Idén már harmadik alkalommal tartjuk meg a szezon legjobb Loki játékosa szavazást, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy hagyományt teremtettünk. Szeretnénk, ha a díjnak évről évre egyre nagyobb presztízse lenne, így a győztesnek minden esetben egy egydei trófeát szeretnénk átadni, emellett pedig egy nagyinterjút is szándékunkban áll készíteni vele. Idén ismét beleszólhattok, hogy ki legyen a legjobb!
Idén egy picit megreformáltuk a szavazás menetét, de nem radikálisan. Ezúttal csak két fő kategória, illetve egy bónuszkategória lesz. Lássuk tehát az idei szavazás menetét!
A korábbi győztesek:
2014-2015: Varga József
2015-2016: Balogh Norbert
Az első kategória, ami egyben a legfajsúlyosabban számít bele a végső eredménybe, az az olvasók, azaz a Ti szavazataitok! Indítunk egy, a hónap legjobbja voksoláshoz hasonló szavazást, ahol egyszerűen kiválaszthatjátok, hogy szerintetek ki volt a szezon legjobbja. A legtöbb szavazatot kapó játékos 75 ponttal, a második legtöbbel rendelkező 50 ponttal, míg a harmadik legtöbb voksot begyűjtő játékos 25 ponttal gazdagodik, azaz összesen 150 pontot osztunk szét a szavazataitok alapján.
A második kategória a LokiBlog szerkesztőinek szavazatai. Minden egyes szerkesztőnk megnevez egy játékost, akit ő a szezon legjobbjának ítélt, röviden indokolja a választását, a választottja pedig 15 ponttal gazdagodik. Mivel jelenleg nyolcan alkotjuk a szerkesztői stábot, így összesen 120 pontot osztunk ki.
Idén nem képvisel önálló kategóriát (a miértre hamarosan választ kaptok), így nevezzük bónuszkategóriának a hónap legjobbjait. Azok a játékosok, akiket megválasztottatok a hónap legjobbjának, 10 ponttal gazdagodnak, értelemszerűen aki többször is elnyerte a hónap legjobbja szavazást, az annyiszor 10 pontot kap, ahányszor nyert. Mivel nyolc hónap legjobbja címet osztottunk ki, így papíron 80 ponttal gazdagodhatnának ilyen úton a játékosok.
És hogy miért csak papíron, és miért csak bónuszkategória a hónap legjobbja cím, arról most essék szó. Az elmúlt években annyiból volt specális az év legjobbja szavazás, hogy vagy minden játékosra, vagy egy bizonyos számú meccsen pályára lépő játékosra lehetett szavazni, így aztán adott esetben nagy (néhol túlságosan is nagy) volt a választék. Idén a szerkesztő gárda sokáig tanakodott, hogy milyen kritériumok alapján szűkítsük a mezőnyt, végül úgy döntöttünk: kiválasztunk hét játékost, aki a mi szubjektív megítélésünk alapján érdemes arra, hogy adott esetben a 2016-2017-es szezon legjobb DVSC játékosa legyen. Így ti a végső nagy szavazáson, és mi szerkesztők is ezen hét labdarúgó közül fogjuk kiválasztani majd a végső győztest. Ezért írtuk tehát, hógy a hónap legjobbjai címért papíron 80 pontot osztunk szét, mert olyan játékos is volt a hónap legjobbja (nem is egy), aki az év végi szavazáson nem fog részt venni.
Most pedig lássuk a jelölteket!
Branislav Danilovic
Szerb kapusunk szinte az egész évet végigvédte, és nyugodtan mondhatjuk, hogy nem rajta múlott a szereplésünk: nem egy fontos rangadót nyertünk meg a nagy védéseinek köszönhetően (hogy mást ne említsünk, a Gyirmót vagy a Mezőkövesd elleni meccsekre visszaemlékezhetünk), fanatizmusát pedig próbálta csapattársaira is ráragasztani – néhol már tőlságosan is elragadtatta magát. Ettől függetlenül úgy érezzük, hogy helye van ebben a mezőnyben. Összesen 29 bajnokin védett, két találkozót sérülés miatt hagyott ki, az első két fordulóban pedig még nem a mi játékosunk volt.
Dusan Brkovic
Évek óta a védelem oszlopa, gyakorlatilag elképzelhetetlen nélküle a DVSC összeállítása. Annak ellenére, hogy nem magyar, legtöbbször ő tette oda magát legjobban a játékosok közül. Kevés rossz meccse volt, az átlagot mindig hozta, nem egyszer pedig kimagaslott teljesítményével a mezőnyből. A bajnokságban 30-szor lépett pályára (három meccset eltiltás miatt múlasztott), egyetlen gólját pedig a Gyirmót ellen szerezte, amivel fontos pontokat szereztünk. Nem kérdés a helye a mezőnyben, ráadásul idén övé lett a Zilahi-díj is.
