Az Európa Liga első selejtezőkörében San Marinó-i ellenféllel találkozunk, továbbjutás esetén pedig a második fordulóban a fehérorosz kupagyőztes Torpedo BelAZ Zhodino következne. Kövezzenek meg, eszem ágában sincs, hogy becsméreljem ellenfelünket, a La Fioritát, de a két csapatot tüzetesen összehasonlítva elképzelhetetlennek tartom, hogy ne szeretett csapatom utazzon majd Belorussziába. Ezek után lássuk milyen csapattal fog találkozni a Loki csütörtökön.
Az SP La Fiorita, azaz a pontosság kedvéért a Società Polisportiva La Fiorita egy San Marinó-i labdarúgóklub, amelynek székhelye az alig 800 lakosú Montegiardinoban található, mely egyike a miniállam kilenc városának. Ezt, a legdélebbi ponton fekvő várost egyébként 1436-ban, utoljára csatolták az országhoz. Stadionügyileg nincs sok választása a gárdának, hiszen minden egyes nemzetközi meccset a legnépesebb városban, a Serravallében található, 7000 főt befogadó olimpiai stadionban játszanak, ami egyébként a nemzeti válogatott otthona is. Miután önálló sportteleppel nem rendelkeznek, így jobb híján csak a Sportivi di Montegiardinoban tartják az edzéseiket.
Hivatalos létrejöttét 1967-re datálják, de már korábban, 1936-ban egyike volt annak a négy klubnak, amelyek a világ egyik legkisebb köztársaságában, a Coppa Titano (San Marinó-i kupa elődje) elnevezésű sorozatban játszott. Ekkortájt vették fel máig is hivatalos színösszeállításukat, a sárga-kéket, de ebben az említett kupában nem szerepeltek valami jól, hiszen kezdésként a későbbi győztes AC Libertas di Borgo Maggorie-vel néztek farkasszemet, és végül az utolsó helyen zártak, mivel hat meccsből csak egyszer győztek. A második világháború kitörésével eltűnt a térképről a csapat, hogy aztán majd 30 év elteltével újjászülessen. Ez köszönhető volt egy csoportosulásnak (Circolo Ricreativo di Montegiardino), amelynek célja volt a régi egyesületet újjászervezése, és 1967. április 7.-én meg is történt a reneszánsz.
1985-ben egy újabb mérföldkövéhez érkezett az ország labdarúgása, hiszen megrendezhették az első hivatalos bajnokságot, amelyet még nem ők, hanem a Faetano csapata nyert meg, de a kupában felértek a csúcsra előbbi egylet legyőzése után. Egy évvel később már nem volt pardon, hiszen Bruno Albanival a kispadon megnyerték a bajnokságot és a szuperkupát is. Hazájában nem számít a trófeavadász csapatok közé, hiszen a fiorentinói Tre Fiori, vagy a fentebb említett AC Libertas is többet gyűjtött nála, de a 11 megszerzett trófeája (3 bajnoki cím és 4 kupagyőzelem többek közt) azért megsüvegelendő. Igaz azt is érdemes tudni, hogy a helyi legmagasabb osztályban két csoportra osztják a 15 csapatot, és így az A és a B csoport győztese játszik a bajnoki címért. Legutolsó sikerüket egyébként majdnem tíz éve aratták, amikor a szuperkupában legyőzték a hét bajnok címmel abszolút csúcstartó Tre Fiorit. A mögöttük hagyott szezonban viszont nem sikerült negyedik elsőségüket begyűjteni, mivel a döntőben a Tre Penne ellenében 3-1-re kikaptak.
Ha viszont a kék-sárga mezesek nemzetközi előéletét szemügyre vesszük, akkor csak egy szót lehet mondani erre: a pofozógép. Ugyanis bár a 2012-2013-as szezontól fogva évről évre kiharcolták a nemzetközi kupaszereplést, ebben olyan sok köszönet nem volt. Sorrendben a lett Liepajas Metalurgs hintett nekik egy 6-ost, majd a máltai Valletta megkegyelmezett nekik és csak négy gólt kaptak. Ezt követően jó ismerősünk, az észt Levadia Tallin 8-0-val laza edzőmeccsé silányította a párharcot, miként tavaly a liectensteini, de a svájci profiknál edződő FC Vaduz valósággal kivégezte a délieket 10-1 arányban.
Végezetül néhány szót ejtek a keretükről. Nem meglepően javarészt hazai, illetőleg olasz játékosok játszanak Luigi Bizzotto vezetőedző kezei között. Náluk játszik a San Marinó-i válogatott sztárja, a 40 éves Andy Selva, aki nyolc válogatott góllal büszkélkedhet, és egy ezek közül győztes gól volt még 2004-ben Liechtenstein ellen. Pályafutása során a Veronában és a Sassuoloban is megfordult a több mint 70 szer a címeres mezt felhúzó támadó. Selván kívül egyébként akad még olyan futballista, akit érdemes megemlíteni: ő Damiano Tommasi, aki a Roma játékosaként bajnoki címet szerzett, és 25 alkalommal öltötte magára az Azzuri szerelését. A „virágosok” volt az utolsó csapata, mielőtt visszavonult, de nemrégiben reaktiválta magát.
A párharc első mérkőzését egyébként június 30-án játsszuk 20:30-as kezdési időponttal, míg a visszavágót egy hétre rá Debrecenben.
HAJRÁ LOKI!
