Harmadszor vesztettük el zsinórban a Szuperkupa-döntőt. Két éve a Videoton ellen jelentős bírói ellenszélben 1:1 után tizenegyesekkel maradtunk alul, tavaly túlságosan simán kaptunk ki a bajnok Győrtől 3:0-ra, de az idei volt a leginkább nyerhető meccs mindhárom közül. Mégis elbuktuk. Hogy hogyan, miért és hogy miért nagyon aggasztó a tegnapi meccs a jövő hétre nézve, kiderül a cikkből. DVSC-Újpest Szuperkupa-döntő összefoglaló.
A meccsnek szokás szerint senki sem kerített nagy feneket. Két nappal a VB-döntő előtt a futballszerető magyar embereknek csak egészen kis részét foglalkoztathatta a kérdés, hogy vajon idén kié lesz a hihetetlenül nagy presztízsű Szuperkupa. Még akkor se, ha ez a 2014/15-ös magyar futballszezon kezdete. A nézőszámnak a 300%-os jegyáremelés se tett jót, 500 forintról 2000 forintra emelkedett egy belépő ára egyetlen év alatt, a vidékieket semmibe vevő kezdési időpont, a pestieknek kedvező helyszín, a langyos felvezetés egyaránt hozzájárult, hogy alig 200 Lokista biztatta a csapatunkat. A hangulat rossz volt, pont mint tavaly. Ennek ellenére minden tiszteletem azoké a szurkolóké, akik élőben nézték végig ezt a mérkőzést. (Tavaly én is elutaztam Pestre megnézni a Szuperkupa-döntőt, a lefújást követően Tipszmix Csabi szállóigévé vált szavaival búcsúztam, „Szép volt, többet nem jövök!”)
De szerintem a klubunk sem vette túl komolyan a meccset. Természetesen lenyilatkozták, hogy hogyne volna már fontos a Szuperkupa, mi minden meccset állandóan meg akarunk nyerni és hogy ez egy nagyon fontos állomása a felkészülésünknek, amúgy ki ellen is játszunk? Ja hogy az Újpest, az sima lesz. Persze kedden Cliftonville idegenben, jó lenne, ha nem sérülne le senki, és nem rombolnánk le a Lyon-meccsen összegyűjtött önbizalmunkat és hasznosítanánk valamit a pályán az ott begyakoroltabbakból. Körülbelül ez volt minden Loki-szurkoló és a Loki várakozása, ezt reméltük a meccstől. Még nem tudjuk, pontosan mekkora kudarc ért minket tegnap, az majd kedden derül ki, de az elvárásaink nagy része nem jött be, az már biztos.
Na de hogy rátérjek a meccsre is, a lilák a képen látható összeállításban fociztak, és meglepően jól tették ahhoz képest, hogy állítólag 12 bevethető focistájuk volt a meccs előtt és sokan emiatt nem az eredeti posztjukon kaptak szerepet. Nem játszott a legjobb játékosuknak számító, minálunk is jól ismert Kabát Péter sérülés miatt, fegyelmi okokból kimaradt Bavon Tsibuabua és így tovább. Az Újpest keretét 14 játékos hagyta el a nyáron, helyükre heten érkeztek, régi-új sportigazgatójuk lett Kovács Zoltán személyében, a felkészülésük gyatrára sikeredett, főhetett tehát Nebojsa Vignjevics feje a meccs előtt, hogy mit tud majd kezdeni velünk, akik a tökéletes ellentéteik vagyunk. Állandóság, összeszokottság, csapategység: csupa olyan dolog, amit nélkülözött a Balajcza-Forró, Heris, Litauszki, Vadász-Stanisavjevics, Vasiljevics-Suljics, Balog, Simon, Nagy Gábor kezdőcsapat. Leginkább egy 0:0-ban bízhattak…
Ezzel szemben a mi Bajnokcsapatunk teljes egészében együtt maradt, alapember nem távozott, hazatért viszont Varga József, leigazoltuk Jovanovicsot (róla még lesz szó), a felkészülés parádésan jó lett, minden játékos fel volt dobva a Lyon elleni meccs után, tettvággyal telve vártuk a BL-selejtezőket. Aztán Kassai belefújt a sípjába.
