A számok nem hazudnak. A nézőszámok sem. Nem véletlen, hogy egyre több jegyzet, kutatás, cikk foglalkozik azzal: hová tűntek a nézők. A stadionépítések évtizedében az új arénák lettek a magyar aranygyapjúk, amik megszerzéséért a görög mondavilág 50 argonautája tesz meg mindent. A fricska az egészben, hogy velük ellentétben a „magyar nép” egyre inkább magasról tesz arra, hogy a hőn vágyott aranygyapjú immár a birtokában van. Csűrhetjük, csavarhatjuk a dolgokat, a tények nem hazudnak: nem járunk már meccsre. De miért?
Ahhoz, hogy ezt a folyamatot kellően átlássuk, meg kell értenünk az emberek, – azaz saját magunk – működését. Tömören összefoglalva: az fog érdekelni minket, azért fogunk pénzt és időt áldozni, abba az irányba neveljük gyermekeinket, amerről ÉRTÉKet kapunk. Akkor fogunk meccsre látogatni, ha valamilyen okból kifolyólag fontos számunkra a mérkőzés, a csapat, a barátok, a család, a megszokottság, a kimozdulás, a szurkolás, a hangulat, a feszültséglevezetés, az izgalom, a látvány. Ahogy fokozatosan elveszünk ezekből az értékekből, úgy fog csökkenni az érdeklődés, és ezzel együtt a VÁGY is. Ez pedig mérhetetlen károkat okoz nem csak a csapatoknak, a kitartó szurkolóknak, hanem az egész magyar labdarúgásnak is.
2016 februárjában egy egész országra szóló kérdőívben kerestük a válaszokat: ti hogyan látjátok e kérdéskört. Vajon mik azok a szempontok, melyek leginkább a távolmaradásra ösztönöznek, és melyek azok, melyek épp ellenkezőleg: csábító hatást érnek el. Kérdőívünket sajnos a vártnál kevesebben osztották tovább – és most nem az olvasókról, vagy egyéb blogokról van szó, akiknek sokat köszönhetünk a terjesztésben, hanem a megyei vagy országos online sajtóorgánumokról – tisztelet a kivételnek. Ha pedig egy ilyen kezdeményezést még a trollfoci sem karol fel, akkor tényleg bajban vagyunk – nem konkrétan mi, a LokiBlog stábja, hanem az egész ország. Talán túl sok világmegváltó gondolat születik és hal el ijesztő gyorsasággal. Talán már beletörődtünk mindabba, ami körülöttünk zajlik. Amikor villámgyors tollvonásokkal jönnek létre határozatok egy új NBI-es klubról Puskás öcsi nevével; a Nyíregyháza kizárásáról; a csapatok létszámcsökkentéséről; a szurkolói kártya bevezetéséről; amikor a politikai hírekben a Fradi Security, a Quaestor, az NBI-es csapatokban történő állami szerepvállalás kerül a központba, mintha gyorsvonatként cikázna el mellettünk a felismerés: kihaltak a lelátók.
– A mérkőzéshelyszínekkel van a baj, rosszak a körülmények! – mondják a nagyokosok. Itt egy Groupi, ott egy Nagyerdei, amott meg a régen várt felcsúti! Nézőszámok? Csökkennek…
– Mert a kilátogatók félnek! Nem elég családbarát a körítés és túl sok a „szkínhed”. – mondják a nagyokosok. De a szurkolói kártya mindenkinek nyűg, felesleges teher. A hangulat pedig az ultrákkal együtt eltűnik – mintha sosem lett volna.
– Hát akkor biztosan az alacsony színvonal az oka! – mondják a nagyokosok. De a létszámcsökkentés, a csapatokra vonatkozó új szabályok (külföldi létszámstop, 20 éven aluliak szerepeltetése) nem segítenek.
– Akkor az a baj, hogy kényelmes mindenki és a TV-ből nézik a meccseket! – mondják a nagyokosok. De hiába a csupán 2 élő találkozó, a nézői létszám nem növekszik, sőt, egyre többen jönnek rá, hogy tudnak magyar foci nélkül is élni.
– Hát akkor mi a baj? Ja, hogy szerinted az MLSZ a sza*házi? Ezt kiabáltad, ugye? Jól hallottam? Kétmillió! – mondják a nagyokosok. Mert itt bizony véleményt mondani? Ne vicceljünk, hát azt nem lehet!
