Piros-fehérbe borult a Nagyerdei stadion április 23-án, utolsó hazai mérkőzésünkön. A bajnokság a finiséhez ért, a Loki még küzd a dobogóért, aktuális ellenfelünk pedig ősi riválisunk, a DVTK volt. Így pedig duplán oda kellett tennie magát a csapatnak, most nem hibázhattak.
3286 néző vélte úgy, érdemes a helyszínen megtekintenie a találkozót. A nézők csatájából már az első percekben kikerült a győztes: fantasztikus hangulatot kreáltak a Diósgyőri legények, ellenben a mi csendben ücsörgő ezernyi szurkolóinkkal. A játékosok szerencsére kevésbé foglalkoztak ezzel a különös hegemóniával, az első percek ismerkedési szakasza után átvettük a kezdeményezést. A Rados – Okuka, Lipták, Tamás, Nemes – Bacsa, Egerszegi, Bognár, Manjrekar, Barczi – Novothny kezdővel felálló Diósgyőr a kontrákra rendezkedett be, de játékukból hiányzott az átütőerő. A győzelmet mi a Verpecz – Lázár, Brkovic, Mészáros, Korhut – Bódi, Jovanovic, Varga, Djelmic – Takács, Holman kezdőtől reméltük.
Szerencsére nem is kellett sokat várni az első gólunkra: sokadszor jutottunk át a középpályán, amikor Takács laposan keresztbe passzolt labdáját Jovanovic vágta be a kapuba. Elképesztő, hogy középpályásunk a Haladás elleni mérkőzést követően ismét gólszerzőként jeleskedett. A diósgyőri szimpatizánsok utolsó reménye már a 20. percben szertefoszlott, miután Bódi szögletéből előbb Varga csupán veszélyeztetett, de a kipattanót Takács már a kapuba helyezte. 2-0! Hatalmas elégtételt érezhetett csatárunk, aki Diósgyőrben nem tudta megmutatni, mit tud és a szurkolóktól is sok zrikát kapott.
A 30. percig még alakítottunk ki pár helyzetet, de ekkor a játék képe megváltozott, hirtelen a Diósgyőr iramot váltott és komolyan szöget ütött a fejünkbe: 2010 után ismét képes lehet a DVTK gólt lőni Debrecenben NB I-es mérkőzésen?! A hat éve tartó sorozatot az egyre könnyelműbb hibákat vétő, félidőt váró játékosok hathatós közreműködésével csak elérték. A 43. percben a hosszún érkezett Egerszegi Tamás és Verpecz kapujába pofozta a labdát. A legrosszabbkor jött a gól, de még két statisztikai adatban bízhattunk:
– 2008 óta csak győztesen hagytuk el a haza pályát a DVTK ellen NB I-es találkozón (a DVTK utoljára 2009-ben nyert ellenünk, saját pályájukon).
– csupán 4 meccsen fordult elő a szezonban, hogy bár vezettünk, végül nem örülhettünk (és mindegyik döntetlenre végződött: PAFC, UTE, Haladás, UTE).
A második félidőben valóban azt láttuk: a fiúk rendezték soraikat. Két negatívum azért még így is akadt: bár láttunk szép passzokat, jó megindulásokat, támadásaink könnyedén elhaltak. Tamás Márk mellett szinte lehetetlen volt elmenni, Okuka és Manjrekar pedig kellően agresszív volt. Bár mindketten közel voltak a piroshoz, Szabó játékvezető ma elnézőbb volt a szokásosnál, nálunk például Korhut úszott meg egy teljesen felesleges kezezés utáni sárgát, illetve akár Jovanovic, akár Lázár esett hatalmasat az ellenfél tizenhatosán belül, nem jelzett büntetőrúgást. A másik negatívum visszatérő probléma: Holman és Takács 60 percet bírnak. Kész. Utána csak a szenvedést, rossz megoldásokat, lassú mozgást, ácsorgást kapjuk tőlük, az pedig nem mókás, hogy két cserénket is erre kell „elpazarolni”. Az első csere is várható volt: Ferenczi állt be a ma több lehetőséget is elpuskázó, de csupa szívvel küzdő Djelmic helyére.