Aleksandar Jovanovic
Fáradhatatlan bosnyák játékosunk idén is több arcát mutatta meg, hiszen a szezon elején még jobboldali védő volt, tavasszal pedig ismét visszakerült eredeti posztjára, a középpályára. Rá is igaz, ami Brkovicsra: mentalitása példamutató, teljesítményére pedig kevésszer lehetett panasz, végigrobotolta az összes meccset, az átlagot pedig szinte mindig hozta. Az utolsó meccseinken pedig elővette a góllövő cipőjét is, a Honvéd és a Diósgyőr ellen is betalált, különösen utóbbi volt nagyon fontos. Brkovicshoz hasonlóan ő is 30 bajnokin szerepelt idén a DVSC-ben.
Ioan Filip
A román középpályás a nyár végén érkezett a későbbi román bajnok Viitorultól. Teljesítménye hullámzó volt, hiszen első néhány meccsén kimondottan jól játszott, majd az ősz végén már kimondottan gyenge volt. Tavasszal viszont megrázta magát, és az utolsó hónapokban kihagyhatatlan volt a csapatból, amikor nem játszott, akkor egyértelműen hiányzott a középpályánkról. Nem mondjuk, hogy a valaha volt legjobb védekező középpályása a DVSC-nek, de ebben a szezonban inkább a jobbak közé tartozott, a 25 bajnoki fellépésén legalábbis ezt bizonyította.
Tőzsér Dániel
A nagy visszatérőnk, aki tavaly nyár váégén 13 év után igazolt vissza nevelőklubjába. Az évad során nem egyszer láttunk tőle olyan teljesítményt, ami alapján joggal mondhatjuk: ha minden meccsen odatenné magát, a liga legjobb játékosa lehetne. Párszor így is megmutatta az oroszlánkörmeit, és főként a tavasszal fontos gólokkal segítette a csapatot a cél elérése érdekében. Az utolsó meccsen pedig bebizonyította, hogy vezére is tud lenni a csapatnak, és jó helyen van nála a csapatkapitányi karszalag is. Összesen 24 mérkőzésen lépett pályára, és négy góllal járult hozzá a bennmaradásunkhoz.
Holman Dávid
Ugyanaz igaz rá, mint Tőzsérre: ha minden meccsen odatenné magát, valószínűleg már eladta volna magát egy nívósabb bajnokság csapatának. Így viszont maradt számára az NB I-ben való tündőklés, már amikor hajlandó volt focizni. Hiszen ne tagadjuk, voltak időszakok, mikor azt kívántuk, bár ne játszana inkább itt, ő érdemelte ki a LokiBlog történetének első 1-es osztályzatát is. De aztán voltak olyan meccsei, mint például a Haladás elleni, amikor meg a hátán vitte a csapatot… Mivel nem hemzsgetünk a kimagasló teljesítményekben idén, így nem kérdés az ő helye sem ebben a mezőnyben. Összesen 26 bajnokin játszott, 7 találatával pedig a csapat házigólkirálya lett.
Könyves Norbert
Ő is kissé megosztó személyiség, bár semmiképp sem a hozzáállása miatt, hiszen azzal általában nincs gond. Ősszel, amikor leigazoltuk, sokáig alapember volt, majd hirtelen eltűnt a kezdőből, de még a keretből is. Úgy tűnt, hogy tavasszal sem eszik meg sok sót, míg nem Leonel Pontes újfent bizalmat szavaztott neki, amit fontos gólokkal hálált meg: a Vasas ellen győztes gólt szerzett, majd betalált a Videoton és a Haladás ellen is, az utolsó fordulóban pedig ő tett pontot a meccs végére, megkoronzáva jó teljesítményét egy szép találattal. Hozzáállása megsüvegelendő, nem adta fel, megküzdött a csapatbakerülésért, így ő is érdemes arra, hogy jelöljük a címre. A bajnokságban 18-szor lépett pályára, és 4 gólt szerzett.
Láthatjátok tehát a hét jelöltet, innentől pedig rajtatok áll, hogy kiket fogtok értékes pontokkal jutalmazni! Szavazásra fel!
Szavazni egészen június 15-ig tudtok a megszokott helyen, honlapunk oldalsávjában!
