindig benne van a sárga lap, és a kiállítás veszélye, ősszel két bajnokit volt kénytelen kihagyni eltiltás miatt.
Igor Morozov
3/1/0/1 meccs – 0/0/0/0 gól
Sajnos nagyon hamar megsérült, így számszerűleg nem értékelhetjük, azt viszont öt meccs alapján is láttuk, hogy egy nagyon jó védő. Fejjátéka kiváló, és nem is annyira lassú, mint Máté, az első három bajnokin kifejezetten megértették egymás Mészárossal. Hosszabb távon az egyik legjobb védőnk lehet, remélhetőleg sérülése tavasszal már a múlté lesz.
Nagy Zoltán
2/1/1/2 meccs – 0/0/0/0 gól
Sérülése miatt neki sem jutott sok meccs az ősszel. A Szuperkupa meccsen, valamint a két EL meccsen még ő kezdett, utána viszont Lázár kiszorította a kezdőből. Szombathelyen ugyan kezdett, de csak taktikai megfontoltságból, és jobboldali középpályásként. Mivel azon a meccsen Lázárt kiállították, így a következő, Fradi elleni bajnokin újfent kezdő volt, saját posztján, és bár féltettük őt a gyors Fradi szélsőkkel szemben, mégis jól oldotta meg feladatát azon a meccsen. Lázár mellett egyértelműen nincs esélye labdába rúgni, mivel szinte minden játékelemben jobb nála, így felépülése után is csak csereként jöhet szóba.
Bernáth Csaba
1/1/6/0 meccs – 0/0/0/0 gól
Idén már csak a Ligakupa volt az ő terepe, a bajnoki keretbe már kevés a teljesítménye. Egy alkalommal így is végigjátszhatott egy meccset, Kaposváron Lázár eltiltása miatt került be a csapatba. Benne van a korban, tavasszal már 35 éves lesz, még megadahat neki, hogy pályára lépjen az új stadionban, de komoly meccseken nem fog már sok sót megenni nálunk.
Ludánszki Bence
3/1/4/0 meccs – 1/0/0/0 gól
Eleinte csak az NB3-ban, illetve a Ligakupában kapott szerepet, az ősz végére azonban kitaláltak számára egy új posztot, mégpedig a védekező középpályás posztját, ahol egyáltalán nem okozott csalódást, sőt, sokkal jobban játszott, mint tette azt belső védőként több LK meccsen is. A szezon utolsó két bajnokiját végigjátszotta Zsidai helyén, és bár közel sem hozta azt a játékot, amivel Zsidai egész ősszel kimagaslott, mégis egy elfogadható szintet hozott, amihez társult Kaposváron egy szép akció után szerzett gólja. Bevallom őszintén, én már lemondtam róla, hogy nem lesz belőle semmi, hiszen ha 23 éves koráig mindössze egy NB1-es meccsen lépett pályára, az azt jelenti, hogy kevés ide, viszont ezen a néhány meccsen bizonyította, hogy helye van a keretben. Tavaszra ő lehet a második számú ember Zsidai után a védekező középpályás poszton.
Króner Martin
0/1/4/0 meccs – 0/0/0/0 gól
Van benne potenciál, viszont a nálunk lejátszott meccsszáma kevés ahhoz, hogy fejlődni tudjon, így mindenképp jót tenne neki egy kölcsönadás egy NB2-es csapathoz.
Középpályások:
Zsidai László – 8.0 – Az ősz egyik meglepetésembere
15/1/0/2 meccs – 2/0/0/0 gól
Nyáron az egyik legégetőbb dolog a védekező középpályás posztra való igazolás volt, hiszen Ramos távozott, Varga pedig újfent kölcsönbe került külföldre. Zsidai kapóra jött, hiszen lejárt a szerződése az MTK-nál. Tudtuk, hogy jó játékos, de azt álmainkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen meggyőző játékot fog nyújtani. Gyakorlatilag feltehetjük a kérdést, hogy kinek hiányzik Ramos és Varga? Jelenleg senkinek. Védekezésben szinte minden meccsen kimagasló teljesítményt nyújtott, két gólja pedig azt mutatja, hogy előrejátékban is otthonosan mozog. Az InStat elemzőrendszer adatai alapján az őszi szezon során a három legjobb játékosunk között végzett. Válogatott formában játszik, és ha így folytatja, nem is maradhat el az a behívó. A nyári igazolásaink közül ő volt a legnagyobb főnyeremény.