Az országos leszabályozottságon túl pedig a helyi klubvezetéseknek sem érdeke a nézőszám növelése. A hosszútávban gondolkozás nem szokásunk, így marad a posvány, amiben vagyunk. Milyen érdekes amúgy, nem? Nem a kiabálás, nem a pocskondiázás, nem a másik tábor szapulása, nem az oda-odamondogatás, a durrogtatás, a heves érzelmek és indulatok azok, amelyek távol tartják a szurkolókat, nem! Hanem a CSEND. Ironikus az élet, ugye?
Na, de félre a körítést, jöjjön aminek jönni kell: kiértékeltük a kérdőívet – melynek kitöltését ezúttal is köszönjük mindenkinek!
2518 válasz érkezett két hét alatt, 2016. február 23 és 2016. március 8 között. Nem érdekes ez a szám? Nem emlékeztet valamire? Na ugye, biztos rájöttél már: gyakorlatilag ezzel az átlagnézőszámmal találkozunk a 2015/16-os idényben. 2500 és 3000 közötti tartományba esik minden hétvége átlagnézőszáma. Az érzékeltetés kedvéért: az eddig lejátszott idei 164 NBI-es mérkőzésből pontosan 100 találkozón nem volt 2518 nézőnél több a helyszínen.
Mivel az alábbi írásunkban nem a diagramokat szeretnénk erőltetni, de tudjuk, hogy ezek is fontosak lehetnek, a teljes adatsort és az ábrákat ide kattintva elérhetitek:
Kitöltőink közül csupán 135 hölgy volt, ami bár várható eredmény, elképesztően alacsony arány. A kérdőívünk fontosságát jelzi, hogy 97,5% azt válaszolta, szurkol valamelyik magyar csapatnak. Van kedvence, van olyan, amelyet FONTOSNAK tart. Ilyen szempontból pedig vélhetően a magyar futballt is fontosnak tartja. Ez a kérdésünk felelt azért, hogy releváns válaszokat kaphassunk a további kérdésekre, az ezt ezt követő kettő pedig azért felelt, hogy nagyjából belőjük válaszadóink hovatartozását és korát. Már ezekre a kérdésekre is igaz volt, ami később is jelentőséget kap: elképesztően sokszínű válaszokat kaptunk. Nincs egy kimondott korosztály, látásmód, rendszer, amely alapján egyértelmű megállapításokat tehetnénk. Persze az is megállapítás, ha nincs megállapítás, jelen esetben a KÁOSZ az, amely jelzésértékű lesz. De ne szaladjunk ennyire előre.
Kitöltőink között a 30-39 éves korosztály volt legnagyobb számban jelen, de arányaiban a 23-29, a 40-49, az 50+, és a 16-22 évesek is 10% felettiek – a labdarúgás szeretete továbbra sem korhoz köthető tevékenység. Ahogy az várható volt, a legtöbb kitöltő a DVSC vagy az FTC nevét jelölte be kedvencnek, e kettős 60%-ot adott ki. De szép számmal voltak jelen újpesti, diósgyőri, fehérvári, kispesti szurkolók is (mindegyik 100-nál több kitöltőt „szerzett”). Békéscsaba, Balmazújváros, Csepel, DAC, Dunaújváros, Győr, Kaposvár, Kazincbarcika, Kecskemét, Kisvárda, Mezőkövesd, MTK, Nyírbátor, Nyíregyháza, Monor, Paks, Pécs, Siófok, Sopron, Szeged, Szombathely, Szolnok, Tatabánya, Vasas, Vác, Vecsés, Zalaegerszeg. E felsorolásban lévő csapatok szurkolói is a kitöltők között voltak, így pedig teljesült abbéli vágyunk, hogy ne csak a helyi erők véleményét hallhassuk. Ez a felsorolás igen erőteljes, büszkék is vagyunk rá!