Pár minutummal a 70. perc előtt egy sokadik szabadrúgást végezhettünk el 30-35 méterre a kaputól. Nagyjából pontosan ugyanoda állította le a labdát Bódi Ádám, mint egy héttel korábban Tisza Tibor az Újpest ellen. A mostani pedig azt ismételte: szerencsés gól lett belőle. Most a sorfalon változtatott irányt Bódi lövése, ezzel pedig ismét megnyugtató előnyhöz jutottunk. Jöhetett a két csere: Tisza és Kulcsár állt be Holman és Takács helyére. A maradék 20 percben a DVTK még mozgósította tartalékait, két-három kontratámadás veszélyesen végződött, az egyik gyenge lövés még Verpeczet is megtréfálta, de hiába mentett az utolsó pillanatban Ferenczi, kapusunkat a citromdíjból már nem tudja kihúzni. Ahogy az egyik oldalon Rados, a másikon pedig Mészáros sem tudta kihúzni a kakaskodásból csapattársait, a lefújás előtti percekben Kulcsár csúszott rá csúnyán Okukára, amiből a szituációt, majd a lefújást is gyülekezés követte: a paprikás hangulatból csupán sárgák születtek (amiből összesen 8 született, ebből ötöt a Diósgyőr kapta). DVSC-DVTK 3-1.
Egervári Sándor tehát nem tudott túljárni az eszünkön, a látottak alapján pedig egyértelműen a jobb csapat nyert. No persze, mi sem játszottunk űrfocit, de a kilátogató nézősereg számos szép megmozdulást, ígéretesnek tűnő helyzetet és 3 hazai gólt is láthatott. Kötényekben, távoli kapura lövésekben sem volt hiány, Bódi félpályás kapuralövését pedig még Rados is megtapsolta. Nehezebb mérkőzésre számítottunk, de nem bánkódunk: a Videoton győzelmének köszönhetően egy Békéscsaba elleni győzelemmel biztosan dobogón maradunk, ha pedig a Videoton nem gyűjti be a 3 pontot Újpesten, az ezüstérem is meglehet. Na az lenne csak hab a tortán.
Verpecz: 4 
– Egy védést, és egy potyát láttunk tőle. Nem magabiztos, nem kapusegyéniség. Citrom.
Lázár: 5 – Ez rendben volt, ennyit minimum várunk tőle mindig.
Brkovic: 5 – Nem emelkedett ki a csapatból, de ismét került gólhelyzetbe, azt azonban Rados fogta…
Mészáros: 5 – Átlagos teljesítményt nyújtott, de voltak dicsérhető pillanatai.
Korhut: 5 – Bocsánat, de mint egy őrült kis bolha szaladgált, ugrált, harapott, csípett, hol ezzel segítve, hol ezzel hátráltatva csapatát. Talán az EB miatt élt benne annyira a bizonyítási vágy, hogy emiatt néha ostobaságokat is csinált? A gólt ő is megelőzhette volna, kezezése miatt pedig köszönetet mondhat Szabónak, amiért nem sárgázta be már az első félidőben. Higgadtabban, Misi!
Bódi: 6 – Az első félidőben is volt két jó lövése, akkor még jóval szélebben játszott, mint szokott. A második félidőben már többször középre húzódott, ezzel besegítve Holmannak. Szerencsés gólt lőtt, jól játszott.
Jovanovic: 7 – Elképesztő volt, hogy a 89. percben is ugyanolyan sprintet képes levágni, mint az elsőben. Gólt lőtt, hatalmas mezőnymunkát végzett, a meccs egyik legjobbja volt.
Varga: 7 – Kevésbé volt hatékony, mint Jovanovic, de ha labdát szerzett, akkor felizzott a levegő és komoly lehetőségeink születtek, ezt a Varga Józsit hiányoltuk, szép munka volt!