Szakály Péter – 8.5 – Az őszi szezon legjobbja
16/3/0/2 meccs – 7/0/0/0 gól
Vitathatatlanul az őszi szezon legjobbja volt. Góljai mellett számtalan gólpasszt is kiosztott, abszolút a csapat vezére volt, pedig az év elején nem így indult, hiszen az első két bajnokin csak csere volt. Ezt követően észbe kapott, és meccsről meccsre parádés teljesítményt nyújtott. Utoljára a veretlen évünkben láttunk tőle ilyen játékot, bár megkockáztatom, hogy most jobban játszik, mint akkor. Mindenképp jót tett neki Czvitkovics távozása, valamint Zsidai jó teljesítménye is. Ő is válogatott formában játszik, a kerettagságig már eljutott, a kezdőhöz viszont még ennél is több kell. Reméljük nem kényelmesedik el, és továbbra is ezt a játékot fogja nyújtani, aminek egy bajnoki cím lehet az eredménye.
Selim Bouadla – 7.0
13/2/2/2 meccs – 4/0/0/0 gól
Az ősz elején mutatott gyenge teljesítménye miatt kap „csak” 7-est, viszont jelentősen javítja az összképet, amit az őszi szezon második felében nyújtott. Számtalan góllal és gólpasszal segítette a csapatot, játéka már-már a két évvel ezelőtti remek teljesítményét idézte. Azóta szárnyal, mióta megszületett a fia, így nem kizárt, hogy ez szakította fel benne a gátat. Mégtöbbet javulhatna a teljesítménye, ha öccsét nem mellőzné ilyen látványosan a szakmai stáb, és adott esetben egyszerre lennének a pályán. Várjuk a hasonló folytatást tőle a tavasszal is.
Bódi Ádám – 6.0 – Az ősz egyik csalódása
11/1/1/1 meccs – 2/0/0/0 gól
Na ő éppen ellentétes utat járt be Bouadlával szemben. A szezon viszonylag jól kezdett, bár az EL párharc első meccsén kiállították, a bajnokság elején két gólt szerzett és gólpasszokban is jeleskedett. Aztán jött egy sérülés, ami miatt kiesett a rutinból, mikor pedig visszatérhetett volna, kiállíttatta magát Kecskeméten. Ezután már csak szenvedett a hátralévő meccseken, szinte észrevehetetlen volt a pályán, jó megoldásai alig voltak. Nagy javulást várunk tőle a tavaszra, mert sokkal többet tud ennél.
Ferenczi János – 5.5 – Az ősz egyik csalódása
6/3/4/1 meccs – 1/0/0/1 gól
Kétségkívül az ősz legnagyobb csalódása volt az ő szereplése, hiszen tavasszal már többnyire kezdő volt a csapatban, és úgy tűnt, hogy végre beépülhet a gépezetbe. Jól is indult minden, hiszen az első fordulóban megszerezte első NB1-es gólját, ami már nagyon kellett neki, majd a következő néhány meccsen is egész jó teljesítményt nyújtott, viszont nagyjából a Vidi elleni meccs után megindult a lejtőn, és játéka annyira visszaesett, hogy sok esetben még a bajnoki keretbe sem került be, nemhogy a kezdőbe. Maradt neki az LK és az MK, ahol viszont rendszeresen balhátvédként játszott kényszerből, és rendre pocsék teljesítményt nyújtott, de azt tegyük hozzá, hogy ez nem az ő posztja. Most szültett meg kisfia, reméljük hasonló hatással lesz ez rá is, mint Selimre, és tavaszra visszanyeri azt a formáját, ami miatt joggal került be annak idején a csapatba.
Vadnai Dániel – 6.0
10/0/2/0 meccs – 0/0/0/0 gól
Szezon közben érkezett, és akkor még nem tudtuk, hogy mekkora szükség is lesz rá. Érkezése után nem sokkal a mélyvízbe kellett dobni, hiszen Korhut szombathelyi kiállítása miatt két meccsre megkapta a balhátvéd pozíciót a kezdőben. A Fradi ellen leradírozta a pályáról Jennert, bemutatkozásnak ez nagyon klassz volt. Aztán a sérülések miatt a középpálya közepén találta magát, régi csapattársa, Zsidai mellett. Eleinte egész jól ment neki ott is, aztán egyre halványabb teljesítményt nyújtott. Előrejátékban kevésnek érzem őt, ennek ellenére a szezon vége felé több ízben a balszélső posztján találta magát, itt sem brillírozott. A szezon végén sérülés hátráltatta, így az utolsó négy bajnokin pályára sem tudott már lépni. Összességében nem volt hátrány a ligazolása, mert egy nagyon jó kiegészítő ember.