A kapuban Novakovics állt, általános meg-nem-lepődésre, előtte a Vadnai, Mészáros, Máté, Lázár védősor. Vadnai azért játszott, mert kedden amúgy is el lesz tiltva, Korhutnak meg jót tesz a pihenő. Most nem igazán tudok véleményt formálni a védelem belsejéről, mert nem tudom, hogy azért nem játszott-e a legjobb formában lévő belső védőnk, Dusan Brkovics, mert a BL-selejtezőre pihentetik (ez esetben rendben vagyunk) vagy szakmai szempontokkal próbálták indokolni a döntést (ez esetben nem). Na de haladjunk tovább, a középpálya a következőképpen nézett ki: Mihelic, Selim, Varga, Bódi. Szakály lesérült az egyik edzésen, ezért kihagyta a Lyont és ezt a meccset is, valószínűleg Belfastban se ő fog játszani. Ehhez képest valóban ez a legjobb középpályánk. Mindenki tudja álmából is felkeltve, melyik a Loki egyetlen jól működő csatárduója. Persze, hogy a Kulcsár, Sidibe! Előbbi mehet, utóbbinak jó lesz a padon, majd játszik Tisza Tibi, elvégre ez a volt csapata, csak tudja, hogy kell gólt rúgni nekik. Bravó!
Elkezdődött hát a meccs. Az első 10 percben a semminél egy leheletnyivel többet, a valaminél egy hajszállal kevesebbet nyújtottunk és felpörögtünk, mint a háromujjú lajhár a reggelire elfogyasztott bambuszrügy után, más szóval aludtunk. Az első helyzetféleségünk a 11. percben volt, Varga Józsi távoli bombájánál, persze fölé ment. A péntek esti bóbiskolásomból egy spontán szívroham riasztott fel, amikor Simon Krisztián kapta tök egyedül a labdát a jobb oldalon, Vadnai és Máté sehol nem volt, szerencsére a beívelése rossz volt, így elszállt a csatár feje fölött, de egy erősebb csapat ellen ilyenkor már 0:1. Ezt megúsztuk, és végre kicsit felrázódtunk. A következő helyzetünk a 27. percben volt, egy szabadrúgást legurítottunk Tiszának, ám a csúszós fű megnehezítette a dolgát, mellélőtte hát, amúgy nem sokkal. Majd a 30. perc körül Kulcsár rúgást kapott a vádlijára, le is sántikált, ápolták kicsit, végül le kellett cserélni. Könnyen lehet, hogy komoly a sérülés. Márpedig mióta ismerem, még sosem sérült meg, mindig nagyon vigyáz magára. Ha már így alakult, cserére került sor. Logikus választás? Dehogyis Sidibe, hova gondolunk? Majd Seydi megoldja! Ezután a félidőben semmi nem történt már, leszámítva néhány újpesti helyzetet. A szakadó eső sem kedvezett a játéknak, de nem voltunk különösebben rendben amúgy sem. Félidő.
