Az utolsó pillanatokban mentettünk pontot az MTK ellen, és többször is leszögeztük, hogy bőven rászolgáltunk a döntetlenre, sőt… Nézzük, hogy valóban érdemeltünk-e volna többet ennél.
Ahogy az már manapság megszokott, mi birtokoltuk többet a labdát, bár a látottakhoz képest némiképp kisebb fölénnyel. Ha valaki csak a kapura lövések számát nézi, akkor azt mondhatja, hogy reális a döntetlen, valójában tényleg kevés komoly helyzet volt a meccsen. Viszont amiben tényleg óriási fölényünk volt (és ez szintén jellemző a Pontes-érára), az a passzok, azon belül is a pontos passzok száma. Az 500 fölötti pontos passz szám már nemzetközi szinten is elismerésre méltó (példának okáért, a stílus mesterének számító Barcelonát átlagosan ennyi pontos passz jellemzi, jobb meccseiken 700 fölött is lehet), és ez még akkor is igaz, ha egyébként kevés kulcspassz és indítás jellemzi a játékunkat.
Némileg meglepő, hogy a hazai játékosok magasabb pontszámot kaptak, mint ahogy az is, hogy nálunk Tőzsér kapta a legmagasabb pontszámot, holott a szerkesztők, és a kommentelők is egyetértettek abban, hogy talán ő nyújtotta a leggyengébb játékot szombaton. Még ha ez így is van, a statisztikában jól mutat az a három kapuralövés, valamint a 87%-os passzpontosság és a 71%-os párharc nyerési arány.