Djelmic: 5 – Ma is küzdött, akart, ment előre, de olykor helyezkedésével megzavarta a passzoló játékost és amikor szüksége lett volna rá, szerencséje sem volt. Sebaj, majd legközelebb.
Holman: 6 – Nagyon vegyes képet festett magáról. Magas játékintelligenciájú, de lassan gondolkozik: átveszi, megtolja, szétnéz, megtolja, és mire passzolna, oda a lehetőség. Ennek ellenére fenomenális labdái is voltak, úgyhogy mindenképpen kezdőbe való, de remélem nyáron mentálisan és fizikálisan is erősebbé válik.
Takács: 7 
– Gól, gólpassz, jó játék. Előző csapatának is megmutatta, mire képes, 5. gólját szerezte meg a DVSC színeiben 2 hónap alatt. Kár, hogy 60 perc után ő is elfárad. Meccs embere.
Cserék:
Ferenczi: 6 – Megmentette csapatunkat egy góltól, szögletei veszélyesek voltak, támadásban próbált segíteni a társaknak. Dicsérhető, dicsérendő.
Tisza: 5 – 10 perc alatt most nem tett csodát, de 3-1-nél nem is ezt várta tőle Elemér.
Kulcsár: 4 – 10 percet kapott ő is, és ennyi játékidőt nem szoktunk számmal is értékelni, most én mégis kivételt teszek: borzalmas volt, hogy nincs nála biztos helyen a labda, és hiába friss ember, a DVTK védőit nem tudta kellő mértékben lefutni, pedig 2-3-szor is jó indítást kapott. Az utolsó perces rácsúszása Okukára pedig teljesen felesleges ostobaság volt tőle – fellobbantotta a vereség okozta feszültségeket.
— A mérkőzés színvonala – Csapatunk teljesítménye – A bírói ítéletek —
Nem volt magasröptű a játék, de gólgazdag, élvezetes meccset láthattak a kilátogatók. Talán pont ez a színvonal volt az, ami határvonalat húz: ha minden meccs legalább ilyen lenne, szerintem nem panaszkodnánk. Fontos meccsen nyertünk, úgy, hogy a második félidőben esélyt sem adtunk ellenfelünknek, ez pedig nálam 5/4. Szabó az első félidőben ide is, oda is egy-egy sárgát érően tévedett (inkább zsebében tartotta a lapot), a második félidőben azonban egy jogos tizenegyest nem fújt be nekünk és az is kisebb csoda, hogy Manjrekar csereként és nem piroslappal hagyta el a pályát. Átlagos teljesítmény volt a bírótól.
Mielőtt el nem felejtem: a mérkőzés kezdetén kiosztották az 1999/2000 óta létező Zilahi-díjat, mellyel elméletileg a szezon legjobb DVSC játékosát jutalmazzák. Idén Mészáros Norbert lett a kiválasztott, aki számára ez talán inkább életműdíj, hiszen csak tavasszal játszott kiemelkedően – igaz, melyik játékosunkról nem mondható el, hogy voltak komoly hullámvölgyei is, a jó játék mellett? A díjhoz természetesen gratulálunk, nem semmi 35 esztendősen az év játékosának lenni!
Hát ez lett volna a Diósgyőr elleni találkozónk. A győzelmünk nagyon sokat érhet, de ehhez a szezon utolsó összecsapását is meg kell nyernünk, különben a vágyott 2. hely helyett az is előfordulhat, hogy végül csak az 5. pozíciót foglaljuk majd el – ez pedig már nem ér EL indulást… A tét tehát nagy, ennek megfelelően várhatóan mi is a helyszínről tekintjük meg a találkozót, ha pedig a TV nem a mi meccsünket adja, ismét ÉLŐ adással jelentkezünk majd.
Hajrá Loki!
csibu
A Fotókat és az összefoglalóban látható hátsó kamerás felvételeket ezúttal is Kovács Péter készítette számunkra!