Honnan nézzük a mérkőzéseket? 49% otthonról, TV-ből nézi! 38% helyszíni megtekintést választ. Nyilván sok buktatója lehet annak, ha arányosításba kezdünk: ez egy online kérdőív, ami elsősorban azokhoz jutott el, akik érdeklődnek e téma iránt, olvasnak róla és hajlandóak tenni érte, aktív, közösen gondolkozásra képesek. De mégis, ha csak ezeket az arányokat nézzük, minimum dupla annyi néző lehetne a mérkőzéseken, mint jelenleg van. S ne feledjük: ha mindenki magával visz egy vendéget, barátot, családtagot, máris megtriplázódna a jelenlegi nézőszám, ORSZÁGSZINTEN… Még úgy is, hogy kitöltőink 25%-a nem lakik 100 km-s körzeten belül kedvenc csapata székhelyéhez képest. Ezt erősíti az a tény is, hogy közel 1000 fő válaszolta azt, hogy korábban rendszeresen látogatta a mérkőzéseket! Közel 800-an jelezték a 2500 főből, hogy rendszeresen kinn vannak a hazai mérkőzéseken! Na ez a durva, nem a barkácsládában heverő smirglipapír! Kitöltőink 32%-a jár rendszeresen hazai meccsekre! Egyébiránt csupán 9% mondta, hogy egyáltalán nem jár meccsre, ebből pedig konklúziót vonhatunk. Íme:
E fenti, akár matematikai példának is felfogható misztériumot erősíti az a tény is, hogy kitöltőink 76%-a (!) már legalább 5 évvel ezelőtt ott ült a lelátón. 36%-a több mint 20 éve, 25%-a több mint 10 éve, 15%-a több mint 5 éve. Ezek rettentően durva adatok, hisz jelzik: bár a 2000-es években sem szállhattunk el a nézőszámoktól, mégis, az elmúlt 5 évben romlott el valami. A maradék 24% egyik fele az elmúlt években vált nézővé, a másik fele pedig az előző bekezdés végén jelzett azon 9%, aki saját bevallása szerint nem érdeklődik a helyszíni szurkolásért.
Miért, hogyan, ki üldözte el ezt a 6 hiányzó személyt? Mi történt az elmúlt években, amelynek hatására ekkora destruktív erózió történt?
Jöhet a feketeleves? Jöjjenek hát a szívbemarkolóan őszinte vélemények és válaszok: indulás a mélybe! Próbáljuk megfogni a dolgokat először a pozitív oldalával: miért járunk meccsre? Pontosabban: „Amennyiben jelenleg is rendszeresen látogatja csapata mérkőzéseit, ennek milyen oka(i) vannak?” A többség nem azt jelölte be, hogy a színvonal, a stadion körülményei, vagy a családbarát hangulat miatt. A kérdés nyertese nem más, mint: „Kitartok kedvenc csapatom mellett”! Ilyen sekélyesek lennénk? Csak azért járunk meccsre, mert képtelenek vagyunk elfogadni a hanyatlás tényét? Ilyen hűségesek lennénk? A legnehezebb időkben is időt, pénzt, energiát nem kímélve járunk mérkőzésekre? 75% szerint igen! Ez az egyik legfontosabb indok: a klub szeretete, a kitartás az, amely arra ösztökél ott belül, hogy indulás a meccsre. Csodálkozunk, ha annyira fáj a klub felénk mutatott tiszteletlensége? (Lásd Enderson nemrégiben írt cikkét.) Ha fáj az, ha semmibe néznek minket szurkolókat országos és helyi szinten egyaránt? Na de félre a morfondírozást, szintén jelentős, legalább 30%-os eredményt ért el a „jó hangulat”, a „hétvégi kikapcsolódás” és a „szeretteinkkel történő közös élmény” lehetősége is. Tehát elő a marketinget: ha több szurkolót szeretnél, akkor teremts hangulatot és adj élményt, ezt pedig fejeld meg azzal, hogy hűségre neveled a nézőidet. Ez a siker receptje!
Ezt erősítik azok a kérdések is, hogy kit mennyire befolyásol a meccsrejárás. A magas színvonaltól, a megfelelő biztonságtól, a családbarát körülményektől, az új stadionoktól, a jó válogatott szerepléstől, a trollfocitól, a nosztalgiafaktortól, a tv-s meccsek csökkenésétől ne várjuk el, hogy több lesz a néző! Ezeket a befolyásoló körülményeket egytől egyig 20% alatti fontosság övezte a válaszok alapján. Nem ezek számítanak! Saját hűségünk és kitartásunk, a jó hangulat, a hétvégi kikapcsolódás reménye, egy közös élmény – ezek azok, amelyeket elsődlegesen várunk. Ez az, ami motivációt jelent, ami már boldoggá tud tenni minket. Ez kell a nézőszám növekedéshez, nem azok a fenti indokok, amiket az MLSZ-től hallunk évek óta. (Kíváncsiak lennénk, ők mi alapján hozták határozataikat, volt-e vajon legalább a miénkhez hasonló fél-amatőr kérdőívük vagy bármilyen hasonló kezdeményezésük, amivel feltérképezték a problémákat, erősségeket és gyengeségeket – attól tartunk, nem igazán.)
