Tekintettel arra, hogy az MTK elleni találkozóra a BATE elleni visszavágó árnyékában került sor, nem vártam sokat a Bozsik pénztárához érkezve. Ám minden előzetes elvárást sikerült alulmúlnia a feleknek. Egy hangulattalan, iramát tekintve elképesztően lagymatag mérkőzés zajlott, mintha egy tét nélküli mérkőzés lett volna. Pedig épp ellenkezőleg, a végkifejlet következtében extrém magasra emeltük a tétet jövő keddre. Aki nem akar őszintén nyerni, az nem is fog, vagy mégis?
A hét módfelett hektikus időjárása után, nagyszerű nyári este fogadta a csapatokat. Jó lesz ez bemelegítésnek az éjszakai bulira – gondoltam. Hiszen nincs is jobb, mint focival hangolni a mókára. A bejutás azonban rögvest belepiszkított a könnyed, laza nyári hangulatba. A tízfős sor 20 perc alatt olvadt el, mert hát ugye adatlejelentés. Komoly dolog ez, mert bent a világ nyolcadik csodája várja az embert, kit zavarna ez az aprócska kellemetlenség… Ahogy szétnéztem a vendégben, azonnal érzékeltem, nem vagyok egyedül az elképzelésemmel. Sörözgetés, duma a haverokkal, Loki-siker, majd élvezni a hétvége nyújtotta szabadságot.
Dacára annak, hogy a tartaléksor is egészen pofásnak tűnt, a két évvel korábbi Kaposvár elleni csapathoz képest, az MTK ragadta magához a kezdeményezést. Hajtva őket a klasszikus, végtelenségig nyújtott M-T-K rigmus. Csendháborításra aligha panaszkodott bárki is a környékről, a meccs is szürkén csordogált. Ha nem kezdjük el kivesézni Juvéval az olasz átigazolási piacot, akkor bizonyára elszunyókálok. Monoton mederben zajlott az összecsapás, az MTK támadgatott, mi védekeztünk, és a félpályát is alig léptük át. Na azért a hazaiak se szaggatták szét az istrángot. Veszélyt gyakorlatilag egyáltalán nem hordoztak magukban az akcióik. Az még magyar pályán se túl gyakori jelenség, hogy nincs olyan momentum, amit tapssal lehetne jutalmazni. Már pedig ez történt. A technika is érezte, hogy nincsenek szavak arra, ami a pályán zajlik, így ritka kivételtől eltekintve felmondta a szolgálatot.
A félidőben elhangzott a keserű igazság, mely szerint „ezt nem lehet sör nélkül bírni”. Elemér sem lehetett elégedett a látottakkal, mert a folytatásban már jobban csipkedték magukat a srácok. Legalábbis a második játékrészben javarészt mi támadgattunk, az MTK meg bekkelt. Mondjuk hasonló vehemenciával és hatékonysággal, mint az első felvonásban a hazaiak. Csatárok nélkül persze nehéz. A Tisza-Volas duó ugyanis láthatatlan légióként tevékenykedett. Bár nem lehet kizárólag őket kárhoztatni. Senki nem vállalt kockázatot, a játékosok a hozzájuk legközelebb álló társuknak tologatták a labdát, vagy ha mégsem, akkor homálypassz született. Egyesek mindkét csapatban csak „ütötték-vágták” a zsugát, jobb a békesség alapon. Ami ugyanakkor jókora önbizalomhiányt is tükröz. Azt is kijelenthetjük szép lassan, hogy Selim sikeresen beleszürkült a magyar mezőnybe.
Majd amikor már kezdtük tényként kezelni a 0-0-t, akkor az MTK hirtelen ritmust váltott, s nyomás alá helyezett bennünket a birkózás végén. Végül egy jókora kihagyást könyörtelenül kihasználtak, s a doktor bepofozta a hálóba a pettyest. Múlt héten győzelem helyett döntetlen, most iksz helyett vereség. Egyik csapat sem követett el mindent a győzelem érdekében, ilyen értelemben Elemérnek igaza van, nem érdemeltünk vereséget. Ám ismerjük jól a fámát, ez nem pontozásos sportág.
Lehetett volna például hamarabb megunni a csatárnak álcázott páros meddőségét. Illetve ennyi átlag alatti produkció láttán, több bizalmat megszavazni Balogh Norbertnek, aki biztosan nem csak túl akart lenni ezen a meccsen. Ám így összességében elmondható, ha nincs Horváth gólja, akkor mindegy lett volna, ha le se játsszák. Minimális szórakozást nem nyújtott, amolyan pótcselekvésként hatott az egész. Kedden a BATE ellen muszáj továbbjutni, s akkor felejthető a máris ötpontosra duzzadt hátrány az éllovasokkal szemben. Máskülönben kínkeserves szezon elé nézünk. Valamint ide kívánkozik, hogy soha nem gondoltam volna, de Kulcsár nagyon hiányzik az együttesből. Mert így jelen pillanatban Sidibén kívül nincs használható csatárunk. S szándékosan nem a jó szót használtam.
Bocsássatok meg, de az egyéni értékelést én ezúttal mellőzném, mert egyformán gyenge volt mindenki, szignifikáns differenciákat nem tudnék azonosítani. Bízzunk benne, hogy kárpótol bennünket a társaság kedden!
A mérkőzés összefoglalója