Dombi Tibor – 6.5
8/1/6/0 meccs – 1/0/1/0 gól
Már negyven éves, de ennek ellenére meglepően sok lehetőséget kapott az ősszel, ezen ő maga is meglepődött. Viszont egyáltalán nem lógott ki a csapatból, néhány alkalmat eltekintve. A Diósgyőr ellen gólt fejelt(!), ezzel tizenöt különböző szezonban szerzett gólt a Lokiban, ami rekord. Jó beadásai révén nem egy meccset nyertünk meg. Tizenöt-húsz percekre még most is bármikor jó a játéka.
Rezes László
2/1/2/0 meccs – 0/0/0/0 gól
Szerencsére bajnokin csak kétszer láthattuk, pont elég is volt, bár Kaposváron még egész elfogadhatóan játszott, a Paks ellen köszönjük szépen az összehozott tizenegyest és a nulla teljesítményt. Többnyire az NB3-as csapatban villogott góljaival, az az ő szintje – jó ez most durva volt, egy erős NB2-es, vagy gyenge NB1-es csapatba is simán beférne -. Remélhetőleg érkezik a posztjára valaki a télen, és nyugodt szívvel adhatjuk kölcsön valahova.
Slimane Bouadla
0/0/4/0 meccs – 0/0/1/0 gól
Örök tehetség, a jövő embere. Legalábbis a szakmai stáb szerint. A szurkolók pedig a szezon eleje óta a csapatba követelik, joggal. Legalább annyit megérdemelt volna, hogy pár percekre beálhasson, hogy ezzel is meglegyen az első NB1-es meccse. Ha ennyire nem bíznak benne, akkor fölösleges itt tartani, vagy ha tényleg a jövő emberének tartják, akkor érdemes lenne kölcsönadni, hogy legalább játsszon.
Spitzmüller István
0/2/6/0 meccs – 0/0/1/0 gól
A szurkolók másik nagy kedvencét idén nem láthattuk bajnokin a pályán, a Ligakupa viszont az ő terepe. Nagyjából a Rezesnél leírtak igazak őrá is, mindenféle bántó szándék nélkül jegyzem meg, hogy az lenne a legjobb, ha tavasszal Létavértesre igazolna, segítve fiókcsapatunknak a feljutás kiharcolását.
Joel Damahou
0/1/0/1 meccs – 0/0/0/0 gól
A felkészülési meccseken látottak alapján az ősz egyik meglepetésembere lehetett volna, ha nem sérül meg rögtön második tétmeccsén, köszönhetően Kovács Péternek. Sajnos tavaszra még nem lesz bevethető állapotban, így maximum a szezon végén láthatjuk, de az sem kizárt, hogy biztonsági megfontoltságból csak a követekző szezonban fog éles meccsen pályára lépni legközelebb.
Támadók:
Ibrahima Sidibe – 7.0
13/2/2/2 meccs – 6/0/1/2 gól
Felemás félszezont futott ő is, hiszen az elején jól bekezdett, aztán a második fordulóban sérülést szenvedett, és egy hónapot ki is hagyott. A Vidi elleni rangadón tért vissza, beállása után nem sokkal rögtön gólt is szerzett. A szezon második felében, és főleg idegenben, az új taktikánknak köszönhetően gyakorta a középpályán, amolyan visszább tolt támadót játszott, de emberhátrányos meccseken, vagy amikor az eredmény tartására játszottunk, gyakran szerepelt a balszélső posztján is, sőt, a Honvéd ellen jó tíz percig balhátvédet is játszott. Ezeken a posztokon már jóval visszafogottabb teljesítményt nyújtott, de tudjuk be annak, hogy nem az elsődleges szerepkörében játszott. Elmondható róla tehát, hogy univerzális, hasznos játékos, góljai is ezt mutatják. A tavaszi teljesítménye után személy szerint nem gondoltam volna, hogy ennyire összekapja magát.
Kulcsár Tamás – 7.0 – Az ősz egyik meglepetésembere
17/2/0/2 meccs – 5/0/0/0 gól
A szezon elején nem játszott jól, ekkor még inkább jobbszélsőt, vagy csatár mögötti éket játszott. Játékát számtalan kihagyott helyzet, és ami nagyobb baj, kihagyott ziccerek jellemezték. Aztán az új taktikai rendszer eredményeként ő játszik legelőrébb, előretolt centerként, ahol a legjobban kontráknál kamatoztathatja gyorsaságát. Nagyon jól kitalálták neki ezt a posztot Kondásék, mert jelentőset javult a játéka, bár sajnos még így is sok helyzetet elpuskáz, viszont a szezon második felében sokat értékesített is. Ha a helyzetkihasználása javulna, hatalmas értéke lenne a csapatnak. Személy szerint nem godnoltam volna, hogy ilyen javulásra lesz képes, és tényleg hasznos tagja lesz a csapatnak, így őt választom az ősz egyik meglepetésemberének.