Most, hogy ezt a nagy bölcsességet megtudtuk a jóvoltotokból, próbáljuk megfogni a dolgokat, most már a negatív oldalával: miért NEM járunk meccsre? Egy könnyedebb kérdéssel kezdve: országos, vagy helyi problémáról beszélünk? A válasz egyértelmű: 73% szerint mindkettő felelős érte, mindkettőnek tennie kellene érte. NEM elfogadható magyarázat, ha az MLSZ ujjal mutogat a klubokra, de az sem, ha például Szima Gábor azzal hárítja el az ezzel kapcsolatos kérdéseket, hogy országos problémáról beszélünk.
Kérdőívünk egyik legfontosabb kérdése ezután jött: Amennyiben manapság ritkán, vagy egyáltalán nem jár mérkőzésre, az alábbiak közül kérjük jelölje, melyek befolyásolják ebben leginkább!
A válaszok kaotikusak. Bár felfedezhető bennük tendencia, de a 13 általunk megadott lehetőségből 12-re legalább 10% szavazat érkezett (az egyetlen kivétel az infrastrukturális körülmények voltak), 7-re pedig legalább 20% szavazat jött. Minden gond, minden rossz, semmi sem jó. Hogy is szólt a 3. szabály? Ha nincs érdeklődés és értelmetlennek tűnő megszorításokat kapunk, akkor bekövetkezik a KÁOSZ, a népharag pedig tűzlavinaként tarol le mindent maga előtt. Jelen esetben kiemelnénk ezt a 7 indokot:
1. Az MLSZ szurkolóellenes törekvései (63,5%)
2. A hangulat hiánya (58,9%)
3. A politika erős jelenléte (52,9%)
4. Szurkolói regisztráció, kártya (49,4%)
5. Alacsony színvonal (36,7%)
6. Csapatom elnökének intézkedései (32,1%)
7. Rendőri túlbiztosítás (31%)
Érdekes módon, bár nem elhanyagolható, mégis jóval csekélyebb szerep jut ilyen szempontból a pénztárcánk szűkösségének, a vezetőedző személyének, a gyenge szereplésnek, a kijáró barátaink csökkenésének, a lakóhelyünktől való túl nagy távolságnak. Ezeket a többség képes leküzdeni, túllépni rajta. Ilyen szempontból akár azt is kijelenthetjük, hogy képesek a szurkolók MEGBOCSÁTANI. A klubnak, az elnöknek, a gyenge szereplésnek, a magas jegyáraknak, a hiányos marketingnek. A többség ezen felülemelkedik, hisz nem ez számít. Ha jó a hangulat, ha ÉLMÉNYT kap, akkor nagyon sok olyan külső körülmény van, amit képes kizárni. Ha azonban ezt az élményt, ha ezt a hangulatot elveszíti, akkor vagy jön a nihil és az érdektelenség, az elmaradozás, a hűtlenség; vagy jön a forradalmi hév, a bosszankodás, a szitkozódás, a felelősökkel való foglalkozás. Viszont bármelyik is következik be, a figyelem máris nem a játékra, az élvezetek forrására irányul – ha pedig ezekkel a „játékidegen” dolgokkal foglalkozunk többet, megkérdőjeleződik maga a játék szentsége és létjogosultsága is. Ezt pedig nehéz megbocsátani, bárki és bármi miatt is következik be.