A második félidőben végre bizakodtam. Az Újpest egyre fáradtabb lett, ami fölényünk pedig nőttön nőtt. Nagyon jót tett a játékunknak Mihelics Jovanovicsra cserélése. Megélénkült a középpályánk és később a támadósorunk is. Az 53. percben volt a legnagyobb helyzetünk, az akrobataálmokat dédelgető Seydi megkísérelte KETTŐ méterről beollózni Vadnai beadását, amiért egy átlagos csatár visszalép, befejeli és akkor 1:0. Na de sebaj, legközelebb majd bemegy, hátha akkor ennél is jobban kell a gól! A 72. percben megint Tisza próbálkozott, de labdáját Balajcza kiütötte az alsóból. A 74. percben Lázár helyére Ibrahima Sidibe érkezett, általános megrökönyödésre. Ha három csatár van egyszerre a pályán, az az első számú nemzetközi jele Kondás Elemér totális tanácstalanságának. Emlékezhetünk rá, az 5:2-re elvesztett MTK-meccsen ugyanez a három csatár volt fenn a pályán a meccs végén, tehát Seydi, Sidibe meg Tisza. Magától értetődő módon egymást zavarták, de a vezetőedző felküldte őket, hátha valamelyik lő gólt, hiszen háromszoros rá az esély. De kár, hogy ez azóta se működik, helyzet is alig volt ezután a csere után! A 78. percben aztán a legnagyobb lila helyzet maradt ki Heris által. A hátralévő időben felszakadt Máté Péter szemöldöke, ápolásra szorult. Az Újpest meccslabdáját felszedte Novakovics, majd Kassai lefújta a meccset és jöhettek a tizenegyesek.
Voltak aggályaim már a párbaj előtt is. Mióta itt játszik Novakovics, még sosem fogott büntetőt. Attól még minden idők egyik legjobb Loki-kapusa, de ez pont nem megy neki. Mindig ugyanoda ugrik el, jobbra, és reméli, hogy egyszer majd csak eléri a labdát. Csak két Lokistán láttam az elszánt magabiztosságot: Sidibén és Jovanovicson. Mindketten be is lőtték a tizenegyesüket.
A büntetőpárbaj:
–Vasziljevics berúgta, Nova elugrott a szokott helyre, sajnos a labda nem oda ment. 1:0
–Sidibe higgadtan futott neki, higgadtan be is rúgta, az ilyesmit rá lehet bízni.1:1
-Novakovics szokásos vetődése majdnem bejött, mert érezte az irányt, de Nagy János jól helyezte. 2:1
–Bódi nekifuuut, de micsinááász? Hogy lehet ezt így fölérúgni? 2:1
–Litauszki nem úgy nézett ki, mint aki kihagyja, a látszat nem csalt. 3:1
–Jovanovics valami elképesztő higgadtan odaállt és beröpítette a hálóba. rajta nem múlt. 3:2
-Simon Krisztán panyenkázik, el kell ismerni, hogy van stílusa. Állna belé a görcs, 4:2.
–Tisza Tibi ezt most magabiztosan berúgja, 4:3.
–Balogh Balázs fut neki és megvan Novakovics első kivédett büntetője!!! Először vetődött balra. Gratulálunk, visszatért a remény. 4:3
-Varga Józsi egalizál magabiztosan. 4:4
-Heris lövi be a soron következő újpesti büntetőt. 5:4
-Szó megszakad, hang fennakad, lehelet megszegik. A büntetőrúgással Máté következik. Senki sem várta el tőle, hogy vérző fejjel, fáradtan odaálljon és elvállalja. Mégis elvállalta, pedig ott volt még Selim, Vadnai, Seydi. A legkülönösebb, hogy ugyanazzal az egykedvű tekintettel futott neki a labdának, mint amivel tudomásul vette, hogy ezt bizony kihagyta. Avatott szem látta már az elején, hogy mi lesz a vége. Előtte-utána képek következnek.
Ez volt a mai este vége, a Szuperkupa az Újpesté. Nem sokáig maradunk mi a sorozat legeredményesebb csapata, ha ilyen ütemben veszítjük el a döntőket. Ez pedig egy nyerhető meccs volt. De inkább veszítsük el minden évben, mert az már azt jelenti, hogy abban az évben is nyertünk valamit. Így is fel lehet fogni. 😉
Na de a legrosszabbat nem is mondtam még! Hány hiábavaló sérülés történt tegnap? Kulcsár Tamás, idén először lett alapember és húzóember is egyben, most van rá nagy szükség, erre megsérül a vádlija három nappal a BL-selejtező előtt. Mészáros, legjobb belső védőnk szintén fájlalta a lábát, de tudta folytatni a játékot plusz ráléptek a kézfejére, mint a honlapról megtudtuk. Selimet megrúgták a térdén, Szakályra pedig még két hete csúsztak rá egy edzésen. Szóval két komoly hiányzónk van már most, pedig a szezon még sehol nincs, a játékosok kétszer kaptak csak meccsterhelést eddig. Mi lesz itt, ha a keménységükről híres északírek csúsznak rá a lábukra, nem pedig a csapattársuk az edzésen? Aki a játékosok fizikális felkészítéséért felel, valamit nagyon rosszul csinál már évek óta. Csak nekem tűnt fel, kedves Olvasóim ez a rengeteg sérülés?