Dalibor Volas – 7.0
14/2/4/1 meccs – 6/2/4/0 gól
Nagyon vártuk a bemutatkozását, mert nagy igazolásnak számított, legalábbis múltja alapján. Eleinte nagyon bekezdett, Sidibe sérülése miatt sokáig alapember volt, és szépen csendben rugdosta is a gólokat. Aztán idővel kikerült a kezdőből, csak pár percekre állhatott be csereként, vagy még be sem cserélték. Ekkor talán némi sértődöttség volt rajta megfigyelhető, de közben a kupában és az LK-ban folyamatosan rugdosta a gólokat. Az a baj vele is, ami Kulcsárral: túl sok helyzetet hagy ki. Ennek ellenére 21 tétmeccsen szerzett 12 gólja igencsak sokatmondó, amivel a keret legeredményesebb játékosa. Reméljük tavaszra összekapja magát, és a Mariborban mutatott formáját idézve szállítja majd a gólokat.
l’Imam Seydi – 5.0 – Az őszi szezon citromdíjasa
8/1/3/0 meccs – 0/0/2/0 gól
Sokan fanyalogva fogadták a leigazolását, teszem hozzá joggal, mert a Diósgyőrben az utóbbi időben semmi olyat nem mutatott, ami miatt szükségünk lett volna rá. Azonban a kényszer szülte leigazolását, hiszen a nyár utolsó napjaiban két támadónkat, Budot és Horváth Zoltánt is elküldük, különböző okok miatt. Így az átigaztolási időszak utolsó napján amolyan kapkodás eredményeként került hozzánk. Bajnokin számtalansor beállhatott csereként, a legnagyobb sansza a gólszerzésre Újpesten lett volna, de az utolsó percben büntetőt hibázott. Játékát az öncélúság jellemzi, sokszor áll le cselezni passz helyett, illetve olyan helyzetekből lő kapura, amikor jobb megoldás lenne tovább tenni a labdát. Ligakupa meccseken több szerepet kapott, de ott sem győzött meg arról, hogy helye van a csapatban. November végére kiderült, hogy Mészároshoz hasonló gerincsérülése van, emiatt nem tudott játszani sem, jelenleg kezelésekre jár. Ha nyárig nem tesz le valamit az asztalra, akkor nem sok jövő jósolok neki a Lokinál, ilyen légiósok nem kellenek a csapatba.
Szécsi Márk – 5.5
4/2/6/0 meccs – 0/0/1/0 gól
A fiatal támadó tavasszal robbant be az első keretben, eleinte bíztató játékot mutatott, viszont kevés lehetőséget kapott. Idén a bajnokságban négyszer léphetett pályára, de egy kivétellel csak pár perceket tölthetett a pályán, kivéve Pécsen, ahol Kulcsár sérülése miatt 69 percet kapott, érdemleges megmozdulása azonban nem volt azon a meccsen. A Ligakupa sorozatban az összes meccsen pályára lépett, legtöbbször kezdőként, csatár létére mégis csak egy gólra futotta. Súlytalannak érzem, az biztos, hogy az NB1-be még nagyon kevés az ő játéka. Jót tenne neki egy kölcsön, első körben egy erősebb NB2-es csapatnál, majd egy gyengébb NB1-esnél, különben nálunk csak el fog kallódni.
Edző:
Kondás Elemér – 7.0
17/3/6/2 meccs – 11/1/5/0 győzelem
Sokan bántják őt, és szidják folyamatosan, felkészületlen edzőnek tartják. Ennek ellenére nem vitathatja el tőle senki, hogy két év alatt nyert egy bajnoki címet – veretlenül -, és két kupát. Amiben viszont van igazság, hogy nemzetközi szinten kevésnek tűnik a tudása, hiszen kettőből kétszer szerepeltünk csalódást keltően a nemzetközi kupákban. Viszont hibáiból tanul az ember, remélhetőleg a következő alkalommal ezeket kiküszöbölve eredményesebben tudunk szerepelni. Ami szintén dicséretes, hogy az ősz második felére kitalált egy nagyon jó taktikát az idegenbeli meccsekre, minek köszönhetően zsinórban négyszer nyertünk idegenben, Kövesden pedig kétgólos előnyről ikszeltünk. Több játékosnak is megtalálta a számára ideális posztot, viszont néhány játékos mellőzése, illetve favorizálása megint csak rontja az összképet.
Ezúton hívnám még fel minden kedves olvasónk figyelmét, hogy átigazolási rovatunk újra pörög, ezen a címen, illetve a blog oldalsávjában folyamaotsan előrhető a naprakész információkkal szolgáló cikk.
Ezen kívül Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kíván a Loki Blog teljes szerkesztői stábja minden kedves olvasónknak!