///Ilyen szempontból a LokiBlog cikkei is megkérdőjeleződnek: vajon csak a mérkőzésekkel foglalkozzunk akkor is, ha ég a ház? Vajon a tényfeltáró és minden általunk ismert szennyes kiteregetése lenne a feladatunk? Hol húzódik a határ az egészséges fricska és a külső körülményekről szóló írások, illetve a mérkőzéstudósítások között? Egyesek éppen azt vetik szemünkre, hogy már a 6-7. bajnoki címünk idején is láthatóak voltak azok a negatív jelek, melyek ma kicsúcsosodnak klubunknál, és akkor nem emeltük fel ezek ellen szavunkat; mások szemében pedig az is divatszurkolásnak, bulvárnak, műbalhénak és saját klubunk elleni merényletnek számít cikkeinkkel kapcsolatban, ha negatívan, a klub vezetősége, a stáb személyi állománya, vagy épp a csapat egyes játékosai felé irányuló kritikát fogalmazunk meg.///
Remélem megbocsátjátok a fenti kikacsintást, lépjünk is tovább gyorsan. A kérdőívünk utolsó két konkrét kérdése így szólt: Ön szerint mi az oka annak, hogy országos szinten kevesebben járnak NB I-es mérkőzésekre, mint évekkel ezelőtt? Ez volt a legfontosabb olyan kérdés, amiben nem saját szokásokat vizsgáltunk, hanem azt, mi a közvélekedés a nézőszám elmaradásával kapcsolatban. Közel 75% szerint ennek oka a szurkolói kártyában keresendő, de a maga 65-66%-ával a politika erős jelenléte és a hangulat hiánya is komoly helyezést ért el, ezzel megerősítve egymást. Az rendben van, hogy a többség a saját indokainak ezeket jelölte meg, de a többség úgy is gondolja, a többiek is pontosan ugyanezen okokból maradnak távol. Maradt kétely bárkiben e tényezőkkel kapcsolatban? A szurkolói kártya eltörölhető lenne (már bevezetését sem igazán indokolta semmi), a hangulat fokozása természetes és mesterséges úton is könnyedén fokozható lenne, a politikai jelenléten pedig csak finomítani kellene és a diktatórikus klubvezetések helyett az állami szerepvállalás demokratizálódása esetén máris más világításba esnének a dolgok. (Keresztgondolat: pár napja hirdették ki, hogy a Puskás Akadémia saját, periodikusan megjelenő sportműsort kap a köztévén, egy nem kereskedelmi adón, az M4-en. Egy kiesés ellen menekülő, mesterségesen generált, Puskás és az Akadémia szavakat erkölcsi szempontból véleményesen bitorló klubról beszélünk. Ez normális?)
Most pedig jöjjön a csinnadratta, az utolsó, nagyon komoly kérdés. Nyilván minden kitöltő el tudja dönteni, mennyire igaz amit állított, de mi a legjobbat feltételezzük mindenkiről:
Amennyiben a fent említett problémák csökkennének, járna-e rendszeresebben magyar bajnoki találkozókra?
Ezt a választ szerintem nem kell túlfűszerezni, a grafikon minden szónál többet mond. Még nem halt ki minden remény, de nagyon sürgős, hogy pozitív változások történjenek, különben a negatív tendencia a jelenleginél is mélyebbre visz mindannyiunkat.
Ez talán zárszónak tökéletes is lenne, de mielőtt még ilyen idillikus képpel zárnánk, mi inkább tovább sötétítenénk az eddigieket. Utolsó utáni kérdésünkben ugyanis nyitott válaszlehetőséget adtunk meg arra, hogy ki-ki elmondhassa konkrét véleményét, vagy azt, ha valamit kifelejtettünk a számításból. Elképesztő, mennyien éltek az önálló írás adta lehetőséggel, ezek közül szemezgetnénk az alábbi kép segítségével, melyben tehát azt fejtik ki, milyen egyéb problémát éreznek jelentősnek:
Mielőtt végképp lezárnánk írásunkat, előbb felhívnánk figyelmeteket rá, hogy egy kattintással elérhető a teljes kérdőív teljes számtani adatsora diagramokkal, ábrákkal interaktív felülettel, illetve egy hasonló, rövidebb infografikát ajánlunk figyelmetekbe lentebb, melyben csak a DVSC-vel szimpatizálók által megadott adatokat lehet közelebbről szemügyre venni.
Hát ez lett volna a kérdőívünk és kiértékelése.
Szerinted reális képet kaptunk, vagy ennél sokkal összetettebb folyamatokról és eseményekről van szó a vizsgált kérdéskörben?
Csibu