Értékeljünk:
Novakovics: A meccs elején sokat bizonytalankodott, ezt a vizes fű számlájára írom, de később a jól megszokott szintet hozta, mindig a helyén volt és bravúrjai is voltak. Az első megfogott tizenegyeséért plusz fél pont jár, 6.0.
Vadnai: Érdekes módon támadásban hasznosabb volt ma, mint védekezésben, utóbbit sokszor elhanyagolta. 5.0
Máté: Még mindig rám hozza néha a frászt a hazafejelt labdáival, de ma amúgy biztos pontnak számított. Nem értem, miért vállalta el a tizenegyest sérülten. 4.5
Mészáros: Panaszunk nem lehet rá, ő mindig a helyén volt. Sokszor védekezett jól utolsó emberként is. 5.5
Lázár: Nem rémlik, hogy sokszor hallottam volna a nevét, eltűnt a mezőnyben. A csúcsformájától messze volt ez a produkció, de alapvetően nem volt rossz. 5.0
Mihelics: Nem neki való a pálya bal oldala, sokszor behúzódott középre vagy arra cselezett. Emiatt ez a szél egészen Jovanovics beállásáig kihasználatlan volt. Ennél többre képes, bár nagyobb hibát sem vétett. Közepes produkció. 5.0
Selim: Próbálta mozgatni a középpályát több-kevesebb sikerrel. Sajnos keveset vállalt, ennél nagyobb részt kell vállalnia a BL-selejtezőn. Ez is közepes. 5.0
Varga: Sehol nem volt a Lyon-meccsen nyújtott szemet gyönyörködtető focija. Magához képest keveset nyújtott, de csapatszinten talán kicsit kiemelkedett. 5.5
Bódi: A meccs végéig meg voltam róla győződve, hogy hatost fogok adni neki, hiszen sokat futott, jókat passzolt, a jobb oldal valóságos karmestere volt. De könyörgök, hogy nem tudja túltenni magát a tizenegyesektől való félelmén évek múltán se? (Kettővel ezelőtti Szuperkupa, Pápa itthon 2012) Ha egyet berúgsz, vége lesz ennek a fóbiádnak! Amikor következőnek odaállsz, nem akarom látni ezt a félelmet az arcodon, Ádám! 5.0
Tisza: Nem volt ez rossz, a helyzetek nagy része az ő nevéhez fűződik. 5.5
Kulcsár: Amíg a pályán volt, próbálták kiugratni meg labdákkal tömni, helyzete nem volt. Alig emlékszem megmozdulására. Gyógyulj meg, koma! 5.0
Seydi: 5.5, kevesebb tornászmutatvány, több lövés és jóban leszünk!
Jovanovics: Nálam a meccs embere! Alig várta, hogy pályára léphessen, jó játékkal hálálta meg a cserét. Ha kell védekezik, ha kell, támad. Kellett egy ilyen srác. A Lyon és e meccs alapján csupaszív játékos, szinte bárhol bevethető, alázatos, sokat dolgozik és húzóember lesz idén. Kiváló igazolás volt! 6.5
Sidibe: túl kevés időt volt fenn, meggyőződésem szerint kezdenie kellett volna.
Több szót nem nagyon érdemel ez a meccs. Sok sikert kívánok a csapatnak a Cliftonville ellen, mindörökké hajrá Debrecen!
Végezetül az Újpestnek küldöm sok szeretettel ezt a számot, gratulálok az újabb trófeájukhoz.
Lucas
